Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Én és a főnököm - Hatodik lélegzetvétel

Lillával már alig vártuk az indulást. A vállalat buszokat bérelt, azokkal indultunk útnak a Bakonyba. A hangulat remek volt, mindenki igyekezett feloldódni már a buszon. Kristóf és Robi a másik buszban voltak. Nem is bántam, a szerda esti dugásunk óta csak munkáról beszéltünk és kerültük egymást. Igaz, hogy a gyülekező és a felszállás közben elég jelentőségteljes pillantásokat küldtünk egymásnak, de csak hogy figyelmeztessük a másikat, kordában kell tartanunk a vágyainkat. Már vacsoraidő volt, mikor megérkeztünk a hotelba. Az elszállásolás is sok időbe tellett, pláne mire mindenki elfoglalta a szobáját és rendbe hozta magát a vacsorához. Lillával egy szobába kerültünk természetesen. Az viszont meglepetésként ért, hogy Kristóf és Robi szobája is azon a folyosón volt, ahol a miénk. A vacsora alatt mindenki kellemes társalgást folytatott és vacsora után is folytatódott a csevej. A bárban ülve – állva, kisebb-nagyobb csoportokban mindenki beszélgetett. Lillával mi az ügyfélszolgálatos lányokkal és a többi vezetői asszisztenssel együtt lógtunk. Sok lány dicsérte a főnökömet. Nem győztek róla ódákat zengeni, hogy milyen jóképű és így tovább. Belül nagyon is idegesített, hogy mindenki ennyire oda van érte, de kifelé igyekeztem jól titkolni. Nem bírtam megállni, hogy néha-néha ne pillantsak Kristóf felé. Azt láttam, hogy majdnem mindig találkozott a pillantásunk. Láttam a szemében, hogy küzd. Elhatároztam, erős leszek, és nem fogom kihasználni a lehetőséget. Az ismerkedős est egészen éjfélig tartott. Lilla feltűnően ásítozott, amint az emberek elkezdtek szállingózni a szobáikba, Lilla is kapott az alkalmon és a szobájába indult.


-          Én még egyáltalán nem vagyok álmos.


-          Én viszont nagyon.


-          Menj csak. – nyugtattam meg. – Nekem is van kulcsom.


-          Oké, jóéjt!


-          Jóéjt. – szóltam Lilla után, majd kértem a bárban egy újabb pohár rosét és kisétáltam vele a kertbe.


Nem is figyeltem, de biztosan Kristóf is visszavonult már. Keserű mosollyal az ajkamon nyugtáztam, hogy akkor a mai napra megúsztuk a kísértést. A hotel parkjában kellemes kis sétálóút vezetett piciny lugassal a végén. Gondoltam, ott egyedül lehetek kicsit a gondolataimmal. Teljes sötétség volt a parkban, csak a hold világított. Leültem a lugas belsejében helyet foglaló padra, keresztbe tettem a lábaimat és lassan kortyolgatva a rosémat, élveztem a csendes, magányos estét, lágy szellővel és romantikus éjszakai madárhangokkal. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy mennyire hiányzik most mellőlem valaki. Hirtelen pillantottam meg egy sötét alakot, megállt a lugas előtt. Meglepődtem, egyáltalán nem vettem észre, hogy bárki is közelítene. Akkor a holdfénynél mindketten felismertük a másikat. Kristóf volt.


-          Ne haragudj! – mondta, majd sarkon fordult.


-          Ezek után már mindig így lesz? – szóltam utána hirtelen.


Lassan megfordult.


-          Mire gondolsz? – kérdezte.


-          Mindig menekülni fogunk egymás elől?


Kristóf megvonta a vállát.


-          Gyere, ülj le. – kértem tőle. Hogy miért? Fogalmam sem volt róla.


Kristóf lassan a padhoz sétált és leült, egyik lábát átvetve a padon szembe fordult velem. A rosét a földre tettem és követtem a példáját.


-          Azt hittem, aludni mentél. – kezdtem a beszélgetést.


-          Szerettem volna, de Robi megkért, ha lehet, sétálgassak egy órácskát.


-          Tessék? – kérdeztem hitetlenkedve.


-          Csss! – intett csendre Kristóf.


-          De hát kivel van?


-          Én nem mondtam, hogy valakivel van.


-          Na, persze. – feleltem elhúzott szájjal.


-          Fogalmam sincs, de nem is az én dolgom.


-          Robi is nős.


-          Tudom. – felelte Kristóf szemlesütve.


-          Nem azért mondtam.


Pár perc kínos csend következett, amit Kristóf tört meg.


-          Ez olyan bonyolult. Sajnálom, hogy belerángattalak.


-          Belerángattál? Mibe?


-          Ha nem csókollak meg, akkor soha nem alakul ki ez a vonzalom köztünk.


-          Te is tudod, hogy ez nem igaz. Kívántalak az első perc óta. Nem csak a csók óta.


-          De te az asszisztensem vagy. Az is megengedhetetlen, hogy megcsalom a feleségem, hát még az, hogy kikezdtem az asszisztensemmel.


-          Nem győzöm hangsúlyozni, hogy beleegyeztem, nem kényszerítettél semmire.


-          Én tudom, és nem is hiszed, mennyire szeretnék ellenállni, de olyan borzalmasan nehéz.


A szavai hatására borzongás járta át a testemet. Minden porcikám bizseregni kezdett. Közelebb ültem hozzá.


-          Miért? Miért nehéz ellenállni?


Kristóf az ajkaimra nézett, majd felsóhajtott.


-          Kérlek, ne akard, hogy részletezzem, miért kívánlak.


Apró sóhaj hagyta el a számat, nyomában megremegett a mellkasom. Kristóf borzongva vette tudomásul, hogy a lavina elindult. Tekintette megállapodott az ajkaimon.


-          Most is kívánsz? – szaladt ki a számon.


-          Tudod, hogy igen. – súgta, majd felnyögött. Egész közel húzódott hozzám.


-          Mindig is vágytam egy ilyen férfira.


-          Milyenre? – kérdezte megbűvölve, még mindig az ajkaimat nézte.


-          Aki elveszi, ami kell neki, aki határozott, aki heves és türelmetlen.


Kristóf újra felnyögött, akkor már én is éreztem, hogy nincs menekvés. A lélegzetvételem észrevétlenül mélyült el.


-          Ilyennek érzel?


-          Igen. – feleltem lehunyva a szememet egy pillanatra.


-          Tudod, hogy nem lenne szabad, tudod, hogy elveszem a közeledben.


-          Érints meg. – suttogtam.


-          Mindennél jobban szeretném. – felelte kétségbeesve.


Meglazítottam a blézeremet. Kristóf megnyalta az ajkait, majd lassan felemelte a kezét. Tenyere óvatosan kúszott a blézer alá, oltalmazóan feküdt rá a remegő kebelre. Az érintésétől megvonaglottam.


-          Miért teszed ezt velem? – kérdezte vágytól elfúló hangon.


-          Mert gyenge vagyok és vágyom az érintésedre.


Lassan cirógatta az ingem finom anyagán keresztül a mellemet. Sóhajtozva olvadtam a karjaiba. Öntudatlanul kezdtem gombolni a saját ingemet. Szétnyitottam a testemen. Kristóf a vállamra hajolt és egész finoman csókolni kezdte a mellkasomat.


-          Mire vágysz még? – suttogta.


Nem válaszoltam, csak szabaddá tettem a mellbimbómat. Kristóf forró ajkai azonnal rátaláltak és a kis mellbimbó boldog reszketéssel merült el a férfiszájban. Kiadós kényeztetés után Kristóf ajkai a nyakamra vándoroltak, leheletfinoman belenyalt a fülcimpámba.


-          Felizgattál. – lihegtem.


-          Mennyire? – kérdezte fuldokolva, miközben ujjai a szoknyám alá bújtak. Amikor a combok tövéhez simultak, reszketve nyögtem fel.


-          Nagyon. – válaszoltam alig kipréselve magamból.


-          Érezni akarom. – súgta, majd ujjai szinte azonnal elmerültek a nedvességben.


Felsikoltottam. Abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy még csinálja, hogy még ujjazzon, addig, amíg ki nem elégülök. Kristóf ajkai birtoklóan csaptak le az ajkaimra, a szenvedély mindent elhomályosított, mígnem nagyon távolról meg nem hallottam Kristóf hangját.


-          Annyira kívánlak!


Lehunyt pillákkal mosolyodtam el és rögtön a nadrágjához nyúltam. Kibontottam az övét és igyekeztem minél előbb a markomban tartani a gyönyört adó szerszámot. Felsóhajtott, ahogy a meleg tenyerem körbeölelte. Megragadta a csípőmet és az ölébe rántott. Tekintete a szemeimbe fúródott, és megbabonázva figyelte az arcom rezdüléseit, ahogy belém hatol. Jólesően sóhajtottam fel. Szorosan ölelt magához, forró zihálása a nyakamat csiklandozta. Szenvedélytől fűtve ringatóztam az ölében, egészen addig, amíg élvezetünk csúcspontja össze nem találkozott. Az orgazmus hevületében egyre kéjesebb nyögéseinket egymás ajkai közt morzsoltuk el, így próbáltuk minél halkabban megélni a gyönyört. Nem akartuk, hogy bárki másnak, aki még nem tért nyugovóra az ismerkedős est után és esetleg kint kószál a kertben, feltűnjön a lugas felől érkező félreérthetetlen hang. A mozdulataink lassan csendesedtek el, pulzusunk visszatért a normális keretek közé. Kristóf szólalt meg először.


-          Miért ennyire jó veled…


-          Jó velem? – kérdeztem incselkedve.


-          Nagyon. – felelte apró puszit nyomva a vállamra. – A legszívesebben… - nem folytatta.


-          A legszívesebben? – kérdeztem.


Mélyet sóhajtott.


-          Tudod, hogy miről beszélek.


-          Én csak azt tudom, hogy szeretném egyszer ruha nélkül is csinálni. – mosolyogtam Kristófra.


Először ő is elmosolyodott, majd lesütötte a szemét és úgy felelt.


-          Most azt kéne mondanom, hogy soha nem történhet meg, többször nem fordulhat elő. De már nem tudom ezt kerekperec kijelenteni. Ez a vágy…


-          Nézd, én igazán nem szeretnék rád akaszkodni… tisztában vagyok vele, hogy nem történhetne köztünk semmi, és nem csak azért, mert nős vagy, de ráadásul még az asszisztensed is vagyok, és én soha nem akartam valakinek a szeretője lenni. Mégis ez a vonzalom erősebb nálam és alig bírok magammal, amikor a közelemben vagy. Mindig megfogadom, hogy nem engedek a vágyaimnak, csak az a baj, hogy nálam nincsen igazi visszatartó erő, mert én egyedülálló vagyok, és tulajdonképpen azzal fekszem le, akivel akarok.


-          Igen, de a főnököd is vagyok, bár, hogy őszinte legyek, ez nem igazi probléma, teljesen jól el lehet titkolni egy kapcsolatot.


-          Basszus, észrevetted, hogy kifogást keresünk?


-          Pedig nem szabadna… de már nincs kedvem eljátszani, hogy ellen tudok állni, mert tudom, hogy úgysem. Csak a bűntudat… - felsóhajtott.


-          Kérdezhetek valamit?


Kristóf csak bólintott, közben igyekeztük rendbe tenni magunkat és a ruhánkat.


-          Nem jössz ki jól a feleségeddel? Nem muszáj válaszolnod, nem akarok tapintatlan lenni.


-          Semmi baj, jogos a feltevésed. Igazából mostanában nem annyira. Megváltozott és bár szeretem őt, de annyira más lett, hogy… - nem folytatta.


-          És a szex? – kérdeztem halkan, félve.


Kristóf nem válaszolt.


-          Nálam keresel valamit, amit tőle nem kapsz meg?


Kristóf továbbra is csak bámult rám és nem válaszolt. Elmélázott, majd kibökte:


-          Talán.


Szerettem volna még kérdezősködni erről, de már nem volt bátorságom. Kristóf arcvonásai megkeményedtek és tudtam, hogy a bűntudat most legyűrte.


-          Azt hiszem, jobb lenne, ha visszamennénk a szobáinkba, nem? – javasoltam neki és felálltam. Ő is felállt, majd a kezem után kapott.


-          Kérlek, maradjunk még.


-          Mit szeretnél? – kérdeztem tőle szomorúan.


-          Nem is tudom, mesélj magadról.


Felsóhajtottam.


-          Mire lenne az jó? Ami köztünk van, nem erről szól és nem is kell, hogy elmélyüljön.


Kristóf lehajtotta a fejét.


-          Igazad van.


-          Menjünk vissza.


Lassan elindultunk vissza a főépületbe. Külön-külön mentünk fel az emeletre és léptünk be a szobáinkba. Lilla aludt már, igyekeztem, minél halkabban zuhanyozni és lefekvéshez készülődni. Már az ágyamba fekve, csak arra tudtam gondolni, hogy mi is történt a lugasban.


Kristóf félmeztelenül feküdt az ágyában, Robi az igazak álmát aludta. De neki nem jött álom a szemére. Úgy érezte, fontos döntés előtt áll. Teljesen tudatában volt annak, hogy felesleges tovább fogadkoznia, hogy nem fekszik le többet Szofival. Nyilvánvaló, hogy nem tartja be. Mert képtelen nem megdugni a lányt. Olyan kívánatos, olyan szexi és olyan őrült jó érzés őt dugni! Természetesen az is nyilvánvaló volt, hogy szereti Beát és nem fogja elhagyni. Nem akar neki fájdalmat okozni. Soha nem derülhet ki, hogy megcsalta és nem is fog kiderülni. Nem mondják el senkinek, mi van köztük és nagyon fognak vigyázni, hogy ne bukjanak le. Vajon Szofi hajlandó lesz a szeretőm lenni? Uramisten, ez annyira abszurd! Nős vagy! Nem gondolkodhatsz azon, hogy szeretőd legyen! Mi a megoldás? Ne elmélkedjünk most ezen. Aludjunk inkább, jobban járunk.
Reggel nehezen ébredtem, bezzeg Lilla elemében volt. Egy idő után gyanússá is vált a szokatlan aktivitása. És az a kielégült mosoly az ajkán?


-          Ha nem tudnám, hogy itt esély sincs rá, azt mondanám, te szexeltél az éjjel! – jegyeztem meg neki öltözködés közben.


Lilla csak nevetett, de nem mondott semmit. Hirtelen eszembe jutott, hogy elmeséljem neki, hogy Robi volt valakivel az éjjel, de aztán letettem róla, hiszen mit mondhatnék neki, honnan tudom.


-          És te, mikor jöttél aludni? – kérdezte hirtelen Lilla.


-          Nem is tudom. – vontam meg a vállam. – Olyan hajnali 2 körül.


-          Ejha! És mit csináltál addig?


-          Sétáltam. – igyekeztem elfordulni, hogy ne lássa az arcomat. Biztos észrevette volna, hogy füllentek. – Borozgattam és kiültem a kerti lugasba.


-          Egyedül?


-          Igen, egyedül. – ejtettem ki hangsúlyosan a szavakat.


Lilla nem reagált rá, csak szorgalmazta, hogy siessek, mert ő már farkaséhes. Megnyugtattam, hogy én is. Reggelinél nem láttam Kristófot, Robival később jöttek le, mi akkor már befejeztük az evést. Egy-egy csésze kávéval kiültünk a hotel verandájára. Nem sokkal később kihirdették a csapatbeosztásokat. Természetesen ilyenkor ügyelnek arra, hogy ne csak ismerősökkel legyél egy csapatban, általában a vezetők voltak a csapatfőnökök, így biztos voltam benne, hogy nem kerülök Kristóf csapatába. És nem is kerültem, Robihoz osztottak be. Örültem is neki valahol. A nap folyamán különféle játékok voltak, tesztek, vetélkedők, ezek itt zajlottak a hotelben, ebéd után pedig kincskereső kalandtúra volt az erdőben. Izgalmas volt és mindenki élvezte. Persze alaposan kifárasztott mindenkit. A hazafelé vezető úton Robi mellém szegődött. Kedvesen érdeklődött, jól vagyok e.


-          Igen, köszi. – mosolyodtam el.


-          Kristóf jól bánik veled? – kérdezte hirtelen.


A meglepetéstől nyikkanni se tudtam.


-          Hetekkel korábban, talán van már két hónapja is észrevettem, hogy elég zord a viselkedése és szóvá tettem neki. Javított a viselkedésén veled szemben?


„Ó, de még mennyire!” – gondoltam magamban.


-          Igen, köszönöm, sokat javult a helyzet, csak feszült volt, a stressz és hasonlók. – nevetgéltem zavarodottan.


Robi kissé gyanakodva nézett rám, de aztán hamar témát váltottunk. Miután visszaértünk a hotelbe, lassan szállingózni kezdett a többi csapat is. Mindenki készült a vacsorához, akkor volt a versenyek eredményhirdetése is. Utána pedig a buli. Lillával lelkesen öltözködtünk. Fekete slim nadrágot húztam és orgonalila csőtopot, hozzá fekete magas sarkút. Lilla teljesen be volt zsongva, már nem is tudom hányadjára kérdezte meg, meddig maradunk a buliban.


-          Mi van már? – kérdeztem tettetet dühvel. – Kéne a szoba?


-          Nem tudom. Elképzelhető. – felelte vigyorogva.


-          Komoly? És ki az áldozat?


-          Nem is tudom, a csapatomban volt egy srác, eléggé egymásra kattantunk.


-          Tényleg? Ki az?


-          Ööö… nem ismered. Még új… én is csak ma ismertem meg.


-          És már ágyba akarsz bújni vele?


-          Nem feltétlenül, csak felkészülök minden eshetőségre!


Felnevettem és megígértem neki, hogy diszkrét leszek, és távol maradok a szobától, ha szüksége lesz rá. Aznap akkor jutott eszembe, hogy talán nekem is szükségem lenne egy szobára, ha Kristóffal újra egymásra találunk. A vacsoránál egy asztalhoz kerültünk Robival és Kristóffal. Egy pillanatra feltűnt, hogy Robi is fel van dobva, de aztán meg is feledkeztem róla. Kristóffal az egész vacsora alatt igyekeztünk a szokásos hivatalos hangnemben beszélni, addig, amíg Robi azt nem javasolta, hogy legalább a tréning idejére hagyjuk a magázódást, majd az irodában visszatérhetünk rá. Nevetgélve bólintottunk, és valóban jobb volt, legalább nem kellett figyelni arra, hogy mit mond az ember. Lezajlott az eredményhirdetés is. Amíg átrendezték az éttermet a bulihoz, az emberek többsége kiment a verandára egy-egy pohár borral. Mi is így tettünk, és bár Kristóf és Robi később csatlakoztak hozzánk, addig is jól éreztük magunkat. Leültünk egy négyes asztalhoz és elkoktélozgatva beszélgettünk. Egy téma kapcsán Lillának eszébe jutott egy régi sztori és elsütötte, jókedvűen kacagtunk rajta, mire Kristóf rákérdezett, hogy mióta ismerjük egymást Lillával. Lilla előbb szólalt meg.


-          Ó, az egyetem óta! Még a gólyatáborban barátkoztunk össze és azóta tart. Még lakótársak is voltunk!


-          Tényleg?


-          Igen. – vettem át a szót. – Az egyetem alatt kollégiumi szobatársak voltunk, aztán közösen vettünk ki albérletet.


-          És most is együtt laktok? – kérdezte Kristóf. Tudta, hogy nem, hiszen volt a lakásomban.


-          Áh, nem. – mondta Lilla. – Rá egy évre Szofi összeköltözött a pasijával, én pedig vettem magamnak egy garzont. Aztán amikor Szofi szingli lett, ő is vett magának egy garzont.


-          Értem. – válaszolta Kristóf.


-          Köszönjük a pontos áttekintést. – mondtam Lillának picit neheztelve.


-          Bocsi. – vigyorgott már a koktéloktól.


-          Ha tudnád, hány egyetemi sztorit hallottam már tőlük! – fordult Robi Kristóf felé. – Van egy kedvencem is. – súgta kaján vigyorral az arcán.


-          Ne! – mondtuk egyszerre Lillával.


-          Tudom, mit akarsz mondani, de ne! – kértem tőle.


-          Most már kíváncsi vagyok! – nevetett Kristóf.


-          Igaz, hogy tavaly árulták el nekem jó pár koktél után.


-          Ne, légyszí! – kértem újra.


-          Robi, tényleg… maradj csendben. – tette hozzá Lilla.


Robi csak nevetett, Kristóf pedig egyre jobban felvillanyozódott.


-          Mondjátok már, olyan kíváncsi lettem!


Robi ránk nézett, valahogyan nem hatotta meg a szigorú szemöldök összehúzásunk.


-          Képzeld, amikor összeköltöztek egy albérletbe, nem voltak bútoraik és egy darabig egy ágyon aludtak. És akkor pasijuk sem volt egyikkőjüknek sem. Egy borozgatós este után… - nem fejezte be Robi, csak jelentőségteljesen vigyorgott.


-          Na, neeee! – kiáltott fel Kristóf, mikor rájött.


Felsóhajtva a homlokomat a tenyerembe döntöttem, Lilla pedig ráütött Robi térdére.


-          Köszönjük szépen, pletykafészek!


-          Ez komoly? – kérdezte újra Kristóf, látszott rajta, hogy meglódította a fantáziáját.


Egyikőnk sem válaszolt, csak Robi bólogatott hevesen. Akkor már az étteremben helyére került minden és már zene is szólt.


-          Régen volt, tán igaz sem volt! – mondta Lilla és másra terelte a szót.


Aztán, már jó pár koktél után, Lilla felrántott a székemről és táncolni hívott. A fiúk kint maradtak, mi pedig bent táncoltunk. Gondoltam, hogy addig Robi teljes egészében megosztja a történteket Kristóffal. Mindegy, tényleg régen volt már. Se Lilla, se én nem vagyunk rá büszkék, hogy néhány hétig úgy éltünk, mint egy leszbikus pár, de ki voltunk éhezve és az újdonság elvarázsolt minket, de korán jött a felismerés, hogy ez nem nekünk való. Elmeséltük tavaly Robinak, mert koktélozás közben szóba került a leszbikusság és valamelyikünk elszólta magát. De megegyeztünk, hogy spongyát rá. Sokat táncoltunk, majd jött egy lassú zene is, mire észbe kaptam, Robi már le is kérte Lillát. Én visszaindultam volna az asztalhoz, de akkor lekért az egyik üzletkötő. Ahogy táncoltunk, láttam, hogy Kristóf engem néz. És láttam a szemében a vágyat. Nem küzdött ellenne. Puszta vágy volt. A tekintetünk egymásba fonódott és mindketten tudtuk, hogy nem fogunk itt megállni. A tánc után visszamentünk az asztalunkhoz és újra iszogatni, nevetgélni kezdtünk. Egy újabb lassú szám szólt. Kristóf felkért táncolni. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de beleegyeztem. Igyekeztünk nem túl közel állni egymáshoz, és úgy beszélgetni, mindenféléről. Valójában viszont a vér száguldott az ereinkben, és vadul vert a szívünk a mellkasunkban. Szerettem volna hozzá simulni, ugyanúgy láttam a szemében égni a lángot, a vágy egyre inkább a birtokába kerített minket. A tánc után visszamentünk az asztalhoz és láttam, hogy Lilla eltűnt, csak Robi volt ott.


-          Lilla?


-          Nem tudom. Táncol valakivel.


-          Ó, biztos a csapattársával… - mondtam csalódottan.


-          Nem örülsz neki? – kérdezte Robi.


-          Hát, ha diszkréten távol kell maradnom a szobámtól, akkor annyira nem.


Robi elnevette magát, majd felállt és bement a tánctérre. Kristóf közelebb ült hozzám.


-          Ezt úgy érted, hogy foglalt lesz a szobád egy darabig? – kérdezte.


-          Gondolom.


-          Tehát Lilla nem fog keresni egy-két óra hosszat?


-          Nem hiszem.


A szemébe néztem.


-          Mit forgatsz a fejedben? – kérdeztem tőle.


Mielőtt válaszolhatott volna, ismeretlenek ültek az asztalunkhoz.


-          Sétálunk? – kérdezte Kristóf.


Kábán bólintottam, majd felálltunk és lesétálva a verandáról, elindultunk a kis kerti ösvényen a lugas irányába. Amikor a lugasba értünk, Kristóf hátranézett és miután meggyőződött róla, hogy senki nem lát minket, behúzott a lugas belsejébe és magához szorította a testemet.


-          Tényleg volt közted és Lilla közt valami?


Csalódottan sóhajtottam, nem erre a kérdésre számítottam. Kristóf még szorosabban ölelt és a fülemhez bújva súgta:


-          Ne legyél zavarban, felizgattál vele!


-          Komolyan mondod? – kérdeztem fuldokolva a közelségétől.


-          Igen, nagyon is.


-          Lilla izgatott fel vagy én? – a homlokomat Kristóf homlokának döntöttem és lehunytam a szemem. Felgyorsult a lélegzetem.


-          Tudod, hogy te. Kívánlak. – zihálta az arcomba.


-          Én is kívánlak.


Ajkaink fájón martak egymásba, nyelvünk izgatottan simogatta egymást.


-          Ne itt… - lihegtem megszakítva a csókot. – Bárki megláthat.


Kristóf bólogatott, majd rám nézett, elmosolyodott és kézen fogva kihúzott a lugasból, odakint elengedte a kezemet.


-          Menjünk vissza.


Szótlanul követtem. Mikor visszaértünk a verandára, Lilla várt türelmetlenül az asztalnál. Ahogy meglátott, felpattant és elnézést kérve Kristóftól, félrevont.


-          Nem lenne probléma, ha néhány órára enyém lenne a szoba?


-          Nem. – mosolyodtam el. – Csak beszéljünk meg egy határidőt, amíg biztosan ne próbáljak bejutni a szobámba.


-          Nézzük, most van fél egy… mondjuk ötig? Nagy kérés?


-          Nem, majd bekéretőzök az ügyfélszolgálatosokhoz. – füllentettem, valójában tisztában voltam vele, hogy Kristóffal leszek valahol.


-          Köszi, te vagy a legjobb és jövök eggyel. – nevetett.


Én is mosolyogtam, majd visszafordultam Kristófhoz és diszkréten odasúgtam neki:


-          Ha úgy tetszik, ötig kimenőm van.


Kristóf az órájára nézett, majd rám.


-          Komolyan?


Bólintottam.


-           Nem hinném, hogy Robit távol tudnám tartani addig a szobánktól. Tudod mit? Megkérdem a recepción, van e szabad szobájuk.


-          Négy óra hosszára?


Biztosan kiadnák. Felmegyek a pénztárcámért a szobába, rögtön jövök.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
Rumci ·
Nem rossz, de lehetne jobb is.

Marokfegyver ·
Olvastam ám, de most látom, hogy szavazni elfelejtettem. Most, pótlólag (is) tetszett!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: