Első

Vége az órának! - hallatszottak a megváltó szavak, néhány perccel a csöngetés előtt. A diákok álmatagsága rögtön eltűnt, felélénkülten szedték össze a holmijukat vették a kabátjukat, hogy szinte pánikszerűen elhagyhassák az iskola épületét. Az volt aznap az utolsó óránk. Az órát egy nagyon csinos, fiatal tanárnő tartotta. Szőke haja és kedves arca volt, apró szeplőkkel. Alakja nem olyan volt, mint a modelleké, inkább átlagos, mint szép. Feneke kerek és valamivel nagyobb az átlagosnál. Mellei szépen fejlett, formás példányok… Akkoriban 16 éves voltam, ő a huszas éveinek közepén járhatott. Nagyon tetszett nekem, és reméltem, hogy én is neki. Már jó ideje meg akartam szólítani, de nagyon sokáig nem mertem, félve a visszautasítástól. Most azonban láttam, hogy szemével int: maradjak még - vagy legalábbis nagyon reméltem, hogy ezt jelenti az a szemvillanás. Így tehát megvártam, amíg a többiek kimennek - a haverjaimnak mondtam, hogy van még egy kis dolgom, ne várjanak meg a suli előtt. Én még egy ideig tettem-vettem a cuccommal, szándékosan húzva az időt, hogy a leglassabbak is eltűnhessenek.

A tanárnő nem is nézett rám, a naplót és a holmiját szedte össze. Amikor az utolsó diákok is távoztak, magához intett. Szép arca kemény vonásokat vett fel:
- Hogy képzeled azt, hogy egész órán a melleimet bámulod? - támadt nekem minden bevezető nélkül. Én teljesen tanácstalan voltam, egyáltalán nem számítottam erre a lehetőségre. Esetlenül elnézést kértem, és már mentem volna a kabátomért, amikor megállított.
- Tetszem neked? - kérdezte egészen más hangon.
- I.. igen - válaszoltam halkan. Elmondta, hogy én is tetszem neki, de egy ilyen vonzalomnak semmi értelme, mert úgysem alakulhat ki belőle semmi, mert az tilos lenne, ráadásul a korkülönbség, satöbbi, satöbbi. Közben a tanári asztalra támaszkodott, és véletlenül lelökte a tollát. Egyszerre hajoltunk le érte, úgyhogy az arcunk egy pillanatra szinte egymáshoz ért.

Lassan egyenesedtünk fel, a tanárnő a szemembe nézett; elvesztem azokban a mélykék szemekben, éreztem, ahogy magukkal rántanak. Teljesen elvesztettem az öntudatomat, a külvilág eltűnt számomra. Átkaroltam, és megcsókoltam. Nem ellenkezett. Kezemmel végigsimítottam a hátán és csípőjének lágy ívén, miközben ő is átölelt, majd belemarkolt a hátsó felembe, és még közelebb húzott magához. Testünk egymáshoz simult, közben gyengéden csókoltuk egymást. Kezem az oly régóta kívánt popsira csúszott, és keményen megmarkoltam. Ő felsóhajtott, és még erősebben ölelt. Ujjaim felfelé siklottak hátul, lassan elérték a melltartó pántját, hogy kioldhassák. Az iskolai csengő éles hangja vágta ketté ezt az ígéretes pillanatot. Lassan elengedtük egymást. Még mindig mámoros voltam az átélt élménytől, és magamban átkoztam azt a rohadt csengőt… Láttam a szemében a bosszúságot. - Talán majd máskor - sóhajtotta. De én éreztem, tudtam, hogy vége mindennek.

Eltelt vagy két hét. Az idő keményebbre fordult, ismét befagytak a pocsolyák, amik a tavaszias melegben egy kicsit felolvadtak. Folyton arra gondoltam, hogy milyen jó volt akkor, és milyen jó lehetett volna még. Egy délután elintézni valóm volt valahol, de - mint ahogy ez jellemző rám - most is csak öt perccel azelőtt indultam el, hogy ott kéne lennem. A baj nem jár egyedül - szokták mondani. Nem elég, hogy késésben voltam, sikerült eltévednem a főváros kellemesen zűrzavaros mellékutcái között, amikor irányérzékemre hagyatkozva sikátorok közt próbáltam meg lerövidíteni az utat. Hamarosan kijutottam valami nagyobb útra, de rádöbbentem, hogy fogalmam sincs, hol vagyok. Az órámra pillantva láttam, hogy már vagy tíz perce ott kéne lennem. A francba! Megnéztem egy utcanév-táblát, de nem lettem okosabb. Úgy tűnt, sikerült a város egy teljesen ismeretlen részére tévednem.

Szerencsémre elég sokan mászkáltak a járdán, rögtön leszólítottam egy szembejövő, idősebb asszonyt.
- Elnézést! Meg tudná mondani, hol van a … utca? - kérdeztem tőle. Közben véletlenül oldalra pillantottam, és megláttam egy ismerős, szőke hajjal keretezett arcot. Ő is szembejött velem. A nő csak magyarázott, de én már rég nem figyeltem rá. A tanárnő volt, és azonnal észrevett engem.
- Uram! Figyel egyáltalán rám?
- Hogyan? - kérdeztem vissza, de közben folyton a tanárnőt néztem. A nő még morgott valamit az orra alatt a "mai fiatalságról", mielőtt sértődötten távozott, de engem már rég nem érdekelt. A tanárnő intett, és mi félrehúzódtunk egy kapualjba, hogy ne legyünk útban a többi embernek.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte tőlem.
- Eltévedtem - mondtam, de rögtön meg is bántam. Ebből a helyzetből mást is ki lehetett volna hozni.
- Aha - látszott rajta, hogy nem hisz nekem, de ahogy a szemébe néztem, szinte pontról pontra megismétlődött az, ami a teremben történt.

Csókoltuk egymást, kezem a vastag kabáton keresztül is érezte a formás idomokat, majd lassan becsúszott a kabát szárnyai között… De ő hirtelen kibontakozott az ölelésemből. Leforrázva álltam ott. Hibáztam volna? - tettem fel magamnak a kérdést, de nem volt időm töprengeni, ugyanis megfogta a kezemet, és magával húzott a siető tömegbe. Kézenfogva mentünk az utcán, kecses ujjai hűvösen simultak a tenyerembe. - Gyere fel hozzám - suttogta, és láttam, hogy gyönyörű, kék szemeiben nem hunyt ki a szenvedély. Talán egy háztömböt sétálhattunk, amikor bekanyarodtunk egy régi bérház kapujához.
- Itt laksz? - kérdeztem kicsit megdöbbenten, és teljesen feleslegesen; mi több, tegezve. Ő bólintott, és szélesre tárta a nehéz, régi fakaput.

A lakása a harmadik emeleten volt. Kicsi, praktikusan berendezett helyiségekből állt - ez mondjuk később figyeltem meg, mert akkor rajta kívül semmi másra nem tudtam figyelni. A kabát és a cipő gyorsan lekerült rólunk, aztán bevezetett a nappaliba.
- Hol hagytuk abba? - kérdezte incselkedő mosollyal. Ismét megcsókoltuk egymást. Lassan, egyenként lekerültek a ruhadarabok… Amikor már csak egy kis fehér bugyi fedte csak csodálatos testét, egy kicsit leálltam, és hátrébb léptem, hogy egész alakban megnézhessem magamnak. Egy gyönyörű testet láttam, egy érett nőét, aki most az enyém lehet! Felvillanyozott a gondolat, hogy most átélhetem mindazt, amiről eddig csak álmodtam vele kapcsolatban. Újra szájon csókoltam, majd a nyakára adtam egy váratlan puszit. Remegett a teste az izgalomtól, az enyém nemkülönben. Szájam a kezemtől kísérve kalandozott lejjebb. Ajkaim közé vettem az egyik, majd a másik mellbimbóját, és hallottam, ahogy kéjesen felsóhajt.

Lefelé haladtam, elértem azt a bizonyos háromszöget, ami olyan földöntúlian szép egy női testen. Lassan lehúztam róla a bugyit, és teljes szépségében tárult elém a látvány. Először csókot leheltem a Vénusz-dombjára, majd nagyon lassan haladtam lefelé. Aztán ráleheltem a nagyajkaira, és éreztem, ahogy elereszti magát. Hirtelen az ajkak közé nyaltam, ettől ő összerándult, és egy aprót sikkantott. Magamba szívtam kelyhének ízét és illatát, hogy örökre az emlékezetembe véshessem az érzést. Előbukkanó csiklóján finoman köröztem a nyelvemmel, és éreztem, ahogy megborzong, gerince ívben meghajlik, ahogy közeledik a csúcshoz. Hangosan lihegett, testét alig tudta egy helyben tartani. Széles terpeszben állt, a kanapénak támaszkodva. Erőteljesebb nyelvcsapásokkal ostromoltam a csikló környékét. Egy pillanatra abbahagytam, és hirtelen mélyen bedugtam a nyelvemet édes nyílásába, amennyire csak bírtam.

Elemi erővel tört fel belőle a gyönyör, és hangosan felnyögött, ahogy elélvezett. Lassan felálltam, és néhány pillanatig néztem a nőt, akit szeretek, és örültem, hogy ilyen örömet okozhattam neki. Teste elernyedt, és egy ideig még pihegett, átölelt, és újra csókolóztunk. Kezével lehúzta rólam az alsónadrágot, és megmarkolta álló farkamat. Lassan letérdelt, és a szájába vette a férfiasságom. Olyan gyönyört éreztem, mint addig még soha. Ajkai bársonyként simultak rá a péniszemre, nyelve lassan simogatta a makkomat. Tudtam, hogy nem fogom bírni, ezért határozottan megfogtam a vállát, és felemeltem. Ismét szemben álltunk egymással, mindketten majd' szétrobbanva a vágytól. Megfogta a kezemet, és magával húzott a hálószobájába. Végigfektetett a franciaágyon, és fölém térdelt. Innen teljes kilátás nyílt gyönyörű melleire, és varázslatos testére. Megfogta a farkamat, és lassan magába vezette.

Soha nem tapasztalt élvezet fogott el, meleg puncija finoman fogta körbe férfiasságom. Kezemmel megmarkoltam kerek popsiját. Lassan, érzékien mozgott, és ez egyáltalán nem hasonlított arra, amit addig a pornófilmekben láttam. Százszor jobb érzés volt, mint ahogy előtte képzeltem. Aztán leszállt rólam, és pózt váltottunk: felhúzott lábakkal feküdt a hátára. Nedves pucijához illesztettem a péniszemet, és lassan tövig beléhatoltam. Most is lassan mozogtunk, minél hosszabbra akartam nyújtani mindkettőnk gyönyörét. Lábait összekulcsolta a hátam mögött, és mégjobban magába húzott közben kezemmel melleit simogattam. Ő átfogott a karjaival, és magához húzott. Csókolóztunk, de közben nem álltam le, ajkaink addig tapadtak egymáshoz, amíg csak bírtuk levegő nélkül. Teljesen eggyé forrtunk. Alig bírtam tartani magam, így egy kicsit abbahagytam a mozgást, és - valahol olvastam, hogy ez használ - lassan, mélyeket lélegeztem.

Sajnos ez sem volt elég, éreztem, hogy közeledik a pillanat, és tudtam, hogy semmit sem tehetek ellene. Akkor - úgy döntöttem - kiélvezem minden pillanatát. Gyorsítottam a mozgáson, sebesebben siklottam ki-be a síkos testben, újra átöleltük egymást. Ő már minden egyes behatolásnál halkan sikkantott, nagyon közel volt már a csúcshoz, közelebb, mint gondoltam. Szinte egyszerre élveztünk el, először én, aztán hamar követett ő is. Egy szenvedélyes, hosszú csókkal vártuk ki az érzés végét. Testünk még mozgott egy kicsit, aztán lassan kicsúsztam belőle, átöleltem, és sokáig feküdtünk így, egymás mellett. Egy kicsit elszundított, és amíg bírtam, nem mozdultam. De aztán kezdett nagyon kényelmetlenné válni a testhelyzet, és megpróbáltam - emilyen lassan csak lehet - kihúzni a karomat a feje alól. Erre fölébredt. Révetegen nézett rám, keresgélve a helyet és az időt, aztán rádöbbent, mi történt ezelőtt egy órával.

Gyorsan felkelt az ágyból - még utoljára megcsodálhattam testének szépségét - de gyorsan magára rántotta a takarót. Zavartan nézett rám.
- Kérlek, fordulj el! - mondta. Én ezt nevetségesnek éreztem. Nemrég még… Aztán vállat vontam, és elindultam a nappali felé, emlékeim szerint arra kellene lennie az alsónadrágomnak… Mindketten felöltöztünk, és szótlanul a kijárat felé mentem, közben reménykedve, hátha szól hozzám valamit, vagy valami… Semmi. Csalódottan sóhajtottam, felvettem a kabátomat, kinyitottam az ajtót, és kiléptem a hideg lépcsőházba. Visszafordultam, hogy bezárhassam az ajtót, és némi meglepetéssel vettem észre, hogy ott áll a küszöbön. Csak álltam. Ő hozzám lépett, derekam köré fonta a karjait, és utoljára megcsókolt. Hosszan álltunk, egymást átölelve. Mindketten tudtuk, hogy búcsúzunk, de egyikünk sem akarta kimondani. Aztán lépéseket hallottunk: egy idős néni jött lefelé. Kibontakoztunk egymás öleléséből. Ő bement a lakásba, és becsukta az ajtót. Soha többé nem láttam.

A síszünet után a tanárnő otthagyta az iskolát. Állítólag azt mondta az igazgatónak, hogy jobb állásajánlatot kapott, és mindenki megnyugodott ebben. Senki sem sejtette az igazságot. Többször gondoltam arra, hogy ellátogatok hozzá, vagy kikeresem a naplóból a telefonszámát, és felhívom; de aztán mindig meggondoltam magam. Ennek a kapcsolatnak tényleg nem lehet jövője. A veszteség fájdalma még tovább élt bennem. Hetekig nem tudtam másra koncentrálni, depressziós lettem, nem bírtam tanulni (a közepes tanulók sorából lesüllyedtem a majdnem-bukók közé). Még hónapokba telt, amíg az életem visszatért a normális kerékvágásba. Jöttek más lányok, de úgy éreztem, egyik sem fogható hozzá, az Elsőhöz. Álmomban még ma is kísértenek azok a gyönyörű, mélykék szemek.