Az autó megállt egy takaros, falusi ház portája előtt.
Az utca forgalma annyira kevés, hogy a ház lakói már akkor biztosak voltak abban, hogy az Ő vendégeik érkeztek meg, amikor még az utca végén lévő kanyart hagyták csak el.
- Ne szállj ki a kocsiból, amíg el nem zárjuk a kutyákat! - hangzott el az intelem azon a napon sokadszor.
Most volt először látogatóban barátnője nagyszüleinél, és szülei féltették a kutyáktól. A kutyáktól, akik oly rátermett házőrzőnek bizonyultak, hogy szinte kivétel nélkül bizalmatlanok voltak mindenkivel, aki nem a ház lakója. Sok történet elhangzott az idevezető út másfél órája alatt. Mindegyikből arra következtetett, hogy ezek az állatok inkább számítanak családtagnak, mint háziállatnak. Ezeket az elbeszéléseket hallgatva kialakult benne egy félelemmel vegyes tisztelet irányukban.
Végiggondolta az utazásuk előtti napokat.
- Nem kell félned a családomtól, biztosan jól kijössz velük. - biztatta barátnője, próbálta enyhíteni a benne tomboló feszültséget, mert ahogy közeledett az indulás egyre izgatottabb és idegesebb lett.
- Mi van, ha nem vagyok nekik szimpatikus? Mi van, ha azok alapján, amit meséltél nekik egészen mást várnak? Mi van, ha csalódnak bennem, és kiábrándulnak? - szinte egy pillanat alatt rázúdította mindazt a kétséget, ami egy hét alatt gyülemlett fel benne.
Barátnője szüleivel jó volt a kapcsolata, viszont ők új emberek, és nehezen találkozott új emberekkel.
De Ő csak ránézett, és szelíden ennyit mondott:
- Nem velük fogsz együtt élni, hanem velem...
Ezt a pillanatot szerette volna, ha nem ér véget.
Sajnos véget ért. A fékek hajthatatlan csikorgása visszarántotta a valóságba. A nagypapa nyitotta a kertkaput, miközben az apa testvére elzárta a kutyákat a hátsóudvarba.
A reggel a bemutatkozással telt, az ismerkedéssel. A délelőtti mise után már terített asztal várta a népes sereget az étkezőben. Ebédnél már könyebben ment a beszélgetés, mindenki hozzáadott kicsit a társalgás gördülékenységéhez. Neki is oldottabban ment a beszélgetés, mintha a közös elfoglaltság hamarabb összehozná az embereket.
Az ebéd utáni kávét a család már az udvarral egybeolvadó teraszon fogyasztotta el, ám ekkor a két jóllakott házőrző is az első udvar társaságát gyarapította, lévén ott fogyasztották el az ebéd maradékaival megspékelt lakomájukat.
- Gyere ki nyugodtan, most ettek, most biztosan fáradtak az agresszivitáshoz. - invitálták körükbe az idősebbek.
Kinézett magának egy széket a kutyákkal átellenes oldalon, és helyet foglalt a kerti asztal mellett.
A beszélgetés tovább folyt, de mindenki figyelte a szeme sarkából a két gárdista minden mozzanatát. Az idő múlásával a kezdeti kétségek eloszlottak, a család immár régi ismerősként bánt vele.
Ekkor megindult a két árny. Az asztal mellett megfeszültek az izmok, bár senki nem mozdult. Kúszva hagyták maguk mögött az utat a fa alatti pihenőhelytől az új jövevény székéig.
A szavak is megfagytak a levegőben.
Most jött el a pillanat, hogy megmutassák ki az igazi úr a házban. - röppent át agyán a gondolat.
A székhez érve a nagyobbik kutya megemelte fejét a lelógó kéz felé, megnyalta, majd addig játszott, mígnem sikerült alábújnia, mintegy kikényszerítve a simogatást.
Az ijedt csendet felváltotta a meglepetésből fakadó dermedtség, mely lassan oldódni látszott.
A család tényleg befogadta...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
Friss hozzászólások
vulipugi:
Igazán minőségi történet. Érze...
2024-04-17 17:56
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-09 00:00:00
|
Történetek
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-16 00:00:00
|
Történetek
Azonnal a számba vettem előszőr csak a makkját, és azt kezdtem el nyalogatni. Partnerem szemei már fennakadtak az élvezettől, hangosan nyögött a kéjtől. Én pedig már a golyócskáit vettem a számba, szopogattam, nyalogattam élvezettel. Ő egyre erősebben nyomta a számba ágaskodó szerszámát, melyet amilyen mélyen csak lehet bevettem a számba, és teljes erőbedobással szívtam, szoptam, már néha úgy éreztem, hogy megfulladok a hatalmas fasztól a számban...
Hozzászólások
"szinte egy pillanat alatt rázúdította mindazt a kétséget, ami egy hét alatt gyülemlett fel benne." - ez előtt a mondat előtt három kérdést (ha jól számoltam) tesz fel a srác. komolyan, az egy hét alatt, minden kétsége mindössze három kérdésben megfogalmazható? értem, mit akartál írni, de rosszul fogalmaztál, nem éred el azt a hatást, amit kelteni szeretnél az olvasóban. mert sietsz. ahhoz, hogy érzelmeket gerjessz, nagyon tudni kell árnyalni a szavakat, a mondanivalót. és ez nem fog menni, ha kapkodsz.
"Ezt a pillanatot szerette volna, ha nem ér véget.
Sajnos véget ért." - nyelvtanilag helyesebb lenne, ha úgy írod: /ez a pillanat, szerette volna, ha nem ér véget./ egébként ez nagyon sablonos. ráadásul ahogy folytatod, hogy mégis véget ér...phu....nagyon nem jó. megint, kissé lóversenyen érzem magam. ez így nem írás, hova rohansz?
"...már könyebben ment a beszélgetés, mindenki hozzáadott kicsit a társalgás gördülékenységéhez. Neki is oldottabban ment a beszélgetés..." - figyelj a szóismétlésre. csúnya, bántja a fülem.
"udvarral egybeolvadó teraszon" - ez kábé olyan, mint az "éggel összeolvadó csillagok" / "a hanggal összeolvadó szavak" / "az elektronokkal összeolvadó áram" érted, ugye...?
"a két jóllakott házőrző is az első udvar társaságát gyarapította" - társaságát gyarapította? ez nagyon béna megfogalmazás. /gyere béla, gyarapítsd a társaságunkat!/ - ha ez hülyén hangzik, akkor a kutyás verzió sem lehet értelmesebb. és bizony, hülyén hangzik.
"biztosan fáradtak az agresszivitáshoz" - (smiley!) mi az hogy biztosan fáradtak az agresszivitáshoz??? pongyola, de nagyon.
"de mindenki figyelte a szeme sarkából a két gárdista minden mozzanatát" - házörző ebek, mint gárdisták, ez viszont nagyon tetszik! ügyes.
"Ekkor megindult a két árny" - először kék árnynak olvastam, és azt hittem, most valami fantasy-sci-fi-horror epizód következik, de aztán rájöttem, ez nem kék, hanem két árny. de akkor sem jó. túl nagy a váltás, előkészítetklen, logikátlan, nem érti az olvasó, hogy mégis, milyen két árnyról van itten szó. egyáltalán, nem indokolja semmi (pl. fényviszonyok - épp nappal van!), hogy a kutyákat árnynak tituláld. vagy ha már annak hívod őket, fejtsd ki a dolgot, írd körbe, hogy értsük: az a két árny kiféle-miféle. vagy ha nem akarod rögtön lelőni a poént, hogy a két árny, a két kutya, akkor magáról az árnyról írj többet, hosszassabban, hogy az izgalomkeltés kidolgozottabb, tudatosabb legyen.
"Ekkor megindult a két árny. Az asztal mellett megfeszültek az izmok, bár senki nem mozdult. Kúszva hagyták maguk mögött az utat a fa alatti pihenőhelytől az új jövevény székéig." - kronóligai baki. előbb feszülnek meg az emberek izmai,és csak aztán írod le, hogy a kutyák odakúsztak? már amikor elkezdtek kúszni, akkoris mindenki görcsbe rándult? nem hiszem, hogy ez a valóságban így működne. az én izmaim csak akkor feszültek volna meg, ha a kutyák már ott vannak a kezemnél... de az is lehet , hogy csak én értem félre az időrendiséget, de akkor meg azt mondom, hogy legközelebb fogalmazz érthetőbben.
"A szavak is megfagytak a levegőben." - az eddigi részek nekem azt sugallták, hogy napos, kellemes idő van, hiszen kiültek a teraszra, nem? akkor meg hogy fagyhatott meg a szó levegőben? képzavar.
"a meglepetésből fakadó dermedtség" - ez eléggé erőltetett, stílustalan.
"A család tényleg befogadta..." - az meg elég bizarr, hogy a kutyák kéznyalogatása kellett ahhoz, hogy a család befogadja szerenscétlen hapekot....
összességében nagyon kidolgozatlan, kiforratlan írás. sok szerencsét a következőhöz. vagy inkább több tehetséget...
Megpróbálkoztam valamivel, ami - mint kiderült - nem az én asztalom. Ha viszont meg sem próbálom, nem tudom meg.
:no_mouth:
Talán lesz folytatás, ha lesz több szerencsém. Vagy tehetségem.
Üdv: ..::kms::..
attól, hogy az első próbád nem sikeredett túl fényesre, ne jelentsd ki, hogy ez nem a te asztalod. tudod hány világsztár futbalistának mondták anno, gyerekkorában, hogy húzzon haza, mert falábú? rengetegnek. keane, az angol válogatott egykori csapatkapitánya tizennyolcéves korában kezdett el focizni....
továbbra is fenntartom, hogy ez nem egy jó iromány, de ezt nem jelenti azt, hogy te magad nem lehetsz (válhatsz) kitűnő íróvá. csecsemő korodban sem tanultál meg azonnal járni. sokszor hasraestél, elbotlottál, nem igaz? és nééézd, ma már futni is tudsz....
sok sikert a későbbiekre
üdv: oh.