először a stégen

- Örülök, hogy végül eljöttem. – mondtam szerényen a stégen ülve, teljesen komolyan gondolva. A tekintetem a lemenő Nap sugarait vizsgálgatta. Oldalra pillantottam a mellettem ülő fiúra, aki halványan rám mosolygott. Viszonoztam, és figyeltem, ahogy lába mozgásával kavarja alattunk a vizet. Kellemesen meleg, finom. Pont olyan, mint ezen a forró nyári napon az utolsó sugarak, amik langyosan melegítik bőrömet. A tó túloldaláról hangos örömujjongás hallatszik, gondolom kapás van. Ilyen távolságból csak elhomályosodott alakokat látok szabálytalanul mozogni. Újra rá nézek. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Túl szépek a vonásai. Megvakarta a karját, amitől hozzáért az enyémhez. Kirázott a hideg.

- Fázol? - kérdezte érdeklődően aggódva. Megráztam a fejem, egy zuhanó szőke hajszál megcsillant a fényben. – Nem különös ez az egész? - fordult hozzám ismét. – Beszélgetünk, találkozunk, és csak úgy rögtön ide jövünk.

- Sokkal különösebb az érzés, amit kiváltasz belőlem. – világoskék szemével belefúrta tekintetét az enyémbe. Majdnem elolvadtam. Ahh, muszáj elnéznem, vagy nekiesek. Nem akarok könnyűvérű lenni, de afelé hajlok. – Miért, mit érzel? – a szívem zakatol a kérdéstől is, nemhogy ettől a pillantástól! De miért hazudjak?

- Nem bírom tartani a szemkontaktust, mert félek, hogy olyat teszek, amit magam is megbánok – azzal el is fordultam pironkodva. Egyre zavarosabb körök képződtek a vízfelszínen a felgyorsult lábmozgásomtól, de közben folytattam:- Az illatod húzna maga felé, ha hozzám érsz, kiráz a hideg, minden, amiről beszélsz, érdekel. És a tény, hogy eljöttem ide csak úgy, elég sokat mond. – mosolyogtam bátrabban. – Amikor rám nézel, félek, hogy mindent kiolvasol… és hogy mosolyog most is. Megvan benne a kisfiú, az érett férfi, a komoly, a szétszórt, a vidám, a rendszerető, a kedves és ártatlan. Jajjajj…- gondoltam magamban. Remélem legalább ez nem látszott rajtam.

- Hmm. Mi az, amit megbánnál?- kísértette tovább az ördögöt megnövekedett bátorsággal. Elpirultam. – Előre nem tudhatom. – kezével a fejem felé nyúlt. Most mit csinál? Úristen mit csináljak? Ahh, hülye bogár. A kis jövevényt lerakta a másik oldalára. – Te mit érzel? – bukott ki belőlem hirtelen. Dehát megőrülök, ha nem tudom! Nem kerülgetheti kételyek között hagyva! A-a!

- Mióta megláttalak csak egy dologra tudok gondolni. – uhh. A gyomromban 100pillangó szállt fel egyszerre. Elfelejtettem levegőt venni, ezzel biztos lebuktam. Most megint ezt játszuk? – És mi lenne az? Rossz az, aki rosszra gondol! – mosolyodtam el sokadszorra. Csábosan visszamosolygott, letámaszkodott két kezére maga mögött, fejét felemelte, szemét behunyta, és hagyta, hogy a Nap melegítse. Azok a hosszú szempillák! Ez a könnyedség! Kikészít!! Feljebb lépegetett a tenyerével, kinyitotta a szemét, ami ha lehet, még kékebbnek tűnt. Kihúzta egyik lábát a vízből, a mozdulattal felgyűrt farmerje lejjebb gördült lábszárán, majd behúzta maga elé és felém fordult. – Ugye tudod, hogy most már muszáj elmondanod? – kezdtem pánikba esni a közelségétől.

- Inkább megmutatom. – lassan hajolt közelebb az arcomhoz, muszáj volt megnyalnom és beleharapnom gyorsan a számba. A vér az arcomba szökött, mikor megcsókolt. A bizsergés végigáramlott az egész testemben. Minden porcikámmal többet akartam. Pedig arra sincs erőm, hogy megmozduljak, mindenem lángol. Elengedte szája az enyém, de a szeme még csukva volt. Csak én vagyok ilyen kíváncsi. Egy újabb örömujjongás a túlpartról. Milyen csalijuk van ezeknek? Csak ennyi időre tudtam elterelni róla a figyelmem, az ésszerűségem ismét elhagyott. Kinyitotta szemét tőlem 2 cm-re, felfalt a nézésével, nem tudtam engedelmeskedni magam felett. Most én csókoltam meg, ezúttal is csak a szánkkal játszottunk, de ujjbegyeivel támasztotta arcom egyik oldalát. Ettől csak még jobban végem lett. Két kezem elindult a haja irányába, muszáj volt finoman beletúrnom. Olyan jó dús! Úgy tűnik ez rá volt hatással, mert a másik arcom is kezébe vette, és nyelvét is bevonva a játékba hevesebbé vált. Elengedett és finoman belefúrta arcát a nyakamba. Mélyet lélegzett, kelletlenül kihúzta magát és rám nézett karjaink között.

- A bőröd, az illatod, a szemed, a szád, a tested, a hangod, a gondolataid… megőrjítesz te lány! – mondta úgy, mintha maga sem hinné el. Egy újabb heves csókkal kísérte rövid, de annál tartalmasabb mondandóját. Kezdtünk zihálni, de nem akartuk abba hagyni. Szárnyaltunk. Megszűnt a külvilág. A Nap még mindig szórta ránk melegét. Megcsókoltam az arcát többször, úgy haladtam a nyaka irányába. Az állkapcsánál felsóhajtott, ráéreztem mit szeret. A fülénél már ő is kapaszkodott a hajamba. Nem láttam lefelé, nem is akartam kinyitni a szemem, de szinte éreztem a férfiasságát. Mint az állatok párzásánál, illatok mutatják, mikor kezdődjön a rítus. Ha férfi lennék, magamon is érezném. Az övét is mindjárt elnyomja. Keze immár a derekamon játszadozott, alig be a póló alá. Fel sem tudtam fogni mennyire heves érzelmek vezérelnek mindkettőnket. Csak sodort magával az ár. Kihúztam a lábam a vízből, és feltérdeltem. Mintha tudná, mit akarok ismét előre fordult, visszalógatta a lábfejét a vízbe, nem zavarta, hogy már a farmere is bele ér. A derekamnál fogva az ölébe segített magával szembe. Most jobban smároltunk, mint addig összesen. Egy új, idegen erő kerített minket hatalmába, és nem tudtuk, nem is akartuk befolyásolni. Mintha mérföldeket tennénk meg a levegőben, akár a madarak, repültünk. Csak minket nem a szárnyaink hajtottak, hanem ez az elképesztő érzés! A pólóm felgyűrődött a hátam közepéig, talán a dagadó mellbimbóimon akadt fent, mindenesetre nem akart vissza csúszni, és én nem is bántam.

Igyekeztem én is a pólója alatt barangolni ujjaimmal, felfedezni háta vonulatait. Éreztem dereka felett, hogy libabőrös lett. A mellbimbóim folyamatosan nőttek. Kezdtem félni, hogy kárt tesznek szép mellkasában. A simogatása elér a fenekemig. Uhh, a fő erogén zóna! Végem… Felfelé húztam a pólóját, nehezen akart elszakadni szájával a bőrömtől, hogy leszedhessem róla. Hanyagul mellé ejtettem. Egy gyors pillantással felmértem, ami szemem elé tárul, és átkaroltam. Megöleltük egymást. Éreztem, ahogy nevet és átvált ölelésre. Abban is ugyanolyan jól boldogult. Simogatta a hátam, míg én csókoltam a vállát. Éreztem mellkasa lüktetését, gyors volt, akár a TGV. Ösztönösen elkezdtem mozogni az ölében. Isteni sugallatnak tűnt, hogy rákezdjen a testem, eszembe se jutott, hogy gátoljam e szent feladat teljesítésében. Kezei felbontották eddigi szabályos simogatásukat, és eszüket vesztve mentek a hátamról a fenekemre, a fenekemről a hátamra, és kezdték combomat is vizsgálgatni. Amilyen állapotban vagyok amúgyis, ez adott egy lökést a csípőmozgásomnak. Már kezdte markolni a bőröm ahol érte, jó hogy erre a célra vannak feleslegek.

- Ne, ezt ne csináld – mondta hangja félőn.
– Mit? – kérdeztem egyre kevésbé bírva magammal. Annyira bizseregtem és nedves voltam, hogy már egyáltalán nem tudtam gondolkodni.
– Ezt – mondta még zaklatottabban, és csípőm szorította. – Megőrjít – kapkodott levegő után. A füleimet harapdálta, éreztem magamon vágya kicsapódását forró lehelet formájában. Mozogtam körkörösen, minden körben kimutatva szenvedélyemet. Felnyögött.
– Akarsz? – kérdeztem minden szűziességemet félredobva.
– Akarlak – súgta meg.
– Mennyire? – kérdeztem, és gyorsultam.
– Nagyon – súgta meg újra.
– Mennyire nagyon? – játszadoztam vele tovább.
– Kurvára – súgta hangosabban, és türelmét elvesztve lehúzta rólam gyorsan a pólót. Most ő mért fel engem, féltem mit gondol, de felsóhajtva rám vetette magát.

Megkönnyebbültem és mosolyogva döntöttem hátra fejem a kábulatban. Kikapcsolta a melltartóm. Hm, elég ügyes. Ezek szerint sok nővel volt. Nem tudtam arra gondolni, hogy vajon ők is így érezhették-e magukat vele, mert egyáltalán nem érdekelt. Én mocskosul élvezem, ha így folytatjuk el is megyek. Kicsomagolta a melleim, kezébe vette őket. Csodálatos érzés volt az érintése, minden alkalommal mikor hozzáért a bimbóhoz, szúrt a lábam köze az éhségtől. Elégedetten hümmögött, és hátrább dőlt, hogy lássa őket alig nyitott szemein keresztül.
– Tenyérbeillőek. Tökéletesek! – mondta, mint akinek már csak ez hiányzott. Tudom, hogy azok, ez csak neki új. De máris ellazultam elégedettségétől. Térdre emelt, hogy pont szájába vehesse őket. Nagyon kész voltam, a csípőfarmerem tetejébe kapaszkodtam, mintha lejjebb akarnám tolni, de nem lehet. A szája fokozatosan alább merült. Nem hittem el milyen magaslatokba tud még emelni, amikor a gombom felett kezdett puszilgatni.

Ez hihetetlen. Egy gombot kitolt a hozzá tartozó lyukon, és annak helyén csókolt tovább. Aztán még egyet, és még egyet, a cipzár is lent van. Finoman lehúzta a farmert, felálltam, amíg kibújtat belőle. Visszatérdeltem. Felnézett rám, akkor éreztem biztosan, hogy ez szerelem lesz. Pillanatnyilag meghalunk egymásért. Csókolt a bugyin át, ujjait felhúzta a combomon, a fenekemnél fogva közelebb vont magához, és megcsókolt ott lent. Felsóhajtottam. Levette rólam a bugyit is. Arcával simogatta a szeméremdombomat, néha rányomott 1-1 csókot is. Dugába döntve minden gátlásomat, felemeltem egyik mutatóujját a számhoz, és csukott szemmel azt csináltam vele a számban, amit mással is tennék. Módfelett élvezheti a sóhajokból ítélve. Kihúzta ujját a számból, és levezetve testemen saját nyálamat hagyva maga után megsimogatta csiklómat. Majdnem összerogyott a lábam az élvezettől. Belecsókolt a köldökömbe, aztán egyre lejjebb és lejjebb. Megváltoztatva önmegtürtőztető magatartását fenekemnél újból magához vont, és keményen belém nyalt újra és újra. Tényleg nem bírták a lábaim, visszaültem rá. Hátradöntöttem a stégre, amitől megfeszültek izmai. A Nap már szinte lement, alig játszott fényeivel a testén. Helyette kezdte felütni fejét a Hold.

Azt sem tudtam, hol kezdjem. Négykézláb emelkedtem fölé, és csak néztem. Átkarolt a derekamnál, úgy húzott magára egy csókért. Ki tudott volna ellenállni? Kezei a fenekemen szánkáztak le rólam. Visszatérdeltem, úgy kezdtem kigombolni a nadrágját. A többi gombot csak kipattintottam egy mozdulattal. És még mindig tudott erősödni az iránta érzett vágyam. Annyira szép volt, ahogy ott feküdt! Elhagyatott, aki törődésre és szeretetre vágyik, az igazi férfias kisugárzásával. Muszáj volt beleharapnom a melle husijába, az a legjobb falat. Felszisszent és kacagott tőle. Végigcsókoltam a felsőtestét, és most én kínoztam a játékaimmal.

Itt az ideje, hogy annyira akarjon, mint még soha semmit! Míg lehúzom róla a farmert felemeli a csípőjét. Lábfeje még mindig a vízben ázik. A térde felett megakad a farmer, de nem érdekel. Hátrább araszolok, és megcsókolom a kidomborodó formát a boxeren át. Megnyalom aljától a hegyéig, és közben nézek fel rá, ez mindig beválik. Most is, kész van. Helyes. Kibujtatom a kis lyukon a férfiasságát, maradjon rajta a boxer, nem szeretném, ha szálka menne a fenekébe. Beveszem a számba, és pontosan ugyanazt csinálom vele, amit a mutatóujjával csináltam. Minél jobban élvezi, annál jobban élvezem én is. Nem bírok várni tovább, magamba bújtatom. Eddigi kábulatom kis Miska ehhez. Úristen. Úristen. Minden mozgásnál csak erre tudok gondolni. Az idő kiesik, a tér elmozdul, csak őt érzem magamban, ő az egyetlen pont, amibe kapaszkodni tudok, az élvezet, amit okoz. Ez a totális katarzis, amilyet még sohasem éreztem! A mozgásunk összehangolódott hip-hop, mintha az lett volna az életcélunk, hogy ezt megéljük. Egyszerre remegünk meg. Érzem, ahogy szétáradnak bennem egy különös egyesülés magvai. Magához ölel, és megcsókol izzadtan, lihegve, hálásan.

- Elképesztő vagy – mondja levegő után kapkodva.
– Te is – válaszolom, és ismét elhagyja egy vidám kiáltás a túlsó partot.