Elfelejtett múlt, 2. rész.

A napfényes égre bámulok, gondolataimban merengek a szállodai szobám teraszán. Hogyan is hozzam össze a mai napomat, hogy mindenre legyen időm és Betty elé is kitudjak menni a reptérre, késő délután érkezik, ekkor már nem olyan sűrű a napom. Nem egyszerű összehozni, igyekezni fogok és majd meglátjuk, legfeljebb virágcsokros fogadás elmarad. Őszintén el sem várja vagy csak én hiszem azt. Hmm...Vagy nekem van szükségem a bűntudatom miatt, egy kis kedveskedésre. Még is csak megcsaltam, de hát nem tudja meg. És amiről nem tudunk az nem fáj! De nem ez a legmarcangolóbb gondolat, megaláztak, belegázoltak az egómba, vagy csak én gondolom ilyen véresen. Minden esetre nem esett jó, hogy szeretkezés után összeszedik a ruhámat, hozzám vágják és mehetek. Szeretek irányítani, de most én kerültem alulra.

A napom gyorsan eltelt, Lizát amennyire lehet kerültem az elmúlt három napban, nem akartam tovább bonyolítani a dolgokat, semmi kínos szituációt nem akartam. Ez nem azt jelenti, hogy fantáziámat nem ragadta magával, de igyekeztem magamon uralkodni. De hála az égnek Betty egy pár napot velem tölt, vágyaim kielégítésre találnak. Fantasztikus nő, mindig tudott meglepetést okozni és most is. Titokzatos és gyönyörű, hosszú szőke haja lágyan omlottak melleire. Ragyogó szemmel nyitott be az irodámba.
- Kár, még mindig dolgozol, hajolt át az íróasztalon.
- Bocs, hogy nem mentem ki eléd, de most feje tetején áll a világ, azonnal végzek, ezt még át kell olvasnom az e-mailekre válaszolok és a tiéd vagyok.
- Milyen az új kollegina? Nagyon szexis súgták kémeim. Mosolyodott el huncutul.
- Fogadjunk, hogy a bácsikád adta le a drótot.
- Mért baj? - ezzel az ölembe ült.
- Hiányoztál, olyan hideg volt az ágy nélküled suttogta fülembe, kezével kérlelően a mellkasomat simogatta.
- Hidd el nekem is.

Ha már ennyire adja magát, csak nem hagyhatom ki. Szavaink egyre suttogóbbá váltak, szánk sóvárogva közeledett egymáshoz, átölelt és egyre szenvedélyesebben falta a számat. Puha és finom volt nyelvének minden rezdülése. Testem beleremegett teste közelségében, csípőjének ütemes rezdülései egyre fokozták a vágyaimat, szinte játszik velem hozzám simul, eltávolodik tőlem kellteti magát, simogat, nyelvét a nyakamon, fülemen érzem, melle között kalandozik kezem. Nadrágom már csak bajnak van, érzem péniszem egyre jobban és egyre akaratosabban követelőzik.
- Látod, betudod te fejezni a munkát, ha én akarom - és hirtelen felállt.
- Én már mást is be szeretnék fejezni, válaszoltam ezzel az íróasztalra ültettem.
- Talán ezt nálad is folytathatnák?
- Már nem, akarlak itt és most.

Csókokkal halmozom el, egyik gombot a másik után gombolom ki, megszabadítom felsőjétől. Combjait simogatom, és egyre feljebb kalandozik a kezem, lassan körbejárom forró punciját, csiklójához érve halk sóhaj hagyja el remegő ajkát. Körbe, körbe az édes kis kicsi dombocskát, nem férek hozzá úgy, ahogy szeretném, ezt észreveszi, segít megszabadítani bugyijától. Már teljesen kész vagyok, remegek a vágytól, mélyről jövő ösztön, vadság lesz rajtam úrrá. Minél hamarabb belé hatolni, szinte tépem magamról a nadrágot. A tekintetünk össze akad, látom a szemében a szenvedélyt, a vágyat, ahogy magába fogadja.

Lassan gyengéden magába öleli, teste követi testem minden rezdülését ritmusosan mozog rajta, majd egyre gyorsabb ütemet diktálok, nem tudom már uralni a vágyat. Egyre jobban feszített, már nem bírom sokáig szinte gyötrelmes, de nagyon jó, minden egyes mozdulattal közelebb és közelebb jutottam a kiteljesedésig. Egyre szorosabban húzom magamhoz. Valami mélyről ösztönösen törnek fel bennük a sóhajok, olyan ütemben amilyen ütemben testünk mozog. Minden izmát éreztem, ahogy rásimul, ahogy kifacsarja, rángatózva fogadja be testem nedűjét

Egy-két erőtlen mozdulat és karjaimba omlik. Percekig tart mire észhez térünk, lágyan ölelem, szemében látom az elégedettséget. Arcát simogatom, gyengéd akarok hozzá lenni, megérdemli.
- Nagyon jó veled, suttogja fülembe, ölelj még magadhoz nagyon hiányoztál.
- Nekem is.
Ruháinkat összeszedtük az irodában és elindulunk a szállodába, majd folytatjuk. Talán csak én lehettem bent és a portás, ha valaki hallotta sikolyunk, elnézheti, már három hete nem találkoztunk.