Életem alakulása 7. rész

RANDI AZ OROSZOKKAL
 
Nick jött szombat reggel a lakásomra. A Főnök küldte, hogy vigyen el a találkozóra és hogy ő legyen a testőr társam ezen az eseményen. Nick jó srác, már dolgoztunk együtt kint az utcán. Ismertük egymás erősségeit és gyengeségeit. Jó választás volt Főnöktől. Az autóban ülve az időjárásról beszélgettünk éppen. Ahhoz képest, hogy ősz volt, gyönyörűen sütött a nap, és kellemesen meleg volt
 
-Szóval te és a zsaru csaj? -kérdezte váratlanul.
 
-Honnan tudod?
 
-Mindenki tudja. Néhány arc látta, ahogy tegnap beszálltok egy autóban és elmentek. Hagytad vezetni, így gondoltam elég fontos lehet számodra.
 
-Téged is hagylak vezetni. -mutattam rá az alapvető tényre. Bár azt nem mondtam meg neki, hogy nem is nagyon tudnék még, mert sajog a lábam.
 
-Mert engem is szeretsz. Plusz ez az én autóm. De nem válaszoltál a kérdésemre. -nézett rám szigorúan.
 
-Azt hiszem, hogy a válaszodra a kérdés az IGEN. Bár még nem tudom biztosan.
 
-Tudod, hogy mi lesz, ha mások megtudják, hogy ki ő? Akkor miért vállalsz ekkora kockázatot?
 
-Mert beleszerettem. -néztem rá határozottan. Nem mondott erre semmit, már azt hittem, hogy az út további részében nem is fog megszólalni, így inkább a tájat kezdtem el figyelni.
 
-Ha bármire szükséged lenne, tudod, hogy hol találsz. -szólalt meg néhány perc múlva. Értetlenül néztem rá, hogy most mit akar ezzel, így folytatta. -Ha neked fontos, akkor nekem is és a srácoknak is az. Szóval, ha majd menekülnötök kell vagy szét kell verni néhány arcot, azért, hogy ő biztonságban legyen, ne felejts el szólni nekünk sem. -mosolygott rám. -Azon nagyon megsértődnénk. Pedig tudod, hogy mi nagyon szeretünk verekedni.
 
Nick volt a feje egy a bandán belüli kisebb egységnek. Az egysége rossz fiúkból állt, akik bármit és bárkit elintéztek. De nagyon nehéz volt őket mozgásra bírni mert, ha valami nem érdekelte őket, akkor nem csinálták meg. Tehát a tény, hogy Nick most majdnem fogadalmat tett nekem, teljesen ledöbbentett. Így csak egy „Köszönöm” -re futotta tőlem. Az út további részét csendben tettük meg. Nagyjából húsz perc múlva egy a várostól távolabb eső raktárépület előtt állította le Nick a kocsi motorját. Mögöttünk a másik fekete BMW is így tett, melyben a Főnök ült. Vele Alex jött, így hárman képeztük a védelmet. Szinte egyszerre szálltunk ki a kocsiból Nick-el és indultunk a BMW felé. Én a hátsó ülések irányába masíroztam bal oldalt, míg Nick a vezető ülés felé indult. Amikor az ajtóhoz értem kinyitottam és tartottam míg a Főnök kiszáll majd becsuktam utána. Nick pedig megvárta míg Alex kiszáll, majd csatlakoztak mögénk a menetbe. A Főnök és én mentünk előre a fiúk pedig mögöttünk egy kicsit lemaradva. Az épület másik oldalán még három autó állt, de már mind üres volt. Ezek szerint ők korábban jöttek. Így mi is az épület ajtaja felé indultunk. Az ajtóhoz érve kinyitottam, majd beléptem rajta, Főnök pedig jött utánam, majd a két fiú. Bent egy hatalmas hangár látványa tárult elénk. A hátsó részében egy a mienknél nagyobb csoport ácsorgott, semmilyen rendet nem tudtam felfedezni az elhelyezkedésükből, tehát nem vesznek komolyan minket. A terem közepén egy asztal állt két oldalán egy-egy székkel. A túlsó széken az oroszok vezére Dimitri ült, az asztallapra támaszkodva. Dimitri egy szimpla verőlegénynek nézett ki. Sajna az Isten megáldotta egy kis ésszel is és némi ravaszsággal. El kellet ismernem, hogy katonás rendet tartott az emberei között, ha akart, sajnos általában nem akart. De nem volt oka aggódni eddig, hiszen már a rendőrség nagy részét megvette magának, így azok nem szóltak bele az üzletébe. Mikor meglátott minket felállt, hogy így köszöntsön minket.
 
-Á, üdv nektek barátaim. -mondta enyhe orosz vagy ukrán akcentussal. -Reménykedtem benne, hogy eljöttök, és lám most itt vagytok.
 
-Üdv neked Dimitri. -köszönt Főnök, és kezet nyújtott Dimitrinek, aki elfogadta és így kezet ráztak. -Ide hívtál és mi itt vagyunk. Miről szeretnél beszélgetni?
 
-Üljünk csak le, helyezd kényelembe magad Andrea. -azzal körbenézett rajtunk. Néhány méterrel az asztal mögött álltunk meg és onnan figyeltük az eseményeket. Dimitri szeme megakadt rajtam. -Nocsak, nocsak. Sajnálattal hallottam a balesetedről, így hát nem hittem volna, hogy eljössz. De mond csak jól vagy? Ne hozassak neked egy széket? -kérdezte udvariasnak tűnő hangnemben, mire az emberei egyszerre néztek rám és várták a reakciómat. Biztos voltam benne, hogy Dimitri vagy az emberei provokálni fog, de azért így is dühös lettem arra pökhendi arcra, amit vágott.
 
-Köszönöm, kedvességedet és aggodalmadat, de nincs rá szükségem. Ugyanis kutya bajom. -hazudtam neki. Csak reménykedni tudtam, hogy ez a gyűlés nem lesz olyan nagyon hosszú. Mert órákon keresztül nem fogok tudni állni.
 
-Tudod, Andrea értékelem, amit az embereidért teszel, de ide be nem jöhetnek rabszolgák. -mondta Dimitri -Ha szeretnél tárgyalni, tüntesd el az épületből a szolgádat. Mert itt csak szabad emberek lehetnek.
 
-Ő nem a szolgám, hanem a testőröm.
 
-Akkor valószínűleg a szolgák jelképét sem viseli? -nézett a Főnökre kihívóan. Főnök már ép meg akart szólalni és látszott rajta, hogy üzlet szempontjából az nem fog jót tenni, így inkább megelőztem.
 
-Engedélyt kérek lelépni. -Főnök hátranézett rám, és láttam a szemében, hogy nem akarja ez tenni. De végül meggyőzhette a tekintetem mert engedélyt adott. Így sarkon fordultam és kimentem az épületből. Amint kiértem, leültem a fal tövében és vártam, hogy végezzenek, közben azon gondolkodtam, hogy sosem fogok megszabadulni ettől a béklyótól. Fájdalmasan rémlettek fel előttem a több mint egy évvel ezelőtti események képei.
 
Néhány óra múlva kinyílt az ajtó, én azonnal felpattantam. Az oroszok jöttek kifelé, élükön Dimitri. Néhány méterrel előttem megáll, és szomorkásan nézett. -Ne haragudj rám, csak betartom a szabályokat. De talán majd legközelebb beengedlek, ha jó kislány leszel. -azzal dobott egy csókot és elindult az embereivel a kocsik felé. Az emberei végig röhögtek, mint akik megvesztek. Én pedig dühösen és tehetetlenül fontam össze a karjaimat a melleim előtt.
 
-Ne is figyelj rájuk. -hallottam meg Nick hangját az ajtóból. -Simán levernéd mindegyiket, ha engedélyt kapnál rá.
 
-Nicknek, igaza van. -mondta a Főnök, majd elindult a BMW felé. -Induljunk, még sok dolgunk van.
 
Szerettem volna megkérdezni Nicket az autóban, hogy mi volt, de végül annyiban hagytam a dolgot. Megkértem, hogy most had én vezessek, ő pedig szó nélkül oda adta a kulcsot.
 
Megvártam míg a többiek is beszállnak az autóba majd, mikor Alex lámpája jelzet, elindultam visszafelé a városba. Nick útközben az ablakon bámult kifelé, látszott rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét. Szőke fürtjei már elég hosszúak voltak ahhoz, hogy ráérjenek a fülére. Általában rendezetlenül szoktak állni ám egy ideje mintha fésülködne. Furcsa látvány, de biztos, hogy a lányok döglenek utána, hiszen egy férfinaptárba is beillene. Az arcát markáns vonalak jellemezték, kicsit hasonlított Chris Hemsworth-re, csak Nicknek volt egy kis rossz fiús sármja is.
 
-Tetszem neked? -nézett rám hirtelen. -Tudod az utat is figyelhetnéd, ha már te akartál vezetni.
 
-Álmaidban öregem. -mosolyodtam rá majd újra az útra szegeztem a tekintetem.
 
-Tudod, nem fogja annyiban hagyni.
 
-Micsodát? -kérdeztem érdektelenséget színlelve.
 
-Azt, ahogy bánnak veled. Már rég kiharcoltad a helyed köztünk. Egy nap ők is tisztelni fognak.
 
-Nincs szükségem a tiszteletükre. -néztem rá keményen. -Csak arra van szükségem, hogy eltűnjenek és soha ne jöjjenek vissza.
 
-Miért akarod, hogy eltűnjenek?
 
-Mert túl nagy kárt okoznak az embereknek. Túl sok ember hal meg miattuk nap mint nap: drog, fegyver, rabszolga kereskedelem. Ők pedig megússzák, senki nem piszkálja őket, hiszen a rendőrség a zsebükben. De mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek az élete szarrá ment miattuk, akik bekerültek a mókuskerékbe és nem képesek talpra állni. Fő a megelőzés. Ha nincsenek itt, nincs szar sem.
 
-Mindig van valaki, ha nem ők akkor lesz más. Nem üldözhetsz el minden bandát, az képtelenség.
 
-Nem mondtam, hogy minden bandát elüldözök csak azt, aki nem képes alkalmazkodni. Azt, aki nem képes elhagyni a bűnt. Amelyik banda élni szeretne, az virágokat kezd el ültetni, nem pedig cannabist.
 
-Érdekes elképzelés. Remélem még látom a megvalósulást. -mosolygott rám.
 
¤¤¤
 
Visszaértünk a bárhoz, kiszálltunk és én visszaadtam Nicknek a kulcsot.
 
-Na, hogy tetszik a kicsike?
 
-Nem rossz, bár én jobban szeretem az izmosabb kocsikat.
 
-Na igen, te férfi helyet kocsit tartasz.
 
-Ha ez igaz akkor te pedig a nő helyet tartod, bár az ellent mondana annak a ténynek, hogy mostanában láttalak megfésülködve. -nevettem el magam. Azzal elindultam befelé a helyiségbe. Nick pedig utánam rohant és próbálta kimagyarázni a dolgot, ám végül feladta. Én nem kérdeztem, hogy ki ő, és ő nem mesélt róla. Majd fog, ha úgy érzi, addig is remélem nem bántja meg Nicket.
 
Az irodában vártam, hogy a Főnök is megjöjjön. Nem sokat kellet várnom, mert eligazította az embereket, majd jött is fel. Belépet majd becsukta maga után az ajtót. Nem tűnt meglepettnek, hogy ott talál, sőt talán várta is. Így hát első útja a bárszekrényhez vezetett, kivet egy poharat a szekrényből majd a pulton álló Brandyből töltött magának egy keveset. A pohárral a kezében leült a székébe és rám emelte tekintetét. Egy átható pillantással végignézett rajtam.
 
-Rendben, gondolom tudni szeretnéd, hogy mi történt odabent. Az...
 
-Nem, nem szeretném. -vágtam a szavába. -A múltkor csókolóztunk Katával.
 
-Oh, értem. És nekem ehhez mi közöm? -kérdezte fáradtan.
 
-Csak annyi, hogy jelezni szerettem volna feléd, hogy ő az enyém. És senkinek nem fogom hagyni, hogy bántsa.
 
-Rendben van, értettem. -szólalt meg egy idő után. - Most szeretném, ha végig hallgatnád, hogy miről volt szó a tárgyaláson. Dimitri úgy döntött átadja nekünk a kért három háztömböt. Cserébe szeretné, ha a legjobb harcosom részt venne egy illegális bokszmeccsen. Azt szeretném, ha részt vennél rajta. Azt szeretném, hogy győzd le az összes barmot, akit ellened küldenek. Megértetted? Ha ezt megteszed utána beszélhetünk arról, hogy mit akarsz kezdeni azzal a nővel. -nézett határozottan a szemembe. Ez volt az első alkalom amikor már majdnem parancsot adott és ez meglepett. -Megértetted?
 
-Igen, meg. Mikor lesz? -tudtam, mindketten tudtuk, hogy jobb és több esélyem nem igen lesz, arra, hogy újra emberként kezeljenek.
 
-Jövő szombaton. Van egy heted felkészülni. Addig nem dolgozol, hanem edzel vagy pihensz. Azt teszed, amit Attila mond neked. És minden zavaró tényezőt kizársz az életedből. Nem hagyod magad megverni, ha ilyen helyzetbe kerülnél, akkor inkább elfutsz, megértetted?
 
-Igen asszonyom! -válaszoltam.
 
-Most elmehetsz. Beszélj Attilával. -mondta, majd a papírjaival kezdett foglalkozni.