Elbocsátás

Ashley már tíz perce ült az álló kocsiban és keze ugyanúgy szorította a kormányt. A rádióban valamilyen dallamos szám szólt, de a lány nem hallotta. “Elmehetnék. Egyszerűen ki kellene hajtanom ebből a parkolóból. Kiváltanám a megtakarításaimat és elindulhatnék nyugatnak. Senki sem állítana meg.” -gondolta, de ehelyett maga felé fordította a visszapillantó tükröt és ellenőrizte, hogy összefogott haja és szemüvege jól áll-e. Ezután kiszállt és elindult az épület felé.
A bejárati ajtón belépve a lelkes vörös recepciós intve üdvözölte:
-Jó reggelt Miss Edwards!
Ugyanaz a kellemes köszöntés, amit Ashley már évek óta nap, mint nap hallott, most furcsán idegennek tűnt. Barátságosan visszamosolygott a recepciósra amikor elsétált mellette és arra gondolt, hogy valószínűleg nem látja többet.
Az asztalánál megpróbált a munkájára koncentrálni. Hallotta, hogy valaki közeledik felé. Felnézett és az elválasztó fal felett meglátta munkatársa szőke haját. Joan arca kissé kipirult volt és mellkasa a visszafojtott idegesség miatt fel-le mozgott hagyományos üzleti kosztümje alatt.
-Nos? Van valami ötleted, hogy ki lesz… tudod! - érdeklődött a barátnője.
A cég meglehetősen versenycentrikus munkahely volt. A kirúgások és alkalmazások szinte rendszeresek voltak. Kellett a hely a friss ambícióknak. Az elbocsátottak viszont nem jelentkeztek be munkanélkülinek. A vezetés úgy gondolta, hogy egy brutális kivégzés kockázata jobban motiválja az alkalmazottakat, mint valamilyen más, mondvacsinált elismerés, ami legfeljebb az önéletrajzot színesíti. Négy havonta Ashley részlegének egy tagját megkínozták és megölték a többiek szeme láttára.
-Fogalmam sincs. - hazudta a lány, tudva hogy ma ő a soros.
-Ohh…bárcsak előre megmondanák!
Joan még új volt és nem tudta, hogy mindig a cégnek legkevesebbet hozó alkalmazottat “engedték el”. Sok kis üzlet vagy csak néhány nagy…nem számított. Az egyetlen szempont az volt, hogy mennyi folyt be a cég kasszájába. Joan azt sem tudta, hogy Sammy-t a könyvelésen viszonylag könnyen rá lehetett venni a pletykálkodásra. Ashley ezért tudta közölni a lakótársával, hogy új albérlőtársat kell keresnie.
Joan távozása után Ashley újra érezte a sürgető vágyat a menekülésre. A cég jogilag semmit sem tehetne, hogy visszatartsa és a világon senki nem lenne, aki nem értené meg. A faliórára nézett. Még húsz perc a műsor kezdetéig. “Biztosan vannak páran akik megértenék, hogy miért maradok.”-gondolta.
A lehető legnyugodtabban felállt és a mosdó felé indult. Bezárkózott az egyik fülkébe és a szoknyája alá nyúlva simogatni kezdte magát. Rendszerint éppen csak le szokta nyírni magát, de ma csupaszra borotválta a punciját. Az ujjai érintését elektromos impulzusnak érezte. A legenyhébb simogatástól is hőhullámok szaladtak át a testén. Azóta nedves volt, hogy belépett az épületbe. Lecsúsztatta magáról a bugyiját és a szájába tömte. A szövetet teljesen átáztatták saját nedvei. Ujjazni kezdte magát. Minden perccel közelebb került a végzetéhez. A bugyijába nyögött. “Ma meg fogok halni. De előtte megkínoznak. Olyan fájdalmas lesz, mint semmi más eddigi életemben.” - gondolta. Előrehajolva, görcsösen élvezett el.
Az elválasztófal alatt kinézve ellenőrizte, hogy más nincs-e a helyiségben, majd kislisszolt a fülkéből, kezet mosott és a helyére ment. Negyed órát töltött a mosdóban, de ezeken a napokon ez nem volt szokatlan. Egy normális lány persze hányt, sírt vagy csak megpróbálta feldolgozni a tényt ahogy a cég működik. Ashley arra vágyott, hogy ő is ilyen legyen. Egy normális lány fél a fájdalomtól és a haláltól, nem felizgul miattuk.
Az asztalánál ülve az órát bámulta. A másodpercmutató minden mozdulatától megrándult picit az ágyéka. Az egyik kezét az ölébe tette és ujjaival finoman dobolt a ruhája szövetén. Remélte, hogy ideges cselekvésnek tűnik és nem látszik, hogy valójában gyengéden izgatja magát. “Két perc. Bőven elég idő ahhoz, hogy kocsiba üljek és elhajtsak, mielőtt egyáltalán észrevennék hogy eltűntem. … Egy perc. Még mindig eljutnék a kocsimhoz. 30 másodperc. Kijutnék az előtérből. 10 másodperc. Elérnék a liftig. 1 másodperc.”- járt az agyában.
Majdnem felugrott a székéből, amikor megszólalt a hangosbemondó:
-Az eladási részleg tagjait kérjük fáradjanak a 448-as konferenciaterembe!
Ashley úgy érezte, hogy lelassult az idő, miközben a liftek felé tartott. A környező hangok olyanok voltak, mintha víz alatt hallgatta volna őket. Egyedül saját szíve dobogását hallotta tisztán. Balra a lépcsőház, jobbra a liftek. Még mindig volt esélye.
Jobbra fordult. Úgy érezte, hogy ha elmenekül, az egész csak egy illúzió, egy buta játék volt. Úgy érzete, hogy szüksége van arra, hogy valós legyen. Aláveti magát a kínzásnak, hogy lássa nem csak játék. Beszállt a liftbe.
-Legalább nem tart tovább ez a feszült várakozás. - mondta Joan igyekezve optimistának tűnni.
-Mmm hmmm - értett vele egyet Ashley nem igazán figyelve rá.
A liftben mindenki őt nézte. Volt aki szánakozással, volt aki csodálattal. Néhányan zavartnak tűntek. Az viszont világos volt Ashley számára, hogy egyedül Joan nem tudja. A többiek jártak Sammy-nél.
A lány nem emlékezett rá, hogy a szobában soha nem is volt konferenciaasztal vagy csak most távolították el, de nem is igazán érdekelte. A székeket két sorban félkörbe rendezték egy négy lábon álló hordószerű eszköz körül. Úgy nézett ki, mint egy különösen kövér fűrészbak. Hárman álltak mellette. Ashley főnöke, egy magabiztosnak tűnő barna hajú lány és Matt. Ashley többször is találkozott már Matt-el céges ügyekben és rendezvényeken, de mindig meglepődött a fiatalságán. A férfin drága és elegáns öltöny volt, ami alatt duzzadtak izmai.
A főnökük, Ms. Loyd előrelépett és azt mondta:
-Mint tudják, ma volt a részlegünk teljesítményelemzése. A vezetés arra jutott, hogy egy kis vérfrissítésre lenne szükség. A mellettem álló Sheri csatlakozik a csapatunkhoz, de ehhez helyet kell csinálnunk. Több tényező gondos elemzés után (“Marhaság”- gondolta Ashley) úgy döntöttünk, hogy egyikőjüket elbocsátjuk. Ms Edwards! Előrejönne kérem?
Ashley az agya mélyén még mindig tudta, hogy elrohanhatna, de nem tette. Előrelépett a hordószerű állványhoz és hagyta, hogy Matt háttal ráfektesse. Fejjel lefelé látta, hogy munkatársai elhelyezkednek, hogy arca minden fájdalmas rándulását jól láthassák. A teste megfeszült amikor a bilincsek kattantak a csuklóin és a bokáin. Becsukta a szemét és azért imádkozott, hogy a többiek azt gondolják, hogy a menekülés ösztöne ellen küzd és ne vegyék észre, hogy valószínűleg élete utolsó orgazmusát éli át. Nyugalmat erőltetett arcára miközben izmai kéjesen megfeszültek.
Várt és munkatársai fejjel lefelé levő arcait nézte ahogy azok őt figyelték. Tudta, hogy a behajlított lábai mögött a cég hóhéra most gondosan leveszi az öltönyét. Vétek lenne tönkretenni egy ilyen drága darabot. A lány szíve hevesen vert. Lehetetlen volt megmondani, hogy a férfi mikor kezdi. Ashley összerándult amikor Matt kezét megérezte a mellkasán. Gombok repültek szanaszét, ahogy a férfi széttépte a blúzát és közszemlére tette a ziháló mellkasát. Matt egy pillanattal később Ashley legizgatóbb fehér melltartóját is széttépte. A lány elvörösödött, amikor látta munkatársai kebleire tapadó tekintetét. Matt ökle váratlanul csapott a kiszolgáltatott hasba. A bilincsek Ashley csuklóiba és bokáiba vágtak, amikor a lány a fájdalomtól megpróbált összegörnyedni. A férfi újra és újra lecsapott. Ashley szája kinyílt és a kíntól megnémulva próbált levegőt kapni.
Miközben vonaglott és köhögött, szakadó szövet hangját hallotta. A combjait hűvös levegő simogatta és tudta, hogy megszabadították a szoknyájától. A bugyija még mindig nedves volt a szájba gyömöszöléstől. A melltartójához hasonlóan ez sem maradt rajta sokáig. Hálát adott az égnek, hogy az előtte ülők nem látják nedvektől csöpögő punciját. Az öröme nem tartott sokáig. A férfi ökle az ágyékába csapódott. Ashley hiábavalóan rángatózott, hogy összezárja a combjait. Az újabb ütést nem tudta elkerülni. A férfi az arcához sétált. A lány könnyektől homályos látóterét betöltötte egy vastag, lüktető pénisz. Engedelmesen kitátotta a száját, de Matt-et nem érdekelte együttműködése. Ashley érezte, hogy a férfi erős kezei szétfeszítik az állkapcsát és valami kényelmetlen fémtárgyat nyom a szájába. A férfi felemelte a lány fejét, hogy a fémgyűrű szíját becsatolhassa a tarkóján, majd keményen visszalökte. Ashley szemüvege csörrenve zuhant a padlóra. A lány érezte ahogy a sós rúd könyörtelenül nyomul a torkába. Öklendezni kezdett, de Matt nem állt meg. Ashley hamarosan a méretes hímtagon fuldoklott. A férfi visszahúzta magát, a lány pedig köhögött és köpködött. Matt újra betolta magát. Ashley érezte, hogy minden lökésnél nyúlós nyál buggyan ki az orrlyukain és folyik végig az arcán. A bilincsek a húsába vágtak, a tüdeje pedig égett a levegőre vágyva. A férfi közben a melleit markolászta, majd megcsípte érzékeny mellbimbóit. Ashley szeme előtt fénylő foltok kezdtek táncolni. Matt végül kihúzta magát és a lány érezte, hogy forró sperma fröccsen az arcára. A gyomra összerándult és valami ragadósat öklendezett fel. Hallotta a szobában lévők együttérző mormogását. “Nem értik, de megérdemlem. Megérdemlem, hogy kínozzanak, megerőszakoljanak és eldobjanak, mint valami haszontalan tárgyat. Nem azért, mert nem tudtam teljesíteni valami ostoba üzleti célt, hanem azért, mert akartam, hogy megtörténjen. Megérdemlem, mert felizgatott az előttem korábban megkínzottak látványa és a helyükbe képzeltem magam.”- gondolta Ashley és magában azért imádkozott, hogy Matt még azelőtt fejezze be a munkáját, mielőtt valaki rájönne, hogy valójában mennyire vágyott ennek megtörténésére.
A szája nem maradt sokáig üres. Hamarosan egy gumi ízű műpénisz töltötte ki. Ösztönösen az orrán kezdett lélegezni és beszívta az arcát fedő ragacsos folyadékot. A teste remegni kezdett, ahogy fulladozott a sperma, epe és nyál keverékétől. A roppanást azelőtt hallotta, mielőtt érezte volna a fájdalmat. Egy súlyos tárgy ütése a mellei közé. Hallotta saját, tompított fájdalomsikolyát. Minden köhögése tőrdöfésszerű fájdalmat okozott a mellkasában. Noha kétségbeesetten próbálkozott, továbbra is alig kapott levegőt. Nem tudott tovább gondolkodni. Talán volt újabb ütés a mellkasára. Az is lehet, hogy kettő. De bármi is történt, már nem tudta fokozni a kínt. A fájdalom teljesen elvakította és csak csillagokat látott maga előtt. Észre sem vette, hogy a haláltusa közben mikor csúszott örök öntudatlanságba.