Ékfoltos Picasso-hal

Ékfoltos Picasso-hal

- Jól van… jól van… a beefsteak porhanyós, a bicepszem feszes, a koktél hideg, a tengerpart forró. Jól van…-állapította meg félhangosan Kekoa Alamonuku egy Honolului étteremben.
Mint valami illedelmes európai úr villával és kanállal ette az új amerikai népeledelt, az új álat, a fehér bálvány: a marha fekete húsát. Már csak a frakk hiányzik…pingvinruha…de mi az a pingvin? Mellette egy akváriumba Humuhumu-nukunuku-apua’a halak úszkáltak. Nagyon szép állatuk véleménye szerint, legkevdesebb dolog bennük, hogy egy óra alatt meggazdagítják a helyieket. Mikor az üvegfenekű hajó elhalad egy pár fölött és a kísérő elkiáltja magát: Humuhumu-nukunuku-apua’a ! Addigra a hal már el is úszik.

A turisták természetesen nem tudják lefotózni, így megkérik, hogy forduljanak vissza, hogy megnézzék a humulumiizéhalat. Mikr ismét elhaladnak egy pár fölött az idegenvezető elkiáltja magát: Humuhumu-nukunuku-apua’a! De mire a turista kattintana, nagy drága japán gépével, addigra már elmennek. El. Mire megkérné, hogy menjenek vissza, az idegenvezető a mindenttudók kedves mosolyával néz rájuk és közli velük, hogy lejárt az idő, ismét be kell fizetniük, hogy megláthassák a mesehalat: a Humuhumu-nukunuku-apua’a -t!
Letette az eszközöket, majd szalvétájával körültörölte szőke borostás arcát. Felállva és kimenve az étteremből gyakran akadt meg a nők tekintete az itt ritka tejszőke hajon, mely egy olyan arcot borított vékonyan, mely igen sokszor incselkedett a Nappal, melynek eredményeképp elpirult…az ő lebarnulós valójában.
A dokk. A hajó. A dohány. Már messziről látja, hogy ez ismét egy jó menet lesz. 4 hawaii helyben kapható ing, áh ez acsak itt csak nálunk szöveg nagyóóón bejön. Tehát kapásból van 50 dollárja egy ingre. Szép. És az a nő ott, hmmm micsoda karóra. Ilyen értékes időt csak teli pénztárca néz.
Kekoa így mosolyogva köszönti az utasokat, s feltessékeli őket az üvegfenekű hajójára. Körülbelül egy csónak és egy vitorlás hajó csúf frigyéből született fattyú-úszóalkalmatosságnak leírható bárka, kis kabinnal és kilátással a világos égre és a sötét mélybe.

„A Napra lehet nézni, de rád nem” tanulta meg egyszer egy közép-európai turistától. Valami olyasmit jelenthetett, hogy fényes, hisz a Nap is az. És ahogy elindultak meg is jegyezte a mellette álló hölgynek, aki buzgón fényképezni kezdett.
- A Nap lehet nezni de rad nem.-s hunyorított egyet.
- What? Maga magyarul beszélt az előbb? Mi az, hogy…
Mire az idegenvezető a fényképezőgépjére mutatott, ami még mindig szorgalmasan és lankadatlanul fotózta a tengerpartot sorozat üzemmódban.
- Kis gép, nagy vaku. A Napra lehet nézni, de arra nem- magyarázta meg angolul.
A nő még mindig értetlenül nézett rá, de elraktározta magában, hogy ez a szálloda meglepetése a magyar vendégek számára.

Dél körül már lassan kezdett letelni a vízi kirándulásra szánt idő. A pénztárcák már nem fotóztak, hanem a melegtől székekbe zuhantak és ott csurgott ki belük visszajáró verejtékük. Kekoa lement a kabinba, majd kiemelt az akváriumból egy pár csodahalat. Ellimbózott a tikkadó pénztárcák között, majd a vízbe dobta a drágaságokat. El perc sem telt el, azok már is a hajó üvegaljára erősített csali köré gyűltek.
- KEDVES UTASOK- kiáltott fel hirtelen, mire egy pénztárca úgy megijedt, felriadt álmából, hogy el fillér se maradt a zsebében- A HUMU- s kezével az üvegre mutatott, mire egy szempillantás alatt ismét előkerültek a Napot is elvakítani képes fényképezőgépek, s elkezdték fókuszukban keresni a halat- HUMU-NUKU- össze vissza robbantak a fények- NUKU-APUA’A!- s a zsákmányát megszerző kígyó elégedettségével villogtak fel pirosan a gépek, hogy épp dolgozzák fel a képet.
Kekoa várt egy kicsit, addig szemügyre vette a nőt, aki nem értékelte közép-európai nyelvtudását. Majd hamarosan édes csiripelést hallott.
- Uram. A hajó alja visszaverte a vakut. Visszamehetnénk mégegyszer a halakhoz, hogy lefotózzuk őket?

Hát igen… a mosoly mindent elárul. Jelen esetben azt, hogy kicsit adja ide a bőrét, mely alatt tetemes pénz van és megnézheti újra a halat. Hátha most le tudja fotózni az üvegen keresztül!
Kikötötek, s a leszálló utasoktól szépen begyűjtötte a ropog gyermekeket. Minden egyes utas a karjába adta zöldhasú csemetéjét, melyek a sor végére már dollárhangon oáztak- ropogtak. Kekoa visszament a hajóra, hogy elrakja a kabinba a pénzt, de beleütközött egy tejfehér falba.
- Ó pardon!
A már ismerős nő állta útját, aki láthatóan eltévedt a hajón való leszálláskor. A kapitány megeresztett felé egy mosolyt, mivel már százszor élte át a szituációt, s a buta pénztárcát a palló felé vezette.
Mikor végre eltehette volna a pénzt a nő visszaszólt.
- Nem vinne el még egy körre? Szeretném lefotózni a halakat!
A kapitány megeresztett felé egy mosolyt, mivel már százszor élte át a szituációt, s a buta pénztárcák próbálkozásait egy potyajáratra. Az első női potyázásokat még kifejezetten élvezte, ahol is a nyílt vízen nem az üvegfal hideg ferületére tapadtak, hanem a kabinban az ő forró mellkasára és a szájára. Igen. De ez is megvolt már, unalmas.
- A mai napra nincs több túra, de holnap ismét kétóránkénti hajókirándulás lesz.- azzal felvonta a pallót és bevonult a kabinba.

*

Hosszú alvás után a kapitány, Kekoa Alamonuku felvette narancssárga hawaii ingjét és kiment a hajó tatjára nézelődni. Ilyenkor már nincsenek pénztárcák semerre, nyugodtan élvezheti a hajó társaságát. Esetlen egy kis vodkával kiegészítve. Attól az ukrán szépségtől a múltkor egy egész kartont kapott. Van még.
Felállított egy napozóágyat és a Hold alá feküdt. Igen. Nincs is egészségesebb a bőrnek, mint egy óra a Hold igen erős barnító hatása alatt.
- Mister! Mister!
Anyám! Kekoa felkönyökölt, kitámasztotta fejét fektében, s úgy válaszolt a fotós nőnek.
- Igen?
- Á miszter!- Valóban ő volt az. – Ráér egy percre?
- Végülis…mondja
- Szeretkezni akarok önnel.
A kapitány 14 éves korától kezdve járta a Hawaii és Midway-szigetek közötti óceánt, épp ma, már 10 éve. Sokat látott tengeren és szárazföldön, de most elkerekedett magabiztos barna szeme.
- Hogy mondta?
- Ki akarom elégítetni magamat. Nagyon rég nem voltam együtt senkivel. Ön jóképű, szexi és rettenetesen izgató. Ön férfi, kérem. Tehát nem jár más a fejében, csak a közösülés. Így feltételezem nem állhat semmi annak az akadályába, hogy mindketten megkapjuk amit akarunk.

Döbbenet. Csend. Majd sikoly.
A nő a szája elé kapta kezét, mert Kekoa felállt a napozóágyban és letolta nadrágját (alsónadrágot nem átlagos itt viselni) nyilvánosságra hozva, hogy Ándzseliná Dzsoli Ausztráliába utazik. De ha nem is azt, akkor a félkemény falloszt, mely alsótestéből kezdett már meredezni.
- Ez érdekli, hölgyem?
A nő lassan magához tért a sokkból, s lassan, lassan bólintott egyet.
- Hát nem!- azzal ismét felhúzta a nadrágját, és elindult a kabinja felé.
A nő arcára rémület ült ki, s a stég széléig jött, kezével kapálózva a palló felé, de nem érte el.
- Kérem, ne menjen el!
Kekoa visszafordult az ajtóból.
- Annyi férfi van a bárban, akit hmmmm „felszedhet”, akikre illik a férfiakról alkotott képe.
- Maga aszexuális?
Mégcsak vissza sem fordult a lány vádjára.
- Maga meleg?
Kekoa felháborodva vágta be a kabinajtót.
- Nem!
- Akkor miért mondja nekem hogy azok a férfiak ott mind azt akarják, ezek szerint aga nem?-s ameddig csak bírt előrehajolt beszéd közben.
Kekoa megfogta a pallót és ellökte a hajótól, mely egy fareccsenéssel földet ért a mólón.
- Férfi vagyok.
- Nem hiszem- a nő macskalépésekkel és rebegtetett szempillantásokkal közeledett felé, mire a férfi is lágyan elmosolyodott- Bizonyítsa be. S addigra már odaért a férfihoz.
- S mégis hogyan? – tette fel az egyértelmű kérdést mosolyogva a kapitány, ahogy a nő nyakába fonta a karját, s csípőjét a testéhez nyomta.
- Valahogy így- s megcsókolta.

Kekoa átkarolta a derekát, s magához húzta a nőt. Fallosza hozzányomódott a nő ruhájához, s a tapintásából érezte, hogy valójában nem is az, csak egy félig átlátszó hálóruhaszerű ruhaköltemény. Kezei lejjebb csúsztak, s belemarkolt a nő fenekébe. Továbbhaladt a keze, s alulról a bugyi alatti nagyajkakat kezdte simogatni, míg falloszát keményen ameddig csak a ruhájuk engedte a nő nemi szervéhez tolta. Picsa. Ezt mondják az örömlányoknak ez van. Picsa. A nő nem bírta a játékot, s hátravetette fejét, mire Kekoa elkapta a nyakát, s végignyalta a nyaklánca vonalát. Erre a nő felsóhajtott, s eltávolodott a férfitól. Abbahagyta a csókot, s levette a hálóruhaszerű felsőjét.

Ezután Kekoáról fejtette le a az inget, s megcsókolta kigyúrt felsőtestét. Kekoát ez nem zavarta, hogy is zavarta volna… de azért mégiscsak egy dokkban voltak. Itt azonban az emberek lépten nyomon találkoznak nyilvános kalandokat áhító párokkal, és nem vesznek tudomást az akár tőlük 10 méterre a hajón szeretkező párról. A lány addigra teljesen levetkőzött, s elkezdte lehúzni Kekoa nadrágját. Pajzán arccal nézett rá, megnyalta szája szélét a művelet során. A férfi azonban mosolyogva megfogta a kezeit, s felegyenesítette a nőt. Elkapta derekát, és forrón megcsókolta. A nő csodálkozott, majd belenyugvóan becsukta a szemét. Nem akarja elsietni tehát. És milyen érzéki!

És valóban a hajó kapitánya a hajó oldalához nyomta a nőt, a hideg korlát a forró meztelen testéhez ért. A meztelen lábak közé nyomta férfiasságát, ahogy az a ruha engedte, s közben egy pillanatra sem hagyta abba a csókot sorozatát, megállíthatatlan sorát. És csak csókolta. A nő már annyira felhevült, hogy mostmár a lényegre akart térni, de a férfi egyre csak csókolta. Nagyon élvezte, de mostmár le akarta szopni, érezni akarta a szájában az előbb látott hímvesszőt, melytől elvárta, hogy a hajó kabinjában kielégítse parázna vágyait. És igen! Kekoa hirtelen felkapja, s rámosolygott. A nő megcsókolta, majd a fülébe suttogta:
- Vigyél az ágyba.
Kekoa a mindenttudók mosolyával elbájulta a lányt, akit, mint egy kisbabát tartott a karjában, majd egy erős, gyors mozdulattal behajította a vízbe.
A nő egy másodperces szabadesés után a vízbepottyant. Kapálózott, és kalimpált. Kekoa a hajóról kedvtelve nézte, ahogy feláll a vízben, majd kisétál a partra. A kielégítetlen, de feltüzelt nő aztán hátrafordult a fura arcával, de még mindig nem tudott hangot adni magának, annyira megdöbbent. Kekoa ezt egy mosollyal nyugtázta és egy jól irányzott dobással eltakarta a Fúria-arcot egy, az arcában sikeresen landoló ruhakupaccal, mely pár perce még testét fedte.

Nem várta meg a már határozottan kiabáló nő bemelegedését, hátat fordított neki, s a kabinja fele indult. A válla fölött hátraszólt.
- Attól, hogy a szálloda alkalmazottja vagyok, nem vagyok köteles az ön vágyainak eszköze lenni. Szedje elő a férjét a bárból. Ha meg nincs, menjen vissza Amerikába és szerezzen egyet. Ahogy mondtam, holnap kétóránkénti halleső túra. Szeretettel várja szállodánk- azzal lement a kabinhoz.

*

- Már azt hittem vissza se jössz.
- Ugyan drágám.
- Nos? Kipihented magad? Ééééés ami fontosabb: készen állsz?
- De még mennyire!
Kekoa kapitány levetette magáról maradék ruháját, s lefeküdt a kabinjában lévő ágyra egy világosbarna hajú nő mellé. Gilda, cserediákként érkezett Hawaii-ra Finnországból. Itt tartózkodása alatt ismerkedett meg Kakoával egy Truman Eason koncerten. A két fiatal az estét már Kekoa kabinjában töltötték, ahol a fiú a múlt szellemeinek ajándékozta a lány szüzességét. A kapcsolat immár 3 éve tart, a pár hosszú bürokrácia útján szerezte meg Gildának az itteni állampolgárságot, hogy együtt maradhassanak.

Most meztelenül fekszenek egymás mellett távol minden papírmunkától, s az egyetlen dolog, ami most foglalkoztatja őket, hogy teljesen birtokba vegyék a másik száját. Gilda felült, s Kekoa követte, mindeközben szájuk egy percre sem vált el egymástól. Két kezét a fiú szőke borostás arcára hajtotta, úgy adott neki érzéki csókokat. A fiú eközben átfogja derekát, s egyre közelebb húzza magához. Ahogy fokozódott a csók, úgy kerültek egyre közelebb egymáshoz, mire a klitirisz és a pénisz össze nem találkozott. Abbahagyták a csókot, és ha már alsó felük összetalálkozott, miért szakítsák el őket egymástól, a lány háttal lefeküdt, a fiú pedig előrehatolt a lány hüvelyébe. A lány országában, de itt nem ismert könyvből vettek ötleteket az együttléteikhez, melyet Kekoa szerint igen kreatív indiaiak állítottak össze.

És csoda, még itt hawaii-on is ebből a csodás könyvből okoznak egymásnak feledhetetlen estéket a párok. Kekoa előrehajolt, s ismét csókot kezdeményezett, miközben fallosza egyre mélyebbre süllyedt. Kezdetben még bírták a nyelvek kavalkádját, de miután a lány a következő szintre lépett, már a sóhajoktól nem tudták folytatni. Így száját továbbra sem hagyva munka nélkül a melleit kezdte el nyalogatni. Miközben hímtagjával egyre csak a lányt ostromolta.

Ahogy a lány dobálta magát, miközben ő dolgozott benne, elgondolkozott a divatos gondolatokról, amit szintén a turistáktól hallott. Nem a méret számít. Itt azt tartják, hogy, de „Nem a méret a lényeg, de nem lényegtelen”. És Gildát elnézve, aki háton fekve csípőjét egyre jobban fölnyomta, hogy minél mélyebbre hatolasson bele kedvese, ez a mondás kifejezetten igaznak bizonyult. A szigeteken a még manapság is az őslakók számára a fáklyák jelentették a mindent. Az esti vadászatokról való visszatérés reményét, fegyvert az állatok ellen, nem csoda, ha beépült a kultúrájukba: énekeikbe, tűztáncaikba, s szexuális metafóráikba. Gilda most érezte, miért nevezték égő fáklyának a hawaii-ak a péniszt. Ő már percek óta nem tudott magával mit kezdeni. Egyszerűen alulról nyársalta föl magát erre az égő rúdra, ami valóban úgy tüzelt, hogy kiégette belőle lángjával a kielégítetlenséget és forró betűkkel írta bele: boldog vagyok.

Kekoa észrevette, hogy Gina most már teljesen elernyedt, az utolsó rángás után. Kihúzta belőle a falloszát, s a lány felsőtestét megemelve nekidöntötte egy lábtartónak.
Gina pihegett, számolta a tűzcsillagokat az egyre csak fakuló égen. Majd mikor végtelennek tűnő percek után ismét érzett olyat, mint hang, szín, kéz, napbarnított, illat, tapintás, sperma, s nyelvek szaladgálása a nagyajkai körül, ismét a földön érezte magát.

Kekoa azonban igyekezett hogy az itt tartózkodása rövid legyen, mert mire Gina magához tért, ő a csiklóját szopogatta, ujjával feszítette a lyukat, másik kezével pedig besegített a nyelvének. Szétáradt benne az íz, ami miatt sosem iszik alkoholt. Ez az íz az almabornál is édesebb, izgatóbb az agávépálinkánál, a tequilánál, és illatosabb, mint a pálmák. A lány ismét sóhajokba kezdett, s előrehajolt párszor, hogy megsimogassa a fiú szőke-borostás arcát. Ő erre elhagyta az ölet, s bekapta za ujjakat, egyenletesen szétnyalva rajtuk a forrásból származó kéjvizet. Kezével tovább dolgozott. A lány a játékra hátravetette a fejét, s elengedte magát. Kekoa a melle közé helyezte a nedves kacsót, s maga is előrehajolt, hogy körbenyalja a mellbimbókat. Gina nem akart többé a kéjhörgés és a sikoly között lebegni, üvölteni akart! Így hangos iskongatásokkal késztette a fiút, hogy folytassa. A fej erre vissza is tért, s felváltotta a szorgalmas ujjakat, majd eltávolodott a testtől. Feltérdelt, lenézett a lányra, majd felállt.
Gina még sikkantott egyet, mielőtt feloszlott volna szeme előtt a magenta köd. S a lilát fekete váltotta fel. Megijedt. Mi van most? Miért megy el? Hova?
Kekoa érzelemmentes arccal nézett rá.
Gina kétségbeesetten.
A fiú még mindig merev volt, de nem mozdult.
A lány nedves volt és forró, s remegett a hideg félelemtől.
Előrevetődés, behatolás, mozgás. Kekoa a másodperc tört része alatt előrevágódott egy csintalan mosollyal az arcát, s a lendülettel belezuhant a lányba, aki erre hátravettette a fejét, s felhörgött. Ez a kíméletlen, kegyelmetlen késleltetés százszorosra fokozta az izgalmát, elkezdett élvezni. Érezte, hogy ezúttal kedvese is a célegyenesbe tart, nem fogja többé vissza magát. Ahogy a háton fekvő lány kelyhe századmásodpercekként fogadta be s űzte el, hogy újra visszatérjen a fallosz a szelek sebességével. Kekoa hátravetette fejét, ahogy érezte, hogy lassan kitör valami, vagy betör. Már a tüzet is érezte, ami most a kapuban tombolt, majd kitört.
- Hogy hív…ják…az- nyögdösött két dugattyúzás közben Gina- a…rany…ha…lat?
Kekoa is zihált, fejét jobbra ballra csapdosta, szőke borostája csapzott volt és izzadságtól csillogó, száján artikulálatlan hangok jöttek ki az élvezettől, majd nagy nevezen hangokká formált a őket.
-Hu..mu…Á-Á-Á…humu- Gina lábait és kezeit dobálta, s Kekoa is mozgott, hangja beleremegett az iszonyatos tempóba-…nuku…ÁÁÁÁÁÁ…nuku- s meglátták a Paradicsomot- apua’a!

A lángok, melyek már törésig dörömböltek az ajtón berobbantak, s forró, égető vízzé váltak, melyek kisütötték az összekapcsolódott emberekből a szürkeséget, a szomorúságot, a magányt, s szív-billyoggal sütötte beléjük egymás nevét.
A megjelöltek csukott szemmel élvezték át a gyönyörtűz tombolását,
Mosolyogtak a langyos szívükön.

S még mindig melegséget éreztek, mikor egymás karjaiban visszatértek a kabinba. Gina odahajolt a fiúhoz, s belesúgta a Kekoa fülébe:
- Imádom a hawaii nyelvet. Ha rövidebb lenne ennek az aranyhalnak a neve, kevesebb ideig tartott volna. Veled.
Erre Kekoa is még szélesebb mosollyal nézett vissza rá.
- Ugye? Valóban aranyhal ez a Humuhumu… ékfoltos Picasso-hal! - azzal megcsókolta Ginát.