Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Éjszaka egy halott asszony ágyában 04: Szent István éjjele

A falut, és a falu szívét, a templomot, minden irányból szentek és kápolnák védték. Északról Szent Rókus vigyázta, délről Szent Sebestyén állta útját a rontásnak, keletről, a vizek árjától Nepomuki Szent János (akit nem csak mint védőszentet becsültek sokra, hanem azért is, mert cseh volt, mégis szent lett) s nyugatról a kálvária, fent a hegytetőn. Nagyböjtben kalaplevéve járták Krisztus szenvedésének útját, Szent Anna napján ünnepi misét tartottak, télen a bátrabb gyerekek szánkóztak le a domboldalon, de Szent István éjszakáján a legényeké és a lányoké volt a domb.



Már jó előre előkészítettek egy akácfát, a törzsét felszeletelték, máglyát raktak, a domboldalon lefelé ugratót építettek. Amint lebukott a nap, a legények és a férfiak meggyújtották a tüzet, belerakták a fakerekeket, megvárták, míg izzani kezdenek, egy vassal kivették, a rámpára helyezték, meglódították… A ráma vége felfele kanyarodott, mint egy síugrósánc, s az izzó fakorong az égnek repült. Természetesen, előtte gondosan kimérték, merrefele szállhatnak s fellocsolták körbe a földet. Néhány órára mindannyian gyerekekké váltak, egész éjszaka reptették a tüzet a csillagok felé, s nem cserélték volna el a látványt semmilyen városi tűzijátékra.
Ez a Szent István is úgy indult mint a többi: reggel ünnepi szentmise, majd csatlakozott hozzájuk az a pár nem katolikus is, aki a faluban élt, ünnepi szónoklat a zászló előtt, szavak a dicső múltról, a kemény harcról, amit a reményteli jövőért végezni kell… De Kata már alig várta az estét. Kamaszlány volt, tavaly még gyerek, aki csak a tüzet figyelte, de most már benne élt a pletykákban: ki kire mosolyog, kinek kiért dobog a szíve. Márpedig a tűzröptetésnél a férfiak mindig egy nevet kiáltottak: ha legények voltak, akkor azt, akiért dobog a szívük, ha már házasok, néhány térfás szó kíséretében az anyósukét. Ha valaki kellőképpen figyelt, hónapokra elegendő pletykaanyagot gyűjtött.
Barátnőjével a férfiaktól illendő távolságban, de még hallótávolságon belül megálltak, figyeltek, s hol hangos sustorgással, hogy lányos nevetéssel nyugtázták az elhangzott neveket. Amikor már lassan elfogytak a férfiak, a korongok és a nevek is, Feri, a szomszédból benyúlt a tűzbe, kivett egy fát, a szemébe nézett és úgy kiáltotta: „Katinak!”. A lány úgy érezte megáll a szívverése. S figyelte a tűzkorong útját fel az égbe, egyik sem szállt olyan magasra, talán sohasem esett le, csak repült a végtelen égbe… Feri anélkül, hogy még egyszer ránézett volna, vagy akár egyetlen szót szólt volna visszalépett a többiek közé.
Aznap este amikor hazafelé mentek, kihúzta magát, más szemmel nézte a világot, s a barátnője is irigykedő pillantásokat vetett felé. Neki már volt udvarlója, felnőtt nő volt! Hirtelen minden, amiben eddig élt, amivel eddig foglalkozott, gyerekesnek tűnt.
A hírek gyorsabban szálltak azon az éjjelen, mint a tüzkorongok. Mire hazaért, apja és anyja mindent tudott. És hiába volt már „nő” a Kálvária dombon, az utcákon hazafelé, otthon szülei előtt csak egy kislány volt, aki nem tudja, hogy nem tett-e rossz fát a tűzre… De apja mosolygott.
- Hallom, van már udvarlód…
- Igen.
- Ismerem őket. Nem tehetős család, de dolgosak, becsületesek. Ha úgy döntötök, hogy összekötitek a sorsotokat, áldásom rátok. De esküvőig semmi huncutság se legyen…
- Nem lesz.
- Esténként, ha nincs munka, találkozhattok. Egy órára.
- Köszönöm. – pirult el a lány.
- No, most menj lefeküdni, holnap korán kelünk, vége az ünnepnek, be kell pótolni a mai napot is. Jó éjt!
- Jó éjszakát! – Majd pillanatnyi habozás után hozzátette: - Édesapám.
Ennek a szónak ezen az estén már más hangzása volt, mint előző nap. Eddig hiába tudta, hogy egy nap ő is feleség, anya lesz, lelke mélyén úgy érezte, hogy apja lesz örökké az egyetlen férfi az életében. Mégis, most már ott volt más is, igaz, szinte alig váltottak szót, tudta, hogy olyan ember, akivel le tudja élni az életét. Abból az egy pillantásból.
Hiába kellett másnap korán kelniük, hiába volt már erősen öreg az este, a húgainak vagy tucatszor el kellett mesélnie, hogy mi is történt ott, a tűzjátéknál. És a következő nap nagyon könnyen ment a munka, már délután végzett, megmosakodott és úgy várta a fiút. Ahogy ezután minden este.
Folytatások
2632
Csendben odaléptem Andihoz és kávét töltöttem a csészéjébe. Csendes kis szertartás volt; pár percre félreraktuk a munkát és beszélgettünk, elmondtuk a napi apró-cseprő ügyeket, aztán kipihenten visszaindultunk az irodába. Egyre ritkább öröm, már messzebb voltunk egymástól de ha összejön, annál szebb.
De van, ami sohasem változik: még mindig két édesítőszert rak a kávéjába, pár csepp tejjel (de nem többel, mert tűzforrón szereti), egyet kortyolt és megkérdezte:
- Mit terveztek...
2233
- Kedvesem. Válaszolj őszintén: ha nem huszonéve, hanem mondjuk egy éve találkozunk, akkor is feleségül akartál volna venni?
Lefagyott az agyam és nem tudtam válaszolni. Luca rám nézett és folytatta:
- Látod, Kedvesem… A hallgatás a válasz. Hogy nem. Már régóta tudtam, csak azt nem, hogy hogyan ébresszelek rá. Kellett hozzá ez a mai reggel. És szeretném, ha ez lenne az utolsó szó, amit mondok neked: szeretlek.
Megsimogatta az arcomat, szájon puszilt, felszállt a biciklire...
2103
A történet véget ért. Ott ültem a fészerben, az egyetlen társaságom egy összegyűrődött véres bicikli. S annak ellenére, hogy az elmúlt órákban évszázadnyi szenvedést és küszködést kellett átélnem, mintha kicsit megkönnyebbültem volna. Minden tagom ólomnehéz volt, olyan fáradt voltam, mintha évtizedek óta nem aludtam volna, de valahol a lelkem könnyű volt. Nem tudom, ismerik-e a fáradtságnak azt a fokát, amikor már nem számít se a múlt, se a jelen, csak a pillanat, az a furcsa éber álom,...
2348
Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Rossz előérzetem támadt, elkezdtem keresni. A fény irányába mentem: Luca a gyerekszobában volt és Katica játékait porolgatta, rendezgette. Megálltam az ajtóban és néztem. Mosolygott, kicsit mintha dúdolt is volna, valami bugyuta altatót. Boldog volt. Odatérdeltem mellé, de észre sem vett. Szerettem volna bekerülni abba a kis világba, ahol újra ilyen boldog, megfogtam az egyik babát, hogy odanyújtsam neki. Amikor észrevett, megrázkódott,...
2543
Hálás volt a nagyapjának, hogy megtanította biciklizni a kicsit. Furcsa, máskor alig tud menni, de mintha megfiatalodott volna. Kár, hogy a dédi már nem mer biciklire ülni, akkor most hármasban mehetnének, de így is szép lesz.
A busz átgördült a falutábla előtt. Otthon volt. A szemével keresgette a dédiék utcáját. A busz azelőtt is elhalad és pár méterre van a megálló, valaki már megnyomta a leszállásjelzőt, így a helyén maradt, hogy beleshessen, hogy egy pillanattal előbb láthassa...
Előző részek
2142
„A föld és a ház évszázadok óta a miénk, de emberséget, mesterséget magadnak kell tanulnod”
2248
Halkan, felkeltem, megpróbáltam valami fegyvernek használható tárgyat keresni, a filmeken ilyenkor mindig előkerül egy székláb vagy hasonló, de sajnos a drága nagyszülők elfelejtettek az önvédelmi eszközökről gondoskodni, így csak megacélozott lelkemmel tudtam felszerelkezni. Kinyitottam az ajtót; a szobában természetesen nem volt senki, csak az emlékek. A redőny rácsaim átszűrődött az utcalámpa fénye.
2350
Bepakoltunk, Luca lepakolt az egyik ágyra és rámutatott a másikra:
- Te majd ott alszol, a nagyi ágyában, ha nem zavar, hogy egy halott asszony ágyában kell töltened az éjszakát.
A nyelvemen volt a válasz, hogy már megszoktam… A sok élettelen, essünk túl rajta szexet, az ébressz fel a végént...
Hasonló történetek
5010
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
4228
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Andreas6 ·
Már megint egy nyúlfarknyi kis folytatás! Áldom az eszemet, hogy csak a 24. rész megjelenése után kezdtem el olvasni! Amúgy továbbra is tetszik.

Rozványi Dávid ·
köszönöm! és még pár évtized, pár folytatás, pár tragédia hátravan :-)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: