Éjjeli történet

Éjszaka van.
Karjaidban fekszem.
Hallgatom egyenletes szuszogásod.
Érzem mellkasod ritmusos emelkedését és süllyedését a fejem alatt.
Felhorkansz, megmoccansz.
Elmosolyodom.
Félkönyékre támaszkodom.
Nézem az arcodat.
Vonásaid kisimultak, nyugodtak, szépek.
Csípő érzés a szememben - könnyezem.
Annyira szeretlek!
Felfoghatatlanul, kimondhatatlanul.
Örökké.
Visszahajtom fejem a válladra.
Behunyom a szemem.
Mélyen beszívom a bőröd illatát.
Aludni próbálok.
Nem megy.
Már túl késő.
Bizsereg a testem.
Álmodban összerándulsz.
Ismét felkönyökölök.
Megcirógatom az arcod.
Nyugodj meg.
Aludj csak.
Azt akarom, hogy pihenj.
Győzködöm magam.
Közben simogatlak.
Előbb csak a karodon, majd a mellkasodon, majd a hasadon.
Aztán óvatosan megérintem arcod.
Nem akarlak felébreszteni.
Még nem.
Ajkaim már csak leheletnyire vannak ajkaidtól.
Mélyen alszol.
Most védtelen vagy és kiszolgáltatott.
Vigyáznom kell rád.
Meg akarlak óvni minden rossztól.
Boldoggá akarlak tenni.
Nagyon-nagyon boldoggá.
Most.
De nem, még nem.
Még visszafogom magam.
Még nézlek egy kicsit.
Gyönyörködöm benned.
Büszke és boldog vagyok, hogy az enyém vagy.
Végighúzom ujjaimt a hajadon.
Egy tincseddel játszadozom.
Szeretem a hajadat.
Megcsókolom a homlokodat.
Majd az egyik szemöldöködet.
Majd a másikat.
Aztán az orrod hegyét.
Végül a szádat.
Először csak egy lágy puszit lehelek rá.
Majd a nyelvem hegyével gyengéden végigsimítom az alsó ajkadat.
Aztán a felsőt.
Gyengéden szétnyitom őket a nyelvemmel.
Megborzongok a gyönyörűségtől.
Imádom a puha, telt ajkaidat csókolgatni.
Végighúzom a kezem a mellkasodon és a hasadon, de ezúttal nem állok meg itt.
Remegő ujjaimmal megérintem a kis dudort a combjaid között.
Finoman masszírozni kezdem.
Érzem, ahogy egyre nő és keményedik.
Végre visszacsókolsz.
Igaz, még kissé kelletlenül.
De nem adom fel.
Kívánlak.
Azt akarom, hogy Te is azt az elsöprő vágyat érezd, amit én.
Hamarosan megérzem, hogy óhajom teljesült.
És innentől fogva már nem gondolkozom...