Éjjeli műszak 2.

Teltek a napok, és életem rendszere totálisan felborult. Minden nap este kilencre mentem dolgozni, és néha tizenkét, tizennégy órát is végignyomtam, attól függően, hogy az utánam következő lány hány órára jött a szobába. A pasik megkedveltek, tetszett nekik, hogy fiatal vagyok, és gerjedtek a fehér ing, fekete szoknya kombóra is, amivel azt akartam elhitetni, hogy egy rosszkislány titkárnő vagyok, akinek nincs benn a főnöke, és kihasználja az egyedüllét előnyeit. A sok éjszakázás miatt nappal aludtam, soha nem voltam kipihent, nem tudtam enni, és állandóan rossz volt a közérzetem is. A párkapcsolatom sem úgy működött, ahogy szerettem volna, mert bár a szerelmem nem ítélt el a munkám miatt, mégsem akart velem annyi időt tölteni, és ha akart is volna, félpercenként elaludtam volna. Pénzem sosem volt, mert nem kerestem eleget, vagy ha kerestem is egy jobb összeget, folyamatosan lehúzott a főnök tíz-húsz-harmincezer forintokkal. Ekkortájt újra felmerült bennem, hogy talán tényleg masszőzként kellene folytatnom, de minduntalan eszembe jutott, hogy akkor hogy tudnék a párom szemébe nézni? És ha kiderül, egyértelmű, hogy elhagy, és még le is köp. Eme negatív gondolataim ellenére mindennap bementem dolgozni, kihasználtam, hogy éjszaka egyedül lehetek a lakásban, nem zavar senki, nem mondja meg senki, hogy mit hogyan csináljak, és annyiszor megyek ki cigiszünetre, ahányszor csak szeretnék. A kötetlen munkarendem ellenére felszínre jött bennem a félelem, amit régóta rejtegettem, a rémület, hogy saját magamnak sem tudom megteremteni azt az anyagi hátteret, amire szükségem lenne, de közben élveztem is a sok beteg, aberrált állat nyálcsorgatását. Voltak néha olyan virtuális partnereim, akiknek az aberrációjuk miatt talán sosem lesz egészséges párkapcsolata. A sok tangaimádó mellett volt három sokkal betegebb partnerem, róluk szeretnék most beszélni.
Az elsőt csak Baby Johnnak neveztem el, ő egy szőrös, elhízott, negyvenes pasi volt, és imádta a fekete combfixet, és tangát. Mármint viselni. Ő a női fehérneműk viselése mellett arra izgult, ha irányították, parancsoltak neki, élvezte a kiszolgáltatottságot. Vele egyetlen "kalandom" volt csupán. Amikor bejött, egy átlagos pasit láttam fekete pólóban, és félve ugyan, de felvezette, hogy most mit szeretne kapni a pénzéért. Nem kell levetkőznöm, ne csináljak semmit, csak nézzem, és parancsolgassak neki. Levetettem vele a pólóját, és nehezen, de visszafojtottam a feltörő nevetést, mert a fekete melltartó, amit viselt, még passzolt is zsíros melleire. A játékunk elkezdődött. Volt fenékcsapkodás, mellbimbómorzsolgatás, hereszorongatás, minden, amit csak el lehet képzelni. De arra nem számítottam, hogy előkap egy közel huszonöt centis lila dildót, és minden különösebb erőfeszítés nélkül a végbelébe vezeti, arcán a földöntúli gyönyör kifejezésével. Megkönnyebbültem, amikor kilépett.
A második ilyen partnerem a Mario nevet kapta, mert a sok beszélgetés alatt kiderült, hogy vízvezetékszerelő, de a szerszámait nem csak vízvezetékek megjavítására használja. Számára a lassú, elnyújtott vetkőzés, és csiklódörzsölgetés volt izgató, és miközben a farkát húzogatta, előszeretettel dugdosott csavarhúzókat a seggébe. Konkrétan attól féltem, hogy véletlenül kárt tesz magában, és végig kell néznem a haláltusáját. Szerencsére többet nem láttam.
A harmadik, egyben legdurvább, és legbetegebb történet nem velem esett meg, hanem a stúdió legjobban kereső lányával. Akinek gyenge az idegzete, az ne is olvassa tovább! Eme úriember nem kapott semmilyen találó becenevet, úgy emlegettük csak, hogy "A német".
A lány, továbbiakban Leila, nyugodtan üldögélt a szobában, és a szokásos becsalogató, fenékrázós műsorát adta, amikor megjelent "A német". Megkérte Leilát, hogy üljön törökülésbe, és a továbbiakban figyeljen arra, hogy mit lát. A csóka nemes egyszerűséggel odaszart a sarokba, marokra fogta a cuccot, és megdugta. Megdugta a saját szarát. Szexuális aktust létesített a markában leledző meleg fekáliával. Leila döbbenten nézte végig a történéseket, és az egyetlen, amit ki tudott nyögni, hogy "bocsi, de nem kapsz el fertőzéseket?", barátunk pedig nem értette az angolul feltett kérdést, így csak bőszen bólogatott, és vigyorgott. Voltak még kevésbé botrányos partnereink, mint például James Floridából, aki csak beszélgetésért fizetett, vagy Don Juan, akinek nyolc centis volt a pénisze (mereven), és két rántástól, és egy puncivillantástól elélvezett. A furcsa, vagy éppen beteg állatok tengerében pedig elkezdtem eltávolodni a páromtól, aminek következménye szakítás lett, és két "one noght affair". Az egyik liezonom a legjobb barátommal történt meg. Mivel a páromtól nem kaptam meg azt a figyelmet, és szeretetet, amire szükségem lett volna, ráadásul elhagyott, a tetejébe meg gátlástalan, ordas ribanc lettem a munka miatt, nem okozott gondot, hogy nemes egyszerűséggel leitassam a legjobb barátomat, és a megfelelő pillanatban megcsókoljam. Igazából életem legrosszabb csókja volt, de némely vágyakozásomat azért kielégítette. Több nem is történt hálistennek, lehet, hogyha más is történik, most nem tudnék tükörbe nézni. Az esetet elfelejtettük, eltemettük jó mélyre, és visszük a sírba a titkot. A másik kicsit hosszabb történet, és igen sok köze van a sörhöz, illetve szokás szerint a munkahelyi ártalmakhoz.