Egymásnak rendelve 7. rész

- Jess, ez nem az, aminek látszik! - szólaltam meg kissé hangosabban és erőteljesebben, mint szerettem volna.

- Ó, tényleg? Akkor mégis micsoda? Ugyan már Kate, legalább ne nézz hülyének, a fenébe is! - ordította majd elviharzott és becsapta maga mögött az ajtót.

- Menj utána Kate, gyorsan! Jess most kiakadt és mellette kell lenned, nehogy ebben az állapotban csak véletlenül is elszólja magát bárkinek kettőnkről, mert akkor nagy bajba kerülünk. - magyarázta Emily én pedig bólintottam.

- Igen, teljesen igazad van. Utána megyek. - közöltem.

Gyorsan kimentem a teremből és reménykedtem, hogy még utolérem Jesst. Szerencsére megláttam a folyosón. Utánarohantam.

- Jess, várj! Hagyd hogy megmagyarázzam!

Hátrafordult és bólogatott.

- Oké. Akkor menjünk sétálni az erdőbe. Ott mindent elmondhatsz. - felelte.

Kisétáltunk az iskolából és az erdő felé vettük az irányt.

- Szóval? Hogy alakult ez így? - kérdezte Jess.

- Emilyt akkor ismertem meg, amikor ideutaztam. A vonaton velem szembe ült le. Hosszú volt az út és kicsit megbarátkoztunk, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Azt gondoltam, hogy itt a vonaton elvagyunk, de ha megérkezünk a fővárosba úgyis szétválnak útjaink és többé nem találkozunk. Azonban Emily itt dolgozik és ő lett az önvédelmi tanárunk. Meglepődtem, de örültem is neki. Legalább egy embert ismerek itt. Aztán volt még az elején az a bál, ahol otthagytalak és mérges voltál rám ezért. Amikor otthagytalak valójában a pulthoz mentem piát kérni. Ez az egész katonáskodásdi nem az én műfajom. Magamba voltam fordulva és szomorú voltam. Mikor ilyen állapotban vagyok szeretek inni. Most is ezt akartam tenni. Kikértem a piát és leültem az egyik asztalhoz az udvaron. Emily odajött hozzám és ő ivott velem meg elkezdtünk a pasikról beszélgetni. Később táncoltunk és tánc közben lesmárolt. Aztán az edtésen amin csak ketten voltunk... azért tartott olyan sokáig mert valójában... szexeltünk.

- Hogy mi? Már le is feküdtetek? - kérdezte elképedve Jess.

- Igen... - feleltem halkan.

- És ezeket a dolgokat miért csak most mondod el?? - kérdezte felháborodottan.

- Mert attól féltem, hogy elintélnél vagy másképp néznél rám, megundorodnál tőlem. Nem akartam kockára tenni a barátságunkat. És ez nem egy sima tanár-diák viszony. Mindketten lányok vagyunk, ez csak tetőzi a dolgot.

- Hát ez valóban nagy sokk, eltart majd egy darabig, amíg megemésztem. - mondta Jess.

- Ugye számíthatok rád Jess? Ugye nem fogsz hátbatámadni?

- Mégis minek nézel te engem? Persze hogy nem foglak árulni. Csak időre van szükségem, amíg megemésztem.

- Olyan nagy kő esett le a szívemről. Rossz lett volna minden nap titkolózni előtted.

- Számíthatsz rám. - mondta Jess majd átöleltük egymást.

- Akkor most már visszamehetnénk a suliba.

- Oké, menjünk.

Jókedvűen visszaindultunk a suliba. Visszamentünk Emilyhez. Jeremy, az iskolaorvos éppen Emilyt vizsgálta.

- Úgy tűnik sokkal jobban vagy Emily. Talán még ma elhagyhatod a betegágyat. De kellene melléd valaki, aki figyel rád.

- Majd én vigyázok rá doktor úr. - ajánlkoztam azonnal.

- Ez remek, akkor ma délután már elengedlek. Kb 2 óra múlva visszatudnál jönni érte?

- Természetesen. Akkor 2 óra múlva itt leszek.

Jessel elmentünk addig az edzőterembe.

- Akkor nem bánod, ha a nap további részét Emilyvel töltöm? - kérdeztem Jesstől.

- Dehogy, turbékoljatok csak. - mondta mire mindketten felnevettünk.

Letelt a 2 óra és mentem Emilyért. Benyitottam, de Emilyt sehol sem találtam. Azonban Jeremy ott ült a terem közepén egy széken. Össze volt kötve hátul mindkét keze, a szája pedig egy szigetelőszaggal volt leragasztva és csak hangosan hümmögött...