BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Az Anna előtt felbukkanó vörös hajkorona végül nappali világosságot gyújtott koponyámban: az...
A szálloda ötcsillagos volt és ez a lakosztályon is meglátszott. Két szoba és egy fürdőszoba. A...
Egy elég érdekel helyzetben egy elég érdekes előadást láthatnak a borozgató és jól szórakozó úri...
Frissen vágott fű illatát hordozza az őszi szél. -Vajon most nyírtak füvet utoljára...
1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.
Friss hozzászólások
Deakjanika: Igaza volt a férjének teljesmé...
2017-12-11 02:33
Deakjanika: Jooó!
2017-12-09 21:37
Deakjanika: Nagyon jó!
2017-12-09 21:13
gemmaarterton: Hát... benedvesedtem ettől El...
2017-12-09 13:47
Pavlov: https://www.smashwords.com/boo...
2017-12-08 15:37
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Egy unalmas ködös öszi nap másnapja

Előzmény cime: Hát igen, egy unalmas ködös öszi nap is tartogathat örökre emlék .... és ugyanezen a web lapon található.

Az előzmény vége ….
Szünni nem akaró rándulások futottak végig a heréimen és mint egy sorozatvető ágyú úgy árasztottam el a szerelem barlangját újra és újra vágyaim nedvével.  Marika önkívületi állapotba került.  Teste vonaglott szemei fent akadtak, légzése szinte megszünt, csak hörgése jelezte, hogy igenis él még.

**************************************

Marika másnap nem jött dolgozni.  Ez valahogy nem stimmelt.

Tudni kell Róla, hogy imádta a munkáját ezért komoly ok nélkül még soha nem hiányzott.  Az órákat hozzá lehetett igazítani, mert a késés szó hiányzott a szókincséböl. Ehhez azért nagy segítséget jelentett, hogy a szemben lévö házban lakott. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a munkahelyet, mert nem kellett utaznia. Megbízható munkaerőként kivívta munkatársai elismerését, csak a külöcködése okozott konfliktusokat.   Egyszer (jóval késöbb) azt mondta nekem, hogy az lllésék róla mintázták a “Bolond lány” cimű dalukat. Hát ez akár igaz is lehetett.

Aggodalom lett úrrá rajtam a tegnap történtek miatt, de ezt gondosan palástoltam.  Siettettem volna az időt, alig vártam a munkaidö végét. Átmentem a szemközti házba és a lakók jegyzékén megkerestem az édesanyja nevét.  3.emelet 4-es ajtó. Kettesével szedtem a lépcsöket és a körfolyosón hamar rátaláltam a 4-es számra.

Szivem a torkomban zakatolt amikor megnyomtam a csengőt. Arra készültem, hogy anyja nyit ajtót és valami szörnyü hírrel fogad. Vagy senki sem nyit ajtót mert tragédia történt. Minden bizonnyal még további rémképek is átsuhantak volna lelki szemeim elött ha fel nem riaszt a rozsdás zárban megforduló kulcs fülsértő csikorgása.

Kinyílt az ajtó és egy nevetős szemű barnásvöröses rövidhajú fiatal lány állt elöttem. 
“Miben lehetek a segítségére fiatalember” kérdezte csilingelő hangon.  Hümm .. nem is tudtam,  hogy Marikának van egy ikertestvére, pedig azt hittem, hogy mindet tudok Róla, villant át az agyamon.

“Bocsánat a zavarásért, én Marika munkatársa vagyok és azért jöttem, mert Ő ma nem jött dolgozni ami Nála szokatlan.  Csak azt szeretném megtudni, hogy minden rendben van-e?” makogtam egy jókora gombóccal a torkomban.

“Semmi baj”, mondta a lány mosolyogva, és hangjában volt valami pajkosság.  “Jöjjön beljebb”, invitált kedvesen. 
“Nem, nem  szeretnék alkalmatlankodni, csak , azt szeretném” .... meg sem várta a mondat végét, szeliden de határozottam megfogta a csuklóm és szinte behúzott a lakásba, majd becsukta az ajtót mögöttem. Hallottam a rozsdás zár iméntröl már ismert csikorgását. 
“Jöjjön már ne kéresse magát, nem harap a néni”, incselkedett és ringatózó mozgással belibbent elöttem az útcai szobába. Nem tudtam levenni a szememet formás alakjáról, ami hasonlított Marikáéra.

“Meséljen, hogyan ismeri Marikát” kérdezte miközben egy elegáns mozdulattal hellyel kínált, majd választ sem várva tovább folytatta.
“Egy kávéval megkínálhatom, vagy valami mást szeretne?” kérdezte olyan provokatív hangsúllyal, hogy erre minden normális férfinak ugyanaz jutott volna eszébe. Azt hiszem, hogy elakadt a lélegzetem, amit Ö azonnal lereagált egy hangos kacajjal és láthatóan élvezte a helyzet komikumát. Valami azt sugalta, hogy én itt egy ördögi játékba estem bele.  Elöször megnyalta a felsö szája szélét, hosszan és olyan erotikusan hogy le nem tudtam venni a tekintetemet a nyelvéről. Azután hirtelen odalépett hozzám és a még mindig kint levő nyelve hegyével megnyalta a számat mielőtt el tudtam volna mozdulni előle. Ha egyáltalán el akartam volna mozdulni!?!  Levegőt alig kaptam a meglepetettségtől és ezt kihasználva szájon csókolt. Majd kacéran arrébb libbent és  komolykodva megszólalt.

“Marika tegnap olyan boldogsággal az arcán jött haza a munkából, hogy csak a bolond nem látta rajta, itt valami csodálatos dologban volt része.  Biztos voltam benne, hogy ha ma nem ment be dolgozni akkor ennek a boldogságnak a másik résztvevője munka után feljön érdeklődni.  Csak ki kellett várni.” mondta, és egy balerinát megszégyenítő derékmozgás kíséretében körbefordult a tengelye körül.  A forgásban éppen előttem állt meg szemembe nézett és azt mondta: “Ez a férfi Te voltál, az biztos” és választ sem várva ismét szájon csókolt.  Annak ellenére, hogy én nem viszonoztam a két csókot mégis kezdtem magam bűnősnek érezni, hiszen alig huszonnégy órája fosztottam meg Marikát leányságától és most a huga szája tapadt az enyémre. 

Zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy “Bocsánat de én most szeretnék elmenni” ami egy pillanat alatt kiderült, hogy nem volt a legszerencsésebb szóválasztás.  A lány odasúgta sokat sejtetően : “ebben én nagyon szivesen segitek” és ismét megcsókolt miközben én kőszoborrá meredve tehetetlenkedtem a szoba közepén.

Kihasználva zavaromat kilibbent a szobából és egy perc múlva visszatért egy kis tálcát egyensúlyozva a tenyerén mint egy jó pincer. “Voala, a kávé két cukorral kedves Szerető. Mi mással édesithetem meg a délutánját?” mondta most már leplezetlen szemtelenséggel a hangjában.

“Tudod, mi mindent megosztunk Marikával ezért biztosan nem bánja ha én is kipróbálom a tehetségedet” és trillázva nevetgélt, természetesen az én káromra.  Most már kezdett bosszantani a dolog, hiszen az biztos, hogy a bolondját járatja velem. Nemcsak a zavarommal játszik, hanem ha ezt igy tovább folytatja akkor valószínüleg a férfiúi hiúságom is képbe kerül, illetve jelentős sérülést szenvedhet.  És a legnagyobb baj az volt, hogy már késő a menekülési kísérlet, a csapda teljesen bezárúlt és fogalmam sem volt hogy kezeljem a helyzetet.

“Bocsánat, de még a nevét sem tudom” nyögtem ki elég sután, amitől a lány hangos csilingelő nevetésben tört ki.

“Mint azt Shakespeare mondaná: mit számít a név, amit mi rózsának nevezünk az ugyanolyan édesen illatozna akármi más néven is” gügyögte ki pici piros ajkai között. Neszeneked semmi fogd meg jól, gondoltam, de ugyanakkor meg kellett hajolnom a műveltsége előtt, merthogy ilyen idézetekkel a korosztályához tartozó fiatalok nem igazán záporoztak engem eddig.  Na akkor most rajtam volt a sor és megpróbáltam visszabillenteni az egyensúlyt azzal, hogy ezt a mondást angolul elmondom…
“What‘s in a name¸ that which we call a rose “ kezdtem bele az eredeti idézetbe, de Ő belémfolytotta a szót, “ha villogni akarsz a nyelvtudásoddal, akkor inkább a franciába jeleskedj” és félreérthetetlen mozdulattal tolta felém a csípőjét.  Azt hiszem itt szakadt el a film.

Miközben megpróbált (?) eltáncolni előlem, egy hirtelen mozdulattal elkaptam, magamhoz húztam, ruhán keresztül szinte beletoltam a kökeményem meredő farkamat mintha fel akarnám nyársalni (milyen igaz szó), miközben megkerestem a száját és eszeveszett csókolózásban tapadtunk össze.  Nem ellenkezett, hanem átölelt, hozzám tolta egész testét, és a finom ruháján keresztül éreztem a kicsi de kemény mellbimbóit.  Nem volt rajta semmi csak egy laza selyem pongyola.  Ahogy kezem elindult felfedező útjára hirtelen elkapta a csuklómat és háta mögé vezette.  Ott is meztelen volt, végigszaladt kezem a seggén de nem engedett a puncijához nyúlni.

Lassan, csábítóan táncoló mozgással elindult a hálószoba felé annélkül, hogy egy lélegzetvételnyire is elengedte volna a számat. Átdugta nyelvét majd mintha horgoló tű lenne áthúzta vele az enyémet a szájába és elkezdte szopogatni.  Ha mindent igy fog lekezelni akkor itt ma valami eszeveszett dolgoknak leszünk résztvevői, villant át az agyamon. Nem volt már kiút vagy megállás.

A hálószobája kicsi volt, de a berendezés kifinomult ízlésre utalt.  Az ágy elő volt készitve, a paplan legöngyölve a lábrészhez, két hímzett párna összebújtatva egymáshoz simult.  Itt engem már vártak, állapítottam meg és ledöntöttem a lányt az ágyra.  Mint egy őrűlt szórtam le a ruháimat és szinte rávettettem magam az előttem elterülő szépségre.  Belefúrtam kezem a pongyola nyílásába és feltartóztathatatlanul megindultam a puncija felé, de Ő oldalra fordult, és szinte könyörögve kérte, hogy “azt ne még”, majd fölém kerekedve megragadta mindkét csuklómat és a fejem fölé emelte.  “Kérlek innen ne vedd el a kezeidet. Fogd meg a fejtámlát, és engedd, hogy én azt tegyek amire vágyom” és a választ meg sem várva rátapadt a számra, azt egy fergeteges hosszú csókkal lezárva. Jöjjön aminek jönnie kell adtam meg magamat, mindkét kezemmel belekapaszkodtam a fejtámlába és amikor szóhoz jutottam, megigértem, hogy engedelmesen együttműködök az igényeinek a kielégítésében. 

Ekkor felállt az ágyról, becsukta a hálószoba ajtaját amitől koromfekete sötétség borult a szobára.  Ez csak egy ablaktalan hálófülke volt.  Hallottam a pongyola finom susugását ahogy lehullott a padlóra majd az ágy megnyekkent a lány súlya alatt ahogy most már teljesen mezitelenül visszatért hozzám.

Kezeim önként vállalt rabsága következtében csak a hallásomra és a bőrfelületen levő idegszálak érzékelésére voltam utalva. Ő egy hosszú csók után elindult testem titkainak felfedezésére.  Végigfutottak ujjai a számtól a köldökömig, majd ugyanezt az utat járta be a szája, minden porcikámat végig csókolva és megnyalogatva. Amikor nyelve elérte a köldökömet, ujjai tovább szaladtak, körül cirógatták a zacskómat, leszaladtak a térdemig a combom külsején, majd belül vissza és az út végén egyik kezének ujjai puhán és érzékien átölelték duzzadó büszkeségemet.  Nyelve megállithatatlanul rajzolta a nyálas vonalat az alhasamra és amikor belebotlott a markoló ujjakba, azokon felszaladva a közöttük feszülő makkomon egy őrületbe kergető nyál-kört rajzolt.  Megállt velem az idő. Elveszitettem a realitás érzékemet és amikor ajkai letolták az ujjait hogy a szája teljesen birtokba vegye feszülő hímvesszőmet igéretemet megszegve elkaptam a lányt, felrántottam magamhoz, átpördítettem a hátára, számat rátapasztottam mintha az életet akarnám kiszívni belőle a száján át. Minden ezzel ellentétes próbálkozás lehetőségét kizárva magam alá gyűrtem és azzal a mozdulattal tövig toltam nedves pucijába a farkamat.  Felsikított az izgalomtól, majd egy akkorát harapott az ajkamba, hogy nemcsak a vér csordúlt ki belőle, de el is élveztem forró testében.

Ekkor Ő átölelte a derekamat a lábaival és belesuttogta a fülembe azt a mondatot, melyet míg élek el nem fogok felejteni. “Tegnap vetted el a szüzességemet és ma már megcsaltál a hugommal. Hát szép dolog ez?” majd belefúrta nyelvét a számba és egy örökkévalóságnak tűnő csókban meg is bocsájtotta bűnömet.

Hát igen, egy unalmas ködös öszi nap és az azt követő is tartogathat örökre emlékezetes élményeket.

Magyarázat a következő részben …
Előző részek
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Legalább egy veszőt elbírna a cím, de úgy látszik a címek nem tartoznak az erősségeid közé. Az novella érdekes.
rlalika ·
Köszönöm. Igazad van, még van mit javulnom.
A legjobb az észrevételedben az, hogy elolvastad és tetszett.
Tartsd rajtam a szemedet továbi folytatásokért.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned