Egy nyári éjjen

Július közepe... ilyenkor lehetetlen aludni, hisz fullaszt a délutánról megmaradt hőség, de legalább érződik, hogy vihar készülődik.

A lány fekszik a hatalmas franciaágyon, vékony kis hálóinge a tenger hullámaira emlékeztetnek a hold élénk fényében. Kintről orgona, és ázott föld elegye árasztja el az emeleti szobát. a szél halkan játszik a falevelekkel, közben mennyei dallamokat suttog. A lány csak forgolódik, valami nem hagyja aludni. Mi?
Talán a kintről beáramló orgonaillat, vagy a szél egyre erőteljesebb hangjai?
Nem...
Hirtelen egy villám szakítja ketté az éjszakai égboltot.
És lassan elkezd esni a nyári eső. Lassan, majd féktelen vadsággal. A lány kikászálódik az ágyból. A nyitott erkélyajtón kilép a balkonra, és hagyja, hogy a lágy kis cseppek az arcába vágódjanak. Újabb villám fényénél a lány arca... isteneket felülmúló szépséget áraszt magából. Erő és hatalom kettőssége, mely megállíthatatlanul elő akar törni, egy másik síkról, hogy beteljesítse végzetét.

Ajkai félig nyitva, a szeme lecsukva félig, mint aki révületben van. Kezei lassan a magasba emelkednek, a tenyerei befelé fordulnak, ahogy a régi bölcsek (Wicca) tették. Ismeretlen nyelven szólal meg, a hangja túlzengi az egekben zajló háború zajait.
A hálóinge már teljesen a testéhez tapadt, így sokat sejtet a remekbe szabott idomokból. Ajkáról egy esőcsepp lefelé vándorol, kényeztetve ezzel is a selymes bőrt.
Valaki érkezik. Ő az. Belép a szobába, és meglátja őt... Soha sem látta ilyennek az elmúlt 6 és fél hónap alatt. Csak nézi. Lassan, hangtalanul indul a balkon ajtaja felé, majd ő is kilép rajta. Lágyan átöleli a derekát, majd magafelé fordítja a lányt: A lány szemében nincs meglepődés nyoma sem, mint aki már várta. A férfihez bújva forrón szájon csókolja, majd eszeveszett módon szaggatni kezdi az ingét. A férfi lecsúsztatja a hálóing pántjait a lány vállain, majd megvárja, amíg a lány hagyja, hogy a nedves ruhadarab a földre hulljon. Ölbe veszi a lányt, beviszi a szobába, majd az ágyra fekteti.

A lány kigombolja a férfi farmerját, majd leveszi róla. A férfi a lány mellé fekszik, csókolja, kezével kényezteti, ahol csak éri, majd a vékony kis bugyihoz ér. Egy erőteljes rántás, és a nemes anyag leszakad, a lány kéjtől vonaglik. Semmi előjáték, semmi finomkodás, a férfi tudta, hogy ma éjjel nincs helye a gyengédségnek a lánynál. Keményen, elemi erővel mindent elsöpörve értek a csúcsra. Aztán a nyáresti vihar is elcsendesült. Ők, pedig lassan álomba szenderedtek. Még mielőtt teljesen elaludtak volna, a férfi megszólalt:
- Megérkeztem.
A lány tudta, hogy ezen az éjjelen nemcsak a férfi jutott el hozzá, hanem végre ő is megérkezet, és képes megállapodni...