Egy-más-kor

Amikor a földről visszajöttek, a fiúnak már elviselhetetlenül fájt a tenyere.
A kocsin többször is ugratták az idősebb nők, hogy: „az a tenyér máma üresen marad…” Erre ő mindig csak elpirult, mert úgy gondolta, ez nem is igazán neki szól. De ha valaki mégis a fejébe látna, szörnyen megbélyegeznék. Ezekben a pillanatokban, mint már oly sokszor, mindig elhatározta, hogy többet „olyat” soha nem csinál.
Az apa hátrafordult a bakról, és ismét megjegyezte:
- Én már mondtam neki. Vonuljon félre, ha annyira szégyenlős az Uraság, és hugyozza le! Fejezte be nyomatékosan.
A fiú e szokás hallatán mindig csak összerezzent, és valami furcsa émelygés fogta el. Mintha nem lenne hatalmában az érzékeinek, és egy ismeretlen, tudatzavaros dolgot akarnának ráerőltetni…

Hogy lepisiljem a kezem? Eddig azt tanították, ha véletlenül ráment, jól mossak utána kezet. Most meg szándékosan… Biztosan csak valami hülye vicc, amin aztán majd jót röhögnének. Az apa kicsit hunyorgott az erősen tűző nap miatt, majd visszafordult, és rövidebbre fogta a gyeplőt, cserzett, barna, eres kezében.
A ház előtt megállt a kocsi, és lepattant a fiú. Miután behajtottak az istállóba, és leszerszámozták a lovakat, erősen elhatározta, hogy megteszi.
Az apja eddig még csak oly ritkán tapasztalt, közvetlen hangneme is erre késztette:
- Hidd el, jobb lesz. Mondta, mintha csak egy barátját vigasztalná a kocsmában melankolikusan.
Ez után az apa besétált a házba, és oda szólt a sparhert mellett szorgoskodó feleségéhez.
- Kész van már?
- Mindjárt abroszt cserélek, és ehetnek! Válaszolta kötelességtudóan.

Ez alatt a férfi levette a csizmáját, majd újra visszavette, és felállt székéből. Megpiszkálta az orrát, és az asszonya felé lépett. Megmarkolta széles csípőjét durva kezével, és közelebb húzta magához. Erőteljesen belemarkolt a nő hasán lévő zsírpárnába, és érezte, hogy valami megmozdul a nadrágjában. Az érzés egyre feszítőbb lett, míg be nem nyúlt, és megigazította.
- Akkor együnk! Szólalt meg hirtelen, mikor a fia belépett az ajtón, csöpögő kézzel.
- Ez annyira csípett, hogy nem bírtam rajtahagyni!

A férfi ezt már válaszra sem méltatta, csak kivett egy velős lábszárdarabot a fazékból, és a saját termésű tormával ízesítve, szájához emelte a kezével letépett húsdarabokat.
A nap már erősen lemenőben volt, mikor az asszony elindult hátra, a tyúkól felé. Megnézte, hogy van-e megmaradt tojás, majd a kosarával a kiakasztott tiszta ruhák felé indult. A nap, és a lágy szellő már réges-régen megszárította őket, de ezt nem bánta. Úgy gondolta, a napos idő frissessége és illata csak jobban beleivódik a szövetekbe, ha tovább maradnak a szabadban. Aztán persze eszébe jutott, hogy az ura szerint semmi sem ivódik bele, és különben is, elnyomja az egész napos munka szaga. A por és az izzadtságszag bármilyen napot legyőz!

Miközben ezek a gondolatok jártak a fejében, hirtelen úgy érezte, hogy meg kell fordulnia. A középső udvarban a férjét látta, amint az, rezzenéstelen arccal, még mindig kicsit hunyorogva néz felé. Gyorsan lekapkodta a maradék ruhát, és indulni készült kosarával, mikor a férfi mögé ért. Ismét belemarkolt, egyik kezével a combjába, másikkal a hasába, amitől a nő elejtette a ruhákat. Szerencséjére pont úgy puffant le a kosár, hogy meg se billent.
Mekkora szerencse kellett ehhez. Gondolta, miközben érezte, hogy egy erős kéz, már a szoknyáját rángatja fel, és durván húzza el a törölköző anyagára emlékeztető bugyit.
A férfi már kezében tartotta az eddigi emlékei szerint is hatalmasra duzzadt férfiasságát, és próbálta beleerőltetni asszonyába.

Mikor sikerült, állati ösztönöktől vezérelve mozgásba kezdett. Erőteljeseket lökött, ami annyira kellemetlen volt a nő számára, hogy még az előröl a melleibe markoló tenyér forró szorításának fájdalma sem érhetett a közelébe.
A férfit egyre jobban zavarta a sok ruha, amit egyik kezével tartania kellet, és amitől nem hatolhat az általa vágyott mélységbe. Ettől egyre durvább, és erősebb lett.
A felesége számára is egyre erőteljesebb lett a fájdalom, és egyre elviselhetetlenebb a száraz húsok összedörzsölődése.

Egy hirtelen csattanás hallatára az ösztönök szempillantás alatt elmúltak, és a férfi, sok év után, csak most először látta magát ép elmével. Most ébredt tudatára tettének, állatiasságának, és az elmúlt együttlétek szükségességének. Az ösztönökkel együtt a vágya is elmúlt, és már oly rég tapasztalt gyengédséggel húzta ki ernyedt, száraz falloszát nőjéből.
Egy pillanat alatt eszébe jutottak a régi idők, mikor még ő volt a fiával egyidős, és az akkor is öt évvel fiatalabb feleségével összeházasodtak. Mindketten a nászéjszakán érintették meg egymást először, és csak hosszú évek sötét szobás aktusai után látták egymást először meztelenül. Az új dolgok gyorsaságával jövő szépség idővel elmaradt, és csak az ösztönök maradtak, és a szokások.

Jöttek az obszcén megjegyzések a mindennapi élet és a szex közé párhuzamot vonva, és a korábbi kertelős, eleinte csak udvarlós, félénk szavakkal említett együttlétek másfajta szóhasználatai.
Az emlékei szerint a nő a gyerek születésétől fogva nem ért hozzá a kezével. Eszébe jutott az is, hogy sokkal jobb volt még akkor, amikor segített neki. A helyére igazította, és emlékszik, volt olyan is, amikor egy-egy kéjes nyögés, vagy levegővétel is elhagyta az ajkait.
Ilyenkor persze mindig megijedt. Úgy gondolta, hogy ez csak a fájdalomtól lehet, mivel a nők ezt nem élvezik. Nem is élvezhetnék.

Eszébe jutott még az is, amit egykor az egyik búcsúban beszélgettek egy régi cimborájával, aki különösen bizarr dolgot mesélt neki. Egy másfajta együttlétről beszélt , amit a vécézés örömeinek az érzésével próbált megmagyarázni. Ez a férfiban akkora nyomot hagyott, hogy az óta a kíváncsiság és az undor ambivalens érzései miatt néha látens homoszexuálisnak tartja magát, persze megfogalmazatlan formában, félve saját magától is.

Amilyen gyorsan jöttek, úgy is távoztak ezek a gondolatok a fejéből, teljesen nyomtalanul.
Határozott léptekkel indult a ház felé, ahonnan a zaj jött. A padon a fia töltötte éppen légpuskáját, aminek a hangját az előbb hallották.
A férfi elsétált a fia mellett, be a házba. A pincéből már korábban felhozott demizson dugóját kirángatta, és egy nagy kortyot ivott a szomszédja tavalyi szilvapálinkájából.
Aznap éjszaka az asszony még várta elalvás előtt, hogy mikor fordul hozzá félrészeg férje, és parancsolja meg neki, hogy tegyen eleget házastársi kötelességeinek, de nem történt semmi.

A férfi éppen visszaért a házba, mikor a felesége már a süteményt kezdte el készíteni. A szekrényben matatott valamit, és mikor visszafordult, az asztalon lévő sodrófa, pont felé nézett, és félreérthetően mutatott az asszony szoknyája alá. A férje ezt észrevette, majd mikor a nő ráemelte tekintetét, egy fejbiccentéssel lágyan elmosolyodott. A férfi leült, a nő, pedig folytatta munkáját. Elkezdte összekeverni a tészta hozzávalóit.
Mikor már a dagasztásnál járt, egy hirtelen mozdulattal, véletlenül majdnem leverte az asztal sarkán álló bögrét, amiben még egy kis tej volt. Ugyan nem volt szokása főzés közben enni, de most mégis felkapta a bögrét, és a szájához emelve felhajtotta a tartalmát. Mivel ez a mozdulat is hirtelenre sikeredett, és nem tudta olyan gyorsasággal lenyelni a tejet, egy kevés kifolyt a szája sarkában, és nyomot hagyva az álláig, a padlóra cseppent.
A férjében ez a látvány is valami eddig nem igazán tapasztalt érzést keltett. Mintha a hátát csiklandoznák, de nem tudna nevetni.

Aznap éjszaka mindketten erős szívdobogással várták, hogy történjen valami.
Mikor már úgy hallatszott, hogy a fiú elaludt, az apa a dunyha alatt átnyúlt a feleségéhez. Lassan elhúzta a hálóruháját, és átmászott a nő vaskos combjain, a két lába közé. Elővette a dagadó péniszét, miközben az ujjaival megkereste a nő bejáratát. Ez alatt egy gyors puszit nyomott a felesége arcára. Ez a dolog annyira meglepte az asszonyt, hogy benne is megmozdult valami. Nem is emlékezett már rá, hogy mikor kapott csókot utoljára. Talán az esküvőt követő egy-két évben még rendszeresen, aztán egyre jobban elmaradozottan. Mára meg már szinte nem is emlékezett rá, hogy milyen is az. Ekkor a férje ismét hozzá hajolt, és miközben lassan és óvatosan mozgott, ismét adott egy puszit a nő szájára, majd pedig megpróbálta beleerőltetni a nyelvét a szájába. A nőnek ettől egy pillanatara megfordult a gyomra, amit tudatosan próbált legyőzni. Azzal, hogy a csók szépségére és a csók szeretetére gondolt, még akkor is, ha nem ez a szúrós bajszú ügyetlenkedés volt eddigi legkellemesebb élménye.

A férfi megváltozott. Először ugyan azt gondolta, hogy ez így nem jó. Hogy most megtörik valami, és ez bűn. De aztán arra gondolt, hogy miért is ne lehetne az együttlétük örömteli, mindkettejük számára? Ezek után már sosem támadta le a feleségét, és nem volt többé csak a saját kielégülése a cél. Minden alkalommal próbált kicsit többet adni a feleségének, ami elég nehezen ment eleinte, viszont egyre jobban beindult. Ettől a nő kivirágzott. Kicsit többet érzett most már magáról, mint eddigi rabszolgasága, és kiszolgáltatottsága. De bár ez napközben nem látszott, éjszakánként mégis más volt. Egyenrangúbbnak érezhette magát, sőt néha még az is előfordult, hogy letegezte urát…!