Egy különös éjszaka

Este 8 óra van. Molli elindul dolgozni. Bezárja ajtaját, elsétál a munkahelyére. Mereng a telihold látványán, mely fényével megvilágítja a sötét éjszakát. Útközben fiatalok sokasságával találkozik, akikre ma felhőtlen szórakozás vár. Mollinak, marad a munka. Meg is érkezik. Semmi sem változott a munka ugyanaz, az emberek ugyanazok. De állj! Ki ez az ismeretlen? Kérdezte a többieket. Nem tudjuk, válaszolták. Az ismeretlent meglátva, szíve oly hevesen vert. Egész idő alatt azon gondolkozott miért van ez. Talán a napsütötte kidolgozott test láttán, vagy az ártatlan mosoly láttán? Hiába is akart magyarázatot keresni rá nem talált. Telt az idő és véget ért a munka mára. Molli hazafelé igyekszik, gondolatai csak az ismeretlenen járnak.

Eljött a másnap. Ismét munkába igyekszik. Belépve az ajtón, na kit lát meg? Természetesen az ismeretlen. Nem is vár tovább. Megtudja, hogy az ismeretlent Jonnak hívják. Molli szerette volna, ha Jon felfigyel rá. Ennek érdekében magas hangon megszólal: Szia Jon! Jon felkapja a fejét és ránéz Mollira. Egy mosoly kíséretében válaszol. Molli boldogan látott munkához. Teltek a napok, hónapok. Ez alatt egyre több dolgot tudtak meg egymásról. Elkezdődött a szempárbaj. Amiben játékosság és rejtett szexuális vágy rejlett. Molli úgy vélte sínen mennek a dolgai Jonnal, és elkövette azt a hibát, kimondta, hogy szeretlek. Innentől kezdve Jon nem mosolygott Mollira , nem kereste a tekintetét. Molli szomorú lett, és már nem volt az a mosolygós lány. Addig nem értette, hogy Jon hírtelen mért változott meg, még meg nem tudta, hogy az ő villámcsapásból jött szerelme foglalt. Unalmasan és mosoly nélkül teltek a hónapok.

Majd Molli arra lett figyelmes, hogy Jon megint keresi tekintetét, mosolyát és kicsit piszkálódva, de játékosan szól hozzá. Mit történt mi ez a hírtelen változás? Molli nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Csak várt… És eljött a pillanat. Jon odalépett Mollihoz megfogta a kezét és azt kérdezte : Lehetne szó arról, hogy esetleg te meg én… csak hebegett habogott. Molli közbevág és mi van a barátnőddel? Jon erre rákontráz és a te barátoddal? Molli nem tudott mit mondani. Jon határozott hangon megszólal: Figyelj Molli én lezártam a múltamat te érted, mert az első naptól kezdve mióta megláttuk egymást, éreztem azt a kölcsönös vonzalmat. Jon tudod, hogy érzéseim nagyon mélyek irántad, és félek, hogy te nem érzed ugyan ezt. Molli szerinted mért hagytam hátra a multam érted? Kérlek, hagyj nekem egy kis időt Jon. Molli boldog is, de egyben szomorú is. Hiszen Jonnal még nem ismerik egymást annyira. Belevágni így egy kapcsolatba… Eljött az idő dönteni kell. Molli úgy döntött, hogy a szívére hallgat és hátrahagyja a multat.

Jon és Molli egymásra talál.

Jon és Molli egyre sűrűbben találkozik. Minden perc egy örökkévalóság. Forr a levegő , a nap fénye égeti hamvas bőrüket, de nem bánják, hisz együtt vannak és együtt semmi sem fáj .A madarak az égen szabadon repkednek, szárnyalnak mint Molli és Jon . Találkozásuk nem volt véletlen…. A sors megírta. Hogyan folytatódik tovább? Már mesélem is…
Molli és Jon a természet lágy ölén élvezték egymás társaságát, a világtól elszakadva csak a madárcsicsergést lehetett hallani és a természet friss illatát belélegezve sétáltak egy kis erdőbe. Esteledik már odakint , a levegő lehűl és Molli fázni kezd. Jon átöleli, izmos felsőteste egészen odasimul Mollihoz.

Molli szíve elkezd hevesen verni, az izmos test érintésétől és a csillagok fényétől az égbolton teljes extázisba esik.
- Induljunk? - kérdezi Jon.
- Hová megyünk?
- Van egy meglepetésem számodra…
Molli teljesen meglepődött még egy meglepi hisz ez a csodálatos kirándulás is éppen olyan hirtelen jött.
- Mennyünk, de hová is megyünk?
A természetet hátrahagyva elindultak Jonhoz. Egy órás út után meg is érkeztek. Molli korainak tartotta, hogy felmenjen Jon-hoz, de Jon ragaszkodott hozzá. Kiderül, hogy miért is … Jon előre sietett.
- Molli várj itt egy kicsit!

Eközben Jon odabent meggyújtotta a gyertyákat, és előkészítette a vacsorát egy üveg bor kíséretében. Belépett Molli. A szemei kitágultak szája tátva maradt, nem akart hinni a szemének.
- Foglalj helyet - mondta Jon. Az étel ízletes volt a borválasztás tökéletes. A vacsora végéhez értek. Molli mondta, hogy elmenne zuhanyozni. Jon megmutatta neki hol a fürdőszoba. Molli elkezdett zuhanyozni. Már majdnem készen volt, mikor Jon belépett.
- Társulhatok? - kérdezte.
Molli ugyan zavarban volt, de nem tudott nemet mondani meglátván azt a tökéletes testet. Jon magához húzta Mollit, lágyan simogatta a hátát, de még nem haladt lefelé. Eközben a nyakát csókolgatta, majd a szájuk összeért.

A csók érzéki és gyengéd volt. Majd Molli simogatni kezdte Jon izmos mellkasát, és gyengéd csókokat adott rá. A csók most jóval intenzívebb. Jon kezével elkezdte izgatni Molli csiklóját, eközben a víz folyt, végig a testükön. Jon óvatosan bedugta ujját Molli hüvelyébe, és egyre erősebben nyomta, eközben Molli a gyönyörtől erősen szorította magához Jont. Nyelvével végigjárta Jon nyakát és óvatosan elkezdte harapdálni a fülét. Jon kivette ujját a hüvelyből, és a zuhanyfalhoz szorította Mollit .

Elkezdte csókolni a nyakát, majd haladt a mellekhez. Két kezével megfogta a melleket, és masszírozta, miközben nyelvével a bimbókat édesgeti, a férfiasságát nyomta Molli puncijához. Molli már teljesen kész van a gyönyörtől. Fogja Jon férfiasságát, és először gyengéden masszírozza, majd hevesebben és nyalogatni kezdi. A nagy izgalomtól csurom vizesen ki a fürdőből, be a hálóba. Jon óvatosan hátára fekteti Mollit és lábait szétnyitja. Elkezdi nyalni a punciját, nyelvével körkörös mozdulatokat ír le, fogja égbemeredő szerszámját, és óvatosan bedugja. Élvezetek sokassága következik, testük egybeforr és a gyönyörben úszkálva, mintha megszűnne a világ.