Egy emlék

Ez az első történetem, ami tényleg meg is történt! Kérek kritikát, bármilyet!
Egy tizenhét éves fiú vagyok. Ez a történet részben igaz. Igaz az eleje, igaz a vége. A késelés tényleg megtörtént. Ha jól emlékszem, volt is szó róla a tévében. Egyedüli kivétel az igazságtartalom alól a végszó, hiszen nem tudhatom, hogy tényleg van-e túlvilág, és hogy akkor lenézett-e ránk az a lány. És a neveket is megváltoztattam, hiszen csak nem írom le így, az Ő beleegyezése nélkül. Pár éve történt. Emlékszem, bementem az iskolába. Sosem voltam jó tanuló, és utáltam is oda járni. Az osztályfőnök utált engem, és a tanárok is. Két dolog volt, amiért oda jártam. Illetve akiért. Alexa, és Zsófi. Alexa gyönyörű lány volt. Vékony, szőkésbarna hajú, zöld szemű. Ő az öccseként tekintett rám, mert én álltam hozzá a legközelebb. Zsófi pedig barna hajú, kék szemű, szintén gyönyörű lány volt. Megöleltem Alexát, és éreztem a csodálatos illatát, a kezeit a hátamon, a puha arcát az arcomnál, a szeretetet, és védelmet, amit az ölelése tud nyújtani. Megkérdeztem tőle, hol van Zsófi. Ő azt mondta, hogy üljek le. Leültem. Erre előhozta a témát. Egy autóbaleset történt, és Zsófi meghalt a helyszínen. Akkor elsírtam magam. Ő a nyakamba omlott, és a mellkasomba fúrta az arcát, és szintén zokogott. Amikor tíz perccel később felemelte a fejét, láttam, hogy el van kenődve a sminkje, ezért letöröltem. Magamban megállapítottam, hogy  milyen gyönyörű. Majd hangot is adtam neki. Erre ő a könnyein keresztül rám mosolygott, kicsit felágaskodott, és egy puszit nyomott az arcomra. Itt volt egy kis kihagyás, mert felébredtem. Itt vontam le a konklúziót, hogy nem szabad csípős rakott krumplit enni este tíz órakor, és utána elmenni aludni. Amint visszaaludtam pár perccel később, váltott a kép. Nála voltunk, a szobájában, este volt. Amikor ki akart menni,mindent egy lapra téve megkérdeztem:
- Aludhatok veled? Ha megígérem, hogy nem történik semmi, nem nyúlok magamhoz, nem lesz erekcióm, és ruhában alszunk? Kérlek.
- Miért akarod annyira?
- Mert te vagy az utolsó mentsváram. A legkedvesebb barátom. És szeretnélek magamhoz ölelve elaludni, érezni, hogy vigyázol rám. Kérlek. Cejetlek.
- Na jó. Én is cejetlek. *itt rám mosolygott*
- Köszönöm. El se hiszed, mennyit jelentesz számomra.
Már benne jártunk az estében, ezért elmentünk fürödni. Ő ment előbb, és amikor kijött, mentem én. Lefürödtem, megborotválkoztam, és átvettem a pizsamám. Egy régi pólót, és egy olyan alsót vettem fel, ami a
többihez képest kevésbé engedte láttatni a farkam vonalát. Mivel fiúból vagyok, persze, hogy megkeményedtem, mikor hozzám bújt. Szerintem nagyon meglepte, mert pont betalált a két lába közé, a vágatához. Magamtól  kiszálltam az ágyból, bocsánatot hebegtem, és a földön feküdtem negyed órát, míg elment a merevedésem. Aztán visszamásztam. Egymást ölelve aludtunk el. Csodálatos érzés volt. Ébredés után a következő képet láttam: egymást ölelve aludtunk, és a szám csak pár centire van az övétől. Azt hittem, előtte csókoloztunk, de nem, csak így esett az elhelyezkedés. Amikor reggel felkeltünk, gyorsan átöltöztünk (persze külön helyiségben), és indultunk suliba. Amint beértünk, leült a helyére, és megkért, hogy üljek mellé. Melléültem, ő pedig a pad alatt fogta a kezem, minden órán. Így ment el a nap. Az utolsó órán, ofőn szabadfoglalkozás volt, mert nem volt az ofő. Alexa az ölembe hajtott fejjel könnyezett, míg én a kezét simogattam, és bókokat suttogtam a fülébe. Ő könnyes szemmel felnézett, és csodaszép mosollyal ajándékozott meg értük. A délután, és az este gyorsan elment. Másnap újra iskola volt. Nagy nehezen beértem, mert én később indultam, mint Ő. Odaléptem Alexához, hogy megöleljem, mire ő a semmiből elővarázsolva egy kést szúrt a mellkasomba. Nem tudtam, miért. Csak összeestem, és sírtam. A végén a mentőben megmentettek, de három hónapig lábadoztam. Amikor kijöttem, hosszú beszélgetés várt rám vel. Ennyire emlékszem belőle:
- Komolyan azt hiszed, hogy megbocsátok ezért?
- Kérlek szépen, könyörgök!
- Nem fogok soha. Soha!
- Bármit megteszek. Bármit.
- Miért tetted ezt velem?
- Nem tudom. Zavarodott voltam. Becsaptak az érzéseim.
- Ennyire?!
- Bocsáss meg, kérlek. Önszántamból sose bántanálak.
- Akkor ez mi volt? Csak képzelet?
- Kérlek szépen. Öcsi, kérlek.
(itt sírva fakadt, eléggé szívszorítóan)
- Szerettél valaha?
- Mindig. Az életemnél jobban. Az örökre szeretlek nálam azt jelenti, hogy örökre. Amíg élek.
- Miért hazudsz nekem?
- Nem hazudok. Sose hazudnék neked.
- Nem?! Mi a fasz az, hogy szeretsz?! Megkéseltél, te kurva!! Három kibaszott hónapig lábadoztam!!! ÉRTED?! Amikor én szerettelek... Én szerettelek téged.
- Én még most is szeretlek. És foglak is. Akár szeretsz, akár nem.
- HAZUDSZ! -üvöltöttem rá. -Akkor nem akartál volna megölni!
- Nem hazudok. Szeretlek! - próbált megölelni.
- Takarodj innen! - üvöltöttem még mindig, és ellöktem magamtól. Ő elesett. Az arcát véres könnyek csíkozták, és a fejsebéből dőlt a vér. Beütötte, mikor elesett. Halkan zokogott a padlón, és azt ismételgette, hogy 'én akkor is örökre szeretlek'.
- Tűnj innen! Nem hiszem, hogy át akarod élni a történtek visszázását! Most kotródj! Dúlt bennem a harag. Dühös voltam, hogy megkésel, utána meg még idejön, hogy így szeretlek, úgy szeretlek. Ő felállt, és zokogva, botladozva ment  ki az ajtón, oda, ahol ellátnák a sebét. Két nap múlva keresett fel. Akkor is csak bocsánatért esedezett.
- Kérlek öcsi, bocsáss meg.
- Miért tenném?
- Mert szeretsz. És én is téged!
- Én nem szeretlek. Már nem. Megpróbáltál megölni. Megsebezted azt a szívet, ami érted dobogott.
- De az enyém még mindig érted dobog. Add a kezed. Tedd ide, a szívemre. Érzed, ahogy érted dobog?
*itt ráhúzta a kezem a bal mellére*
- Nem érzem. Egy fiatal tinilány mellét érzem a kezemben feszülni, de nem többet.
-Biztos érzed. Most csak át akarsz verni, hogy menjek innen.
- Tényleg nem érzem.
- Pedig szeretlek!
- Bizonyítsd!
- Tudod... A három hónap alatt, míg bent feküdtél, többször próbáltam öngyilkos lenni. Annyira gyötört, hogy neked ártottam, az általam leginkább szeretett embernek. Itt vannak még a vágásnyomok a csuklómon, nézd!
Láttam, hogy ott vannak. Úgy döntöttem, hogy megbocsájtok neki. Megpusziltam a vágás helyét a csuklóján, és kértem, hogy nézzen rám. Mikor a csodálatos, zöld szemébe néztem, a következőt mondtam:
- Ígérd meg nekem, hogy nem teszel soha többet ilyet!
- Ígérem. És szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek.
- Kapok egy puszit?
Elmosolyodott, majd felágaskodott, és egy puszit nyomott a szám szélére. Mire én megcsókoltam. De ő eltolt magától. -Ezt majd később - súgta a fülembe.
- De egyelőre az öcsikémként tekintek rád.
- Ezek szerint láthatlak meztelenül?
(megint elmosolyodott) -Csak ha én is téged.
Megöleltem, és éreztem, hogy minden újra a régi. De a kezem-a-mellére-esettől még álltam. Úgy ölelt,
hogy a farkam pont a hasát nyomta. Kajánul elmosolyodott, majd elkezdett hozzádörgölőzni. Annyira iszonyatosan jól csinálta valamilyen megmagyarázhatatlan dolog folytán, hogy elsültem. Halkan szóltam hozzá.
- Ugye tudod, hogy most elélveztem?
- Ne félj, tudom, öcsi.- mosolygott.
Másnap nála aludtam. Akkor már egymás előtt öltöztünk. Mikor megfogta a franciája két oldalát, akkor már elég látványosan állt a farkam. Akkor még nem szúrta ki. Lényeg a lényeg, lehúzta, és elém tárult a leggyönyörűbb punci, amit valaha láttam. Háromszögben gyönyörű, ritkított szőkés barna szőr, alatta pedig pontosan középen egy vágat. Nagyon álltam.
- Ugye nem baj, ha...? -És félreérthetetlen mozdulattal jeleztem szándékom.
- Dehogy -sütötte le szégyenlősen a szemét.
Erre én a nadrágomhoz nyúltam, lehúztam, de a boxeralsót fennhagytam. Benyúltam, és elkezdtem verni a farkam. Pontosan tizenkilenc rántás után lőttem teli a markom.
- Te még nem nyúltál magadhoz soha? -kérdeztem -Nem, de ki akarom már próbálni.
- Csináljam neked, hogy ne legyen rossz asszociációd akkor se, ha először rosszul
csinálnád?
- Én kicsit félek ettől. De csináld.
- Ne félj, picim. Jó érzés lesz.
- Várj! Először hadd csináljam én neked!
- Na jó. Csak tedd be a kezed, és fogd marokra. Onnan segítek.
- Biztos... -tette be a kezét kicsit megszeppenve, és megfogta.
- Ahhhhh! De puha és forró a tenyered! Kicsit beleköpnél, hogy jobban csússzon?
- Fúj! Na jó...
Beleköpött, és újrakezdte. Úristen - nyögtem fel, és rátettem a kezem a kezére. -Én irányítok. Csak hagyd. -Valamit rosszul csinálok?
- Nem, dehogy. Csak szeretnélek bevezetni a technikába.
Először csak kibújtattam a makkom. Utána hagytam, hogy végigsimítsa. Majd a kezemmel a végéhez, a fitymámhoz irányítottam a kezét, és mondtam neki, hogy lassan húzza szépen hátra, amíg tudja. Hátrahúzta, én pedig mondtam neki, hogy most pedig teljesen, de tényleg teljesen tolja vissza. Lassan csinálta, én pedig egyre gyorsuló légzéssel jeleztem, hogy jó munkát végez. Csak egy elfúló "gyorsíts!"-ra futotta tőlem, mikor éreztem, hogy közel a vég. Tényleg közel volt. Amikor elmentem, megfogtam a kezét, és teljesen hátrarántottam vele a bőrt. Nem spricceltem, csak kifolyt belőlem, de az is épp elég volt Alexának, hogy felsóhajtson, alátegye a kezét, és ami rá jutott, azt megvizsgálja. Amint megnézte magának, adtam neki a ledobott farmerem zsebéből egy zsebkendőt, hogy törölje le. Kicsit félve nézett rám, hogy most mit is fogok tenni a testével. -Nyugalom - mondtam neki. -Nem lesz baj. Ígérem. Nagyon fogod élvezni. - csillapítottam, majd megcsókoltam. Ahogy a nyelveink egymással táncoltak, én elkezdtem bebarangolni a testét. Először is a két gyönyörű, feszes mellét. Isteni volt. Már nagyon keményen álltak a mellbimbói a tenyerem alatt. Amikor elengedett a csókból, akkor belecsókoltam vállgödrébe, majd elkezdtem a nyakát puszilgatni. Egyre gyorsabban zihált, majd amikor bekaptam az egyik bimbóját, halkan felsikkantott. Odanyomta a fejem a melléhez, a hajamba túrt, és halkan kérte, hogy ne hagyjam abba. Közben a kezemmel szaporán izgattam a másik mellét, és masszíroztam a fenekét. Majd mikor átélt egy apró orgazmust, akkor végigcsókoltam a hasát, majd elérkeztem a gyönyör forrásához. Elkezdtem a szépen ritkított szőrét is csókolgatni. Erre hangos sóhajtás volt a válasz. Majd a vágatot kezdtem el puszilgatni. Egyre inkább szorította oda a fejem. Hangosan sikított, mikor végignyaltam a punciját, és bekaptam a csiklóját. Felnéztem, könnyezett a gyönyörtől. Amikor látta, hogy benyálazom egy ujjam, kicsit félve megkérdezte: -Ugye nem fog fájni? -Csak először egy nagyon picit, majd élvezni fogod. - válaszoltam. Majd benyomtam egy ujjamat a csodálatosan szűk be. De csak annyira, hogy ne szakadjon át a szűzhártyája. Amikor eléggé kitágult már, benyomtam még egy ujjamat. Kis híján szétmarta a kézfejem, mert a másik kezemmel fogtam az ő kezét. Mikor ebből elég volt neki, és el is élvezett, akkor látta, hogy enyhén benyálazom az újra keményedő farkam, és kicsit megszeppenve pislogott rám. -El fogod venni nekem? - kérdezte. -Bizony el. Csak nem gondolod, hogy nem használom ki az egyetlen lehetőségem egy ilyen gyönyörű lánnyal? -Óhó, óvszer nélkül belém nem teszed! Erre elővettem a farmeremből a zsebkendők mellől egy óvszert. Ultra vékony, ez bizony jó cucc! Gyorsan kibontottam, felhúztam, és ránéztem. Ő alig észrevehetően bólintott. Kicsit széthúztam a két nagyajkát, és lassan benyomtam. Amikor áttörtem a szűzhártyáját,  elvett egy zsebkendőt a halomból, kihúzta a farkam, majd letörölte az óvszert. kérdeztem, hogy minek? Erre ő azt mondta, hogy időhúzásnak, míg csillapodik a fájdalom. Mikor kicsit csillapodott, újra visszatettem. Iszonyatosan szűk volt, forró, és nedves, egyszóval csodálatos. Néztem a kéjnedvétől a szeméremdombjára tapadt szőrszálakat, és ahogy felnéztem, elvesztem a csodálatos tekintetében. Közben persze dugtam őt, ahogy tudtam. Mivel ez nem a sokadik alkalom volt, mikor csináltam, éreztem, hogy gyorsan jön a vég, de láttam, hogy ő már többször elment közben. Egyre gyorsítottam a tempón, a herém a fenekének csapódott minden egyes lökésnél, és a zihálásunk keveredett a csattogással. Egyre kúszott bennem felfele az érzés, hogy nagyon nagyot fogok élvezni. Ezért egyre gyorsabban csináltam, majd a végén kirántottam a farkam, lehúztam az óvszert, és a szeméremdombjára élveztem. Megtörölköztünk, és felöltöztünk pizsamába. Majd lefeküdtünk az előbb teljesen kihasznált ágyba. Átöltük egymást, és  rám nézett, majd halkan megköszönte a csodás élményt. -Én is köszönöm. - válaszoltam neki. -Iszonyatosan jól esett.  Szeretlek. -Én is szeretlek, öcsi. -Velem leszel, amíg élek? Vigyázni fogsz rám? -Persze, hiszen a verbális nővérkéd vagyok. Ez a dolgom. -Au, nagyon fáj a sebem. -mondtam. És tényleg, ahol akkor, és ott, három hónappal ezelőtt belém szúrta a kést, nagyon sajgott. Ő átölelt, a fejét a mellkasomba fúrta, és elaludt. Majd másnap bementünk az iskolába. Ott újra egymás mellett ültünk, és újra egymás kezét fogtuk a pad alatt. Úgy éreztük, hogy Zsófi ott fentről vigyáz ránk, és áldását adja a kapcsolatunkra. És ez így is volt. Megszámolhatatlanul sok kilométerrel feljebb, egy fehér márványból épített helyen egy angyali gyönyörűségű, ujjatlan fehér ruhát viselő lány nézett le ránk, és mosolygott...