Egy elvesztett baráthoz szóló levél

Sokszor gondoltam hogy írok neked egy levelet… Talán, azért hogy érezzem tettem valamit, hogy a barátságunk ne szűnjön meg, de nem így volt. Nem tudtam, hogyan írjam meg neked, hogy hiányzol, hogy sokat gondolok rád.
Tudod az évek gyorsan teltek és hamar felnőttünk, de én még emlékszem a gyerekkoromra, és rád is. Tudom rég volt, sokan azt mondják, hogy nem is emlékszem rá, de szinte minden egyes találkozásunkat vissza tudom magamban idézni.
Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék, eldöntöttem, hogy ha megírom neked most, erre a honlapra, amit nem hiszem, hogy látogatnál, így végre megnyugszom, és nem fogok ezen rágódni.
Sokat gondolkodtam, vajon hogyan alakult az életed? Hallottam rólad ezt-azt, de biztosat sosem tudtam… hiányzol, nem is tudod mennyire…
Azóta hogy nem találkoztunk, úgy érzem, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Fáj, és egyedül érzem magam nélküled. Az egyik legjobb barátom voltál, és fáj a tudatlanság, hogy nem tudom, mi van veled, hogy nem tudom, mit csinálsz ebben a pillanatban, hogy nem ismerem a barátaidat, és hogy én, már nem vagyok a barátod.
Ha egyszer találkozunk, nem tudom, mit mondhatnék neked, hogyan köszönnék, hogyan viselkednék. Várom és félek attól, hogy újra lássalak.
Sokat változtunk az évek alatt, felnőttünk és mind a kettőnknek kialakult a saját egyénisége, saját világa, de az én világomon egy rés tátong, amit csak te zárhatsz be, csak Te tudod befoltozni… Félek ez nem fog megtörténni, félek, nem látlak téged újra, félek… és nem tudom mit kéne tennem… hiányzol, szavakkal nem tudom kifejezni mennyire. Néha úgy felhívnálak… a számod megszereztem, de mit mondhatnék neked? Talán már nem is emlékszel rám… félek, letennéd a kagylót, vagy én lennék az, aki megfutamodik, nem tudom…
Hiányzol, nélküled az életem, szinte élettelen… amikor veled álmodom, olyan boldog vagyok, hiszen ott vagy mellettem, mint régi jó barát, aki megért engem, aki meghallgatja bajom, akire mindig… mindig számíthatok… de mikor kinyitom szemem, rá kell jönnöm, hogy ez csak egy álom, és nem valóság. Ó, bárcsak, bárcsak valóság lenne! Bárcsak… bárcsak… bár…
Reménykedem, talán egyszer újra láthatlak, újra találkozhatunk, s örökké barátok maradunk…