Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ébredések

Két év. Ennyit volt távol. Mi az a kettő a közel húszhoz, amiben felnőttünk? Rengeteg. A kiscsaj, akivel együtt sétáltunk a panelház hetedik emeletének korlátján oda-vissza, míg ki nem hívta valaki a zsarukat, és az ágy alatt röhögve, rettegve vártuk, hogy ránktörjék az ajtót. Aki azt mondta a tengerparton, ússzunk el egy szikláig! Milyen szikláig? - kémleltem a láthatárt. Majd meglátjuk! - felelte ő. Akivel a pályaudvaron gyíkokat lesve, fel kellett szállni "csakúgy" egy üres tehervagonba, hogy a szüleink értünk loholjanak Miskolcra. Ő tiporta össze kamaszkorom első cigarettáját undorodva és ő mondott véleményt az első komoly csajomra azzal, hogy utána a vécét félnapig hipózta. Róla másoltam a dolgozataimat és ő írta a szakdolgozatomat. A legjobb haverom. Volt. Nőként tért vissza, nőként, akit meggyötörtek, akit összetörtek. Nekem nőként.

Az első "vissza" éjszaka közepén megrázta a vállam. - Aludhatok veled?-nyöszörögte. Hosszú pólóban, ágyneműkupacba burkolózva. Odébb húzódtam, a karcsú, törékeny test pedig hozzámsimult.
- Rossz álom? - kérdeztem zavarom leleplezendően, a barát álarca előtérben, a férfi igazi arca éledezőben a háttérben.
- Aha. - a fejét a vállamra hajtotta és a kezembe kapaszkodott. - Az apám beszél hozzám néha, és mikor felébredek... és hogy már nem fog... és aludjunk jó?
- Jó.
Hamar elaludt. Tiszta virágillat, halk szuszogás, tomboló vihar bennem. Először fordult elő, hogy ő keresett menedéket nálam és nem fordítva. Ez a barát gondolata. Egy nő fekszik mellettem, akibe szerelmes vagyok, amióta az eszemet tudom, csak az eszem mostanra talált rám. Ez a férfié. Ébren jár az agyam reggelig.

Roland sose fog változni. És vele aludni... Sóhajtok nagyot, a biztonság amit ad, adni tud. Csocsó asztal az előszobában, hatalmas kupi és kosz az egész lakásban. Pár hétbe beletelik mire kitakarítok. Mégis, olyan jó itt újra. Átölel a biztonság és a béke. Megnyugtat a srácok röhögése, pár sörösüveget felrúgva tálalom a tévé elé a vacsorát, közlöm először és utoljára, csak a ma kedvéért. Másnaptól ember kap enni konyhaasztalnál, kutya a földön. A korcs leginkább önmagára hasonlít, meg tán valami sci-fi főhősre, fejéhez képest hatalmas fülek. Zabálja a csipszet a fotelben.

Emlékszem milyen vézna, betoji kis dög volt. A kocsim alatt lakott, ahogy hazaértem rohant alá, mikor elindultam sokáig futott a "háza" után. Vittem ki neki meleg kaját a novemberi koratélbe. Meglátott, elszaladt, hátráltam, közeledett, így ment napokig. Ráadásul a kocsit se mertem használni, féltem elütik a hülye dögöt, mikor rohan utánam. Kezdtem unni. Legalább örüljön, hogy enni kap! Lekuporodtam a tál mellé vacogva azértis, meddig bírja a küzdelmet a félsz és az éh között. Lassan, nyűszítve kúszott-mászott előre-hátra, végül nagynehezen rávetette magát a tál tartalmára. Megvártam míg majdnem befejezi és ügyelve rá, hogy lássa, szagolja a kezem megcirógattam a fejét. Úgy vinnyogott, mintha ütném és hopp vissza az alvázhoz. A következő nap a lábamhoz merészkedett és úgy várta tálaljak. A simogatásra nyüszített, de maradt.

Aztán egy szép nap kattant a nyakörv, a póráz és szelíden húztam a házba magammal a félelmében be-be pisilő vinnyogó ebet. A dohányzó asztal alatt keresett menedéket és sírt. Nem örömtáncot vártam tőle, node mégiscsak melegbe, puhába érkezett, erre tessék. Roland lehasalt a szőnyegre szemezni vele. Meg odákat zengeni arról, milyen ronda. A kutyát ettől végképp a frász kerülgette. Nem annyira, mint a hajnalban hazaérkező másik lakótársat, Rajmundot, akit a Joda névre elkeresztelt rettenet, méretét meghazudtoló örjöngő ugatással fogadott és aki ettől enyhén szólva hasmenést kapott.
Most meg ezek hárman, az eb, meg a két ember, együtt hemperegnek a tévé előtt. Milyen jó velük!

Forgolódok, pár réteg bőrt ledörzsöltem már magamról közben. Nem jön a kábító nyugalom. Szőke fürtöket simítok, a kezem kicsi, gömbölyű vállakra siklik, egy kedves arc rám mosolyog...nem is... hisz nevet, rázkódnak azok a csodálatos mellek. Az alma a legszebb gyümölcs a világon, lehántom a héját...
ALUDNI AKAROK! Földhöz vágom a párnát. Hídon sétáló bárányok közé szalad a lány... Megadom magam és a gatyámba nyúlok...

A jó itt nyugalma zsigerekig bennem. Pláne, hogy négy nap alatt rendet, tisztát tettem. Mért kell fekete zokniban hordani papírzsebkendőt? Hogy a mosógépbe minden szép pöttyös legyen, valószínű. Néhány pók duzzogva költözik, mert hálót bontok, különböző helyekről gumicukrot, rágót vakarok. A tűzhelyen nem ismerni fel melyik platni meddig tart, a vécében nem kivehető le lett húzva, vagy se és találok tangát ingzsebbe...
Rolandnak olyan furcsa a tekintete. Remélem, nem drogozik! Mindenesetre letesztelem. Jó itt. Ismétlem újra és újra és ájulok csodaálomba.

Ez a közel így, egyre elviselhetetlenebb. Jár az agyam, a napnak nincs olyan perce, hogy ne azon, hogyan próbáljam mondani, amit szinte lehetetlen. Eldöntöm, milyen egyszerű! Pocsék zéhá után sétálok haza direkt gyalog, lépésenként elismétlem, szeretlek- és ezt így meg fogom mondani. Semmi mást. Finom kajaszag fogad, Rajmi csajozik Jodával lent az utcán, a vörös dögös csibének tacskója van, napok óta kerülgetik egymást. Az ebek nem éreznek vonzalmat, vagy furát, mert percenként összeugranak. Nem egyszerű nekik se. De nekem? Viki gőzbeburkolva keverget valamit a konyhában. Csupasz válla fölött áthajolva kíváncsiskodok, akarom mondani a lépések és a szívem zaját valahogy, akárhogy... mikor megelőz: - Hú de büdös a lábad! Holnap hozok erre valami kencét, a cipődet tedd ki az erkélyre! Most. - néz rám, hogy meg legyen a kellő nyomaték, ha a szava nem ölt volna eléggé.
Befagy a szám.

Itt valami nagyon nincs rendben. Mázsányi ragtapasszal se lehet elérni olyan némát, amilyen Roland mostanában. Ha nem valami szer, akkor nő van a dologban...máskor elmeséli...mindig el szokta. Méterekre kerül, kérdezni se tudok, lehet, hogy a bizalmából kitagadott? Nahát ez a horror a sikolyokkal végképp nem érdekel, mégis letelepszek nézni, mégpedig jó közel. Utálom kerülgetni a dolgokat. Igaz viszont, hogy hosszú ideig nem törődtem a srácokkal, van e jogom hozzá, hogy faggassam, mikor én se akarok beszélni neki sokmindenről egy ideje. Mindegy, ott egye a fene! Rátenyerelek a stopgombra és a lábai elé kuporodok, a térdein könyökölve (de jó két páros testrészpár) kérdem: - Mi bajod?
Csak néz hülyén. Én ugyanígy vissza.
- Vigyázz, büdös a lábam - morogja.
Most tényleg ezen sértődött meg? Mert egyebet jusztse mond. Aki hülye haljon meg! Kap el a düh és otthagyom.

Mekkora egy állat vagyok! Csak annyit kellett volna mondanom, hogy TE! Az okos agya azonnal ráállt volna arra a vágányra, amit ez jelent, ismerem, tudom, ismer, tudja...tudná. Zakatolhat a hülye magányos vonat tovább, lehetnék már vámpír ennyi átvirrasztott éjszaka után. Nem leszek tagja a spermabanknak, döntöm el, különben sem segít, nem csak a testem éhes...bekapcsolom a számítógépet és szerkesztem tovább a szakrajzokat kicsit, aztán elmélyülök a mangába.

Ez őrület! Minden éjjel veri azt a rohadt gépet. Szóval netszerelemféle. Gondolhattam volna. Ki lehet a nő? Valami éjszaka műszakos? Féltékenyfélét érzek, a kirekesztettségre fogom, ezért durva is, naná, hogy éjszakás, biztos mert kurva. Vagy még rosszabb, éjjel ráérő férjes családanya! Gonoszkodok jaja. Nem tudok aludni. Nem és nem. Mért csinálja ezt? Mennyi sok szép emlék mehet mind a kukába, már nem fogad a bizalmába, biztos ez az élet rendje, de mi semmit se csináltunk soha rendbe. Öregszünk tán.

Csapkod és hallgat. Ajjaj, mi ez? Alig nyelem le a tejeskávémat, marja ki a kezemből a bögrét és vágja a mosogatóba, csobog a víz. Szegény Joda lezavarva a fotelből gubbaszt a lábamnál az asztal alatt, neki az a menedék, szívesen lebújnék én is. Rajmund átlátva a témát gyorsít a reggeli készülődésén, mielőtt menekülhetne Viki visszazavarja szőrteleníteni a mosdókagylót, utána kezébenyomja a szemetest. - Magadtól sose jut eszedbe mi? - teszi hozzá, cseppet sem kedvesen. - Te meddig ülsz még itt? Szeretném letörölni az asztalt! - szól hozzám. Fáradt vagyok, bánt, hogy bántja valami, eloldalgok szó nélkül. Illatát mélyen magamba szívom és viszem. Biztos a verseny miatt van...

Díjugratás, sima tét nélküli verseny. Nincs meg az összhang a lóval, háborgó lélekkel nem szabad állatközelbe menni, pláne, ha a veszkődő agynak kell irányítani. Valahogy eljutunk az összevetésig, itt már nem annyira számít a verőhiba, mint a gyorsaság, az utolsó akadály után röpke pillantás az időtáblára, el se hiszem, hogy megvan! A lóval még lendületben fordulunk, gödörbe lép repülök lefele, koppan a fejem a palánkon. - Valaki fogja már meg a lovat- hallom a ködön át. Roland rázogat, hogy hallom e? Hülye ez? Jaj ne üvöltsön, és ne beszéljen, dörömböl a fejem.

Nem hiszem el, hogy senki se mozdul! Agyatlan, önző brigád. Örülnek a bajnak, mert a lovak körül rengeteg pénz forog, csoda, hogy nem lövik le egyszerűen a másikat. Hol az orvos?! A rohadt életbe már! Oké, talán nincs baj, ha már azt tudja mondani: kuss!

Hm, ez a jégzselé zseniális. A versenyt a ló megnyerte, sok közöm nem volt hozzá, csupán rajta lógtam, aztán megérdemelten koppantam. Roland ölében pihenek, most én sebesült vagyok és gyenge, tehát erőben felette, nyugodtan kérdezhetek és beszélhetek akármit, később ráfoghatom az agybajra esetleg, sőt le is tagadhatom. - Ki az a nő?
- Hallucinálsz? - kérdez vissza. - Merre látod? Legalább pucér?
- Ja. - nyögöm. - Hatvanéves minimum. - próbálok félfelkönyökölni, lóg a fejemen a zacsi - Az a nő, akivel éjszakánként netezel az kicsoda?
- Micsoda???
- Éjjel vered a gépet, mint állat. Ne legyél hülyébb, mint amilyen, szóval ki az? Szerelmes vagy?
Csend. És csak csend.

Nevethetnékem és szerethetnékem egyszerre van. Ahogy itt fekszik és érzem a teste melegét, ahogy nyűgös gyerekhangon számonkér, a hangja, annyira az övé, és ha más se lenne, abba is képes lennék beleszeretni. Mikor arról mesélt, a világ minden bűnét a nőkre kell fogni, mert ők irányítják ezt az egész káoszt, most érzem igazán mennyire bölcset mondott. Ki az a nő? Jaj Te! Zűrzavaros érzelmeim között a jegeszacskót csókolom meg elsőként, aztán a száját és közlöm: - Igen, szerelmes vagyok.
Mókás a meglepett arc alattam és hogy menekülne. - Ne, ne szaladj el! Nyugi. Meg lehet szokni.
- Hánynom kell! - löki el a kezem és tántorog a vécé felé.
Remélem, az agyrázkódás az oka, mert kimondtam már nem félek, mélyet, szabadon lélegzek. A világ urára bízom magam.

Megőrültem. Ez biztos. Ma talán a vécében alszok. Dal jut eszembe...vigyél magaddal...kérlek vigyél magaddal. Kedves toalett, lehúzhatom magam? Szeretném.

Lefeküdt hallom. A szipogásokat is. Rajmi versenyt horkol Jodával. Muszáj lépnem, most, vagy soha!
Nem akar odébb menni, ezért toligálom kicsit. Játsza a hullát, a plafonra meredve. Akkor én is.Na jó, ez nem segít! Az arcától centikre kérdem: - Haragszol? - sóhajtok nagyot - Tudod, én úgy gondolom, az élet elengedett minket játszani. Az, hogy együtt nőttünk fel és talán te még a gyerekre emlékszel az természetes. A valódi célja más volt és én már másképp szeretlek. Nem tehetek róla. Te utáltad a csajaimat én a pasijaidat, de még hogy! Emlékszel? Ez nem volt véletlen. Csak nem tudtunk mit kezdeni az érzéssel a bennünk élő gyerek miatt...- félbeszakít.
- Kimennél? Vagy menjek én?
Hát megyek. De még mennyire megyek! A fél várost, vagy az egészet bejárom éjjel, közbeiktatva pár kocsmát. Az úton nem nézek körül, ha el akar ütni valaki nosza!

Most hova a bánatba ment? Persze! A telefont meg kikapcsolta, hogy egyen a penész. Hülye állat! Nyelem a könnyeim. Jodával kuporgok félálomba az előszobában, párnám az esernyőtartó. Lökdös a bejárati ajtó. Előbb ugrok fel, mint a kutya, hogy mikor látom egészben van, rácsapva az ajtót otthagyjam.
Rajmund végignézve a jelenetet érdeklődik miről maradt le? Ki hogy és jól van e? Én elküldöm egy p-betűs helyre, barátja meg énekel egy részt az István a királyból.
- Szerintem pár napig nem jövök haza! - jelenti be Rajmi.
Helyes! Én is megyek végre aludni!
- Hagyjatok magamra, távozzon mindenki el! - üvölti Roland, mindent belep a tivornyaszag.
Őrület.

Nem tudom milyen napszak lehet. Jól zárnak a redőnyök. Fáj a torkom. Rémlik sokat daloltam és felröhögök. Pár végtag pluszom van. Egy karral több a mellkasomon és egy lábbal a combomon. Rezzenek a hangos ébresztőre, de maradnak rajtam. Érzem az illatot, az élet sokféleképpen talál vissza hozzám. Leheletnyi érintések, finomkodó kóstolgatás farkaséhesen, ez a kettősség van jelen. Bőrének örülök mindenütt ahol rátalálok, nincs is hely felfedezetlen rövid idő múlva, azt hiszem rajtam sem. A puszta tudat megőrjít és hálás vagyok az alkoholnak, mely már nincs bennem, de még tompít annyira, hogy ne élvezzek el egyetlen sóhajára ami megérint, hiszen olyan régóta vágyom rá. Beismerem a gyengeségem, és oda nem adnám semmiért. Felfedezem a nőt, az ismeretlent, az elcsukló sosem hallott hangokat, soha nem érzett érintéseket és tájakat, a legszebb kirándulásom életemben most kezdődik el és őt viszem magammal, őt, akit mindig akartam. Nyújtanám a végtelenségig a boldogság túrát, halk hang, mozdulat könyörög másszunk már tovább!

Tétovázok kicsit, szeretném nézni és aprókat csipegetni, befőttes üvegbe zárni a pillanatot, mert ez a Most megismételhetetlen, ezzel tisztában vagyok. Lennék ugyanakkor vad és elsöprő is ösztönből. Megadom magam a társamnak, hisz mindez érte van, miatta nekem és hagyom legyek az, akit ő akar. Én, a döntésképtelen. Úgy mélyedek el benne, mintha ez lenne a mindig és nem a külön. Ez az a pillanat, amikor a test hatalma a fontosabb, és az övé a gyönyörű, a lélek is itt van valahol, de nem érdekes, hallgat, csak az izzó, kígyózó női test melyet birtokolok és tőlem ilyen csak az a fontos. Nem tudok figyelni arra, mit és hogyan tegyek, visz magával, sodrom velem. Nincs tervszerű első alkalom. Nincsenek szavak, gondolatok. Győz a vad, a természet ősi ereje és átélem azt a bizonyos robbanást, amikor a világ keletkezett. Egy új világ. A legboldogabb ember vagyok ebben a világban, mikor ölelem. Abban, amit teremtett nekem.


Ébrent álmodok. Gyönyörűt.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Manila ·
Újra és újra ugyan az az érzésem minden művednél Lökött, hogy bele kell szeretni a nőbe, aki vagy. Nem értem miért!? Talán valami magávalragadó kisugárzás ez, vagy ennyire jól írtok, de kezdek lassan tényleg megijedni (amúgy nem vonzódom a saját nememhez, vagy igenemhez vagy mi). Jó lenne ha valaki elmondaná:) miért van ez! Férfi írokkal kapcsolatban sokszor előfordult már velem, Merle hőseibe pl. rendre beleszeretek, de ez azért így tényleg furcsa! Rolandot meg finom volt olvasni nagyon! Puszillak Titeket, persze csak távolról lélekben...
lököttyúk ·
:) Kösziiii.
Nekem az első irodalmi szereplőszerelmem brumi után rögtön vinetu volt...

Mi is téged :)
Piros Pille ·
:)))Nekem is:))) Brumi nem:(

Corvin ·
Talaltam egy asot.
Vinetut en is szerettem, azert ez a szereplo se kutya...( akarom mondani... egyik kedvenc tortenetem)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: