Ébredés

Kicsit még zsong a fejem, nem egészen értem, hogy hol vagyok. A számban még nem oszlott el az imént átélt képek negédes íze, a testem furcsán reagál minden apró mozdulatra. Nem értem. Nem is nagyon akarom érteni, el szeretnék olvadni ebben a gyönyörű vattaszerű ködben. Jólesően meleg érzés hullámzik a mellkasomban, és kezdek ráeszmélni, hogy az ágyamon fekszem. Rajtam hanyagul tekereg a takaróm, valószínűleg nem fáztam az éjszaka. Nem nagyon akaródzik kinyitnom a szemeimet, inkább fektemben nyújtózkodom egy nagyot, majd ennek végeztével egy sóhaj kíséretében a hátamra fordulok. Kezdek emlékezni. Még csak halványan dereng bennem egy furcsa álom történtének pár apró részlete, de kezd kitisztulni és értelmet nyerni minden.

Fantasztikus élményben volt részem. Szeretkeztem. Testileg-lelkileg eggyé váltam valakivel ezen az éjszakán, s még akkor is hihetetlenül magával ragadott az élmény, ha csak a képzeletem kósza szüleményeként élhettem át. Sajnos még mindig túlságosan jólesik céltalanul és mozdulatlanul feküdni, úgyhogy nem is igen válik világosabbá a kép, mindenesetre a földerengett részletek is széles mosolyra húzzák az amúgy nem igazán "reggel-barát" ajkaimat. Fedetlen hasamon érzem, ahogy egy bágyadt, délelőtti fénysugár beólálkodott a függöny nyílásán, és most megpróbál észrevétlenül egy kis plusz melegséget kölcsönözni amúgy sem fagyos testemnek.

Megpróbálom kinyitni óvatosan egyelőre még csak az egyik szememet, de csupán hunyorognom sikerül, ezzel magam elé csalva egy szivárvány-tengert, pajkosan ide-oda villódzó hullámokkal és cseppekkel, akik mintha jókedvükben nem tudnának nyugton maradni, és szükségük lenne az állandó mozgásra a létezéshez. Egy ideig elgyönyörködöm ebben, majd lehunyom a szemem és ismét nyújtózkodom. Ekkor tör rám elemi erővel az érzés, elsodor és megtép, fölemel és földhöz vág, megforgat és elszédít. Oldalra fordulok és most már emlékeim teljes birtokában kinyitom a szemeimet.

Előttem fekszel. Hosszú, sötét hajad selyemként omlik arcodra, a szemeid még csukva vannak, úgy látszik szokásodtól eltérően utánam fogsz ébredni. Nem tehetek mást, fekszem csöndesen és nézlek. Magával ragad, és nem engedi el a tekintetemet a látvány, amelyet igyekszem minél tovább magamba szívni, hisz legszívesebben az örökkévalóságig szemlélnélek így. Egyik karod még a takaró alatt, a másikat behajlítva arcod alá rejtetted. Hajszálaid meg-meglebbennek, mutatva, hogy milyen lágyan és egyenletesen lélegzel, még valahol az álom-ébrenlét határ túlsó oldalán. Meztelen válladon is végigsiklik a tekintetem, amellyel egy újabb beszabadult napsugár épp incselkedni kezd. Addig-addig gyönyörködöm ebben a számomra oly csodálatos látványban, hogy nem tudok ellenállni, és egy kicsit elmozdítom rajtad a takarót, fölfedve pihegő mellkasodat.

Nagyon jól tudod, hogy mennyire lenyűgöz a kebleid látványa, érzése, ezért egy ideig hagyod, hadd szemléljem őket nyugodtan, és csak ezután nyitod föl még kissé álmos pilláidat, és nézel rám azzal a két mennyeien gesztenyebarna szemeddel egy kis mosoly kíséretében. Nem szólalsz meg, mégis beszélgetünk. Látom rajtad, hogy benned is újra lejátszódnak az előző este átélt mozdulatok, sóhajok, érintések. Csak nézzük egymást és mosolygunk, mint ahogy két pajkos gyerek, ha az anyjuk egyedül hagyja őket két kanállal és egy számukra hatalmas csupor frissen főzött baracklekvárral. Nem tudom, hogy meddig fekszünk így, de láthatóan te is elmerülsz a minket körülölelő nyugalomban és egyetértésben. Egy idő után úgy érzem, hogy nem bírom ki tovább az érintésed nélkül, ezért lehámozom rólad a takaród, gyengéden befurakszom ölelő karjaid közé, szemem a szemedbe mélyed, és eláraszt a boldogság. Ebben a percben semmi, de semmi nem létezik, csak te, én, és ez a gyönyörű érzés. Szerelmes vagyok beléd! Szeretlek a hajszálaidtól a lábad ujjáig, szeretlek, amikor örülsz, szeretlek, amikor bosszús vagy, szeretlek szeretni és tudom, hogy te is ugyanígy érzel, ugyanolyan fontos vagyok én neked, mint amilyen fontos vagy te nekem. Ezzel a tudattal csókollak meg, és azt kívánom, hogy minden éjszakám ilyen ébredéssel legyen fölékesítve...