E-tündér

Reggelente tömött járműveken kell beutaznom a munkahelyemre. Sokáig szidtam magamban ezt az egész utazást bepréselődve egy rakás ember közé… Mi tagadás tényleg nem a legkellemesebb élmény, de egyik nap történt valami, ami nagymértékben segített feledtetni ezeket a kényelmetlenségeket.

A válltáskám cipzárján mindig rajta tartom a kezem, mert szeretem, ha a holmiim leszálláskor is megvannak.
Egyik ilyen alkalommal éreztem, hogy a zsúfoltságban valami kellemes domborulatnak nyomódik a kezem. Olyan volt mintha egy hölgy popsijának a két domborulata nyomódna a kézfejemnek, és dörzsölődne hozzá a busz rázkódásának ütemére. Döbbenten fordítottam a fejem ebbe az irányba, és egy hasonlóan csodálkozó arcot láttam szintén felém fordulni. Csodálatos fekete szemek voltak egy korall színű, telt ajak felett és az egész arcot a vállakra omló fényes fekete haj keretezett. Egy hosszú pillanatig bámultunk egymásra majd zavartan elnézés kértem, miközben megpróbáltam a kezemet elhúzni a popsija vágatából, de csak azt értem el, hogy most már az egyik igéző félgömb nyomódott a kézfejemnek. Elmosolyodva biccentett a fejével, mint aki tudomásul vesz a kialakult helyzetet, mint amin nem tudunk változtatni és visszafordult az előbbi irányba.

Sok mozgásterünk tényleg nem volt, de azt éreztem, hogy lassan elfordul a popsi a kezem alatt úgy, hogy az visszakerült a popsi vágatába. Nem tudtam megállni, hogy óvatosan meg ne mozdítsam a kezem, enyhén fel-le mozgatva. A tekintetünk egy pillanatra ismét összevillant, majd érezte, hogy egy picit talán jobban hozzápréselődik ez a csodás popó a kézfejemhez, mint az indokolt lenne. Sejtettem, hogy ennek a Tündérnek sincsen ellenére a kialakult helyzet. Ezen felindulva lassan kifordítottam a kézfejemet, most már tenyérrel kifele és éreztem, amint ez a csodás popsi most már a tenyerembe simul. Fura egy helyzet volt: egy idegen hölgy fenekének a bal félgömbjét tartottam a tenyeremben, aki pókerarcot tetetve úgy tett mintha a rettenetesen lekötné az ablak előtt elsuhanó utcakép, de még csak kísérletet sem tett ennek az állapotnak a megszüntetésére, sőt engedelmesen simult a tenyerembe. Közben megállt a busz néhány ember leszállt és mások préselődtek a helyükre,pillanatnyi esélyt adva a Tündérkémnek, hogy kiszabadítsa a popsiját a tenyeremből, de Ő nem élt ezzel a lehetőséggel. Továbbra is úgy állott ott mint annak előtte. Hamarosan újra araszolni kezdtünk a reggeli csúcsban, miközben lágyan cirógattam a kezembe került első fél popsit.

Lassan masszírozgatva átcsúsztattam a tenyerem a popsi másik felére is. Az se maradjon ki a jóból. Kedvtelve simogattam ezt a csodás feneket oda vissza a két félgömböt, majd megállapodtam a vágat vonalán és óvatosan elkezdtem lefele tolni a kezem a punci irányába. Amikor megérezte, hogy mire törekszem picit megmerevedett és újra hátrapillantott a válla fölött. A punciját sajnos nem tudtam elérni, egyszerűen nem ért el a kezem addig, de a középső ujjam mindenesetre mélyen benyomódott a popsija vágatába. Mozdulatlanul fogadta, ahogyan hátulról ujjazom a fenekét. Így araszoltunk még legalább öt peren keresztül, amikor megint megállt a busz és a leszállók egy kis helyet csináltak előtte.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy előre lép, kiszabadítva a popsiját a kezemből és megfordult tőlem mintegy féllépésnyi távolságra. Hát ennyi volt villant belém. Nem valószínű, hogy engedi magát nyilvánosan szemtől szembe is kényeztetni…de nem így történt. A lentről felnyomakodó tömeg felém taszította őt arccal felém! Végül úgy állt meg előttem, hogy majdnem hozzám ért. A kabátja nyitva volt. A tömeg és a kabát jótékony takarásában óvatosan megérintettem a szoknyája elejét. Rám nézett. Egyenesen a szemembe és mosolygott majd lehunyta a szemeit. Ebben a pillanatban hirtelen fékezett a busz és mindeni előre lódult, a táskám is, határozottan nekitolva a kezemet a Tündérke kabátja résén keresztül a puncijának.

Hogy visszanyerje az egyensúlyát, egy kissé előrébb tolta az egyik lábát, ám ezzel a mozdulattal nemhogy elhúzta volna a szoknyája elejét a kezemtől, hanem épp ellenkezőleg: A kevésbé összezárt lábak és az a féltalpnyi közeledés több lehetőséget biztosított a számomra. Egy ilyen lehetőséget vétek lenne kihasználatlanul hagyni! Hát nem is követtem el ezt a hibát. A kezem még mindig Tündérke puncijának nyomva, óvatosan, nehogy megriasszam, lassan tenyérrel kifele fordítottam a kezem és végre csakugyan a kezemben tartottam a nőiessége középpontját. Nem nyitotta ki a szemét, de éreztem, hogy megremeg amint becsúszott a tenyerem a lábai közé. Istenem micsoda érzés volt simogatni, becézgetni ennem a Tündérnek az ölét a vékony szöveten keresztül…

Hosszú perceken át utaztunk így együtt.
„A xy megálló következik!” A hang hallatán összerezzent és mintegy foglyul ejtve a punciján a kezemet, összezárta a lábait.
-Jeleznél, le kell szállnom! – kedves nőies, egy kissé mély hangja volt. „Persze, én is leszállok!” és mintha csak a leszálló jelzőgombja lett volna a középső ujjammal kétszer megnyomtam a punciját. „Köszönöm.” Mondta és lazított a szorításán.
Közben megállt a busz – kénytelen-kelletlen, de elengedettem Tündérke punciját. Leszálltunk. Zavartan álltunk és néztük egymást egy pillanatig a megállóban. Szokatlan helyzet volt mindkettőnknek, nem vitás. „Gipsz Jakab vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.”- nyújtottam felé a kezem. Egy szemvillanásnyi tétovázás után elfogadta és Ő is bemutatkozott:
- Tündér Éva.
- Szeretnélek, meghívni egy kávéra sütire vagy akármire.
- Most nem lehet, sajnos sietnem kell.
- Tulajdonképpen nekem is – ismertem be – de nagyon szeretnélek viszontlátni.
- E-tunder@mailbox.hu – villámgyorsan nyomott egy puszit a szájam sarkába, megfordult és elsietett.

Percekig álltam még a megállóban. Végül felírtam a címet, és visszaültem a buszra – most már ellenkező irányba, ugyanis sikerült három megállóval tovább utaznom, mint kellett volna.