Dokinál

Ismét eljött az idő, hogy a lány alávesse magát a kötelező nőgyógyászati vizsgálatoknak. Amióta magánorvoshoz jár – hiszen az első olyan undorító volt, és hát miért fizessen az ember, ha ne pont azért, amikor a legféltettebb kincséhez nyúlnak –, egészen máshogy állt hozzá az orvoshoz járás kérdéséhez, az undor helyett tudomásul vette, hogy egy kötelezően kellemetlen dolog, ami végül is az ő egészségét szolgálja. Úgy érezte, megéri a pénzt, hogy a doki figyel rá, esetleg még két percet beszélgetnek is, hogy szívesen lép be a rendelőbe, ahol mindig tisztaság van, mivel bejelentkezős rendszer van, maximum egy ember szokott esetleg várakozni előtte vagy utána, de nincs az a tömeg, amikor az állami rendelőben órákat kellett várni hatalmas pocakú állapotos nőkkel, ki tudja, milyen nemi betegségekkel bajlódó kétes arcú lányokkal azért, hogy aztán egy mogorva, durva, cigiszagú fickó vizsgálja. Meg volt elégedve döntésével, és ezt mindig elégedetten állapította meg, hiszen már vagy két-három éve járt ide. Az is egy érdekesség talán, hogy ez a doki nő volt, olyan negyven év körüli, és amikor még elkezdett hozzá járni, nem is tudta, hogy ez milyen különleges, csak amióta a barátaival néha szóba került, és kivétel nélkül mindenkinek férfi nőgyógyásza volt. Ezzel a tudattal meg még jobban elégedett volt, hiszen ki tudja, ha nem pont egy nő, hogy mi fáj és mi nem.

A megbeszélt napon is tehát már reggel óta próbált ráhangolódni, mert hiába a szép környezet meg a kedves doki, akkor is tudta, hogy egy undorító hideg vasat fog beledugni, amitől mindig is a hányinger kerülgette. Hiába mondta neki a doki is, meg anyukája, barátai, amikor mesélt róla, hogy lazítsa el magát, gondoljon másra, ne figyeljen oda, nehéz nem odafigyelni akkor, ha egy orvosi rendelőben vagy deréktól lefelé teljesen meztelenül, és egy hideg idegen tárgy hatol beléd. Igen, nem a fájdalomról van szó, inkább az undorról.
Amikor megérkezett a rendelőbe, nem volt senki a váróban, és mint hogy a házba jutáshoz már kaputelefonon csengetett, a rendelő (ami egy lakásból lett átalakítva) ajtaja nyitva volt, belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Az ajtó csukásra kinyílt a rendelő (szoba) ajtaja, és meglepetésére egy fehér köpenyes fiatal férfi lépett ki rajta. A lány meglepett arcát látva – hiszen még az egész lakásban sem látott soha férfit – rögtön megszólalt:
- Fáradjon be, a doktornőnek ma délelőtt sürgősen el kellett utaznia, és én vettem át az egész napi műszakját – és beinvitálta a vizsgáló helyiségbe.

A lánynak leesett az álla, és rögtön gyanakodni is kezdett, hogy ez helyén való-e így, de aztán a doki névtáblájára pillantott, és megnyugodott, hogy azt a nevet látta, amit érkezéskor mindig a bejárat melletti táblákon, az ő doktornője neve alatt. Magánrendelő lévén a doktornője is csak heti egy napon rendel, és valószínűleg ezért szerepel még azokon a táblákon másik négy név, mert biztos felosztották egymás között, hogy ki milyen napokon birtokolja a rendelőt. Ezzel kicsit megnyugodott, no meg újra ránézett a férfire, és megállapította, hogy komoly, intelligens arcú, de mégis kedves ember, és ha már az arcán időzött, az is felbukkant benne, hogy milyen jóképű.

Leült a szokásos székbe az íróasztal mellett, a doki kicsit kérdezgette, közben nézegette a doktornő füzetét, amibe minden adatot össze szokott irkálni a páciensekről, és megbeszélték, hogy akkor most csinálják meg az évente kötelező rákszűréshez szükséges vizsgálatokat. A lány bólintott, majd miután a doki a paraván mögötti székhez mutatott, hogy legyen szíves levetkőzni alulról, majd a vizsgáló székre ülni, arra gondolt, már mikor felkelt az íróasztal mellőli székből, hogy most talán kicsit könnyebb lesz elterelni a gondolatait a csúnya nagy vasról, és erőnek erejével próbálta gondolatait valami egész más irányba terelni. Leült a székre, kikötötte cipőit, levette a zoknikat és belerakta, majd felállt, kigombolta farmerját, lehúzta a cipzárt, és elkezdte lehúzni a nadrágját is. Közben gondolatait az egyik előző megállapítására próbálta terelni, magában többször is hangosan kimondta, hogy milyen jóképű ez a férfi, és próbálta a helyzet pozitív oldalát nézni, és azt mondogatta magában, hogy mennyire szerencsés, hogy egy ilyen pasi fogja megvizsgálni.

Amikor a bugyiját is levette, és a székre rakta a nadrágja mellé, elindult, hogy felmásszon a vizsgáló ágyra, de ahogy egyet lépett, meglepve tapasztalta, hogy teljesen benedvesedett. Magában nevetett, és megdicsérte önmagát, hogy „ez az, most aztán sikerült elterelni a gondolataimat!”, és mosolygott, bár gyorsan észhez kapott, nehogy a doki észrevegye. A doki közben a füzetet lapozgatta, irogatott, a lány meg elkezdett aggódni, hogy mi lesz, ha ezt észre veszi – aztán megvonta a vállát, és felfeküdt, hiszen csak látott már ilyet, no meg amúgy sem tehet róla. Felfeküdt az ágyra, két lábát beakasztotta, kezeit hasára tette, és behúnyta a szemét. Mivel a doki még nem jött, az aggódásból rögtön huncutság is lett, ott feküdve széttárt lábakkal, meztelen alsó testtel az jutott eszébe, hogy mi lenne, ha tényleg, direkt ingerelné még magát gondolatban. Becsukott szemmel elképzelte, hogy milyen lehet a doki ruha nélkül, biztos csupa izom, milyen lehet végigsimítani az egész testét, aztán végigcsókolni… és ahogy így álmodozott, érezte, hogy a nedv már folyik ki belőle, annyira felizgult. Aztán hirtelen az is eszébe jutott, hogy nem csak a nedvről fogja észrevenni a helyzetet, hanem biztos ugyanúgy odatódul minden vér, tutira észre fogja venni, hogy az egész nemi szerve környéke tiszta vörös – és főleg, hogy lüktet. Ezt még jobban élvezve várta a csúnya nagy vasat, és szemét még mindig csukva tartva hallotta, ahogy a doki a szekrényhez lép, kinyitja azt, a fém szerszámok között turkál, majd odalép hozzá. Próbált nagy levegőt venni, hiszen a doktornője mindig azt mondta neki, és várta a borzasztót…

Ám ekkor, ahogy a doki az eszközzel a kezében odalépett, és meglátta az elétárt „anyagot”, majdnem leejtette kezéből a vasat, úgy meglepődött. Mintegy megsajnálta a szegény lányt, de az is lehet, hogy a látványtól maga is azonnal felizgult, igazából maga sem tudta már pontosan, mindenesetre az eszköz helyett, azt továbbra is a kezében tartva a fejével hajolt a lány felé, és egy lehellet kíséretével nyelvével lentről fölfelé végigszántotta az egész nyílást.
A lány a kellemetlenre számítva először nem értette, mi történik, csak azt érezte, hogy ez nem a csúnya vas érzése, és annyira meglepődött, hogy azonnal kinyitotta szemét, és fejét felemelte. Amikor meglátta a doki fejét a lába között, először leesett az álla, szinte a vérkeringése is leállt, annyira meglepődött, aztán elmosolyodott, és azt mondta magában: „igen, ez az én napom!”. Hatalmas vigyor és elégedettség kíséretével visszafeküdt, lerakta fejét, és úgy döntött, hogy ha már így alakult, átadja magát a teljes élvezetnek.

A doki, amikor nyelvével felért a csiklóig, ott tett néhány kört, amire a lány össze-összerándult, majd újra lefelé indult, és ezt az utat vagy jó tízszer megtette. A lány tombolt, őrjöngött belül, folyt belőle a nedv, mit folyt, ömlött, érezte, ahogy csöpög lefele ebben az idétlen pózban, és elképzelte, hogy miután felkel, mekkora tócsa lesz a feneke alatti helyen, és mennyire vicces, hogy rajtuk kettőjükön kívül senki sem találná ki, milyen nedvek is azok… A férfi viszont – talán túl értékesnek találva a lefolyó nedveket – a kezét is munkába állította, persze nem azt, amiben még mindig az eszköz volt, és elkezdte a kifolyó nedveket szétkenni a lányon, azok forrásának környékén. Kent egy kicsit a végbél nyílására is, és miután nyelvével a csiklójára helyezte a hangsúlyt, csak azzal foglalkozott, birizgálta nyelvével, szívta, kicsit harapta, egyre gyorsabban, ahogy a lány pulzusa és levegővétele is egyre nőtt, és végül nem sokára kitört belőle az orgazmus, teljesen elélvezett, majd utána kicsit elernyedt. Nem így a bő levet nyújtó forrása, ami – főleg az érintésektől – csak még vadabbul ontotta magából a nedvet, és míg a doki eddig kezével irányította másfelé a kifolyó termékeket, most már egy ujját is eltűntette benne, majd kettőt, és elkezdte ütemesen, egyre gyorsabban ki-behúzkodni.

A lány nem bírta már az ártatlant játszani, csípőjével együtt mozgott az ujjakkal, egyre gyorsabban és vadabbul, majd miután a férfi hüvelykujjával közben a végbél nyílását is izgatta, nem bírta tovább, felült, elkapta a férfi haját, és magához rántotta. Rávetette magát a szájára, és majdnem széttépte, olyan vadul esett neki, csókolta, csókolta, de a férfi sem állt ellen, és hatalmas nyelvcsatával pecsételték meg titkukat. A férfi egy levegővételnél felemelkedett, lebontotta magáról a lány karjait, és ahelyett, hogy elment volna, ahogy a lány nagyon megijedt, csak levette fehér nadrágját és alatta lévő fehér alsónadrágját. A lány még jobban őrjöngött, úgy érezte, mindjárt ordít, ha most azonnal nem hatol belé, már-már felrobbanni érezte nemi szervét, de a férfi ahelyett, hogy rögtön beléhatolt volna, a lány felsőtestével kezdett foglalkozni, kicsit megemelte a lány hátát, levette róla pólóját, és kikapcsolta melltartóját is.

A lány tombolt, és ezt tekintete is elárulta, és míg a férfi a melleivel kezdett foglalkozni, csókolta, gyúrta őket, a lány egy lopott pillantásával örömmel nyugtázta, hogy pedig a doki már bőven készen áll a feladatra. Belül tombolt, üvöltött a hang: „MIÉRT NEM HATOL MÁR BELÉM???!!! MEGŐRÜLÖK!!!”, de a férfi miután végigcsókolta a lány testét, többször is, újra felkelt, és a saját ingjét kezdte kigombolni. Lerakta a „csúnya vasat” az ágy mellé a székre, levette ingjét, és a lány elé tárult izmos, közepesen szőrös felsőteste. A türelmetlenséget gyorsan elégedettség váltotta fel, ő is elkezdte simogatni a férfi mellkasát, és újra csókolozni kezdtek. Immár teljesen meztelen volt mindkettő, és pár pillanat múlva a férfi ismét felkelt, de ekkor már azért, hogy végre megadja a lánynak a neki járót. Beléhatolt, a lány már csak ettől az érzéstől majdnem elélvezett, aztán elkezdett benne ki-be mozogni. A lánynak sem kellett sok, de mivel a férfi is kellő képpen kiéheztette magát, neki is hamar közeledett a vég – jó pár perc fűrészelés után mindketten elmentek, és a férfi visszatért a lány melleihez, azokat kezdte újra simogatni kifáradt pihegésük közben.
A lány el volt ámulva a helyzetén, helyzetükön, és egy újabb csókot nyomva a férfi szájára mosolyogva kérdezte:
- Ennyi lesz a vizsgálat…?

A férfi kicsit zavarba jött, felkelt, a csap felé ment, megmosta magát, felöltözött, majd mielőtt az eszközhöz nyúlt volna, megtörölgette a lányt egy pár papírtörlővel, és a lány nagyon élvezte, hogy ennyire törődnek vele. Abszolút nem érdekelte, milyen érzése lesz most az a szerszám, még mindig az orgazmus varázsában élt, és míg szemeit újra behúnyva próbálta ismét áltélni a pár perccel azelőtti csodát, már érezte is, ahogy beléhatolt az a fém bigyó, szétfeszítette nyílását, majd a doki levette a kenetmintákat. Kicsit meglepte a doki hangja, mert a belépés óta kb. nem szólt egy hangot sem, most figyelmeztette, hogy kész, öltözhet. Próbált valami érzelmet kivenni a hangjából, de nem nagyon sikerült, teljesen közömbös volt, ugyanolyan kedves, mint amikor ő belépett, nem volt sem cinkosan mosolygós, sem sértődött, sem durva, sem közönséges, még az is megfordult a lány fejében, hogy lehet, hogy az egészet csak álmodta…?

Mit sem törődve ezzel még egyszer megtörölte magát, felöltözött, és az íróasztal melletti székhez ment újra, hogy rendezze az anyagiakat. A doki elmondta, mikorra várhatja az eredményt, de ez már a doktornő biznisze, nála érdeklődjön. Mosolyogva megköszönte, kifizette, és távozott. A kapun kilépve hátrafordult, hogy jobban szemügyre vegye a táblákat, és erősen elgondolkozott, hogy esetleg más napokon kéne orvoshoz járnia… Elégedett mosollyal az arcán indult hazafelé…