Dirty Dancing

Egyszer az életemben megfogadtam, hogy soha nem bánok meg semmit… Megtörtént. Csodás volt. Nem bánom Ezt sem, sőt. Egy kaland volt, egy őrült éjszaka, de nem pusztán szex. Nem hormontúltengés miatt történt, nem azért, mert kellett valaki. Akárki. Ő nem akárki volt. Vele úgy érzetem, mintha felemelne, elszakítana ettől a földtől, s a gyönyör egészen ismeretlen tartományába repített volna… Olyan volt, mint egy film. Lehet, hogy a sztori vagy a varázs miatt, de nekem csak egymás után pergő képek maradtak, mintha nem is velem történt volna ez az egész. Soha többé nem találkoztunk. Nem is akarok. Hadd őrizzem tökéletes képét a lelkemben, ne rontsa el semmiféle külső körülmény. Különben is, lehet hogy meg sem történt. Annyira csodás volt, hogy nem merem elhinni, s még ha álom volt, akkor is érdemes volt érte élni…Bár még nem ébredtem fel.

28 éves vagyok, újságíróként dolgozom egy napilapnál. Felkértek egy külföldi munkára, nevezetesen egy tudósítást kellett készítenem Spanyolországban, egy üdülőfaluban történt csalás-sorozatról. A sztori unalmas, a kisváros nem kevésbé. Én, akit mindig feltüzeltek az új kihívások, most nem lelkesedtem. Úgy éreztem, mint az elítélt az utolsó estén: nem tudtam aludni, többször is kimentem rágyújtani az erkélyre. Aztán reggel indulnom kellett: úgy bámultam ki a repülőgép kerek ablakán, mintha örökre mennék el. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyire más véleményen leszek, mikor visszatérek. Kiléptem a gépből, immár Spanyolországban, s megcsapott a hőség. A forróság belém hatolt, felélénkítette elfáradt lényem. Taxival érkeztem az üdülőbe, és szobám elfoglalása után rögtön munkához láttam: kérdezősködtem, jegyzeteltem, diktafonra vettem anyagot.

Őszintén szólva, hihetetlen unalmas volt az egész, bosszankodtam is, hogy a spanyol tudósító miért most lett beteg, és miért nekem kell ezt az egészet elszenvednem. De most már mindegy, gondoltam, este a szobámban összeállítottam egy vázlatot, lassan kirajzolódott a kép, hogy ki kinek falazott, ki kivel paktált le stb. Éjjel megint nem tudtam aludni a melegtől, így másnap fáradtan láttam munkához. Egy-két kép meg felvétel a lapba, újabb „interjúk”, utánajárás, hiszen másnap reggel utaztam haza, s a hétfői számban benne kell lennie a cikknek. Úgy éreztem, ebből már nem hozhatok ki többet, így átmeneti otthonom felé indultam.

Útközben ért utol a végzet, a sors, már ha létezik ilyesmi. Nem figyeltem eléggé, így az sarkon összeütköztem egy pasassal. Ő velem mit sem törődve továbbrohant, nekem azonban össze kellett szednem szétesett táskám tartalmát. S mikor nagy nehezen feltápászkodtam, egy plakátot pillantottam meg: „at 8 o’clock, Latin Dance Party”-ez a felirat állt rajta. Felsóhajtottam, este legalább egy-két óra élvezet is jut ebből a pár napos kiruccanásból. Imádom a latin zenét, és reméltem, akad egy jó partner is a tánchoz. Visszasiettem a szobámba, lefürödtem, felvettem a fekete ingemet egy vékony nadrággal, s kezdés után pár perccel megérkeztem. Ahogy beléptem, a zene rögtön megérintett. Éreztem, ahogy a lábamban felkúszik, és az egész testemben életre kel.

Már sokan táncoltak, de legtöbben csak lötyögtek a zenére. Leültem, s szemrevételeztem a felhozatalt. Ekkor talált el újra a végzet: a sarokban egy hosszú, fekete hajú lány ült, combig hasított, spagetti-pántos, bordó ruhában. Ahogy rám nézett, hirtelen megszűnt a külvilág. Azok a barna ékkövek teljesen elnyeltek, megigéztek, s láthatatlan folyosó kezdett kígyózni kettőnk között, mely csak arra várt, hogy elinduljunk. Éreztem, hogy ő is észrevett, de váratlanul felállt, és tömegbe indult, majd eltűnt a táncoló testek forgatagában. Egy villanás volt az egész, s hirtelen nem is tudtam, mit tegyek. Felemelkedtem a székből, és mint a vérszagot érző vadász, követni kezdtem. A táncolók között felvillanni láttam azokat a szemeket, míg egyszer csak megállt velem szemben, s néhány lépés után ott volt előttem: igézve álltam, soká csendesen, míg valami megmagyarázhatatlan erő által vezérelve, szó nélkül átöleltem, és táncolni kezdtünk.

Szótalanul, csendben, egymás szemébe fúrva a tekintetünk, s mintha már évek óta együtt táncolnánk, úgy hullámzott tagjainkban a vérpezsdítő latin muzsika. Egy váratlan pillanatban combját a csípőm köré fonta, s hanyatt dőlve dekoltázsához húzott, én pedig teljes extázisba kerülve csókoltam keblei közé. A parfümje vadító volt, olyan, amit ha egy férfi megérez, csak és kizárólag ARRA tud gondolni. Felhúztam magamhoz, az arcom közel került az övéhez. Az idő megállt, nem hallottam, nem éreztem semmit, csak a vágyat, hogy ajkát érezzem. Meg akartam csókolni, de hirtelen elfordította a fejét. Második meglepetésemre azonban nem szabadította ki magát ölelésemből, hanem tovább folytatta a mozgást, a táncot. Ez az elutasítás még jobban feltüzelt, s egyre követelőzőbben csúsztattam lejjebb és lejjebb kezem hullámzó domborulatain. Forgások, döntések, elválások és újra összefonódások váltották egymást, mire egy óvatlan pillanatban megcsókoltam.

Ekkor már nem volt ellenére, sőt, nyelvünk kergetőzése lassan folytatásává vált a zene ritmusának és testünk vad hullámzásának. Csókja édes volt, s én csak az agyamba tóduló boldogsághormonok hatásában úsztam. Életemben nem táncoltam így, előtört belőlem az ős férfiösztön, kezem a hátán futó gerincoszlop gyöngysorszerű ívén kalandozott, s nem bírtam, de nem is akartam türtőztetni magam. Lassan, magam előtt tolva elindultunk az ajtó felé, miközben csókunk egyre szenvedélyesebbé vált. Mikor kiléptünk, csak annyit mondott: „Gyere velem”(természetesen spanyolul ) Futottunk a tengerpart felé, s elmém minden kontrollt feladva, megbabonázva követte a lány minden rezdülését. A fövenyre érve csók közben dőltünk a homokba, s felváltva éreztem hátamon a keze s a tenger simogatását. Kezem már nedvesedő, forró ágyékánál kalandozott, s éreztem, hogy az agyamból a vér lejjebb áramlik. Vadul téptük le egymásról a ruhát, s a holdfény lassan megcsillant hegyes mellbimbóin.

Csodálatos mellei voltak, ahogy lassan előbukkantak szűk táncruhájából. Felfaltam, csókoltam ahol értem, eközben izgató kezek érintéseit éreztem a lágyékomnál, melyek lassan szabadították ki már ágaskodó férfiasságom. Az ingem is lassan lekerült rólam, s immár fedetlen testtel adhattuk át magunkat a szenvedélynek. Lejjebb csúsztam, fogaim közé véve lassan lehúztam a bugyiját, s akkor feltárult előttem a gyönyör kapuja. Nedvei csillogtak a ráeső éjszakai derengésben, s én egyre csak ízére vágytam. Érezni akartam, mi több, élvezni. Nyelvemmel bekalandoztam szeméremajkait, csiklóját, mely lassan bukkant elő virágkelyhéből, miközben ő egyre erősebben húzta magához tarkómat. A hajamba túrt, s én úgy éreztem, megfulladok ettől a forró kéjtől. Az élvezetek közepette felpillantottam, s a szemében láttam: ő is azt akarja, amit én. Hogy testünk itt, a homokos tengerparton, a pálmák alatt, a holdfényben, mint egy rossz romantikus filmben egyesüljön.

Fölé kerekedtem, s lassan csúsztattam be kéjbarlangjába már szétdurranni készülő férfiasságom. Felnyögött, mire teljesen elborította az agyamat a „vörös köd”, s lassan, majd egyre gyorsabb ütemben igyekeztem eljuttatni mindkettőnket a hetedik mennyországba. Nem tudom meddig tartott, de egy nagy, valószínűleg orgazmusát jelző sikítást követően gerincem pattanásig feszült, mint az íj, s kirántva lüktető kéjrudam kiadtam magamból feszes hasára régóta felgyülemlett vágyamat. Hirtelen csend lett, megszűntek kéjtől átitatott hörgéseink, s csak a tenger hullámzása hallatszott. Mélyen a szemébe néztem. Olyan szép volt, olyan csodás volt, mint maga a pillanat, aminek részei voltunk, amiben ezek a kéjes percek feloldódtak. Lassú, kielégült lihegés után kezdett csak felöltözni. Felkapta a ruháit, ajkamra lehelt egy szelíd, mégis forró búcsúcsókot, s ringó léptekkel eltűnt a latin éjszakában.

Olyan volt, mint egy megsebzett vad, mely nem lett teljesen az enyém, de nyilammal testében a sűrűbe menekül. Én pedig elterültem a homokon, és remegő térdekkel, meztelenül bámultam a csillagos égboltot, s közben arra gondoltam, hogy ez volt életem legcsodálatosabb külföldi munkája. Egy riport, amire mindig emlékezni fogok. Csak otthon jutott eszembe, hogy mennyire felelőtlen voltam, s hogy akármit elkaphattam volna egy ilyen külföldi kaland után. De mint később kiderült, nem maradt semmilyen káros "mellékhatása" ennek az éjszakának. Csak a csodás emlék és nyom, amit ez az őrült, vérforraló latin kaland hagyott bennem… Örökre…