Diadalív. (A történet vége)

Zsuzsával töltött óráim még mindig hatásuk alatt tartottak, ki kellett találnom valamit. Gondolatban hasonlítgattam a két nőt. Azt hiszem, csak a vágyuk volt hasonló, és az örömük. Anna vadabb, Zsuzsa visszafogottabb volt, csak az utolsó pillanatokban vesztette el önuralmát. Utána mind a ketten egy pillanatra becsukott szemmel feküdtek, öntudatlanul, mintha aludtak volna. Annánál ez a biztos jele az orgazmusnak, különösen, ha csöndben kellett maradnia, ha vissza kellett fognia magát.
Hónapok múlva még több különbséget vettem észre. Anna lelkesen fogadta minden ötletemet, és rögtön értette, mit akarok, szinte kitalálta gondolataimat. Zsuzsa saját tulajdonának tekintett, és mint egy jó gépkocsira, vagy telivér csődörre gondolt rám. Saját ötleteit hajtotta végre.
Anna imádta a meglepetéseket, és minden helyzetben megtalálta a saját örömét. Akkor volt elemében, ha ketten, hárman kényeztették. Az orális szexet egyik sem provokálta, és nagyon ritkán gyakorolták, Anna csókolózni szeretett, és ha a férfi szimpatikus volt - de csak akkor - ajkaival is kereste a vágyott vesszőt. Zsuzsa nem élt ezzel a lehetőséggel, csak ha hetekig nem találkoztunk, és nem volt barátja éppen akkor. A popsi szexet Zsuzsa nem tűrte. Anna a görög szexet nem élvezte, de sokszor engedett partnereinek. Zsuzsa nem fogadta el Andrást, sem Lajost, barátaim közül csak néhánnyal volt hajlandó lefeküdni, mégis

Zsuzsának volt több férfi az életében, mint Annának, aki hűséges volt minden barátunkhoz, ha évekig nem találkoztunk, akkor is biztosra mehetett a férfi, hogy nem talál ellenkezésre. Zsuzsa, ha valakinek nemet mondott, többet még a kezét sem foghatta meg. Anna nem szeretett ismerkedni, közös barátaink, vagy akit én mutattam be, számíthattak a szerelmeskedésre, ha én jelen voltam nagyon bátran, időnként túl bátran viselkedett. Ezért aztán Anna reggeltől estig készen volt a szerelemre, és ezzel éltek is barátaink, volt, aki vissza is élt, mert nem is nősült meg soha, ha kellett a szex, ott volt Anna.

Nejem naplója szerint évek teltek el, hogy új partnere nem akadt, és mégis minden nap, igen, minden nap két - három orgazmust élt át. Ha valamilyen ok miatt nem sikerült férfi nedvet gyűjteni, megelégedett más nedvekkel is, legvégső esetben a tusoló fejét csavarta le és a megfelelő hőmérsékletű vízsugárral élt nemi életet. Ezért Anna az utóbbi évtizedek összes kalandját is összeszámolva, harmad férfit ismert, mint Zsuzsa. Zsuzsa azt szerette, ha rózsaszín rését nyelvemmel kényeztettem, és jókat élvezett, akár egész nap. Hüvelyét ritkán kínálta fel. Ha a férfi mellére, hasára, combjára sütötte el fegyverét, rögtön letörölte.

Anna azonnal odaadta volna kelyhét, ha popsija, combja, vagy hasa körül járt a férfi nyelve. Jobban szerette, ha nyelvek helyett kemény karó jár benne. Élvezettel tartotta a nyaló elé punciját, és orgazmusa is volt bőséggel, de egy idő után magára húzta a hímet, és addig nem engedte el, amíg belé nem pumpálta az ajándékot. Bosszankodott, ha félre sikerült a spricc, de nem törölte le, sőt a testére száradt foltot egészen hazáig hozta, hogy eldicsekedjék vele, vagy út közben kajánul panaszkodjék, mennyire húzódik az összeszáradt, kemény folt.
Zsuzsa nem törődött vele, hogy gumival szeretkezünk, Anna viszont gyűlölte a gumit. Anna sok szüzességet kapott ajándékba, Zsuzsaának nem volt szűz férfivel dolga. Anna a kutyákat szerette, Zsuzsa a macskákat, közös csak annyi volt, hogy fehér, hosszú szőrű, és hím volt mindegyik kedvence. Zsuzsa a lakásban tartotta a fehér cicát, Anna viszont kitiltotta az udvarra a kedvencet, legfeljebb vasárnap délelőtt pár percre jöhetett be Hattyú, hogy körüludvaroljon mindenkit, Anna elpirult, ha az asztal alatt hosszú ideig tartott az udvarlás, és kiküldte a kutyát, hogy majd elmegyünk sétálni a közeli erdőbe.
Zsuzsa a kutyáját láncon tartotta, és ha az örömében felugrált, rácsapott, hogy ne piszkítsa össze a ruháját. Anna meg volt győződve, hogy a kutya pontosan úgy gondolkodik és érez, mint az ember, Zsuzsa csak dísznek tartotta az ebet, és soha sem engedte ki, ha kóborolni támadt kedve az állatnak. Annának viszont megesett a szíve, ha Hattyú nyíltan kifejezte, mire is van szüksége.

Zsuzsának voltak barátnői is, akik előtt nem szégyellte testét, míg a férfiak előtt nehezen vetkőzött. Anna természetes egyszerűséggel mászkált akár teljesen felöltözött férfiak előtt is ruhátlanul, de ha nő volt a társaságban, tisztes távolból elkerülte. Anna éppen Zsuzsától tűrte el, hogy szorosan egymás mellett feküdjenek, és Zsuzsa átkarolja, de egy idő után észre vettem, hogy féltékeny Zsuzsára, ezért színleg szakítottam is a nővel.
Nem akartam haza menni, Anna biztosan észre veszi, hogy más vagyok. Végre mentő ötletem támadt, és becsöngettem Lajoshoz, aki iskolatársunk volt. Ő a rákospalotai vasútállomás mellett lakott. Tudtam, hogy nincs szerencséje a nőkhöz, mindig nőhiányban szenved, talán méretei miatt. Az iskolában Lajos volt az egyetlen, aki tudott Anna és az én kapcsolatomról. A kollégiumban eleinte csak hozzám jött át éjszaka, de később Annát is kizsarolta tőlem. Anna szeretett a fiúval közösülni, mert Lajos eleinte nem tudott uralkodni magán és erőszakos volt Annával szemben, aki láthatóan élvezte ezt az erőszakot.

Lajos lakásáról hívtam fel Annát.
- Szívem, Lajos lakása előtt mentem, amikor eszembe jutott, meghívhatnánk. Már két hónapja nincs senkije. (Ez a mondat mindig hatott.)
- Éppen nagytakarítás van, de azért csak gyertek. Hozzál valami hideg kaját, mert nincs itthon semmi. Ma egész nap éheztem, na nem csak ennivalóra! Nem voltam dolgozni sem, és senki nem járt erre. Nevetett a kagylóba.
- Azt hittem, ilyenkor sűrű napod van!
- Nem telefontéma, gyertek haza, én meg sietek a takarítással.
- És Erzsi hol van?
- Nem tudom, de valakinek meg kell oldani a feladatot, és egyébként is le kell vezetni az idegességemet.
- Sietünk!
Lajos boldogan készülődött, lefürdött, ruhát váltott, és már indultunk is. Lajossal út közben megbeszéltük, hogy mindjárt az előszobában kezdeményezzen, én nyitom az ajtókat, egészen az ágyig vigye. És az előjáték? Tudálékoskodott barátom. Ugyan, mert más nők nem mernek veled lefeküdni, Anna más, neki ez az előjáték. Veled szemben nincs más gondja, mint a pia, csak az ital miatt zavart el, holmi előjáték nem érdekli, majd meglátod, milyen nedves lesz, bekap, mint a gömböc Jancsikát. Ezért, csak egy sört veszek, pedig ebben a hőségben jól esne több is.

A vásárlást elintéztük. Közben a régi emlékeket idéztük fel. Az érettségi szünetben a kollégium kertjében, a bokrok takarásában készültünk, Lajosnak nagyon nehezen ment a történelem, és a matek. Anna találta ki, hogy ha a fiú tíz évszámból, csak kettőt hibázik, megcsókolhatja, ha csak egyet, nyelves a csók. Ha két hibátlan tizes sorozatot válaszol, a mellét simogathatja, két teljes percig, és csókolóznak. Egy tétel hibátlan felmondása esetén, három percig csókolgathatja a lába közét a fiú. Az időt én mértem stopperrel. Ha már tíz nyelves puszit adott a lánynak, és legalább háromszor az illatos szőrök közé dughatta a nyelvét, egy percre félig benyomhatta a bunkóját. A stoppert akkor kellett indítanom,amikor Anna levette a szoknyáját. és a bugyi kezdett levándorolni a pihés hasról. Lajosnak ekkor volt szabad a nadrágszíjat kikapcsolni, a nadrágot és az alsót levenni. Anna komótosan ráült a fiú többé, kevésbé merev, kék erekkel átszőtt ágára, és az utolsó húsz, husznkét másodperc kezdetén, lassan ráhúzódott Lajosra. Arca vörös volt, még a halántéka is hajnalpírban égett, sziszegve nyomult, nem mozgott sokat a lány, hogy a kellő pillanatban fel tudja emelni reszkető fenekét. Lajos kibulizta, hogy Anna ezt a műveletet teljesen meztelenül hajtsa végre, tehát először a blúz, majd a melltartó került le a lányról, és csak utána indult a stopper, és egyebek. Lajos mindkét kezével simogatta a fel, alá lendülő sötétbarna bimbókat.
Anna amint befogadta a kellően merev fütyköst, előre hátra elindította derekát, majd fel, le mozdult, cuppanó hangok között.

Csak néhányszor fordult elő, hogy Lajosból elindult az áradat, mert Anna a legváratlanabb, vad mozdulatokat végezte, ha érezte a forróságot, szeme elhomályosult, ökle fehéren szorult össze, ajkait véresre harapta, a rángó tüdőből áramló levegő süvítve tört elő - ilyenkor megállítottam a stoppert - nyüszítve, bólogatva lökte a lány magát, az orgazmus irányította mozdulatait, teljesen elnyelte a mohó test a bunkót. Homlokán, nyakán, pihés hóna alatt izzadtságcseppek gördültek, foltokban piros, máshol hófehér bőrén.
Egy - egy anyajegy megállította a rengő, remegő cseppeket, azok összegyűltek, és nagy tócsa áramlott a köldök felé, és a has alján. A fekete szőrök fogták fel az összes nedvet, a csodaháromszög díszei nyelték a lefelé csorgó verejtéket, és keveredtek a srác, és
Anna nedveivel.

A következő fél órában nem sok hasznát vettem tanulótársaimnak. Anna csendben tűrte, hogy Lajos, amint a lány lefordult a pokrócra, komótosan csókolgassa a keblek fehér bőrét, az imitt, amott átütő kék erek halvány ábráit. A kék vonalakon tanulmányozhattuk a Thalesz tételt, vagy Pitagórász derékszögű háromszögeit. Pár hónapja találtam meg azt a füzetet, melyben Anna a másodperceket jegyezte, no meg a többit.
Az emlékektől felajzott Lajos már a liftben kibontotta nadrágját. Üdvözöltem Annát, aki gyanútlanul ölelte át Lajos nyakát, a férfi rögtön akcióba lépett, és felemelte a kapálódzó asszonyt, aki nevetve ütötte a széles vállakat, tegyél le, még nem tudtam megfürödni! Hagymát is ettem! Hamarabb is jöttetek! Bezártam az ajtót, és csókot intettem a mosolygó nő felé. Udvariasan nyitottam, és zártam a hálószobáig vezető ajtókat, még arra is volt időm, hogy megbontsam a köpeny övét. Lajos keze már a meztelen
testet szorította, Anna lihegve akarta magát kiszabadítani,
a karok acélja nem enged,
a haj repked, menne nejem,
de nem fáj fejem,
mert szorít a bilincs,
nem repülhet el a kincs,
a köpeny lebben,
itt van kezemben,
az asszony a léha
két férfi martaléka,
bomlik a haj és a nadrág.
Lajos forrón belevág,
ringat, lapul a párna,
a fej lenn, fenn a lába,
mindenütt asszonyi illat,
puni csobban, mit is bírhat,
fenn vastag derék,
forog, mint a kerék,
nyekken az ágy.
Villanó talpak,
feszül a vágy,
cseppen a harmat,
éles hangon dalol a nő,
bent mozdul a kő,
mely selymes kinn.
Egyre feszül, nő a kín,
asszonyom hangja csupa szín,
zöttyenő dallam,
benn, visongó \"Cék\" a magasban.
Sóhaj éneke repked a plafonra,
karjait, lábait derékra fonva,
nyüszít, mint kutya,
majd halkan nyivákol,
nem kelne most ki
a nedves ágyból,
testek harmata,
csattanva jelez,
egy férfi egy nőt
most hevesen fedez,
mint bika bőg,
reszket a mától,
nyikkanva búcsúzik a nehéz vágytól,
lök egy párat,
a nő hagyja,
bágyadtan érzi, elmúlt a nagyja.
Lágyul az acél,
cseppen a csepp,
puhán enged a cél,
vágy helye üres,
már korántsem tüzes,
hamvad a láz,
vékony a váz,
kicsusszan, kókad, löttyed,
ernyed ami eddig űzte kedved...


Boldogan, fütyörészve készítettem uzsonnát. A fagylalt nem olvadt el, betettem a hűtőbe, a szobából mélyhangú horkolás, és egy magasabb hangfekvésű szuszogás hallatszott. Megúsztam, megnyugodtam, Zsuzsa messzebb került. Szendvicseimet tálcára raktam, Lajos ébredt előbb.
- Kösz haver ez jól esett.
- Ne nekem köszönd, Anna a nő! Én csak néztem, mit műveltetek. Ez majdnem olyan volt, mint régen, amikor sietned kellett. Emlékszel?
- Lázálmaimban még időnként arra ébredek, hogy Anna felemeli popsiját, és elszáll a felhők közé, és én ott állok a hómező közepén, meredt farokkal!
- Miről beszéltek? Nyújtózkodott a nő?
- Emlékszel az érettségi szünetre, milyen kegyetlen voltál?
- Roppant módon élveztem, kacagott kedvesem, hogy minél inkább akartad, annál lassabban nőtt, és keményedett! Mindíg lestem a nadrágodat, amikor a leckére koncentráltál, összement, és csodálatos volt, amint a stopper elindult, egyre változott a napfényre került eszköz. A fekete bőr lassan feszülve barna, majd fényes, barnás, kékes erekkel dúsított, egy fatörzshöz hasonlított, szürke szőrökkel, simított a férfi hasára Anna.
A tálca az ágy mellett volt tele raktam amit kaptam, libazsír, hagyma, meleg szafaládé, paradicsom, kolbász, paprika, egy doboz macskanyelv, ezt szerette Anna. Az üveg sört megbontottam, és poharakba töltöttem, természetesen Lajos kapta a legkevesebbet. Anna felhajtotta az italt, és a kenyér után nyúlt.
- Kést nem hoztál?
- Minek szívem, és bele merítettem a dákómat a libazsíros üvegbe, majd a kenyérre tettem egy keveset. Anna örömmel kapott a lehetőségen, és megkért, hogy jöjjel közelebb, mert a kést meg kell szabadítani a felesleges zsírtól. Könnyű dolgom volt, mert miután végig élveztem kettőjük játékát, teljes díszében lévő kardommal könnyen megkenhettem a kenyeret. Lajos inkább egy szafaládét vett volna ki, de eltoltam a kezét, és megkértem Annát, feküdjön hagyatt, és a még meleg szafaládét, majdnem teljesen betoltam, a nyelvét öltögető, a combok közül kikandikáló ajkak közé.

- Nos, légy szíves onnan edd, de nem szabad egyszerre kihúzni te mohó! Az asszony nevetve tárta szét magát és kínálta a portékát. Lajos fogával kissé kijjebb húzta az ennivalót, és nagy vihogások között rágni kezdte a szafaládét, és egy darab kenyeret, kijelentette, ilyen finomat még ékletében nem evett.. Anna, kenyere fogytán megkért, kenjek neki még egyet. Mire megkentem, észre vette, hogy Lajos is kardot, vagy furkósbotot növesztett, azért javasolta, hogy a kenyeret én egyem meg, és hagymát is együnk, mert akkor mindenkinek egyforma illata lesz. Lajosnak pedig odanyújtotta az üveget, hogy az ő kenyerét kenje meg, mert nála a használható szerszámok csak átmenetileg léteznek, de bizonyos idő után kenni nem lehet velük, az eszmefuttatás közben az én használható szerszámomon cuppogott, mintegy a mosogatást intézte.

Lajos nem volt gyakorlott a kés szerepében, még a zacskója is csupa zsír lett. A kenyér is elázott. Anna előbb a kenő eszközt kérte, mondván ilyen esetben a mosogatás női feladat.
- Na majd szólok holnap délben, akkor is akarsz-e mosogatni?
- Ha ilyen vörös fejű, vastag kések lesznek!
A nagy mosogatásnak az lett a vége, hogy Lajos nyögdécselni kezdett, Anna nyelve vissza, vissza tért a lilában játszó makk pereméhez, és ott valami eszeveszett sebességgel kezdte mozgatni a hegyesre kinyújtott nyelvét. Lajos jajgatva közölte, vigyázz Anna én elmegyek. Anna egy másik kenyeret vett elő, és fehér kacsója gyors mozgásba kezdett, cuppogó hangok jelezték, amint a szájába behatol, majd újból kicsusszan a férfi reszkető, lökdösődő testének tartozéka. Amint az első csepp a nyelvére került, szívott egy erőset, mire a fiú kiabált, ne, ne, hagyjál! Anna keze pedig a kenyérre irányította a többi fehér folyadékot, és miközben egyre mozgatta a bőrt a szőrös farkon, egyenletesen elosztotta a kenyéren, mint a tejfölt. Lajos, már el is felejtkezett a szafaládéról, pedig még volt belőle. Az eszegető nőt hanyatt fektettem, és kihalásztam a szafaládét, majd Lajos tányérjára tettem. A csokiból egy keveset a makkomra kentem, és oda kínáltam Annának. A hölgy hálás tekintettel nézett felfelé, miközben a csokoládét nyalogatta. Teljes lelki nyugalommal tudtam Annának beszámolni a délelőttről, semmi mesterkélt nem volt a hangomban. Átlagosnak hazudtam az új szerzeményt, közben Anna már a negyedik csokit nyalintgatta a makkom segítségével.

- Most mi jövünk! Kiáltottam, és a mellét hasát, meg a hátsóját is összekentem a maradék csokival, sőt a csücsörítő punciba is jutott két darab. Lajos szerencsére a melleket kezdte nyalni, nekem jutott a zamatos csokis punci. Már szinte fájt a nyelvem töve, olyan mélyről szedegettem ki a csokoládét. Közben azért a sárkányidom, szerű kisajkak is kaptak a szopintásaimból. Végül az ujjam segítségével egy adagot ki tudtam venni, de a mélyben még mindig csoki volt..
- Látod, Lajos mindíg attól fél, hogy szétrepedsz alatta, mint a többi nő, pedig akkora a pinád, hogy elnyelte a csokimat.
- Lajos nem tudja, nevetett a z asszony, hogy mi minden volt már ott. Várjatok csak, mutatok neked valamit Lajos, Folytatta Anna titokzatosan. Add a sörös üveget! De előtte mérd össze a kukiddal.
A nő elhelyezkedett az ágyon, Lajos pedig csalódottan mondta, legalább kétszer akkora az üveg, mint a brokim.
- Na azért nem annyival nagyobb! Somolygott Anna. Az üveg szép lassan haladt a vöröslő lukba, Anna jobbra, balra mozdult, derekát emelte, én pedig tenyérrel, óvatosan nyomtam. Lajos szörnyülködött.
- Elég már! Szétreped!
- Dehogy reped! Anna nagy lélegzettel vette az utolsó akadályt, eltűnt benne az üveg teste, csak a nyakából állt ki egy darab.
- Óvatosan tologasd ki és be! Addig én kimegyek, löktem oldalba Lajost.

Egy kis csokit olvasztottam, és két kanálszerű ostyát vettem elő, és az ostyába fagyit tettem, összeillesztettem a két felet. Egy jó evőkanálnyi fagyi került a tartóba. Az egészet langyos, még kissé folyékony csokiba mártottam, és bevittem a viszonylag gyorsan szilárduló készítményt. Anna és Lajos éppen azon voltak, hogy kiszedjék az üveget, nagy viháncolással húzogatták ki, de az mindig visszacsusszant. Emeld meg magadat, szóltam, és egy mozdulattal kiszabadítottam az üveget, a csokicsomagot, pedig becsúsztattam a helyére, teljesen végig nyomtam. Ez mi, kérdezte a kedvesem. Majd meglátod, most én szeretnék beléd jutni.
- Az jó lesz, látom, nagyon merev vagy! Szerelmem! Ez hideg, sóhajtott egy pár perc múlva, miközben én a nyitott rózsabimbó elejéről, a csiklót finoman érintve nyalogattam a rákenődött csokit. Először Anna szájába dugtam a fütykösömet, majd amikor éreztem, hogy elélvezek, bevezettem a hideg lukba a köpködő bunkót, az ondóm a bejárattól végig mosta a reszkető puncit.
- Reszketek, hideg! most meg tűz! Őrület, elégetsz!
Percekig nem tért magához,
- Mit teszel velem!? Jaj, ez kéjes!

Kis pihenés után kimentem a konyhába, de most már pohárban készítettem elő a fagyikeveréket, közben Lajos szorgalmasan nyalogatta a szőrökkel díszitett kelyhecskéből az ostyamaradványokat. Ragyogóan sikerült a Zsuzsa okozta lelkiismeret furdalásomat megoldani, mikor a szőke nőt elhívtuk, már a vezérhím biztonságával fogadtam. Anna és Zsuzsa összebarátkoztak, mert Zsuzsa a humorával és eleganciájával a társaság motorja lett, igyekeztem palástolni érzelmeimet. Titokban sokat találkoztunk, és bepótoltam mindent.