Der Krieg an der Donau VI. - Szerelmes közjáték

Augusztus 25-én, este fél hétkor Danton a Belátó-réten tartózkodott, a barátnőjével, Dorogi Andival. Ez a rét a bogdányiak számára nagyon sokat jelentett. 1993-ban itt győzték le a rémaiak egyik hatalmas, Newpad elfoglalására küldött seregét – s utána hosszú éveken keresztül rengeteg népünnepély, bacchanália színhelye volt. A rétről festői kilátás nyílt a Kis-és a Nagy-Homlóc tölgyesekkel és Bükkösökkel borított hegyoldalára, és a Kalicsa hűs, árnyas völgyére, ahol a Kühlenberg-forrás ontotta friss vizét. A rét északi oldalát a Csepri-fenyves határolta, melynek mélyén ott lapultak Ondero ősi romjai.
Danton egy fának támaszkodva álldogált, gondolataiba merülve. Andi a hátán hevert a fűben, rövidnadrágban és pólóban, és szemét le nem vette a barátjáról. Aggódott érte, félt, hogy a vállára nehezedő felelősség túl soknak bizonyul számára.

Danton azonban jelen pillanatban semmi miatt nem aggodalmaskodott, sőt, különös nyugalom szállta meg őt. Itt, ezen a réten teljes volt a béke. A Csepri-hegy túloldaláról hallatszott ugyan a barbár ágyúk ugatása, és a helikopterek rotorzaja, de a síkságon zajló, véres csata valahogy messzinek és valószínűtlennek tűnt.
Az időjárás is olyan volt, mintha a világvégére várna minden. Csendes, sejtelmes idő volt, meleg, élénk szél fújt dél felől: az ég fehér volt s az erdő hallgatag. A hegyeken túlról mennydörgés hallatszott, de viharfelhők egyelőre még nem tűntek fel a horizonton.
Danton valóban nyugodt volt. A délutáni összeomlás utáni sokk utóhatása volt ez nyilván. A többi katona, és a lakosság talán még reménykedett, hogy megállíthatják a barbárokat, de ő tudta, e csata már elveszett. Folytathatják az elkeseredett harcot a faluban, romhalmazzá változtatva mindent, de a lőszerraktár és a fegyvergyár elpusztítása azt jelentette, most nincs esély a helyzet megfordítására.

Ő már tudta, csak egyetlen lehetőségük maradt. Ehhez viszont villámgyors lépésre van szükség. Feltett szándéka volt, hogy ma este ezt meg is lépi – a többiek addigra előkészítenek mindent.
De neki előtte még van egy kis dolga itt.
Danton mélyen beszívta az erdő illatát, és elmosolyodott. Aztán odaballagott a barátnőjéhez, és leült mellé a fűbe.
- Félsz? – kérdezte tőle.
A lány tétova mosolyra húzta a száját.
- A barbároktól? Nem. Amíg az erdő a miénk.
Danton előkotort a zsebéből egy doboz cigarettát, kihúzott belőle egy szálat, és rágyújtott.
- igen. Az erdő a miénk. Egyelőre. A tahisiak holnap estére beveszik a falut. Aztán megindulnak a Kalicsa és a Csádri völgyében, harapófogóba szorítva így minket. Ez néhány napig tart… s utána végünk.
Andi kért egy slukkot a barátja cigarettájából. Eltűnődve bámult maga elé. Danton átkarolta.
- Mire gondolsz?
A lány ránézett, kicsit elpirult.
- No. Ki vele.
- Hát… tudod, egyszer láttam egy régi filmet. Olyan második világháborúsat. Német katonák harcoltak benne.
- És?
- Hát… igazából sok ilyen filmet láttam. A filmmúzeumon. Meg a Viasat Historyn. Szerettem őket. Mert… szóval… neked sohasem tűnt fel, hogy azok a fiúk mind mennyire jóképűek voltak?

Danton elnevette magát, de láthatóan megfontolta a választ.
- Hát… most hogy mondod. Szögletes fejek a szögletes sisak alatt, vasizmú testek…
- …és határozott állak, kék szemek, szőke haj és fehér fogak – fejezte be álmodozva Andi.
Danton vigyorgott. Andi viszont nem nézett rá, hanem tekintetét a földre szegezve folytatta a mondandóját.
- Szóval, mindig arra gondoltam, hogy ezek a tökéletes fizikumú, erős férfiak milliószám mentek el a háborúba, sokan meghalni, sokan megnyomorodni… és a feleségeik, barátnőik éveken keresztül várták őket hűségesen… és gyakran soha nem tértek. Vagy ha mégis, hát nyomorékan.
- Ellőtt herével – kuncogott Danton.
Andi meglegyintette barátja kobakját.
- Nem lehet veled komolyan beszélni.
- Dehogynem. Tehát… fantáziáltál azokról a német katonákról.
Andi még jobban elpirult. – Néha… úgy értem… mindig tetszettek az egyenruhás pasik.
Danton szürke uniformisára mutatott. – Most már én is katona vagyok.
Andi kuncogva végigmérte.
- Látom.

Danton ledöntötte a lányt a fűbe, és megcsókolta. Andi viszonozta, aztán eltolta a fiút egy kis időre, amíg leterítették a magukkal hozott pokrócot. Utána visszahanyatlottak, és egyre szenvedélyesebben folytatták a csókolódzást.
Danton a lány fölé hajolt, és elsimította a haját a szeméből. Majd fülébe súgta.
- Ha én megsebesülnék, vagy történne velem valami, elhagynál?
Andi teste megremegett, és őszinte, tüzes csókokkal hintette be a fiú arcát.
- Nem. Szeretlek. Mindennél jobban.
A Csepri mögül ebben a pillanatban egy hatalmas robbanás hallatszott. Danton nem törődött vele. Ebben a pillanatban úgy érezte, a háború, és minden, ami odalenn a Duna mentén történik, jelentéktelenebb, mint egy pók egy visszapillantó tükrön.
És fejében megjelent néhány csíkos kismalac, amint anyjukhoz igyekeznek a szürkületben.
A Kis-Homlóc üstöke felett pedig megjelent az első viharfelleg.

Danton ráhanyatlott Andira, aki addigra lehúzta a pólóját, ami alatt nem viselt melltartót.
A fiú némán mérte végig a lány lustán heverő, mosolygó testét. Andi bőre enyhén volt csak barna, s bimbói keményen meredeztek a vágytól s a hűvössé vált széltől. A has síkságán apró tavacska volt a köldök. Danton először ezt vette célba, s élvezte, ahogyan a kéjes borzongások összehúzzák a finom izmokat. Pár percnyi játszadozás után a lány nadrágocskájának elején egy nedves folt jelent meg. Akkor azt kezdte el puszilgatni, ziháló sóhajokat csalogatva ezzel elő Andi torkából.
Aztán a nadrág is lekerült. A selymes, finom pihés combokon haladt végig a fiú nyelve, egészen az átázott bugyi szegélyéig, amit félrehúzott, hogy nyalogathassa a lány szemérmét. Kedvese puncija volt már jobb illatú is, de háborús időkben ritka a sterilre suvickolt nuncukó. Végeredményben, kívánatos volt így is, de Danton hamarosan az ujjazás mellett döntött, nyelve pedig visszakúszott Andi köldökébe. A lány szétvetette a lábát, nyögdécselt, és remegő ujjaival barátja haját markolászta.

Pár perc múlva türelmetlenül felhúzta a fiú fejét, és szájával az ajkaira tapadt.
- Ne kínozz – suttogta.
Danton értett a szóból, gyorsan ledobálta a ruháit, és hevesen lüktető farkával odanyomta a nedvesen tátongó, duzzadt ajkakhoz. Makkjával izgatni kezdte Andi csiklóját, aki már fuldokolt a vágytól.
- Dugd már be…
A fiú négykézláb fordította a lányt, és egy erős mozdulattal tövig bevágta a péniszét a nyirkos barlangba. Andi reszketegen felsóhajtott, majd halkan sikongatni kezdett, amikor megindult a döngölés. Remegő combjain édes erecskékben folyt végig a hüvelynedve. A női test izgató kipárolgása és Danton sóvár kanszaga elvegyült a rétet borító kakukkfű fanyar illatával.
A testek egymás simultak, verődtek, herék csapkodták a lány csiklóját, sóhajok mosódtak egybe, mialatt a levegő megtelt párával, és felhők uszályai ereszkedtek le a Visegrádi-hegység ormaira. Danton hasizmait megfeszítve dolgozott kedvese testében, amely forróbb volt a legmélyebb pokolnál. Az ágyúzás zaja lassan elhalt fülében, s már csak tulajdon vére dörömbölését hallotta, pórusai izzás, s mikor eljött a közös robbanás, vérük egymásba áradt és a táj beléjük és ők ketten a tájba.

Polipólusú rendszer, mégis zárt, gondolta a fiú fene tudja miért, aztán barátnője nyirkos hátára hanyatlott, mielőtt lefordult a fűbe, ahol hangyák nyüzsögtek, a vihar szótlan jelzőberendezéseiként.
Andi még néhány percig élvezte a testében terjengő édes hullámok utójátékát, aztán felült, felhúzta a bugyiját, és cirógatni kezdte fáradt, alvó kedvese haját. Az órájára pillantott. Negyed nyolc. Nem szívesen teszi, de hamarosan fel kell ébresztenie a fiú. Dolga van… s bár nem tudta biztosan, mi az, érezte, hogy fontos, talán veszélyes feladat az. Félt elengedni őt… de nem tehetett mást.

A felhők most már hatalmasak voltak, és nagyon feketék. A szél didergősen borzolta szinte meztelen testét. A lány a nadrágját is felhúzta, mire lesújtott a vihar.
Danton magától is felébredt rá. Kézenfogta a barátnőjét, felpattantak a motorra, amivel jöttek, és őrült iramban vágtattak le a hegyről a Csádi völgyében. Körülöttük rémült szarvasok repkedtek át az út felett. Tíz percen belül elérték a Winterlahn-Platzot, ahol egy szenvedélyes, ázott csók után útjuk kettévált: Andi a faluba tartott, hogy segítsen a katonák élelemelosztásában, a fiú pedig a Großen-Schwabenberg csúcsára, egy titkos bázisra, a Fajbunkó-missziónak nevezett vállalkozás operatív főhadiszállására.