Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csevegés

RosePetal01: Hello Cheffette04!

Cheffette04: Hello RosePetal01!

RosePetal01: Olvastam a kommentjeidet és nagyon magányosnak és letörtnek tűntél.

Cheffette04: Ennyire látszik? Próbáltam elrejteni.

RosePetal01: Megéreztem a gondolataidat. Talán valaki olyat kerestél, aki megért.

Cheffette04: Te megértesz?

RosePetal01: Talán igen. Beszélnél magadról?

Cheffette04: Maradjunk most annyiban, hogy nő vagyok. A többit majd később, ha tényleg megértjük egymást. Te mondasz valamit magadról?

RosePetal01: Én is nő vagyok. Fiatal és szingli. Szóval? Miért vagy szomorú? Magány?

Cheffette04: Hosszan, vagy röviden?

RosePetal01: Ahogy szeretnéd.

Cheffette04: Kedves vagy Petal! Jól esik végre beszélnem a gondjaimról.

RosePetal01: Ahogy a mondás tartja: egy megosztott probléma már csak fél probléma.

Cheffette04: Hol is kezdjem. A férjem jó néhány éve elhagyott egy fiatalabb nőért. A régi történet. Az iskola befejezésétől kezdve egészen addig csak háziasszony voltam. Azután a gyerekem is önálló életet kezdett, elköltözött és most itt állok igazi barátok nélkül. Szeretnék valakit találni, akit bevehetnék az életembe.

RosePetal01: Randevúzásra nem vagyok jó, de szívesen leszek a barátod. Eddig én is jól elvoltam a családommal, de most egyedül érzem magam.

Cheffette04: Férfiak?

RosePetal01: Találkoztam párral, de valami mindig hiányzott. Vagy hamar rájuk untam, vagy a szex volt csapnivaló.

Cheffette04: :) Régebben azt hittem, hogy a férjem tökéletes az ágyban. Nem volt más, akihez viszonyíthattam volna. Azután elment, én pedig beszereztem egy vibrátort. Rájöttem, hogy át lettem verve. A férfiak semmire sem jók a hálószobában. :)

RosePetal01: Nekem mondod? Talán mégiscsak randiznunk kellene. :)

Cheffette04: Viccelsz?

RosePetal01: Egy kicsit. Egészen eddig csak kósza ötlet volt...de ha szeretnél velem találkozni...nos...ki tudja.

Cheffette04: Ohhh. Még sohasem gondoltam ilyesmire. Egy kicsit kényelmetlen érzés.

RosePetal01: Bocsánat! Nem akartalak zavarba hozni.

Cheffette04: Ne kérj bocsánatot! Tisztelem az őszinteségedet és bátorságodat. Szeretnélek megismerni. És ha nem érezzük magunkat kellemetlenül a téma miatt… Talán tényleg mindkettőnknek egy nőre van szüksége férfi helyett.

RosePetal01: OK! Lássuk mire jutunk!

Ez volt az első internetes csevegésük, de távolról sem az utolsó. Több héten át beszélgettek esténként. Megbeszélték, amiket a hírekben hallottak, kis információmorzsákat gyűjtöttek egymásról. Megkedvelték egymást, így egy napon eljött a pillanat:

RosePetal01: Közel érzem magam hozzád. Egész nap rólad gondolkodtam és ideges voltam amiatt, amit most mondok. Szeretnék veled találkozni!

Cheffette04: Uhh… na most én lettem ideges. Én is sokat gondoltam rád mostanában. A beszélgetések alatt nem figyeltem arra, hogy te is nő vagy. De egy igazi találkozás zavarba hoz...

RosePetal01: Szóval tartasz tőlem, mert nő vagyok?

Cheffette04: Nem iagzán. Inkább arról van szó, hogy ha találkozunk és élőben is úgy megkedveljük egymást, mint így, akkor a fél életemet elpocsékoltam egy férfira, holott kezdettől fogva egy nőt kellett volna választanom. Vaknak és idiótának érezném magam.

RosePetal01: Ne gondold így! Ha úgy találnánk, hogy jobban megértenénk egymást, mint sima barátok értik egymást, még akkor is lehet hogy én vagyok az egyedüli nő, akivel így érzel. Mindkettőnknek új ez a dolog. Legalább kevésbé lennénk idegesek annak tudatában, hogy a másik is tapasztalatlan.

Cheffette04: De én idősebb vagyok nálad. Talán egy fiatalabbal kellene próbálkoznod!

RosePetal01: Ismétlem magam: ne gondold így! Kedvellek és nem a korod vagy a külsőd miatt, bár azt hiszem, hogy gyönyörű lehetsz testileg és lélekben is. A veled folytatott csevegések voltak a legérdekesebbek egész életemben.

Cheffette04: Hát legyen! Mielőtt meggondolom magam: hol és mikor?

RosePetal01: Nem akarlak kényszeríteni. Ha bizonytalan vagy, inkább várjunk!

Cheffette04: Ne hagyd, hogy a zavarom elrontsa ezt. Tényleg úgy érzem, hogy találkoznunk kell, már csak tudatosan kell megértenem ezt az érzelmet. Szóval hol és mikor?

RosePetal01: Legyen egy vacsora holnap este 8-kor. A belvárosban a Travoli-ban. Petal néven foglalok asztalt. Lesz nálam egy szál rózsa, hogy könnyebben megtalálj.

Cheffette04: Alig várom a holnap estét! Jó éjt!

Charlotte egész éjjel forgolódott az ágyban és a másnap estén járt az agya. Nem szabad látszódnia rajta, hogy érdeklődik, vagy hogy egy anya, aki évtizedekkel ezelőtt randizott utoljára… Másnap órákon át vásárolt. Bement minden ruhaboltba és több különböző fajta ruhát vett. Az új ruhákhoz természetesen új cipő is kellett. Még egy fehérneműboltba is benézett néhány modernebb darabért, arra gondolván, hogy ki tudja mit hoz az este. Nem mintha az első este ágyba akart volna bújni vele, de valahogy úgy gondolta, hogy ez már nem az első este, mert hetek óta randevúznak.

Pontosan nyolckor ért az étteremhez és közölte az ajtóban álló alkalmazottal, hogy foglalásuk van Petal néven két főre. Azt a választ kapta, hogy társa már megérkezett és helyet foglalt. Ahogy odafelé kísérték, már messziről észrevette a rózsaszálat az asztalon. Amikor meglátta vacsoratársát, elsápadva rogyott a székére.

-Anya! - nyögte elhalóan Sophie, a lánya.

Charlotte túl sokkos volt ahhoz, hogy megszólaljon, de szerencséjére jött a pincér és megkérdezte, hogy kérnek-e valamit inni. Amíg Sophie bort rendelt, Charlotte is visszanyerte a hangját. Ő dupla scotch-ot kért jég nélkül. Azután csak Sophie-ra meredt szótlanul és látta, hogy a lány is egyre nagyobb zavarban érzi magát. Amíg az italra vártak, Charlotte agyán átfutottak a beszélgetéseik. Az információtöredékek, amiket egymásnak adtak, természetesen igazak voltak, de egyben túl általánosak is ahhoz, hogy gyanút foghattak volna. Az ital megérkezett. Sophie felhajtott egy pohárral és távozni készülve felállt.

-Ne menj Sophie! Ezt úgy is meg kell beszélnünk később! -mondta kérlelő hangon Charlotte.

A lány visszaült, a nő pedig folytatta:

-Rettentően sajnálom. Gondolom megérted, hogy mennyire zavarban vagyok.

A lány csak bólintott.

-Tudtad? -kérdezte Charlotte.

A kérdés feldühítette Sophie-t.

-Gondolod, hogy idáig hagytam volna fejlődni a dolgot, ha tudom? Azt hittem jobban ismersz.- mondta a lány indulatosan.

-Bocsánat! Csak egy kérdés volt, ami valahogy kicsúszott a számon.

A mentegetőzés lenyugtatta a lányt.

-Én is sajnálom, hogy kitörtem. Feltettél egy őszinte kérdést. Én voltam túl érzékeny. És most mi legyen? Szerintem menjünk haza és felejtsük el, hogy ez valaha is megtörtént. - mondta Sophie.

Charlotte tudta, hogy a lány kiutat adott, de arra gondolt, hogy valami oka neki is volt partnert keresni az interneten. Amíg egy fedél alatt éltek, sok időt töltöttek együtt, de ahogy Sophie elköltözött, egyre kevesebbet és kevesebbet találkoztak.

-Szerintem maradjunk és élvezzük a vacsorát! Azt hiszem beszélnünk kell. Nem csak a csevegéseinkről, hanem arról is, hogy mit vesztettünk, mióta elköltöztél. Ami történt, szerintem egyértelműen azt mutatja, hogy szükségünk van egymásra. Természetesen nem szexuálisan, hanem támaszként és útmutatóként.- mondta Charlotte.

Megrendelték a vacsorájukat és elkezdték hosszú beszélgetésüket. A végére valami megváltozott köztük. Sophie annyira felszabadult, hogy elismerően azt mondta:

-Anya, meg kell mondanom, ma este rendkívül csinos vagy.

-Köszönöm!

-Arra készültél, hogy ágyba bújsz velem? - kérdezte kissé idegesen a lány.

-Nos...nem pontosan veled, de arra gondoltam….ha a randevú úgy alakul, akkor...igen. Azt hiszem ágyba bújtam volna.

-De a lányodat találtad itt. Ezek szerint szeretkezni fogunk?

“Ez honnan jött? Sophie úgy beszél, mintha elfelejtette volna, hogy az anyja vagyok.” -töprengett Charlotte.

-Nem… Az édesanyád vagyok és semmi más nem fog történni köztünk, csak újraépül a bomlásnak indult kapcsolatunk.

A lány szemében könny jelent meg és azt mondta:

-De nekem már nem egy anya kell. Én olyan valakiért jöttem ide, akivel megoszthatom az életem, akivel szerelembe estem az elmúlt hetek alatt. Szeretlek, sokat adtál nekem, de most már én is felnőtt vagyok saját élettel és saját hibákkal. Mialatt csevegtünk, a többi nőtől egészen másként kezdtem rád gondolni. Szóval ha most azt tehetném, amit szeretnék, akkor...hazamennék és szeretkeznék veled.

A lány teljesen elvörösödött zavarában, miután ezt kimondta. Felállt az asztaltól és távozott, mielőtt az anyja megállíthatta volna. Charlotte-nak sikerült kifizetnie a számlát és épp akkor elkapnia kint a lányt, amikor az taxiba szállt. Beugrott mellé a kocsiba. Sophie a saját címét adta meg, de a nő módosította az övére. Hazaérkezés után megkérte a lányt, hogy üljön le, amíg kever egy italt. Amikor két pohárral visszatért, azt kérdezte:

-Amit a kirohanásod előtt mondtál, az igaz volt? Tényleg ilyen erősen érzel irántam?

-Igen. Őszintén beszéltem. -felelte Sophie.

-Tudod...anyaként meg kell adnom, amit szeretnél. Egy szülő rendszerint bármit megtesz a gyermeke boldogságáért. Nem tagadom, hogy az ötlet, hogy veled szeretkezzek, kissé izgat, de másik részemet taszítja a gondolat. Nagyon nehéz helyzetbe hoztál.

-Sajnálom. Én csak… csak őszinte voltam.

-Tudom és kérlek ne sajnálkozz emiatt. A beszélgetéseink előtt is voltak ilyen érzéseid, vagy csak utánuk?

-Csak utánuk. Azt hiszem.

-Egész életemben te voltál az egyetlen, aki bókolt nekem és akinek a bókja örömmel töltött el. Apád csak akkor csinálta, ha szexre vágyott, és azok az alkalmak ritkák voltak. Amikor ma a vacsorához öltöztem, arra gondoltam, hogy bármi is fog történni, hagyom, hogy megtörténjen. Úgyhogy ma este...szeretkezni fogunk. Talán helytelen dolog, de csak mi fogunk róla tudni. Az agyam ellene van, de a szívem és a testem azt mondja, hogy tegyem meg. De mielőtt döntesz, gondold végig, mi fog történni holnap! Talán olyan kellemetlenül fogjuk magunkat érezni, hogy többé nem beszélünk egymással. Kérlek gondolkodj el ezen! A hálószobámban leszek és várok a döntésedre. Ha elaludnék, nyugodtan kelts fel! -mondta Charlotte, majd megpuszilta a lánya homlokát és távozott.

Levette a ruháját, de a bugyit és a melltartót magán hagyva feküdt az ágyba. Úgy érezte, hogy helytelen dolgot tesz, de azt is tudta, hogy ha meggondolja magát, akkor az szintén helytelen és még elkésett is lenne.
10 perccel később kinyílt a hálószoba ajtaja. Az ágy melletti éjjeli lámpa be volt kapcsolva és elég fényt adott, hogy Charlotte láthassa a meztelenül besétáló Sophie-t. Be kellett vallania magának, hogy ha lett volna kedvenc nőtípusa, akkor Sophie az lett volna. Első alkalommal látta a lányt egy érett, gyönyörű, izgató felnőttnek, és nem a gyermekének.

-Csodálatos! -suttogta önfeledten.

Megpaskolta maga mellett az ágyat. Érezte hogy benedvesedik. Jobban felizgult, mint életében bármikor. Ha voltak is kétségei, most elszálltak, mert a legszebb nővel készült szeretkezni, akit valaha látott.
Sophie mellé feküdt és várta, hogy az édesanyja tegye meg a következő lépést. Nem kellett sokáig várnia. Charlotte fölé hajolt és egyenesen a szemébe nézett. A lány boldogan mosolygott. A nő remélte, hogy Sophie is látja rajta az örömöt.

-Sophie! A legdrágább kincsem vagy a világon. Ha hátralevő életemben csak ezt a boldogságot érezhetném, amit most itt fölötted érzek, már elégedett lennék. De -hozzád hasonlóan - többet szeretnék. Megtisztelsz szerelmeddel és azzal, hogy szeretkezhetek veled.

A lány felemelte a kezét és megcirógatta az anyja arcát. Charlotte kinyitotta a száját. Sophie becsúsztatta néhány ujját, a nő pedig szopogatta azokat.

-Nagyon kívánlak! Szeretlek anya!

-Miért nem szólítasz Charlotte-nak?

-Mert nem szégyenkezem amiatt, hogy az édesanyámmal készülök szeretkezni. Te igen?

-Nem. Csak azt akartam, hogy ez két felnőtt között történjen meg. Természetesen a lányom maradsz, csak Sophie-ként fogok rád gondolni és reméltem hogy te Charlotte-ként tekintesz rám. De ha akarod, nyugodtam szólíthatsz anyának.

-Nem. Egész jó ötlet. Köszönöm Charlotte! Szeretlek!

-Én is szeretlek Sophie! -mondta a nő és lehajolva megcsókolta a lányt.

Varázslatos volt, amikor ajkaik találkoztak. Charlotte önfeledten és hangosan nyöszörgött. Ettől Sophie is beindult és a tervezett lassú szeretkezésnek lőttek. Nyers, szenvedélyes, korlátok nélküli szex következett. Sophie kicsatolta anyja melltartóját, majd a hátára fordította a nőt, miközben vadul csókolta. Charlotte érezte a lány ágyékát, ahogy az a combjának nyomódik.

Elhúzta a lábát, hogy helyet csináljon a kezének. A szenvedélyes csókok mellett Sophie puncijának nedvessége is bizonyította, hogy a lány tényleg felizgult.
Charlotte minden bevezető nélkül három ujját nyomta a lányba és keményen ujjazni kezdte. A lány a hátára fordult és magával húzta az anyját, hogy annak több helye legyen. A lábait annyira széttárta, amennyire csak tudta. Charlotte a bugyival takart hüvelyét a Sophie combjának nyomta. Részben azért, hogy izgatást kapjon, részben azért, hogy lefogja a lányt, mert ami jön az vad és durva lesz.

Vadul csókolta és harapdálta a lány nyakát, nyomokat hagyva rajta mindenhol. A kezével közben azon dolgozott, hogy a lányt a csúcsra juttassa. Mielőtt lehajolt volna, hogy a szájába vegye Sophie mellét, még egy pillantást vetett a lányába ki-be járó ujjaira. Észrevette, hogy Sophie a saját csiklóján járnak fürgén. A bal mellet választotta elsőként és annyit próbált meg a szájába venni belőle, amennyit csak tudott. Sophie még jobban bevadult és anyja ujjai mozgásának ütemére emelgette a csípőjét.

A lány combjainak erősebb dörzsölésétől Charlotte érezte, hogy közeleg a régen vágyott orgazmusa. Átváltott a másik mellre és a lány még nedvesebb lett. Sophie egyre hangosabban nyögött. Charlotte felemelkedett és a lánya arcába nézett. Sophie szeme csukva volt, de látszott az arcán, hogy az anyja által okozott kéjre koncentrált. Charlotte hasonlóan érzett és még erősebben nyomta ölét a lányhoz.

-Sophie..kicsim...élvezz el a kedvemért! Azt akarom, hogy elélvezz! Istenem...mindjárt és is el fogok!

-Érzem! Érzem a nedvességedet...jézusom Charlotte...csináld gyorsabban!

Azután a nyögések sikollyá változtak és mindketten elélveztek. Charlotte számára úgy tűnt, hogy inkább elájultak, mint elszundítottak utána. A nő gondolata az volt, hogy ha úgy döntenek, hogy ezt később is folytatják, többé nem lesz szüksége vibrátorra. Amikor magához tért, szinte ugyanabban a pózban volt, mint amikor elélvezett, csak most Sophie szorosan ölelte.

-Charlotte! Ébren vagy?

-Igen...de éppen csak hogy. Jézusom, a combod csodálatos munkát végzett.

-Ugyanezt mondhatom az ujjaidról, de attól tartok ki kellene mennem a fürdőszobába. Az esti italok megtették a magukét.

Charlotte -hasonlóan érezve- legördült róla.

Sophie felállt és egy puha csók után a fürdőszoba felé indult.
Egy idő után Charlotte utána ment. A lány éppen akkor végzett. Felnézett és alaposan végigmérte az anyját. Úgy tűnt, hogy felizgatja a látvány, mert önmaga megtörlése majdnem egy percig tartott és inkább tűnt maszturbálásnak. Charlotte még fokozta is a hatást. Lassan letolta a bugyiját. A lány felnyögött, majd erőt vett magán és abbahagyta a játékot önmagával. Az anyja testéhez súrolva magát kiment a nő mellett a fürdőszobából de előtte egy gyengéd paskolást adott annak hátsójára. Amikor Charlotte is végzett, visszament a szobába, ahol Sophie az ágyon várta.

-Hát ez egy kicsit váratlan és durva volt - mondta Charlotte.

-Tudom. Azt hiszem mindkettőnk leengedte az elmúlt évek pocsék szexei miatti feszültségét. Ahogy megéreztem az ajkadat, majdnem felrobbantam. Semmi mást nem akartam, csak elélvezni. -felelte a lánya.

-Nem panaszkodhatom, mert én is élveztem. Legközelebb azért lehetünk kicsit lassabbak és gyengédebbek. Tényleg szeretkezni szeretnék veled. A szó legszorosabb értelmében szeretkezni és nem kefélni.

-Mikor legyen a legközelebb?

-Mit szólnál a mosthoz? - kérdezte Charlotte.

Sophie beleegyezően bólintott. Gyengéden csókolózni kezdtek.
Hozzászólások
További hozzászólások »
aveon ·
Tetszett.

patrikk ·
Egy félreértés izgató következménye...tetszett.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: