Csalom a a párom

Bevallom, amikor újra megláttam Ádámot, nem gondoltam, hogy valaha is randizni fogunk. És erre jó pár indokom volt. Először is, mert az orvosom. Igaz már három éve nem találkoztunk de akkor is. Másodszor, mert 11 évvel idősebb nálam. Harmadszor, mert én vagyok a világ legcsóróbb egyetemistája. Egy éve élek Pesten, de már ez is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen megundorodjak a városoktól. Igazi vidéki lányhoz illően mindenre rátudtam csodálkozni, mindennel elbíbelődtem, elnézelődtem. Mindezek ellenére jobban toppon voltam mint a lakótársaim: Kitti és Mariann. Kitti igazi kis naiv, de imádni való csajszi, mindenki titkát meghallgatja, de nem adja tovább senkinek, elképesztően megbízható. Hitoktatónak tanul, immáron második éve. Mariann két lábbal jár a földön, szilárd és nagyon bátor lány. Amikor hármasban felköltöztünk a nagybetűs Budapestre hatalmas lelki vívódáson ment keresztül barátja, Peti miatt. Négy évig voltak együtt, de reménytelennek tűnt az egész. Más világban éltek de akkor is, minden szakítás fájdalmas. Ő irodalom szakos volt, igazi költőlélek.
És ami engem illet? Köszönöm én jól vagyok, és fogjuk rá boldog is. Építészmérnöknek tanulok levelezőn, együtt élek a két elvarázsolt gyermekkori barátnőmmel, a sógorom 18 éves Opel Astra-ját vezetem (amit mellesleg imádok), és egy étteremben dolgozok pincérként. És nekem jó így. Egyenlőre.
-Ritkán megyünk el bulizni nagyobb szórakozó helyekre, inkább a kis romkocsmákat és koncerteket kedveljük. - próbálkozott lepattintani  Mariann egy csoporttársát, Rolandot. De Roland nem hagyta magát, Mariann mondatának köszönhetően egy romkocsmába lettünk hivatalosak. Szuper. Furikázhatom Mariannt és Kittit, végignézhetem ahogy mindenki taj részeg lesz, hogy aztán egyetlen sofőrként hazavigyek mindenkit.
Így indultam neki az éjszakának. Pedig akkor még nem is tudtam milyen csoda van készülőben. Ahogy megérkeztünk, Roland már tűkön ülve várt minket, és odainvitált minket a bokszhoz. Távolról próbáltam kiszúrni kik lehetnek ott, és hányan. 4 fiú, 3 lány. A lányokat ismertem, Szabina és Tina, aranyos lányok de nem zsenik. És volt ott még egy lány, akinek a látványától bukfencezett a gyomrom. Kinga. Pár hete együtt mentünk el szórakozni, ahol csak úgy egyszerűen megcsókolt. Nem volt részeg, nem használt tudatmódosító szereket, hanem biszex volt. És én is belementem volna a dologba, csak nem tartottam túl vonzónak a diszkó mosdóját. És e miatt az élmény miatt nem akartam megint diszkóba menni.
A fiúkat csak futólag láttam az iskolában. Legalábbis a négyből hármat, mert a negyedik háttal ült nekünk. Amíg elvégeztem a fejszámolást már oda is értünk, és megláttam a nekem háttal ülő fiút. Dehogy fiút, férfit. Sűrű barna haj, meleg barátságos szemek, rövid, ápolt barna szakáll. Ledermedtem. Még jobban néz ki mint három évvel ezelőtt amikor utoljára láttam. De ő nem ismert meg. Hogyan jegyezne meg, hiszen csak egy vagyok a sok betege közül.
Végül leültem mellé, bemutatkoztunk egymásnak és elmondtam neki, hogy honnan ismerem. Hogy neki köszönhettem, hogy a gimi első hetében ő tette rám a fogszabályzót, amin persze jóízűt nevetett. Igen, Dr. Váradi Ádám elragadó férfi volt, már akkor is. Megtudtam, hogy Roland az öccse, és náluk ő a szerencsés sofőr. Így mint a kép absztinens, elkezdtünk beszélgetni, ami végül számcserével zárult. Majd hajnali kettőkor elváltak útjaink.

Két nap múlva megcsörrent a telefonom. Pont dolgoztam, ezért kis késéssel tudtam csak felvenni, de amikor Ádám nevét pillantottam meg, egy ütemet kihagyott a szívem.
- Szia, mondd ráérsz ma este? - én? neked? Bármire...
- Ó, helló, igen. Miért? - most sem értem, hogy kérdezhettem ilyen hülyeséget.
- Hát mert randizni szeretnék veled, ha nincs ellenedre. - majdnem sikoltottam örömömben.
- Benne vagyok. Hol találkozzunk?
- Na? Sehol semmi titokzatosság vagy kéretés? - kacagott bele a telefonba.
- Ha valamit szeretnék, nem játszom meg magam.
És ezzel sikeresen leszereltem, néma csend a túloldalon.
- Mondtad hogy már jártál az étteremben ahol dolgozom. Mi lenne ha ide jönnél értem fél hétre? - hála istennek, csinos szoknya és blúz volt rajtam, tökéletes randira.
- Rendben, akkor fél hét hölgyem.

A délután hátra lévő részét végig vigyorogtam. Legszívesebben táncra perdültem volna. Épp egy ilyen pillanatban toppant be az étterembe Kinga. Minden jókedvem elszállt.
- Vanda tudnánk beszélni?
- Ó jó  persze. Menjünk ki.
Az utca jó választás. Ott nem tűnik fel az embereknek a balhé.
- Nézd Vanda, azt szeretném tudni, hogy a múltkori miatt ugye nem haragszol?
- Nem, dehogy is, élveztem.
- Akkor mit szólnál hozzá ha nálam folytatnánk ma este? Nézd én nem akarok semmit rád kényszeríteni, de gondold meg, láttam szemedet a csók után, hogy felizgatott téged és az, hogy tegnap végre találkoztunk, mindent eszembe juttatott. Mondd, szeretnéd?
Egy régóta várt leszbikus kaland egy gyönyörű lánnyal, vagy egy rég várt randi egy férfival?
Fél perc múlva küldtem egy sms-t Ádámnak:
"Ne haragudj, ez a ma este nem fog összejönni. De szeretnék veled találkozni, mondd neked mikor lesz legközelebb jó?"