Mikor beléptem a terembe néma csend lett. Egy hét telt el azóta, hogy ki kacagtam Bencét, de a hír fuzotűzként terjedt. Bence híres volt a suliban. Epedeztek utána a lányok, így persze nem csoda, hogy most ennyien lenéznek. Lassan odasétáltam a padomhoz.Láttam, hogy pár lány összesúg mögöttem, de nem érdekelt. Olvsani kezdtem, ők persze ismét zajongani kezdtek. A hangos ricsajtól nem hallottam a mobilomat. Márk írt esemest. Rövid volt és lényegre térő. "VÉGE". A kijelzöt bámiltam újra és újra az üzenetet bámulva. Nem is tudom min lepődtem meg, hisz már egy hete nem beszéltünk. Valahol éreztem, hogy ez lesz és annyira nem is bántam. Olaszországban is tudtam, hogy ez nem lesz hosszútávu. Bármennyire is tudtam mennyire ribancos ez a viselkedés, csak a bosszúvágy hajtott. Eltettem a telefonom és vártam. Vártam, de mire is? A gondolataim villámként cikáztak, és mire feleszméltem óra közepén ültem. Bence mellettem firkálta a füzetét. Ránéztem és némán enyit tátogtam: "sajnálom". Ő bolintott és tovább rajzolgatott. Tudtam hogy elszúrtam, és a lelkiismeretem felemésztett. Szürke ugyan olyan napok, hetek hónapok teltek el. Minden nap felkeltem, túléltem, tanultam és aludtam. A szemrehányó beszólások mellett azt is tűrnöm kellett, hogy Bencére egyre több lány nyomult, míg egyik nap az egyik volt ovistársam, és legjobb barátnőm jött oda tenni magát. Betelt a pohár.
- Takaroggy innen te mocskos kurva! - keltem ki magamból, de nem is neki szolt, nem bántani akartam csak kijött a feszültség. Amint a szavak elhagyták a számat, és mindenki tekintete rám szegeződött éreztem hogy megszorul a szívem, a gombóc a torkomban egyre nagyobb lesz és akkor előtört belőlem az a sok elfolytott érzelem. Zokogni kezdtem. Bence teljesen semleges arccal felállt, megfogta a kezem és kivitt a folyosóra. Rettegtem. Vajon mit mond?
Ahelyett hogy bármit is szolt volna, letörölte patakban folyó könnyeim, elkapta a derekam és magához húzott. Úgy ölelt ahogy a balul elsült vallomásom előtt. Kicsit eltolt magátok és szájon csókolt.
- Szeretlek butus! - mondta mosolyogva, és ismét megölelt.
- Én is téged!-mondtam,és akkor jöttem rá mi is az igazi szerelem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Folytatások
Tudom, hogy még két hónapig Párizsban leszel, de tudnod kell, hogy nagyon hiányzol. Te vagy a legjobb barátom pelusos korom óta...
Előző részek
Noémi 15 éves és szerelmet vallott a barátjának.
Hasonló történetek
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások
De lépjünk túl ezen.
El kell döntened, a valóságot akarod leírni, vagy novellát alkotni? Nagyon sok esetben képtelenek vagyunk úgy ábrázolni a valóságot, ahogy átéltük, ez még profiknak is nehéz. Persze, minden író minden művében rejtőzik valóság, pl. utál mosogatni, ezért krimiket ír Agatha Christie. Sokszor a fantázia világa könnyebben ábrázolható, mert nem fűznek hozzá erős érzelmek. Mégis szinte minden kezdő a valóság leírásával kezdi, és nehezen szakad el tőle.
Könnyebbnek tűnik, mégis nehezebb egyes szám első személyben írni. Könnyebb, mert elbeszélő stílusban írhatsz, nehezebb, mert, ha nincs az átlagostól eltérő személyiséged, nézőpontod, sablonost alkotsz akárcsak előtted sok ezer más író. Márpedig a kiemelkedéshez nem elég úgy írnod, mint sok más író, egyéninek kell lenned.
Tisztáznod kell magaddal, kiknek akarsz megfelelni az írásoddal? Ha olyanoknak, akik úgy hülye picsázódnak, mint ahogy más levegőt vesz, nyugodtan szórd tele az írásodat ilyen szavakkal. Ha gyerekeknek, akkor mindenképp mellőzd, ha műveltebbeknek, akkor vagy ne használd, vagy helyezd olyan környezetbe, ahol nem zavaró a számukra. Nem zavaró, ha például a regény nyilvánosházról szól, és annak lakói beszélnek így. Egy dologra viszont nem árt ügyelni. A nők hihetetlen sok energiát, időt fordítanak az imázsukra. Öltözködés, arcfestés, viselkedés, kapcsolatok, stb. Mindazt a pozitívumot, amit így összehoznak, képesek pillanatok töredéke alatt megsemmisíteni, vulgáris beszéddel, és/vagy kába részegséggel. Csak a szerelmes férfi, és a nagyon szerető szülő, testvér, férj, stb. nézi el ezeket a hibákat. És még valami: Ha egy nő úgy viselkedik, mint egy férfi, ne lepődjön meg, ha úgy bánnak vele mintha férfi volna.
Tudnék még javaslatot írni, de kezdetnek ennyi bőven elég.
Sok szerencsét a továbbiakhoz.
:wink: