Csak olvasd el...!

Nos, a történet egy megtörtént eset...nem kitalált, semmilyen formában nem teszek, vagy veszek el belőle... csak a színtiszta igazság... vagy az erotika...
Nyár volt. Augusztus 20-a. Ünnep. Nem csak az országnak nekem is... hogy miért? Később megtudjátok!
Tehát, a legjobb barátnőm Dóri kitalálta, hogy menjünk ki a tűzijátékra, mert gyerekkorában látta utoljára élőben. Oké menjünk felettem és valahogy egy villámcsapásként belém hasított egy gondolat, hogy ma valami történni fog...nos történt is.
Megérkeztünk az egyik híd pesti oldalának lábához. Mivel ketten voltunk megbeszéltük, hogyha esetleg valami ok folytán elveszítjük egymást, otthon találkozunk. Elkezdődött a tűzijáték, Dóri nagyon élvezte, teljesen odáig volt tőle... de engem valahogy nem tudott lekötni. Tudtam, hogy valami nagy dolog vár rám aznap este... nem tudtam mi... de nem kellett sok, hogy rájöjjek!

Körülbelül a tűzijáték a felénél tarhatott, amikor egyszercsak nem láttam Dórit... nem estem kétségbe, hisz nagy lány már nem kell félteni! Végignéztem a tűzijátékot és elindultam haza... mármint Dóriékhoz. Felszálltam a buszra, ami természetesen tömve volt. Alig fértem fel, de volt egy kedves bácsika, egy jó nagyot kiabált, hogy engedjenek fel engem. Na valahogy csak sikerült... gondoltam. Felnéztem és abban a pillanatban tudtam, mi az ami velem ma történni fog... szex... de nem akármilyen! Ugyanis miután felpillantottam megláttam egy férfit gyönyörű szép kék szemekkel, barna hajjal, és gyönyörű mosollyal... azt hittem ilyen tényleg csak a filmekben van... egyszerűen nem bírtam levenni a tekintetem róla... ilyen még nem volt... és ez tudatosult is bennem. Tehát úgy döntöttem, ha most nem próbálom meg megismerni ezt a férfit, akkor életem végéig bánni fogom! Nos, léptem! De szó szerint! A lábára... igazi ősi ismerkedős taktika!
"úh bocsi, ne haragudj, nem direkt volt! "
"semmi baj!"

Nem történt semmi. Vártam 2 saroknyi megállót és közben reménykedtem, hogy nem száll még le! Jött a következő nagyobb fékezés...megint léptem...
"úristen tényleg bocsi"
"semmi gond"
És ezt egy akkora mosoly kísérte, egy olyan gyönyörű szempárral, hogy majdnem hangosan mondtam ki a gondolatomat... most, itt, azonnal!
Megint nem történt semmi. Már teljesen kétségbe voltam esve nem beszélve, arról, hogy a bugyim sem volt már éppen száraz...
Megállt a busz és ő elindult az ajtó felé... úristen ezt nem lehet, nem szállhat le! Szerencsére pont meglöktek hátulról, és pont elé dőltem (esni nem tudtam, mert annyian voltak), de természetesen kis rájátszással a dolognak sikerült addig szerencsétlenkednem, hogy a sofőr bezárja az ajtót és elinduljon. Ez volt az a pont ahol, mint utólag kiderült, mindketten tudtuk mi lesz ennek a folytatása...
A következő megállóig csak arról beszéltünk, hogy mennyien vannak a buszon és, hogy milyen kevés levegő van... de hiába hangzott így, akkor is tudtuk, hogy már mi ez alatt azt beszéltük meg, hogy inkább egymástól szívnánk el a levegőt...az ágyban...vagy bárhol máshol... Megállt a busz, ő felém nyújtotta a kezét, és megkérdezte, hogy leszállok-e vagy tovább megyek. Rámosolyogtam, megfogtam a kezét és ő lesegített a buszról. Elkezdtünk visszafelé sétálni... egyszercsak megállt és ezt mondta:
"Milyen bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam! Roland vagyok!"
Erre én: " Semmi gond! Én Betty vagyok!"
"Úristen milyen szép neved van..."
Már többször mondták nekem ezt de ez most valahogy egyedül sokkal jobban esett, mint az eddigieket összevéve!
Sétáltunk tovább, közben lefutottuk a kötelező körkérdéseket, hol laksz, mennyi idős vagy, van-e barátod, barátnőd...megérkeztünk. Azt nem tudom hova, de egyszercsak megállt és közölte, hogy megérkeztünk. Erre nem tudtam mit mondani csak annyit, hogy örülök. Valamiért olyan csalódottságot láttam a szemében, hogy ezt mondtam...valamivel gyorsan kompenzálnom kellett.
" És sietsz be vagy ráérsz még?"
Lesütötte a szemét és mondta, hogy siet. Na mondom ennyi volt, szépen elpuskáztam...
Elköszöntünk két puszival az arca. Ilyet még nem éreztem soha...mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt...megéreztem az illatát, olyan volt, mintha most jött volna a zuhany alól, friss volt és kellemes...aztán a bőre...frissen borotválva, nagyon puha, selymes. Remegett kezem-lábam! Annyira nem tudtam mi történik velem, hogy miután ő bement nekem le kellett ülnöm, hogy megnyugodjak...úgy éreztem, mintha bemelegítés nélkül futottam volna 10 km-t!!! Hirtelen az egész testem izomláz-szerű jajveszékelésben tört fel... nem tudtam mit csinálni... nem tudtam a telefonszámát, ő sem az enyémet, nem tudtam a vezetéknevét, hogy felcsöngessek hozzá... így nem volt mit tenni, elindultam a buszmegállóba.

Éppen jött a busz, természetesen ez is tömve volt...várok, várok , hogy valaki felengedjen...az egyik lábam már fent van a lépcsőn, mikor...úristen, valaki megragadja a karomat, leránt a buszról és még mielőtt levegőt vehettem volna megcsókolt! Szenvedélyesen, de mégis finoman, lágyan...nem nyitottam ki a szemem, hogy megnézzem ki az...nem volt rá szükség, mert megéreztem az illatát. Ő volt az, Roland! Annyira jó érzés volt, mintha valaki egy nehéz, hideg nap után forró fürdőt vesz, illóolajokkal...elöntött a forróság...magamhoz húztam és éreztem, hogy nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül! Annyira kívántam, annyira akartam, hogy azonnal, ott a buszmegállóban akartam... de ő leállított. Lágyan eltolt magától. Megkérdeztem mi a baj.
" Figyelj, ezt nekünk nem szabad!"
"Miért? Nincsen barátnőd!"
"Igen barátnőm az nincsen, de feleségem az van!"
Nah jó, ennyi volt, kész eláshatom magam örökre!
" Igen? És ezt mikor szándékoztál velem közölni?"
" Nem gondoltam, hogy szükség lesz rá..."
" Micsoda? Szerinted viccből kísértelek haza és kérdezgettelek, hogy egyedül vagy-e?!"
" Nem tudom!"

Erre már nem tudtam mit mondani. Átmentem a másik oldalra, a másik buszmegállóba...ő meg csak ott állt és nézett...de nem ment el! Csak néztük egymást...nem járt arra már egy lélek sem, csak mi ketten az utcán, síri csend mindenhol... Megszólal a telefonom...persze a leghangosabbra volt állítva, hátha hív valaki a tűzijáték alatt... Annyira megijedtem, hogy észvesztve kutattam a táskámban, megtaláltam, felvettem. Dóri volt az, hogy megkérdezze, merre vagyok. Mondtam, hogy fogalmam sincsen, az XY utcában várok egy buszt, és majd csak kilyukadok valahol. Megbeszéltük, hogy megnézi a térképen az utcát és értem jön. Letettem a telefont és átnézem a másik oldalra, de Roland már nem volt ott. Gondoltam megunta és hazament. Ebben a pillanatban hátulról lágyan, lassan megfogta a hajam, félresimította, szenvedélyesen magához húzott és megcsókolta a nyakam...több sem kellett...megakartam fordulni de ő ezt nem engedte. Elkezdett simogatni, mindenhol ahol csak ért. A mellem, a hasam, a fenekem, a combjaim...annyira jó volt, nem nyúlt semmilyen olyan pontra, ahol a legkisebb esélyem lett volna az orgazmusra, de most annyira közel voltam hozzá, hogy tudtam, ha benyúl a bugyimba, azonnal elélvezek!!! Csak simogatott, csókolgatott... Megfordultam, megfogtam az arcát mindkét kezemmel, mélyen a szemébe néztem, szenvedélyesen megcsókoltam. Annyira, de annyira beindultunk, hogy egyszerűen annyi erő nem maradt a lábamban, hogy állva maradjak!!! Összecsuklottam... Ő megtartott...úgy éreztem magam, mint valami rongybaba...
" Menjünk fel a laksásomba!"
Ránéztem és megkérdeztem, hogy mi van a feleségével.
"Már 3 hónapja a legjobb barátommal csal és csak azért nem mentünk szét eddig, mert féltem az egyedülléttől..."
Igazából nem tudom mai napig sem, hogy el hittem-e ezt neki vagy nem , de azt tudtam, hogy ezt most meg kell tennem. Elindultunk a lakás felé. Azt az utat, amit korábban 3 perc alatt tettünk meg, azt most 20 perc alatt sikerült...
Beértünk a lakásba és ő megmutatta a hálószobát...de én nem akartam befeküdni a felesége ágyába, mert ízléstelennek tartottam, még akkor is ha csalja...Kimentem utána konyhába. Megkérdeztem, mit csinál.
"Semmit. Miért?"
"Nem akarsz bejönni a nappaliba?"
Elmosolyodott, odalépett mellém és lekapcsolta a villanyt.
Megfogta a derekam, megcsókolt, és lerántotta rólam a felsőt, de úgy mintha egész életében csak ezt gyakorolta volna... Feltett a konyhapultra és levette a nadrágomat... majd szépen lassan lehúzta a fogával a bugyimat...
Azt hittem menten lefordulok a pultról... El kezdett beszélni hozzám.
"Annyira, de annyira kívánlak! Minden porcikám téged akar!"
És ez nem úgy hangzott, mint egy betanult és jól bevált szöveg!
Hangos nyögések és kéjérzések után leszálltam a pultról és bementünk a nappaliba.
Nagyon kényelmes és tágas bőrgarnitúra várt ott minket...szinte éreztem, ahogy belesüppedek...
Végig simítottam a testét, érezni lehetett, ahogy ver a szíve...olyan erősen és gyorsan, hogy már-már ijesztő volt!
És megtörtént! Ahogy belémhatolt egyszerre éreztem kéjt és megvetést...a felesége miatt. De annyira erős volt a vonzalmam iránta, hogy gyorsan elhesegettem a gondolatot és átadtam magam a színtiszta élvezetnek...ahogy a végéhez közeledtünk, egyre gyorsabban és gyorsabban vettük a levegőt... egyszercsak felkiáltottam, hogy mindjárt elélvezek...erre ő kivette és elkezdett nyalni... lassan és finoman... egyszerre akartam megölni és megölelni érte...
Ezt eljátszotta még ezen kívül 2-szer...
Amikor éreztem, hogy már ő is a végéhez közeledik, elkezdtem én játszani vele ugyan ezt...mondanom sem kell az izgalom a tetőfokára hágott...!!!
Majd megfordítottuk a pózt...lovagoltam...arra kért élvezzünk el együtt! Természetesen nem volt ellene kifogásom! Arra kértem, hogyha már majdnem ott van szorítsa meg a derekam...így is tett!
Akkora orgazmust éltem át akkor, amit azóta soha senkivel! Annyira tökéletes volt, ahogy az a nagykönyven meg van írva!
Ott feküdtünk egymás mellett és azon töprengtem mi lesz ezután...
Csörgött a telefonom. Kérte, hogy ne vegyem fel, de muszáj volt, mert tudtam, hogy Dóri úton van...
" 10 perc és ott vagyok érted a buszmegállóban!"
És lerakta a telefont, anélkül, hogy mondhattam volna neki, hogy ne jöjjön. Akkor tudatosult bennem, hogy ez valamiféle jel volt, hogy ezt itt most abba kell hagyni...
Szépen bementem hozzá és elmondtam neki, amit gondolok, hogy ezt így nem lehet folytatni...stb. Ő lesütötte a gyönyörű szemeit és bólintott.
"Tudom!"
Szépen egy szó nélkül felöltöztem, lekísért a megállóba, de végig nem szóltunk egymáshoz egy szót sem.
Megálltunk és mondtam neki, hogy menjen vissza, mert nem szeretném, ha a barátnőm meglátná...
Így is tett...adott 2 puszit az arcomra és kisétált az életemből...
Utána még egy hétig emlékeztetett arra az éjszakára a lilafolt, amit a derekamon hagyott...de az emlékezetemben örökre megmarad...!