Csak kézzel-Lerry 5.

Másnap hiába vártam, már ebédidő is elmúlt, rá kellett döbbennem, hogy a szemfüles Kyra is szabadságot vett ki! Azt hittem megőrülök, minden tervem, aznapi álmom, dugába dőlt. Valahová együtt mentek Lerryvel háromfelé autóval, akkor vethettem pár röpke pillantást az én drágámra. Nem tudtam magammal mit kezdeni, felejteni akartam, ugyanakkor tenni valamit. Az ablak a főhadiszállásommá vált, minduntalan odatértem vissza, bármihez is fogtam. Az idő csigatempóban telt, a szabadságom mégis hamar tovarepült. A munkahelyemen is feszült és ideges állapot vett körbe, saját magam teremtettem főként.
- Rossz hullámhosszt kaptál el John, nem szoktál ilyen lenni, mi van veled?
- Szerintem egy bajom van, az élet…
- Bölcs vagy fiatal korod ellenére, ezért is kedvellek annyira. De ez a komoly faarc nem te vagy. Történt valami, igaz?
Leonella a lényegre tapintott, mint mindig.
- Fiú van a dologban, ugye?
- Igen.
- Talán hetero?
- Nem tudom igazán, szóba sem akar velem állni, áh, hosszú…A lényeg, hogy elrontottam mindent.
Leonaella letette az iratcsomóját, a székem mellé állt, majd elkezdte masszírozni a vállamat.
- Egy baj van veled Johni fiú, hogy nem a lányokat szereted…
A munkatársaim némileg felvidítottak, de ez kicsit sem változtatott azon a letargián, ami otthon telepedett rám. Három nap múlva, amikor csengettek dobogott a szívem, azt hittem Kyra az, vagy esetleg Lerry.
- Mit akarsz? - köptem oda Alfonznak.
- C, c, c - arrébb penderített mintha hatvan kilós nyeke-nyóka lennék. Letette a papírtasakot a konyhában, mint aki ezer éve ismeri a járást, elkezdte kipakolni a kínait és a sört.
- Én tudtommal nem hívtalak meg vacsorázni.
- De én most meghívlak téged.
- Utálom a kínait.
- Nem igaz – vigyorgott – szereted, a múltkor éjjel mesélted a diszkóból hazafelé jövet.
Paff neki, ez nem jött be.
Úgy ettünk, mint a rokonok, alig váltottunk néhány szót evés közben, de Alfonz folyamatosan bámulta a számat. Lehengerlően jóképűen festett, mondhatom, a haja most zselésen, az ég felé meredt, a markáns arca napbarnított, erős kezén az ér szexi, fehér pólója  izmait kirajzolta. Farmert viselt, mint aznap, amikor hazahozott.
Evés végén megfogtam a papírdobozhoz melléklet szalvétát, Alfonz azonban kivette a kezemből, és ő törölte meg a számat, nagyon felizgatott vele, akkor éreztem, mennyire hiányzik a szex.
- Elég már - hajoltam el egy idő után a fejemmel, amikor már úgy éreztem egy csepp zsír, vagy más, nincs a számon.
- Elég már, mi?
Egy pillanat alatt közel hajolt, közben a vállamnál fogva húzott maga felé, az asztal túlfeléről. Lekapott, elkezdett csókolni, én pedig egészen padlót fogtam miatta. Annyira vonzott, nem tudtam neki ellenállni, főleg amikor fel sem állt, csak felemelte a fenekét és a székével oda araszolt az enyém mellé. Átkarolta a nyakam és folytattuk a csókolózást. Nem dugta át a nyelvét, egész különlegesen csókolt ennek ellenére. Mindent elfelejtettem, bánatot, mérget, dühöt…
Nemsokára benyúlt az alsómba, én pedig követtem a példáját, kissé felemelkedtem a székről, térdig meztelen lett az alsótestem, John lerángatta rólam a ruhát, pár pillanat múlva én ugyanúgy róla. Lusták voltunk levetkőzni egészen, kényeztettük egymás farkát kézzel. Jon nem akarta a csókokat abbahagyni, nekem meg jól esett, azt hiszem még soha senkivel nem csókolóztam annyit, legalább húsz percig tartott, egészen addig, míg a sperma, be nem borította mindkettőnk kezét és combját.

- Szeretnélek elvinni valahová, moziba, vagy bárhová. – jelentette ki egy kicsit később.
Csak megráztam a fejem.
- Nincs kedvem.
- Nem jó velem?
- De…csak…
- Mi az?
- Szerelmes vagyok - szakadt ki belőlem, és végre rájöttem, mi feszít, amióta csak Lerry a bűvkörébe vont.
Alfonz elfintorodott.
- Nagyon jó – mondta - soha jobbat.
Készült elmenni, a slusszkulcsáért nyúlt.
- Nem kell elmenned azért.
Alfonz egy pillanatig a falamat bámulta, mintha érdekes dolog lenne ott.
- De, inkább megyek. Nincs kedvem szellemszerelemmel küszködni.
- Nem szellemszerelem, itt van a szomszédban a fiú. Még. De nemsokára elutazik.
- Akkor mire vársz? Menj át, és ne engedd elmenni!
- Nem lehet, Kyra, a nővére kitiltott, miután…látta, hogy Vasárnap mennyire későn mentél el tőlem..
- Ah, szóval még az oka is én vagyok. Na, remek!
Alfonz nem köszönt, kisétált, én pedig újra az ablaknál találtam magam, de majdnem kiugrott a szívem a helyéről, amikor megláttam Alfonzot Kyráék bejárata előtt. És, amikor becsengett hozzájuk, nem tudtam mit tegyek, fussak, vagy süllyedjek a föld alá.

Folyt. Köv.
2013. 07. 23.