Csábítás avagy a festőművész karjaiban

Egy tűzforró nyári napon fedeztem fel újból Budapestet, s igyekeztem eljutni a galéria és alkotóterem helyszínére. A nagyvárosi rengetegben rendesen eltévedtem, bolyongtam a különböző házszámokat figyelve. Már végképp feladtam, hogy időben odataláljak, mikor az utcasarkon valaki egy hatalmas "Hellóval!" üdvözölt.
Kedvenc festőmbe botlottam, mire észbe kaptam, már adott egy hatalmas puszit, zavarba ejtően bámulta a nyakamat és dekoltázsomat közben.

http://1.1.1.4/bmi/imagestore1.tortenetek.hu/55_110788_2593_9d8e63e121940c5ae4d905fbf42ef60f_00b204_301.jpg


Az alkotómunkánk és a tanulás pontosan, időben kezdődött. A színek keveréséről, a papírok minőségéről tanultunk, minden szakmai részletre kitért. Viszont hiányoltam a kettőnk közötti izzást és megszokott flörtöt.
Néha egymáshoz ért a kezünk, egybefonódott a tekintetünk egy-egy pillanatra (tudtam, hogy ezt szereti), de ennél több sajnos nem történt.

Az óra után együtt indultunk haza egy darabon, szakmai dolgokról, régen tanult technikákról beszéltünk. Régi bulikról is szó esett, majd hirtelen flörtbe és bókokba váltott át. "Csinos vagy!"-mondta, zavarba jöttem, de láthatóan jól esett a dicséret, főleg, hogy mennyire megbámult az átlátszó fekete miniruhámban.

Az óráról és a művészetek fontosságáról beszélgettünk, de a tekintetét mindvégig a nyakamon, számon éreztem, majd pedig egyre közeledtünk, a tekintetünk vad táncot járt, egymásba kapcsolódót, vadul összefonódott. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülünk, egymás intim szférájába lépünk be, testileg és lelkileg is.

Ekkor vissza akartam fordulni, de ő megállított, "Tetszel nekem!" nyögte ki végre teljesen zavartan, kisfiúsan és mosolyogva, a szememet fürkészve. "Ne menj el még! Te és én egyszer végre úgy együtt lehetnénk..."
Vallomása összezavart, de jól is esett, hiszen régóta jóképűnek tartottam.

Öszinteségére csak kételyekkel reagáltam, a feleségéről, barátnőjéről kérdeztem.  Legnagyobb meglepetésemre teljesen őszintén kimondta: "IGen, van barátnőm! De veled szívesen megtenném, kevés nőm volt, végre el akarom, hogy rontsanak!"

A kérései, kérdései elől elmenekültem, egy későbbi találkát azért megígértem, amire hamiskásan mosolygott, és csillogtak a szemei az örömtől. Teljesen egyértelműen arra gondolt, hogy az övé leszek...

Elbúcsúzáskor nem akart elengedni puszi nélkül, az egyik oldalra én adtam puszit, a másik oldalra már ő hajolt, olyan szorosan húzott magához, hogy a szám  mellett éreztem a leheletét, a derekamra tette gyengéden a kezét...

Csókot akart, s engem ez felizgatott, még nem tudom, hogy a mi sztorink hogyan folytatódik, mindenesetre vágyom rá, vágyom a csókra, megtudni, milyen szerető. De a megcsalástól, a barátnője bosszújától is félek...


A nagyváros, Budapest lüktetése és a forró kalandok mégis felvillanyoztak. A tudat, hogy már Milánóban, Berlinben is kiállított, büszkeséggel töltött el.

Nem tudom, mit tegyek, ha legközelebb közelít, hajt a vérem.