Buszos út

A húgom két drága jegyet kapott egy körútra Dél-Kaliforniában. Az a fajta romantikus út volt, ahol párokat visznek egyik helyről a másikra egy nagy busszal. Kénytelen voltam vele menni. A családunk mindig is kalandozó volt olyan értelemben, hogy sokat utaztunk különösen akkor, amikor Christine és én még fiatalok voltunk. Christine barátja ezt tudta, ezért lepte meg a húgomat két jeggyel egy három napos útra.


 


A tervek viszont megváltoztak, amikor kiderült, hogy megcsalta Christine-t. Bocsánatért esedezett, de Christine nem megbocsátó típus, különösképpen nem akkor, ha megcsalásról van szó. Így tehát ott állt két jeggyel és útitárs nélkül. Az út maga érdekelte a beharangozott szabadtéri tevékenységekkel és gyönyörű látnivalókkal. Barátnőt nem vihetett magával, mert az út pároknak volt meghirdetve és a barátai közül sem akart választani, mert attól tartott, hogy a kiválasztott jelzésként értékelné a meghívást. Christine végül engem kért meg, hogy legyek a társa az úton. A szüleink ezt jó ötletnek tartották olyan megfontolásból, hogy egy kis rokoni kapcsolaterősödés sohasem árt.


Az indulási hely egy kis ranch volt, amit vonattal majd taxizással értünk el. A ranch maga nem volt része az útnak, pusztán a start helyeként szolgált. Fájdalmasan kora reggel volt és a jövendő nappali forróság már érződött. A bőröndjeinket magunk után húzva bementünk a vendégek fogadóépületébe ahol egy idősebb nő fogadott minket a recepciós pultnál.


 


- Jó reggelt! - mondta barátságosan mosolyogva.


 


Mindketten üdvözöltük és egy darabig semleges beszélgetést folytattunk vele. Roppant udvarias volt és úgy éreztem, hogy az út remek lesz.


 


- Feltételezem hogy az út miatt vannak itt. - mondta végül.


 


- Így van. Itt a jegyünk. Izgatottan várjuk az indulást. - mondta Christine.


 


- Azok is jönnek? - kérdezte a nő a csomagjainkra nézve.


 


- Természetesen. Miért?


 


- Hát...nem vagyok benne biztos, hogy mindenre szükség lesz. Tudják, hogy milyen útról van szó, igaz? - kérdezte a nő kissé zavart pillantással.


 


- Pároknak szóló pihenőút - felelte a húgom.


 


- Nos igen...de mi van a csomagokban?


 


- A ruháink. Nyilvánvalóan. - mondta Christine ekkorra hasonlóan zavartan.


 


- Oh jajj...Ez nem olyan út, ahol ruhákra van szükség. - mondta a nő fura arckifejezéssel.


 


A húgom felvonta a szemöldökét és megkérdezte:


 


- Ezt hogy érti?


 


- Ez egy nudista kirándulás.


 


Christine előbb a jegyekre majd a nőre nézett, azután újra a jegyekre majd a nőre. Végül megszólalt:


 


- Ez nincs a jegyeken és a brosúrák sem említették, amiket megnéztünk. Jó helyen járunk egyáltalán?


 


- Jogi megfontolásokból nem reklámozzuk a nudizmust. Csak a hasonló gondolkodású társak szoktak tudni erről az útról.


 


- De...messziről jöttünk és a jegyek is ki vannak már fizetve. Nem lehetne szó arról, hogy én és a bá...barátom ruhában legyünk?


 


A nő együttérző arckifejezéssel sajnálkozott:


 


- Sajnálom drágám, de ez az út csak nudistáknak szól. Nem tehetünk kivételeket. Rontaná a hangulatot.


 


- Ohh… - sóhajtott Christine.


 


Az idős hölgy átnyúlt a pulton és megfogta a kezét.


 


- Semmi baj édesem. Megértem hogy meglepődött. Higgye el, nem önök az első pár, akik így jártak.


 


- Velük mi történt?


 


- Megbeszélték a dolgot és úgy döntöttek, hogy kipróbálják. A végén meg is tetszett nekik ez az életstílus.


 


- Ez velünk nem történne meg - rázta a fejét Christine.


 


- Tudom hogy először kicsit nehéz. De nem akarjátok átgondolni? A busz csak két óra múlva indul. Azalatt te és a barátod bőven megbeszélhetitek a dolgot.


 


A hölgy őszintén szerette volna ha elmegyünk és Christine arckifejezéséből láttam, hogy valahogy érdekli a dolog. Elhagytuk a recepciót és kimentünk az épület elé.


 


- Most mi legyen? Hogy hogy nem tudtál erről? - kérdeztem amikor a parkolóba értünk.


 


- Te is láttad a jegyeket és a prospektust. Egy szó sem volt erről, úgyhogy ne tegyél úgy mintha az egész az én hibám lenne!


 


- De az út mégiscsak a tied.


 


- A volt barátomé. Ő vette a jegyeket, nem én. - pontosított.


 


Christine - nek igaza volt. Ő nem tudhatott róla.


 


- Rendben, igazad van. Nem olyannak ismerlek, aki ilyesmit csinált volna korábban. Akkor most mi legyen?


 


Christine elgondolkodott. Az arckifejezése alapján nálam kevésbé volt gondterhelt.


 


- Nos...most már itt vagyunk. Eljöttünk idáig és a jegyek is ki vannak fizetve. Pár napig nem várnak minket haza.


 


Az arcán látszott, hogy készül valamire. Mint mindig: ha valamit elhatározott, akkor semmi sem változtathatta meg a döntését. Mindig is makacs volt és valahogy mindig az történt, amit ő akart.


 


- Tényleg meg akarod tenni? - kérdeztem.


 


- Igen. Miért ne? - mondta vállat vonva.


 


- Ez egy nudista kirándulás. Emlékszel? Nem tesznek kivételt a kedvünkért.


 


Christine lekezelő pillantást vetett rám és megkérdezte:


 


- Láttál már meztelen nőt, nem?


 


- Persze hogy láttam.


 


- Egynél többet?


 


- Aha.


 


- Szex?


 


Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, de éreztem hogy hova akar kilyukadni.


 


- Általában része volt a dolognak. - feleltem.


 


- Gondoltam. És a barátnőid...fiatalok és csinosak voltak? Olyanok voltak mint én?


 


- Igen.


 


- Akkor semmi gond. A női meztelenséggel nincs gond. A kérdés már csak a férfi meztelenség. Van vele problémád?


 


- Az iskolai öltözőben volt benne részem.


 


- Akkor végképp semmi problémánk nincs.


 


- Aha...csakhogy te a húgom vagy.


 


- Sohasem szerettél volna meztelenül látni?


 


A kérdés teljesen váratlanul ért. Úgy éreztem magam mint egy rajtakapott perverz és nem tudtam bevallani, hogy szerettem volna. Ám Christine arcán látszott, hogy enélkül is tudja a választ.


 


- Ez nem lényeges. - mondtam végül.


 


- Dehogynem. Gondold el: végre láthatsz meztelenül. Sőt. Rajtam kívül egy csomó nőt láthatsz meztelenül. Plusz vár ránk egy csomó nagyszerű szabadtéri program. És a legszebb az egészben, hogy az egészet a mocsok volt barátom fizeti.


 


Volt abban valami amit mondott. Amilyen impulzív volt, nehéz lett volna vele vitázni. Amíg töprengtem, még valamit hozzátett, hogy megkönnyítse a döntésemet:


 


- Soha senki nem fogja megtudni. Így a legjobb. Még a barátaink sem. A szüleink pedig végképp nem. Csak mi fogunk róla tudni.


 


Ennyi volt. A lehetőség túl jó volt ahhoz, hogy elszalasszam. Beleegyeztem, Christine pedig elmosolyodott és olyan szorosan magához ölelt, hogy majdnem megfulladtam.


 


A neheze most jött. Bemehettünk egy kis öltözőbe, ahol a vendégek levetkőzhettek és tárolhatták a ruháikat. Odafelé menet közelről láttuk a többi nudistát. Nekem kicsit szürreális élmény volt, Christine - t pedig mintha nem zavarta volna különösebben. A többiek beszélgettek és ismerkedtek egymással. A csupaszságuk láthatóan nem feszélyezte őket. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Bizonyos értelemben csodáltam a felszabadultságukat. Amikor elmentünk mellettük, intettek. Mi visszaintettünk. Barátságos embereknek tűntek. Ami kicsit az eddigieknél is furcsábbá tette a dolgot, az az volt, hogy mindannyian idősebbek voltak nálunk. Még a legfiatalabbak is negyvenes éveikben járhattak. Mi voltunk köztük az egyedüli huszonévesek. Az egész közvetlensége segített az akaratlan merevedéstől való félelmem leküzdésében. Az öltözőbe érve az elkerülhetetlenre utalva azt mondtam:


 


- OK. Most pedig jöjjön a nyilvánvaló probléma.


 


- A melleim problémát jelentenek? - kérdezte a húgom vidáman a hangulatot javítandó.


 


- Nem. Nem kétséges hogy nagyszerűek.


 


- Nekem tetszenek - mókázott tovább.


 


- Téged zavarba hoz, hogy látnod kell a péniszemet? Elég furcsa érzés lesz előtted állni.


 


- Fejben dől el az egész. Biztos vagyok benne hogy minden szerszám amit eddig láttam nagyjából úgy néz ki mint a tied. Mint ahogy a csajok akikkel ágyba bújtál, nagyjából úgy néztek ki mint én.


 


- Szóval nem lesz semmi gond?


 


- Nem lesz.


 


- Rendben. Akkor te kezded.


 


- Gyáva nyúl! Az a döntő, hogy van - e önbizalmad. Tudom, hogy jól nézek ki. Sok munkát fektetek bele. Úgyhogy figyeld, hogy hogyan csinálja egy önbizalommal teli nő.


 


Christine ezzel a topja alá csúsztatta az ujjait és felkészült a levételére. Én pedig a mellei látványára készültem. De hirtelen megmerevedett és a magabiztos arckifejezése semmivé foszlott.


 


- Nos? - kérdeztem.


 


- Szent isten...igazad van. Ez tényleg őrültség.


 


- Örülök, hogy neked is leesett zsenikém!


 


- Megállíthattál volna, de nem tetted!


 


- Még mindig hazamehetünk és megkíméljük magunkat az elfelejthetetlen megalázottság élményétől, amit azért fogunk érezni, mert napokig meztelenül leszünk együtt.


 


- És hagyjuk ki az utat? Ne mondd hogy téged nem érdekelnek a programok!


 


- Érdekeltek, amíg úgy gondoltam hogy ruhák is lesznek. Nem tudtam, hogy nudistáknak szervezték az utat.


 


- Ne légy már ilyen konzervatív! Az emberi test a világ legtermészetesebb dolga.


 


- OK! Akkor mutasd meg!


 


Christine megint lefagyott és azt mondta:


 


- Nem tudom.


 


- Ugyan miért nem? Te mondtad hogy a meztelenség olyan természetes.


 


- De ez más. Rokonok vagyunk.


 


- Azt is mondtad, hogy nem nagy ügy. Csak köztünk marad és senki nem fog róla tudni.


 


Mélyen magamban élveztem, hogy Christine szavait önmaga ellen tudom fordítani. Általában ő szokott sarokba szorítani engem, de most fordult a kocka.


 


- Elég a szövegelésből! Vetkőzzünk! Egyszerre fogjuk csinálni, így lesz fair. - mondta dacosan.


 


Ezúttal én voltam, aki lefagyott.


 


- Te ezt most komolyan gondolod? - kérdeztem.


 


- Úgy tűnik hogy viccelek?


 


Christine elfordult és én is hátat fordítottam neki. A ruháinak levételét hallgatni szürreális volt tudva, hogy hamarosan meztelenül fogom látni. Ennek természetesen megvolt az ára. Meztelenre vetkőztem és idegességem a tetőfokára hágott. Hallottam hogy Christine is végez.


 


- Készen állsz? - kérdezte.


 


- Igen.


 


- Akkor háromra. Egy….kettő...három!


 


Megfordultam és megláttam a húgomat, aki egy törölközővel takarta el magát. A szeme nagyra nőtt, ahogy a fedetlen farkamra meredt. Gyorsan eltakartam magam.


 


- Mi a …. Te csalsz! - dühöngtem.


 


- Egészen csinos a férfiasságod.


 


- Most akkor öltözzek vagy mi legyen?


 


- Csak ugratlak. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg meztelenre vetkőzöl - e. Nem hittem, hogy tényleg megteszed.


 


- Hát megtettem.


 


- Látom. Akkor legyen.. - mondta Christine és ledobta a törölközőt maga elől.


 


A mellei gyönyörűek voltak. Hegyesek voltak és a pont megfelelő szögben íveltek felfelé. A kis rózsaszín mellbimbók büszkén meredtek előre. A puncija borotvált volt.


 


- Uhhh…. - sikerült kinyögnöm.


 


- Tetszik a látvány? - kérdezte és karját felemelve játékosan pózolt.


 


Egy csapásra visszatértem a valóságba, ami az volt, hogy Christine a húgom és végtelenül helytelen kidülledt szemmel bámulnom a gyönyörű csupasz testét.


 


- Tegyük a ruháinkat a szekrénybe! A túra hamarosan indul és nem akarom lekésni. - mondtam.


 


Miközben a ruháinkat pakoltuk, nem tudtam másra gondolni csak Christine szexi testére. Világos volt, hogy a zavaró érzések köztünk még csak most kezdődnek.


 


Nem volt olyan kellemetlen meztelennek lenni a többi idősebb nudista közt, mint korábban gondoltam. Igazából egyáltalán nem volt kellemetlen. Barátságosan fogadtak minket maguk közé. A színrelépés volt a legnehezebb. Az öltözőből való meztelenül előjövés a legszokatlanabb dolog volt életemben (a testvérem előtti meztelenséggel együtt). De valami furcsa exhibicionizmus miatt egyben izgató és felszabadító is volt az érzés.


 


A húgom néhány nővel könnyed társalgásba merült. Christine és én voltunk az egyedüliek, akik nagyobb csomagokkal jöttek. A bőröndök nem fértek az öltöző szekrényébe, a ranch - on pedig nem vállalták a megőrzésüket. A busz csomagterét pedig már megtöltötték a többiek holmijai. Christine - re néztem egy “mi az ördögnek kellett ennyi cuccot bepakolnod?” pillantással, de ő csak elmosolyodott és elfordult. A sofőr oldotta meg a problémánkat. Miután mindenki felszállt, a leghátsó két üléspár szabadon maradt. Ezekből egyet elfoglaltunk mi, a másik két ülésre pedig mehettek a bőröndjeink. “Probléma megoldva” - gondoltam.


 


Az ablak mellé ültem. Furcsa érzés volt ruhátlanul lenni. Megszoktam hogy ruha ér a testemhez. Megpróbáltam lazítani, miközben Christine a csomagokat igazgatta. Miután végzett mellém ült és azt mondta:


 


- Hosszú út lesz.


 


- Az biztos. - feleltem.


 


Nem tudtam megállni, hogy ne nézzem végig újra a testét. Valami azt súgta, hogy nem zavarom a bámulásommal. Mintha kifejezetten élvezte volna a csodálatomat. Kis mosoly ült ki a szája szélére, amikor a melleire néztem.


Mielőtt elindultunk volna, újabb probléma jelentkezett. Az idős hölgy a ranch - ról mindenkinek útravalót akart adni. Ásványvizes és gyümölcslés dobozokat hozott, amiket a sofőr a busz hátuljába cipelt. Megkérdezte hogy zavar - e minket mire természetesen azt mondtuk, hogy nem. Egyre több és több dobozt halmozott fel és végül azon vettük észre magunkat, hogy a húgom nekem nyomódik.


 


- Aranyosak vagytok. Mindig öröm ilyen fiatal szerelmespárt látni. - mondta a sofőr őszinte mosollyal.


 


Majdnem megmondtam, hogy testvérek vagyunk, de sikerült visszafognom magam. Még a végén lehajítanak minket a buszról, mint vérfertőző perverzeket.


 


- Úgy látszik még hosszabb lesz az út, mint gondoltuk. - mondta Christine vidáman.


 


Csupasz lábaink összeértek ahogy fészkelődött. Nem volt helyem távolabb húzódni.


 


Az utazás végül elkezdődött. A nagy busz motorja meglepően zajos volt. Nehéz volt társalgást folytatni mellette, úgyhogy az emberek inkább csendben maradtak. Mivel mindenki korán kelt és jobb teendő nem volt, az idő múlásával egyre többen szundítottak el. Lassan hozzászoktam a húgom nekem nyomódó testéhez. Kihasználtam a lehetőséget és újabb pillantásokat vetettem a melleire, az ölébe és a szexi lábaira. Továbbra sem tűnt úgy, hogy zavarnám vele.


Egyszer csak felállt és a dobozokon átnyúlva előhalászta a táskájából a telefonját. Közben lehetőségem volt szemrevételezni a formás hátsóját. Visszaülve írni kezdett valamit a telefonon. Becsuktam a szemem és aludni próbáltam. Mielőtt sikerült volna, Christine megbökte a vállamat és a telefonja kijelzőjét mutatta.


 


“Felizgat a busz rezgése?” - kérdezte a beírt szöveg.


 


Felvont szemöldökkel néztem rá. Nem tudtam eldönteni, hogy viccel - e.


 


- Ez nem mókás! - suttogtam az irányába.


 


- Nem viccelni akartam. Komolyan kérdeztem.


 


Normál hangon beszélt, de biztos voltam benne, hogy más nem hallja meg a motorzajtól. Ebben a varázslatos pillanatban a mellette levő dobozból valami szivárogni kezdett. Úgy tűnt hogy gyümölcslé.


 


- Na tessék...most tiszta ragacs leszek. - sóhajtott Christine.


 


A dobozra néztem, amiből nagyon - nagyon lassan szivárgott a folyadék. Még le sem csöppent, de a húgom már aggódott.


 


- A következő megállóig már kevesebb mint egy óra van hátra. Akkor majd feltakarítjuk. - mondtam.


 


- Könnyen beszélsz. Nem te ülsz mellette, hanem én.


 


- Ez igaz, de…


 


Mielőtt befejezhettem volna a választ, Christine felállt és könnyedén az ölembe ült. A csupasz popsija a combomnak, a meztelen háta a mellkasomnak nyomódott. Kicsit ficánkolt, hogy kényelmesen elhelyezkedjen új székén - rajtam.


 


- Így már jobb. - mondta előre felé nézve.


 


Először szóhoz sem jutottam. A dolgok eddig is eléggé zavarba hozóak voltak, de hogy Christine meztelenül üljön az ölemben, az már kicsit sok volt.


 


- Mi a … - suttogtam végül dühösen.


 


- Nyugi! Azt mondtad, hogy már egy óra sincs a következő megállóig. Mi a nagy ügy?


 


- Az, hogy meztelenül ülsz az ölemben. És ez elég nagy ügy, ha engem kérdezel! - sziszegtem a fülébe.


 


- Nos..senki nem kérdez. Próbálj felnőttként viselkedni és hagyd, hogy az öledben üljek rendben?


 


Ezzel Christine abbahagyta a társalgást és a telefonjára koncentrált. Talán valamelyik barátjának írt.


Egy idő után újra fészkelődni kezdett, hogy kényelmesebben ülhessen. A lágy, csupasz hátsója a farkamnak dörzsölődött. Kicsit hátradőlve nekem támaszkodott. A helyzet nem volt helyénvaló, de mégis izgatott. Próbáltam másra gondolni, de nem tudtam elterelni a figyelmemet. Christine testének érzete mindent legyőzött. Hátrafordulva a szemembe nézett és vigyorogva megkérdezte:


 


- Ez meg mi?


 


- Mi mi? - kérdeztem az ostobát tettetve.


 


Megmozgatta a popsiját és azt mondta:


 


- Ez. Mi ez?


 


- Semmi.


 


Lenyúlt és finoman megérintette a merev péniszemet.


 


- Nem tűnik semminek. Inkább nagyon is valami. - suttogta.


 


- Mégis mi a fenére számítottál, amikor meztelenül ülsz az ölemben? - suttogtam vissza.


 


A fülemhez hajolva azt felelte:


 


- Nem mondtam, hogy izgulj fel.


 


- Ez nem így működik Christine!


 


- Tudom. Csak ugratlak. Furcsa, de izgató, hogy miattam lett merevedésed. - mondta, majd újra előre fordult.


 


Folytatta a gépelést miközben merev hímtagom a hátsójának nyomódott. Azután hirtelen újra felém fordult és a telefonját mutatta:


 


“Azóta izgatott vagyok, mióta elkezdődött az út. Meztelen testek mindenhol. A busz rezgése. És most ez is! :) “ - olvastam.


 


A dolog egyre bizarrabbá kezdett válni. Kivettem a kezéből a telefonját és a háta mögött megírtam a válaszomat, majd megmutattam amit írtam.


 


“Hagyd abba az ugratást! Senki nem szereti ha felhúzzák.”


 


Elolvasta és elnevette magát. Megírta a válaszát.


 


“Nem ugratlak. Ha segítesz nekem, viszonzom a szívességet. Áll az alku?”


 


Ravasz kifejezés ült az arcán, amikor megmutatta a szöveget. A szemöldöke felívelődött, az ajkán halvány mosoly látszott. Komolyan gondolta az ajánlatot, bár nem tudtam egészen pontosan, hogy mi lenne az ajánlata.


 


- Miről beszélsz? - suttogtam neki.


 


Megfogta a kezem és az ölébe húzta. Megpróbáltam ellenállni, de nem engedett és a kezem hamarosan a csupasz punciját tapintotta.


 


- Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Nem lát és nem hall minket senki. Mindenki alszik, senkit nem érdekel a busz hátulja. Tudom, hogy te is szeretnéd. - mondta közel hajolva.


 


Volt abban valami, amit mondott és az erekcióm sem akart múlni. Sőt. Minden másodperccel egyre erősebb lett. Iszonyúan fel voltam izgulva, pont úgy, mint Christine.


 


- Bajba fogsz keverni. - mondtam.


 


Az ujjammal végigsimítottam a szeméremajkát, majd megérintettem a csiklóját, amitől egy kicsit összerándult.


 


- Ha bajba kerülünk, akkor együtt kerülünk bajba. Csináld! - mondta.


 


Előre fordult és várta, hogy kielégítsem. Folytattam a simogatását. Minden mozdulatomra reagált a teste. A csípője mozogni kezdett az ölemben. Előre nézve figyeltem, hogy nehogy meglásson minket valaki. Feszült voltam amiatt, hogy szexuális élményt készülök átélni egy utasokkal tömött buszon. De ugyanez okozta az izgalmat is. Nem volt semmi kétség afelől, hogy a húgom élvezi a titkos érintést. Eddigi életünkben soha, semmilyen formában nem volt szó köztünk szexről. Most pedig hirtelen azt várja, hogy gyönyört okozzak neki. De minden logikával dacolva itt voltunk és körkörös mozdulatokkal javában simogattam a punciját. A nudista út valahogy felizgatta. Vagy a busz rezgése volt az ok. Vagy csak imádta felhúzni a bátyját. Vagy mindezek együtt.


 


Időnként lágyan felnyögött. Nyilvánvaló volt, hogy igyekszik a lehető legjobban elnyomni a belőle kitörni igyekező hangokat. Hozzám hasonlóan ő sem szerette volna, ha lebukunk. Két ujjamat becsúsztattam a hüvelyébe és nem bírta tovább. A teste vonaglani kezdett. A hátát erősen a mellkasomhoz nyomta és azt mondta:


 


- Mindjárt meglesz...


 


- Még mennyi? - kérdeztem.


 


Christine lenyúlt és megérintette a punciját. Azután felemelte a kezét és megmutatta hogy milyen nedvesek az ujjai. Felém fordulva pajkos arckifejezéssel nézte a reakciómat a hüvelyváladéktól csillogó ujjakra.


 


- Ez válasz a kérdésedre? - kérdezte, majd a szájába vette az ujjait és tisztára nyalta őket.


 


A látványtól alig bírtam tovább. Érezhette a kőkemény farkam lüktetését a hátsóján és láthatta az arckifejezésem. Rám kacsintott és újra előre fordult. Az ujjaim gyorsabban kezdtek dolgozni a punciján. Éreztem a forróságot és a nedvességet. Tudtam, hogy nagyon közel van az orgazmusa. Megragadta az egyik csuklómat és a kezemet a mellére húzta. Kellemes volt megragadni a hegyes keblet. Finoman megcsíptem a mellbimbóját, miközben tovább simogattam a csiklóját.


 


- Csináld lent gyorsabban és szoríts meg erősebben fent! Azután dugd vissza az ujjadat! - zihálta.


 


Örömmel teljesítettem a kérését. Kicsit még simogattam a csiklóját, majd ujjazni kezdtem. A popsija hirtelen összeszorult az ölemben, teste ívben hátrafeszült és remegett. A húgom elélvezett. Az ölemben ülve. Egy alvó nudistákkal teli busz hátuljában.


Amikor megához tért, elégedetten nézett rám és azt mondta:


 


- Jézusom…


 


Egy csókot nyomott a számra. Határozottan nem testvéri csókot, hanem olyat, amit két ember vált egy intenzív dugás után. A nyelve a számba csúszott. Bármit és érzett, láthatóan élvezte.


 


- Készen állsz a te menetedre? - kérdezte miután ajkaink szétváltak.


 


Bármilyen fájdalmasan is fel voltam izgulva, még mindig kétségek gyötörtek. Nem volt jó ötelt, főleg egy tömött buszon. Észre fognak venni minket.


 


- Nem hiszem hogy jó ötlet. Talán majd...később? - kérdeztem.


 


- Butaság. - felelte.


 


Lassan felállt az ölemből, majd óvatosan letérdelt. Olyan karcsú és hajlékony volt, hogy be tudta magát szorítani a mi székeink és az előttünk levő ülések közé. A húgom mellettem térdelt. Meztelenül. És a szemembe nézett. Két kézzel megfogta a farkamat. Ujjainak finom érintésétől a menyországban éreztem magam. De ez még csak a kezdet volt. Előrehajolt és a szájába vette a péniszemet. A nyelve gyakorlottan járt körbe a lüktető hímtagomon. Az érzés semmihez nem volt fogható. A tekinteteink összekapcsolódtak. A feje fel - le mozogott és vele szinkronban mozgott fel - le a keze is. Sohasem éreztem magam még ennyire merevnek.


 


Egyszer csak jelzett a telefonja. A ritmuson semmit sem változtatva képes volt felvenni a telefont és egy kézzel valami üzenetet kezdett írni. Valahogy komikus és egyben szuper izgató látvány volt, hogy a húgom gépel miközben szopja a farkam. Kíváncsi voltam, hogy kinek és mit ír. Talán egy barátnőjének? Valamilyen pletyka? Vagy anyával társalog? Lehet, hogy anyával kommunikált kezdettől fogva. Elképzeltem, ahogy épp azt írja neki, hogy milyen izgalmas az út. Miközben a lüktető farkamat szopja szakértő módon. Nem is beszélve a pár perccel korábbi orgazmusáról. Ez a gondolat és Christine szája túl sok volt. Készen álltam az elélvezésre. A húgom megérezte ezt. Letette a telefont és kacsintással jelezte, hogy részéről mehet a dolog. A szájába élvezhetek. Meg is tettem. Több löketnyi spermát küldtem a húgom szájába, miközben gyakorlottan mozgatta tovább a kezét. Ajkait szorosan a farkamra zárta és mindent lenyelt az utolsó cseppig.


 


Utána visszaült mellém. A szivárgó doboz láthatóan nem érdekelte. Tovább írt a telefonján, mintha semmi sem történt volna.


 


- Mi van a ragacsossággal? Már nem zavar? - érdeklődtem.


 


- Ohh..az? Úgy látszik már nem szivárog tovább. Amúgy sem volt vészes. Köszönöm a csemegét. Nagyon jó az ízed. Remélem megszáradsz mielőtt megállunk, különben az emberek tudni fgoják hogy mocskos dolgot csináltunk itt hátul.


 


Tovább írt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Láttam ahogy megnyalja az ajkát a spermám maradékát ízlelve. Szürreális és egyben végtelenül izgató pillanat volt.


 


- Egyébként kinek írsz? - kérdeztem.


 


Christine elmosolyodott és azt mondta:


- Anyának. Ki másnak? Állandóan az útról kérdezősködik.


 


Azt hittem, hogy a szórakozás a hátsó ülésen véget ért, de éreztem hogy lassan kezdek újra megmerevedni. Újabb testvéri segítségre lesz szükségem. És Christine arckifejezését nézve úgy tűnt, hogy neki is.