Az ég (a) mennyekig hatolóan kék volt, olyan hullámzóan tengerszínű és mély, akár az óceán legmélyebb árka. A horizont alját lassan mályvaszínűre festi az ébredő nap. A beköszöntő tavasz rózsaszín és fehér virágokat teremtett a fákra. Itt vagyunk az újjászületés hajnalán. A boldogság színarany bizsergése felpezsdíti a levegőt. Most minden mosoly forró, minden csók boldogság. A csillámló könnyek már nem fúródnak jégpengeként az emberek szívébe. Nincs többé kín, fájdalom, halál.
És már te sem vagy. Ez az élet reggele és ezzel együtt éppúgy a halálé.
A magány boldogsága, a ringispilként forgó világ fájó eufóriája. Az elbódultan lengedező szellő hullámként fodrozza a friss fű zöld sivatagát.
A kérdés egyszerű volt: igen vagy nem. A kérdés felesleges és lényegtelen volt, mindkét válasz ugyanazt jelentette.
A hegyről lezúduló víz, itt már csak nyugodt patakként csörgedez. S milyen tiszta ez a néhol gyilkos elem.
Szereted őt? Szeretsz engem?
S lassan felkelt a nap, fényt hozva ebbe az új életbe. S én könnyektől nevetve csodáltam, fajunk e nélkülözhetetlen narkotikumát. Én nem szeretem a kéket…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John:
Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346:
Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások