Buborékélet

VIGYÁZAT! Tömény oldatlan pszichohanta következik, rengeteg szóismétléssel.
Kezdjük ezt ezzel a szóval:
Dugás. Tessék kimondtam.
Kimondtam nem szégyenkezve, pironkodva, lehajtott fejjel és egy kissé remegve.
Remegve a félelemtől, hogy e szó hatására a szép, eltervezett mennybéli út elmarad és helyette megnyílik a kénköves pokol tüzes kapuja, mely az emésztő tűzhöz vezet (huhh de meleg lehet, de nézd a jó oldalát. Megspórolsz egy Fülöp-szigeteki nyaralás költségét, igaz hogy a pokolban nincs homok. De hát kinek kell? Idegesítő ahogy a kis szemcsék mindenhova bejutnak.)
Nem mondtam el egy imát a lelkem üdvéért, nem fogadkoztam Istennek, hogy ez az első és utolsó alkalom, amikor kimondtam e rettenetes, gyűlöletes szót, amely magát az ördögöt rejti magában.
Ettől a szótól nem félek ahogy ’jó’ keresztényhez illene.

Én nem. Más igen. És nemcsak a szótól, hanem jelentésétől is, hangzásától, betűitől, tartalmától és minden hangjától. Mért vetik meg és félik ezt a szót a ’becsületes, rendes’ istenhívők?(Már ha napjainkban egyáltalán találunk ilyen embert. Legalább egyet. A székely kisfalukban érdemes keresgélni. Lehetőleg olyan családnál ahol a nagymama tanítgatja a gyerekeket "az élet dolgaira." A magyarázat:
Régi időkben szemérmesebbek,
illedelmesebbek,
szégyenlősebbek voltak a lányok.
A nagymama e régi korok fegyelmezett, szerény és becsületes módján neveli gyermekeit és unokáit.)
A választ nem magában a szóban, sem jelentésében kell keresni. Hanem abban amit képvisel a becsületes, jó keresztényeknek (nevezzük már csak így ezt az egyre fogyatkozó kicsi csoportot): A BŰNT
Az ördögöt/sátánt, rossz szellemeket, bűzös+rothadó fertőt és a tisztátalanságot képviseli.
Mindent ami Rossz, Helytelen és Megbocsáthatatlan.
Most megpróbálom az ő szempontjukból nézni ezt a ’pokolbéli mocskot’, amit a legtöbben csak durva szexnek vagy pornónak hívnak.

Először is elborzasztja ’őket’ az hogy vadidegen férfiak és nők osztják meg egymással azt a "dolgot", amit csak azért érdemes és kell csinálni, (ezt az ő nevükben mondom) hogy egy angyal szülessen: Isten új híve. Egy gyermek.
A legtöbb istenhívő (nem ebből az igazi ’jó’ keresztényből való)azért már modernebb felfogást vall a szexről.
Nekik már nem csak a gyereknemzéshez kell. Ők már ott tartanak, hogy a szeretkezés lényege az örömokozás.
És én ebben teljesen egyetértek. Ezeket az ’igaz’ keresztényeket úgy nevelték, hogy az egyetlen oka létezésüknek... az élet céljuk, hogy Istent szolgálják, betartsák törvényeit, szerényen, becsületesen éljenek és új hívőkkel ajándékozzák meg Urukat. És itt tettek egy pontot.
Egy pontot, ami ezt jelentette számukra:
Itt a vége, nincs tovább, semmi másról nem is kell hogy szó essen. Eszerint kell élnünk.
Az persze nem merült fel bennük, még a halvány gyanúja sem, hogy van tovább, ez csak egy mondat vége, de van folytatás, más mondanivaló is.

Mert bizony volt. És itt jött a bibi. A bibi: Mások nem álltak meg annál a pontnál!
Nem álltak meg ott, hogy szeretkezni csak a gyerek miatt érdemes.
De nem ám!
Ők voltak az új, eljövendő világ dolgainak prófétái és hírnökei.
Mégpedig a szexé.
Ezek a próféták igéket hirdettek.
Világos... próféta... igék...
Na és a második bukkanó:
Ezek az igék nem jutottak el mindenkihez. Egy kis, hanyatló csoporthoz, a mi ’jó’ keresztényeinkhez.
Talán nem hallották meg, talán NEM AKARTÁK meghallani.
Bezárták fülüket, lecsukták szemüket, remélték hogy csak álom az egész és csak a modern időkben nyitották ki a szemüket. Talán jobb lett volna nekik vakon és süketen.

Mert megdöbbenve és kétségbeesve tapasztalták, hogy milyen változások történtek azóta, hogy ők, a világra ügyet se vetve elkezdték élni buborékéletüket. Ez a buborék megvédte őket a világ mocskaitól és segített megőrizni őket olyannak, amilyenek mindig is voltak.
De kinyitották a szemüket.
És mit láttak?
Szennyt.
Minden szenny volt számukra ami a mostani világban olyan természetes(elsősorban a szex területén).
De miért is?
Mert új volt. Ez már azon a bizonyos ponton túl volt. Nem így nevelték őket. Megdöbbentően hatott rájuk, undort keltett bennük és elborzasztotta őket, hogy a szex immár életünk egyik legfontosabb része. Nyíltan foglalkozunk vele, beszélünk róla, na és persze csináljuk.
A fiatalok egy része csatlakozott ’hozzánk’, nem volt kedvük újra behunyni a szemüket.
Az idősebbek újra álomba merültek emlékeik közé és azt képzelték, hogy minden olyan amilyen az ő fiatalkorukban, már nem hitték, hogy ez elmúlik, mint egy álom. Azt se hitték már, hogy múló divat.