Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bori

A park vidám zsongásban volt. Hancúrozó gyerekek kacaja szállt, s keveredett idősebbek beszélgetésével, tinik harsányabb hangjával, majd kuncogásával, szerelmesek suttogásával. Ez utóbbit hallhattuk persze legkevésbé, hiszen még a fák is segítettek rejteni titkukat a susogással. Mintha bíztatnák a szellőt, hogy élénkebb táncot járjon, borzolja fel a madárkák tollát, s azok is még vidámabban csacsogjanak. A napfényben fürdő levelek ezerféle zöldje tette teljessé a varázst, úgy érezte az ember, bele tudna veszni, és a világ végéig is szívná magába a látványt, hangokat, illatokat.

Az egyik bokor előtti padon egy hölgy pihent, fejét picit hátradöntve, becsukott szemmel élvezte a fölötte terebélyesedő lombon átszűrődő napfényt. Vonásai kisimultak, látszólag tökéletes békében üldögélt. Agya azonban lázasan dogozott. Próbálta megnyugtatni magát, hogy nem lesz semmi baj, de alig mert hinni ebben, és félt, hogy belső remegése kívülről is látszik már. Mert: Mi lesz, ha elveszíti, ha „fogyatékosságával” őt is elriasztja, az utolsó reményét? Nagy szavak, persze, de így érezte, mert nagy volt az esélye, hogy aznap esti vallomásával széttöri az eddigi varázst. Tudta kezdettől, hogy ennek meg kell történnie, de ha ő sem fogadja el, nem biztos, hogy bárkivel kísérletet mer még tenni. Eddig túl sok volt a rossz tapasztalat.

Hát olyan nagy dolog, hogy ő nem képes orgazmusra? – gondolta letörten – Hiszen kívánja, és igenis élvezi ő is a szexet (többnyire), és mindhárom eddigi partnerénél ügyelt rá, hogy mindig kielégítse a férfi igényeit, mégis, valahogy mindig ez állt közéjük. Első barátjával tizenhét évesen találtak egymásra, s ő lelkesen eljátszotta, hogy milyen jó neki, amit a fiú csinál. Úgy gondolta, később majd biztosan neki is sikerül, nem tart majd minden aktus olyan rövid ideig. Ahogy teltek a hetek, rá kellett jönnie tévedésére, és egy különösen rosszul sikerült szeretkezés után csalódottságában elmondta a srácnak az igazat, aki nagyon rosszul reagált rá. Csúnyán lehordta, és ő már úgy érezte a végén, hogy nagyobb bűnt követett el párja ellen, mintha megcsalta volna. Azt az éjjelt sosem felejti el. A fiú mindenáron bizonyítani akart, hirtelen hanyatt döntötte, befészkelte magát a lábai közé, és addig nyalogatta, dörzsölgette a csiklóját, ujjazta hüvelyét, hogy már fájdalmassá vált, és ő kínlódva könyörgött, hogy hagyja abba. Ez után már nem tartott soká a kapcsolatuk.

Sokáig nem mert közeledni senkihez, de könyveket olvasott a szexualitásról, és próbálta magának előidézni azokat a bizonyos örömöket. Néha úgy érezte, közel jár: teste- lelke beleremegett a jóba, nedve csuklójáig csorgott le kezén, izzadtságban fürdött a teste, és akkor vagy begörcsölt a combizma, vagy csak hirtelen vége szakadt. Mintha valamit elvesztett volna, csalódottan, s volt, hogy könnyek között hanyatlott az ágyra, és várta, hogy csillapodjon a szívverése.

Az egyetemen ismerte meg Nándit, majd két évvel később egy baráti társaságban Andrist. Mindkettejükkel ugyanaz volt a helyzet. Amíg nem kerültek ágyba, remek volt minden. Bori az elsőből tanulva kezdettől őszinte volt. Ahogy a nemiségre terelődött a szó, elmondta, hogy ő nem képes orgazmusra, bár kívánja a szexet. Mindketten látszólag elfogadták, próbáltak azért változtatni ezen a helyzeten, de a kudarc letörte őket, egy idő után kezdték érdeklődésüket veszíteni, s a lány mindkét szakításnál úgy érezte, „az” miatt, vagyis a hiánya miatt veszíti el megint, akit szeret.

És berobbant az életébe Péter. Egy csodálatos, őszinte ember, valaki, akivel igazán el tudná képzelni az életét. Néhány hete találkozgattak, és eddig nem is volt semmi baj. Nem támadta le azonnal a problémájával, várt, hogy eljutnak-e addig egyáltalán, hogy ez gond legyen.
Arcán kis mosoly futott át, - és ez megszépítette amúgy is lágy vonásait – hogy sétáikra, beszélgetéseikre, sakk-csatáikra gondolt. Csak úgy repül vele az idő. És a csókja.., egyszerűen úgy érezte közben, hogy hazaért, és inkább vállalja az intravénás táplálást, minthogy el kelljen szakadnia a szájától. Érezte is, hogy nedvesedik odalenn, de a folytatástól elzárkózott, mert félt. Hiszen kívánni máskor is kívánta már a szexet, attól még nem lesz orgazmusa. És úgy tűnik, ez fontos a férfiaknak. Akiket eddig ismert legalábbis, saját kudarcukként élték meg a dolgot, ő meg egyre jobban retteg, hogy intim kapcsolatot alakítson ki valakivel. De hát így hogy lesz valaha családja, gyermeke?

Bori előredőlve kezébe temette arcát. Ma estére Peti lakására beszéltek meg randevút, mindketten vágyják már a másik testét is, és igazán nincs értelmes indok, amivel elháríthatná közeledését. És nem is akarja igazán, csak nem tudja mi tévő legyen. Mi a megoldás? Ha elmondja, előbb- utóbb elveszíti őt, ha nem, és kiderül (hisz ez a férfi tapasztaltabb, mint korábbi barátai, ő meg honnan tudhatná, hogy jól játssza-e meg a dolgot), akkor még nagyobb a baj, egy életen át hazudni meg… jaj, nem lesz ez jó sehogy.

„Na, kapd össze magad! Majd este meglátod, mit teszel!” – intette rendre magát, és felpattanva hazaindult. Határozott járása, hátközépig érő hajának selymes hullámai, csinos alakja magára vonzott néhány elismerő pillantást, de észre sem vette.
Este úgy készülődött a randira, mintha az élete múlna rajta. Csak nagyon finoman festette ki magát, amikor már órákig bíbelődött hajával, körmeivel, bőrének ápolásával. Szinte elveszett a részletekben, próbált mindig az adott „problémára” összpontosítani, hogy ne kelljen az előtte álló éjszaka miatt izgulnia. Nem igazán vált be a taktika. Már harmadszor esett neki a szájának a rúzzsal, mert remegő keze nem engedelmeskedett rendesen. Letörölte, és végképp lemondott róla, amikor megszólalt a csengő.
„Jaj, még ez is! Indulnom kéne már.”- gondolta, de leviharzott a lépcsőn ajtót nyitni.
- Szia Ancsa! Hát Te?
- Puszi! Erre jártam. Akarom mondani Péter bátyám mondta, hogy jó lenne, ha erre járnék. – nevettet barátnője – Megkért, hogy vigyelek el, mert úgyis be kell ugranom hozzá, és nem akarja, hogy vezetned kelljen, ha haza akarsz jönni még ma.
„Ha. Ha. Ha haza.. „ – visszhangzott Bori fejében – „Nyugi, tudtad, hogy ez következik, kedves tőle, hogy mindenre gondol.”
- Köszönöm. Máris jövök! – szaladt vissza kistáskájáért, és még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe kifelé menet. „Ez a nő kissé idegesen vigyorog, de a külseje megteszi” – szögezte le magában.

Az autóban vidáman csevegtek, és Bori most adott igazán hálát Ancsa fecsegő természetéért, akinek mindig volt egy kedves története a kislányáról, vagy bármi másról, és könnyű volt ellazulni mellette.
- Panni miatt kell belépnem Petihez egy percre – mondta épp Ancsa – annyira elvarázsolta a bátyám a kisasszonyt, hogy amikor nála volt délután még Kacorkát is ottfelejtette.
- Kacorka? Az a zöldes izé, amivel alszik?
- Az hát! – nevetett Ancsa - A zöldes izé találóbb, mint a macska szó. Szóval Petinél maradt, de otthon már eszébe jutott Pannusnak, és hüppögve hívott, hogy feltétlenül menjek el érte hazafelé, mert hogy fog ő aludni nélküle? Vannak gondjaink, mi?
„Bárcsak nekem is ilyen lenne a legnagyobb bajom!”- futott át a gondolat Bori fején, és újra görcsbe rándult a gyomra a ráváró beszélgetéstől.
Hamar megérkeztek, és már lépcsőztek is fel a harmadikra. Az utolsó lépcsőfordulóig jutottak, amikor nyílt az ajtó, és Péter köszöntötte őket barátságos mosollyal. Elismerően füttyentett.
- Ez igen! Két gyönyörű nő. És mind értem mássza meg ezt a rengeteg fokot.
- Ki kell ábrándítsalak, nagyfiú. – nyomott futó csókot arcára a húga – Be kell érned egyikünkkel, én már itt se vagyok. Add ki a túszod azonnal!
A férfi nevetve lépett vissza, és a „zöldes izét”, aminek egy szelet csokit kötött nyakába az imént, testvére kezébe nyomta. –Puszilom Pannust!
- Elkényezteted ezt a kölköt teljesen. Na, sziasztok, jó mulatást! – puszilta meg mindkettejüket, és már viharzott is le a lépcsőn.

Bori eddig néhány fokkal lemaradva figyelte őket. Sokszor látta együtt a testvérpárt, de most mégis beléhasított valami. Igazán megfogalmazni sem tudta, de biztos volt benne, hogy bárkinek hazudhatna, de Neki képtelen. Egyszerűen nem építheti hazugságra a kapcsolatukat.
Hirtelen feltűnt neki a csönd. Felpillantva Péter kérdő tekintetével találkozott. Hozzálépett, s párja már ölelte is magához, húzta be az ajtón. Szája száját kereste, és rövidke, de bizsergető csókkal köszöntötte őt. „Mondd meg, legyél túl rajta!” –zakatolt Bori fejében.
- Jókor jöttél, Kedvesem. A vacsora tálalva! – engedte el Péter.
- Mi jót főztél? –kérdezte kissé gyanakodva a nő.
- Ó, egy rendkívül bonyolult receptet próbáltam ki, rá is ment a napom, de remélem értékelni fogod –villantott rá egy huncut mosolyt a másik, majd kivágta : - Spagettit!
- Huhhh, kapott mókásan szívéhez Bori, kezdtem rettegni, hogy mi lesz ebből.
- A nagy riadalomra inni kell – került elő a palack a hűtőből, és tovább évődve, nevetgélve ültek asztalhoz. Bori úgy döntött, élvezi a vacsorát, a vallomás várhat, de ahogy egy pillanatnyi csend állt be a beszélgetésben, máris eszébe jutott.
Ahogy mindketten jóllaktak, Peti előrehajolt és a szemébe nézett: - Na, ki vele!

- Tessék?
- Amióta csak megjöttél, látom, hogy nyomaszt valami. Halljuk! Mi a baj?
„Jöjjön, aminek jönnie kell”- gondolta a nő, és belekezdett. Előbb kissé akadozva, aztán egyre folyamatosabban mesélt. Péter egyszer sem szakította félbe, talán érezte, hogy túl akar lenni rajta már. Nem mert a férfira nézni, az asztalt bámulta valahol kettejük között, s mintha csak magának mondaná, úgy beszélt problémájáról és előző kapcsolatairól.
- Ez nem jelenti azt, hogy ne kívánnám a szexet, vagy, hogy nem érzem jól magam szeretkezés közben – igyekezett nyomatékosítani – csak… fogalmam sincs, minek kéne lennie, csak azt tudom, hogy semmi olyat nem érzek, amit orgazmusnak nevezhetnénk. És nem lehet változtatni rajta. Mindent kipróbáltam az elmúlt nyolc évben, elhiheted.
Az utolsó szavakat már Péter szemébe nézve mondta, majd tétován elhallgatott. A férfi felállt, felhúzta őt is ültéből, és szorosan átölelte. - Tényleg azt hitted, hogy elhagyhatlak ezért?

- Téged nem zavar, hogy ilyen vagyok?
- Úgy szeretlek, ahogy vagy, te butus! Természetesen nem örülök, hogy ez van, de elfogadom. Azt viszont nem ígérhetem, hogy így is marad. – nevetett rá csábítóan.
- Jaj, ne, kérlek, pont ezért mondtam el mindent, hogy megértsd, hogy nem lehet változtatni rajta, és nem a Te hibádból nem fog összejönni nekem.
- Jó, jó. Lazíts! – mosolygott rá ismét – nem most rögtön akarok próbát tenni.
- Csak ezt ne mondtad volna. – nevetett fel végre Bori is – a nőgyógyász is ezt szajkózza, amikor felfekszik a páciens a vizsgálóasztalra: „Lazítson kedves”. Én spec. azonnal begörcsölök ettől a szótól.
- Jó tudni. – jött az újabb csibészes mosoly - Na, gyere, nézzünk meg egy filmet!
- Az asztal?
- Ráér.
Így hát nemsokára már az ágyon feküdtek egymás mellett könyökölve, felszabadultan nevetgélve egy vígjátékon. Bori teljesen megnyugodott. Végre a vallomáson túl van. Az aggasztotta ugyan, hogy kedvese nem akar beletörődni a megváltoztathatatlanba, de reményteljesnek látta a jövőt. Péter egyszer csak magához húzta, és forrón megcsókolta, ő meg önfeledten élvezte nyelveik játékát. Keresztbe fordultak, és kis- nagy kanálként simultak össze. Peti felkönyökölve gyönyörködött barátnője arcában, és szabad kezével simogatta haját, arcát, majd egyre lejjebb kalandozott. Bori ruhán át is beleborzongott, hát még, ahol csupasz bőrét érte a cirógatás. Finoman mocorogni kezdett, és ahogy feneke a másik ágyékánál ficergett, felnyögött a megduzzadt hímvessző érintésére.

- Bizony, bizony, nagyon kívánlak, Kedves.
- És mi tart vissza? – kérdezte Bori szemtelenül.
- Hmm, azt hiszem, csak néhány elhanyagolható ruhadarab.
- Hát hanyagold el őket! –kérte, és már ült is fel, hogy segítsen a kivitelezésben.
Hamarosan meztelenül simult össze a két test, és hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze. Bori közben kényelmesen befészkelte magát Péter ölébe, és lenyúlt, hogy a lábai között kikandikálót simogathassa. Peti mély sóhajjal jelezte, milyen jól esik az érintése, és szájától elszakadva a mellekre kezdett koncentrálni. Finoman körbenyalogatta a megkeményedett bimbókat, csókolta, szívogatta, harapdálta, alig tudott betelni selymes érintésével, finom illatával. Érzékeit borzolta, ahogy Bori egyik keze a hátán kalandozott, másik meg férfiasságát becézte. A lány kicsit felemelkedett, és úgy helyezkedett, hogy könnyedén befogadhassa kedvesét.

- Héé, hé, ne siess! – állította meg a mozdulatot Péter – Minden porcikádat szeretni akarom! – azzal a hasára fektette őt, és mellétérdelve a vállait kezdte csókolgatni. Keze hol követve, hol megelőzve szája mozgását siklott a selymes bőrön, és figyelte, ahogy egy-egy finoman cirógató mozdulatra összerándulnak keze alatt az izmok. Lassan araszolt lefelé a hátán, és már a fenekét csókolta, harapdálta, gyúrta. Egy hirtelen ötlettel megnyalintotta az ánuszt, mire a lány önkéntelenül összeszorította fenekét. Átvándorolt a combokra, de közéjük temetve arcát érezte, nem bírja így soká, túlságosan kívánja már. Megkérte, forduljon át, és újra lecsapott a szájára, majd nyakán és mellein át öle felé vette az irányt csókjaival.

Bori szemét behunyva élvezett minden egyes érintést, teljesen átadta magát az érzéseknek, s fel sem fogta, mennyivel hevesebben szedi a levegőt, vagy hogy egyre gyakrabban rándul össze teste a másik keze, szája alatt. Bezzeg Péter annál inkább odafigyelt erre, és próbálta továbbfokozni az eddig elért állapotot. Egy ujjával a hüvely bejáratánál körözött, majd óvatosan belemártotta a már bőséges nedvbe, és a csiklót kezdte simogatni. Bori hevesen reagált, amikor meg párja száját érezte a csiklóján, és két ujj csusszant a hüvelyébe, hangosan nyöszörögve dobálta magát a férfi szája alatt. Peti fokozott tempóban mozgatta nyelvét és ujjait, de egyszer csak azt tapasztalta, hogy a lány elcsendesedik, és már csak piheg. Kisvártatva Bori el is húzódott és felült.

Látod, mindig ez van. Nem megy tovább. – mosolygott bűnbánóan – De nagyon- nagyon finom volt. Köszönöm. Most én jövök. Hogy szeretnéd?
- Hm, bárhogy, mondjuk hátulról jó?
- Persze, csak hadd szeretgessem meg egy kicsit. – és már hajolt is rá, hogy szájába vegye, de ahogy megérintette a makkot, Peti odébb csúszott és rekedtes hangon megszólalt:
- Borcsi! Nem bírom már sokáig, és benned szeretnék elmenni. Felöltözteted? –mutatott az éjjeliszekrényen az óvszeres tasakra.
- Nem kell, szedem a gyógyszert, amióta találkoztunk.
- Imádlak! –hördült fel, és mögé térdelve magára húzta a közben négykézlábra állt lányt. Óvatos mozdulatai hamar szenvedélyessé váltak, és egyre gyorsabb tempóban járatta ki- be hímtagját az azt szorosan körülölelő, jólesően nedves és forró hüvelyben. Nem sokára gyöngyöző testtel, kielégülten borult kedvesére. Ahogy nehézkesen megmozdult és az ágyra hanyatlott, Bori már hajolt is az ölébe, hogy szájával visszahúzza a fitymát a makkra.

- Fincsi vagy! – nyalta meg száját huncut mosollyal, majd kényelembe helyezte magát Peti mellkasán.
- Ha ezt tudom, többet is kóstolhattál volna belőle. – nevetett az, és szorosan magához ölelte. – Nagyon szeretlek, tudod?
Sokáig feküdtek így beszélgetve, és már egyértelmű volt, hogy Bori ott alszik. Késő éjjel együtt lezuhanyoztak, és a víz alatt újra elkalandoztak egymáson kezeik. Bori most nem engedte puncijához nyúlni, azt mondta, nem esik már jól neki, csak a simogatás, és inkább letérdelve elé, szájával és kezével ő juttatta el a csúcsra a férfit. Nem esett nehezére, hiszen teljesen megbabonázta őt íze, illata, kedvessége, ruganyos járása, vadító mosolya, és még ezer apró dolog benne.

A fürdőből kilépve megkordult Bori gyomra, s Péter felnevetett: - No, csak nem éhes valaki?
- Hát meg tudnék enni egy szendvicset éppen. Te nem?
A konyhába vonultak hát, s amíg Peti szendvicset készített, Bori gyorsan leszedte az asztalt, és elmosta azt a néhány edényt, amit használtak. Meztelenségük nem zavarta őket. Kényelmesen elmajszolták a pótvacsorát, majd kézen fogva visszasétáltak a hálóba.
- Csodálatos ez az este. Ezt így el tudnám viselni életem végéig. –sóhajtotta Bori.
- Elhiszed, hogy lehet még jobb is?
- Ennél? Olyan nincs!
- Na, gyere csak, feküdj hasra, megmasszírozlak, állítólag elég jól csinálom.

- Lássuk! – egyezett bele a lány, és jólesően végignyúlt az ágyon. Péter testápolót hozott, lábát a női combok felett átvetve fölé térdelt, és a krémből jócskán nyomott a tenyerébe. Kezei között megmelengette picit, majd lágyan gyúrni kezdte vele Bori vállait. Nem voltak erősek a mozdulatai, és egyenletes tempóban masszírozta át a lány karjait, és egész hátát. A végén inkább már csak simogatott, és Bori tökéletesen ellazult. Szinte félálomban érzékelte, hogy Peti már a fenekénél jár. A férfi élvezettel cirógatta a félgömböket, majd a comboknak szentelte figyelmét. Mire végigért mindkét lábon, Bori majdnem aludt már. Péter ekkor újra a fenekét vette célba. Bő krémet tett ujjára, és az ánuszát kezdte körkörös mozdulatokkal ingerelni. Észrevétlen egyre beljebb csúsztatta, finoman pulzálva mozgatta, és másik kezével is ingerlően kezdte cirógatni a comb belső felét, majd ujját benyálazta, s a csiklót dörzsöltette vele.

Bori arra eszmélt, hogy teljes testében remeg, és valami csodálatosan jó dolog történik vele. Nem tudta volna, ha akarja sem meghatározni, hogy a férfi hol és mit csinál, de nem is próbálta. Csak élvezte. Olyan érzések törtek rá, amiket még sosem tapasztalt, és egyszer csak erős összehúzódások közepette elélvezett. Lassan csillapodott csak a remegése, és akaratlanul is könnyezni kezdett az érzelmek hatására.
Percekig feküdt kábultan, képtelen volt felfogni a történteket. Péter még mindig mellette ülve simogatta, amikor meg tudott mozdulni végre. Bori könnyein át hitetlenkedve rámosolygott, és olyan szerelmes pillantást kapott válaszul, hogy beleszédült.
Vannak még csodák- gondolta boldogan.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Aspartia ·
remélem egyszer az én utaimat is keresztezi egy ilyen férfi.
Tűzmadár ·
Hogy a fenébe bányásztad elő? :smile: :smile: :smile:
Ebben az írásban nem a férfi a csodálatos, hanem az író... :heart_eyes:

Dionsyia ·
Szenzációs, valóban.
Kicsit ugye mézesmadzag a hölgyeknek :)
Az én utam szerencsére keresztezte egy ilyen férfi, és ekkor tudja igazán az ember lánya, hogy miért is nem lehetett jó az ex(ekk)el...
Amelyik faszi nem adja bele szívét-lelkét, csak a farkát, attól egy idő után (vagy egyáltalán) nem lesz orgazmus. :hushed: :hushed:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: