Bonn-Avagy hozzám bújt a reggel

Komolynak és megfontoltnak hittem magam, legalábbis egészen addig, amíg nem történt velem valami nagyon furcsa dolog. David vagyok, harminckét éves ügyvéd. Néha az élet ismeretlen utakra viszi az embert…Íme, a történetem, ami megrázott és megváltoztatott, összetört, majd összerakott, de másmilyenre.
Árnyas fák vonultak a fejem felett, mintha repültem volna. Az ágyékom bizsergett, a vérem vadul száguldozott. Egy férfihoz igyekeztem.
Bonnhoz.
Izmos, erős és állat. A tetoválásai szanaszét kanyarognak a testén, a fekete haja mellé hihetetlenül kék szemekkel bámul a világra, az izmain táncoltak a vízcseppek a strandon, amikor megismertem. Már az első pillanatokban éreztem valami furcsa és megmagyarázhatatlan dolgot vele kapcsolatban. Akkor nem tudtam még, hogy úgy lesz hozzá közöm, mint soha előtte egy férfihoz sem.
A kisugárzása az, ami leginkább megfogott, elsőre is egyéniség volt vitathatatlan.A teste izmos,  szőrösek a combjai, a mellkasán végig húzódó fekete szőr pedig, a fürdőnadrágja alatt elvékonyodva futott tovább, felborzolva a női kedélyeket, sok szempár tapadt rá.
Bonn, Annabellának, a sógornőmnek a pasija volt!A a szőke filigrán lány,féltékenyen hordta körbe a tekintetét, és odabújt szorosan a férfi mellé,  védte a felségterületét. Akkor ezen még csak mosolyogtam…
- Valahogy ez a mostani barátja szimpatikusabb, mint az eddigiek. - jelentettem ki pár nap múlva.
- Ne is mondd - válaszolta Ketie a feleségem, aki igazán jó bőr. Karcsú, magas, hosszú combú, szereti a szexet, de hűséges. Rendszerető és megértő. Néha hisztizik, de hamar feledteti velem a dolgot, amikor szétteszi a lábát és a vörös fanszőrzete, ami csak egy kis sáv, rám mosolyog. Imádom. És miért is lenne tökéletes?
Elég, hogyha Isten az. Nem igaz?
- Ma meghívtam Annabelléket vacsorára. - A villa megállt a kezemben, épp a tojásomat ettem. Valamitől elkezdett remegni a gyomrom.
Az asszony egész nap takarított, nem mintha olyan rendetlenség lett volna, inkább imponálni akart Bonnnak azt hiszem. Én Szombat révén egész délelőtt az edzőteremben gyúrtam, fontosnak találtam, hogy az izmaim be legyenek lőve, minden kis izomköteg kirajzolódjon a szolizott bőröm alatt, szóval a világért nem akartam lemaradni Bonn mögött…
- Igazán csini vagy ebben a vad, zöld ruhában – csaptam az asszonyom fenekére, aki sietett ajtót nyitni, megjöttek a vendégek.
- Hogy történt? - Ketie kétségbeesett hangjára én is azonnal az ajtóban teremtem. Bonn fantasztikusan festett a farmer–póló szerelésben, az arcvizének illata felkúszott az orromba.
- Rosszul lett, bevittem az ügyeletre. Magához tért az ájulás után, de nem érezte jól magát, én pedig nem akartam telefonálni, ő kérte, hogy személyesen jöjjek!
- Azonnal látni akarom a húgomat! David vigyél a kórházba!
Mindhárman elindultunk, szinte azonnal. Annabella feküdt egy kórházi ágyon, a karjába infúzió csöpögött. Az orvos csak annyit közölt nincs nagy baj, de nem mehet haza a beteg, Anabella megfigyelés alatt áll, és még vissza van pár vizsgálat, hogy tudják, mi lehet a baj.
Ketie ránk nézett, a szép szemében könny ült.
- Ti menjetek haza, vacsorázzatok meg, én itt maradok! - tette a kezét a testvére vállára. Kicsit ellenkeztünk, de beláttuk, nem sok mindent tehetünk, Annabella már jó kezekben van, és Ketie elég, ha vigyáz rá.
Bonn nem tűnt túl vidámnak, de nem akartam magára hagyni. Vonzott valamiért a társasága, mint legyet a légypapír.
- Annyira le tudnám most magam inni! - állt meg a sportautója előtt.
- Hát hagyd itt a kocsit, menjünk az enyémmel, és irány az éjszaka!
A kék szemek hitetlenkedve néztek rám, majd a mosoly csodaszép szikrákat rajzolt bele, de lehet az én barna tekintetem is elkezdett csillogni.
- Komolyan mondod? Benne vagyok! - a két és igen erős tenyér megszorította egymást, ezennel a barátság elkezdődött.
A kiskocsma ahová először beültünk tömve volt. Vidám csevej folyt mindenhol, a képernyőn ami a pult fölé volt erősítve a helyi kosárbajnokság győztesének címvédő meccse zajlott éppen. A pultos lány mosolygós volt, tetszett a légkör. Hétvége lévén a közepesnek számító városban megteltek az ilyen helyek ahol sokan csak bemelegítettek a későbbi, vad éjszakákhoz, táncos partikhoz.
- Igyál te is, szamár iszik magában! Van itt a belvárosban is egy lakásom, majd ott éjszakázunk.
Több sem kellett, azonnal rendeltem én is sört a pizza mellé és töményt kísérőnek. Mindenről beszélgettünk, pénzről, munkáról, nőkről, autókról, ahogy ez már a férfiak között lenni szokott. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást; összhangban lenni egy alig pár órája ismert emberrel ritkaság, de létező dolog.
Egy sztriptízbárba vitt az utunk onnan, kissé már illuminált állapotban, ahol igen bájos lánykák, és nagy dudák között eltöltöttünk még vagy három órát. Jól éreztük magunkat, még táncoltunk is kicsit, egy-egy lánnyal. Diszkóba nem akartunk menni, hajnaltájt elindultunk Bonn lakása felé, hogy reggel majd be tudjunk ugrani a kórházba.
Bonnak csupa üveg és króm berendezésű, hatalmas ablakokkal ellátott tetőtéri lakása volt, belsőépítészként igen értette a szakmáját, csak tátottam a szám az egyedi megoldásokon, a falba süllyesztett kis fülkéken, és azon, mennyire ízlésesen, otthonosan, mégis modernül néz ki minden.
- Örülök, hogy tetszik, ha akarod a ti lakásotokat is átalakíthatjuk, nem kérek érte semmit! Megtervezem ingyen, elvégre barátok vagyunk!
- És lehet rokonok is leszünk! - Bonn elkomorodott majd megrázta a fejét. Mintha árnyak telepedtek volna az arcára.
A kezembe nyomott egy itallal teli poharat, majd az egyik fotel felé intett, hogy üljek le.
- Nem leszünk azok David, csak neked mondom, de soha nem nősülök meg és nem kötöm le magam! Szemétség volna, Annabellával pedig a legnagyobb. Rendes nő, megkedveltem. Jobbat érdemel nálam, én nem tudok egy nő mellett sem megmaradni.
- Á, ne így állj neki! Persze mindig van csábítás, főleg ha az ember jól néz ki, én is kapok ajánlatokat, pedig tudják, hogy nős vagyok. Fejben dől el minden, és ha te egy mellett akarsz maradni, akkor úgy lesz. Néha pedig…szóval, amiről nem tud a másik az nem fáj, attól még nem leszel rossz ember.
Bonn a pohara falát bámulta, a hidegen lecsapódó párát, megrázta az olvadó jégkockákat, aztán lehúzta a maradék italt.
- Nézd, jobb most, mint később. Tulajdonképpen nem kellene elmondanom, de úgy érzem olyan ember vagy, hogy megérted. Kedvellek az első pillanattól fogva, ahogy megláttalak. - Ez nagyon jól esett nekem, még el is pirultam. Ritkaság számba ment nálam az ilyesmi, nem is azért mert száznyolcvan centi feletti, izmos ember vagyok, hanem mert nehezen jövök zavarba.
- Ezzel én is így vagyok - vallottam be őszintén.
- Szóval… - kis hezitálás. -  Tudod a szex…nálam, nem úgy megy, mint másnál.
Elkerekedett a szemem.
"Vajon mit ért ez alatt?" Tolult az agyamba. Lehet, hogy macsó kinézete ellenére van valami bibi vele?
- Nem? - kérdeztem szerencsétlenül.
Bonn elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Ne gondolj semmi rosszra, nincs egy herém, és a férfiasságommal sincs semmi gond. Csak annyi az egész…, a férfiakra jobban bukok mind a nőkre!
Na bumm!
Megállt majdnem a szívverésem, éreztem, hogy lever a víz,  és azt, hogy nem tudok normálisan reagálni, ahogy kellene.
- David, most meg mi van, úgy ülsz ott, mintha megtámadták volna a Földet a marslakók!
Lassan emeltem fel a fejem, a szemünk összekapcsolódott. Megremegtem kissé, zavarban voltam rettenetesen.
- De akkor Annabellát miért…?
- Bi vagyok, a lányok is felizgatnak, de sokkal kevesebbszer, ha érted a dolgot.
Felálltam, Bonnt akkor sem találtam kevésbé szimpatikusnak mint előtte. Kicsivel sem, és ez bosszantott picit.
- Próbálom megérteni - nyögtem rekedten. - Nem ítélem el a másságot, mindig is volt és lesz. Azt hiszem, nem azon mérik az embert, ki, kivel kefél, de ez a biszex nekem kicsit fura. Gondolom, a lányosabb, feminin fiúk tudnak lázba hozni, az olyan kis vékonykák.
Bonn hangosan felnevetett és intett, menjek vele a sarokban található biliárdasztalhoz. Elrendezte a golyókat, majd egy elegáns mozdulattal lukra küldte az első fényes színűt.
Behajoltam, én is felkészültem a célzásra.
- Nem.
- Mit nem? - kérdeztem vissza sután.
- Nem a nyunyókák, tudod, a vékony fiúk tetszenek.
Nyeltem egy nagyot a homlokom verítékes lett. Próbáltam a dákóra összpontosítani, bár akkorra már a gyomrom is remegett.
- Hanem az erősebb, férfiasabb egyének, akikből árad az erő, a vadság. -  Teljesen zavarba jöttem.
- Mint te.
K.O.
A golyóm nemhogy mellé ment, de le is pattant az asztalról…
Egyszerre kaptunk érte, a homlokunk összeütközött. Bocsánatot hadartunk, megint összeért a testünk, végül Bonn megfogta a karomat.
- Ne szerencsétlenkedj már, mi lelt?
- Nem tudom, egyszerűen elfáradtam, csak ennyi az egész.
Mindketten tudtuk, többről van szó, mentségeket keresek. Bonn arca piszkosul közel volt hozzám, majd belehaltam annyira. Léptem kettőt hátrafelé, amitől a férfi szemeibe keménység költözött.
- Menekülj csak! Örökké bánni fogod, ha most megfutamodsz!
- Mi van? - kérdeztem idegesen, és kissé hangosabban, mint szerettem volna.
- Kívánlak.
A falak egyszeriben forogni kezdtek körülöttem, úgy éreztem, valami különleges szert szedtem be és nem vagyok észen.
- Nem hiszem, én soha az életben…. - Bonn nem volt gyenge jellemű, se bátortalan. Oda állt elém.
Az izmaira feszülő, fehér pólóban olyan volt, mint valami testépítő verseny győztese. Az illata megint megcsapta az orrom, a bőröm valamiért lúdbőrözni kezdett.
Kivette a kezemből a dákót, ami lehetetlenül és tehetetlenül lógott akkorra már az ujjaim között majd az asztalra helyezte. A szemembe nézett és megigazította a márkás, kék ingem gallérját.
Annyira közel volt megint hozzám, mint férfi még soha.
Rohanni kezdtek bennem a gondolatok, a férfi-szexre sosem gondoltam, bár a szex terén voltak már meredek próbálkozásaim, de kizárólag nőkkel! Bonn olyan volt, akár egy mágnes, vagy egy második bőr, ami a testedre kerül és nem tudod levetni.
Amikor az erős ujjai az eres, vastag nyakamhoz értek akkorát nyeltem, hogy valószínűleg hallani is lehetett. Ott álltunk egymással szemben, két izmos, szekrény nagyságú fazon, a csupa–üveg lakásban, különös félhomályban, alattunk az ébredő kisvárossal.
Valami varázslat lehetett a levegőben, vagy nem tudom, de hagytam olyasmit, amit soha nem hittem volna, és valószínűleg soha, semmikor, senki másnak nem engedek.
Bonn kigombolta az első gombomat, majd a másodikat, a harmadik után pedig a barna szőrrel enyhén fedett mellkasomra hajolt.
Égetett a szája!
Leblokkoltam, a szemeim lecsukódtak tehetetlenségemben.
Arra eszméltem; lekerült rólam az ing, az elegáns, fekete, vékony nadrágomban ácsorgok, szívásoktól kőkemény mellbimbókkal, olyan feszülő ágyékkal, amilyent még életemben nem tapasztaltam.
Gondoltam ideje lenne elmennem, még van visszavonulásra mód, mégsem tudtam mozdulni, valahol a szívem legmélyén nem is akartam.
- Kurva élet! - suttogtam el egy káromkodást rekedten, amikor a férfi a nyakamba csókolt, a nagy tenyere pedig a lábam közti keménységre fogott.
Bonn ekkor emelte fel a fejét.
- Istenem - sóhajtotta. - Még az életben nem kívántam férfit annyira, mint most téged.
Szörnyű volt tudni, hogy megfog csókolni, és azt hogy akarom én is.
A tarkómra helyezte a másik kezét, kicsit beletúrt a hajamba, mialatt a szemembe könnyek gyűltek, annyira elkapott a szégyen a gyengeségem miatt.
A számra hajolt. Összeért az ajkunk.
Húúúúúúú.
Nem vagyok a szavak embere, sem idióta romantikus, inkább kemény és csábító a kapcsolatokban, akkor ott, mégis elveszve éreztem magam.
- Nem tudom mi ez? - szakítottam el a duzzadt számat. - Sírni tudnék - nyöszörögtem. - Mit csináltál velem? Ez nem én vagyok, nem én, neeem!
Bonn utánam kapott, amikor kiszakítottam magam a bűvköréből.
- Ne akarj elmenni David, megveszek érted! És jó vagyok nálad én is, ne fogd fel tragédiaként! Olyan kemény a farkad, mint a kő.
Tiszta piros lehettem, égett az arcom, kívántam kegyetlenül az ott maradást. Eleredtek a könnyeim, annyira szánalmas voltam.
Bonn magával húzott, én pedig föladtam saját magam. Hagytam hogy gördüljenek azok a kurva könnyek, úgyse sírtam már vagy tíz éve.
Az ágya hatalmas, kerek volt, stílusosan, fekete selyemmel lefedve, csak pislogtam, amikor oda néztem. Bonn áthúzta a fején a pólóját és most már ő is félmeztelen volt.
- Nem erőltetek semmit, csak bújjunk össze. - Tiszta hülyén hangzott, mintha valami első bálozók lennénk.
- Én nem is akarok semmit - mondtam egyre hangosabban. Ekkor Bonn az arcomhoz hajolt, elkezdte a könnyeimet puszilgatni. Jézus, ez még egy nőtől is furcsa lett volna, nem ám tőle! A szája elérte az enyémet és egészen elvesztem, amikor a nyelve betolult a számba. Apróbb,  majd egyre nagyobb hullámok kezdtek átvágni a testemen, rázós elektromos kisülések tettek egészen lázassá.
Bonn átölelt, mellkas a mellkashoz, váll a vállhoz, test a testnek feszült. Kezdett kicsúszni  teljesen a talaj a lábam alól, a maradék ellenállásom üdülni ment, visszacsókoltam valami vad mormogások között, és végre, megfogtam a karját. Lázadó smárok sorozata következett egymás után, fogdosás, tapizás, főleg a részéről.
- De kibaszott jó vagy! - mondta mielőtt hátradöntött és rám feküdt. Nagyon furcsa volt egy másik férfival fölöttem, hihetetlen, kegyetlen undorító és mégis, valami fantasztikusan izgató.
Érzelem-vihar-koktél.
Éreztem mennyire keményen áll neki is a pénisze.
Csak csókolóztunk és nyalakodtunk, őrült-vad szenvedéllyel mintha az életünk függne tőle, én pedig már csak majdnem attól elélveztem, hogy a gombomat kioldotta és lehúzta a cipzárt. Szégyelltem a nyögéseimet és azt, hogy elő cseppek nedvesítik be az alsómat.
Amikor kezébe vette a falloszomat, azt hitem végem van. Mint egy kis szűzlány, odakaptam és leakartam feszíteni a kezét onnan, pedig őrülten izgató volt.
- Engedd, jó lesz!
- De én nem vagyok meleg!
- Nem hát, de nem is érdekes, vonzó vagy, és én örömet akarok neked okozni! - Ekkorra már lejjebb csúszott és nézte amit fog, szinte lüktetett a kezében a farkam. Vastagon és nedvesen élvezte minden érintését, szorítását, a csípőm előre felé akart minduntalan lendülni,  csak  szakadtak belőlem kifelé a nyögések.
Bonn lehajolt és hátra húzta a makkomról a bőrt, fedetlenül bámulta, majd megnyalta a legtetejét, eltüntetve a nedveimet, és benyálazva alaposan a péniszem fejét.Ekkorra már irtózatosan kész voltam még a kis lábujjam is élvezett.
- Kapd be, Istenem, vedd a szádba! - kiabáltam önkívületbe esve.
A férfi nem habozott, lejjebb rángatta az alsómat a nadrágommal együtt. Az egyik szárát lehúzta és befeküdt a lábaim közé, míg én a másik szárát is lerugdostam magamról a fekete anyagnak. A szájába vette a farkam miközben mogyorózott, és simogatott.
- Én ezt nem fogom sokáig bírni, kész vagyok! - szaladt ki a számon egy –két perc után és valóban, szakaszosan, a lepedőt gyűrve élveztem hosszan, bele Bonn szájába.
- Ahhh, de finom voltál! - nézett rám, amikor megtörölte magát.
- Most te jössz! - Kába voltam, de ellenkezni nem volt időm. Még futottak rajtam keresztül az élvezet utó-hullámai, amikor Bonn lemeztelenített alsó testtel a szám fölé térdelt.
Megijedtem, amikor a hatalmas, eres farka ott nyomult az  arcomnál, mégis az ujjaim automatikusan utána kaptak és elkezdték húzogatni a bőrt.  Bonn rátette a kezét az enyémre így sarkallt a megfelelő ritmusra, majd amikor kissé elnyílt a szám, a csípőjével előre rendült, nekem pedig becsusszant a számba a makkjának a feje.
Furcsa volt, próbáltam nem érezni a sós ízt. Lelassult a kezem, bénán tartottam a szám.
- Csináld, vágyom rád!
Bonn lassan, kicsiket mozdulva, kezdett szájba dugni, óvatosan és figyelmesen. Nem élveztem igazán, de mégis izgatóan hatott rám a dolog, kezdtem megint kissé keményebb lenni, és bizsergett mindenem a kívánástól.
Arra eszméltem; élvezettel szopok, Bonn nyöszörög, és a végén, amikor megfeszül a teste, kihúzza a péniszét a számból és az arcomra élvez, mint valami ribancnak.
Amikor lemászott rólam és odanyújtott pár zsebkendőt, hogy rendbe szedjem magam, el tudtam volna a föld alá süllyedni. Annyi mindent tudtam volna mondani vagy ordítani, mégis bennem rekedt minden szó. Sértődötten elfordultam és duzzogtam. Nem hittem el saját magamnak, amit csináltam. Hitetlenül ráztam a fejem.
- Kérlek, gyere tussoljunk le! - Nem válaszoltam, nem mozdultam. Ekkor Bonn odajött velem szembe, az ágy elé ereszkedett.
- Ne legyen lelkiismeret furdalásod! - Eszembe jutott Annabella, és Ketie amitől még nyomorultabbul éreztem magam. Bonn a vállamra tette a kezét, majd lassan az arcomhoz hajolt.
- Gyere - húzott, én pedig végre megmozdultam. Meglepődtem azon, amit ez után tettem. Bonnt odarántottam az ágyra és belevágtam az arcába ököllel.
- Gyűlöllek! - Kiabáltam.
A férfi fájón szorította a kezét az arca jobb felére, de nem láttam rajta dühöt.
- Jó, csak menjünk tisztálkodjunk meg.
Az, hogy nem haragudott, rosszabb volt mindennél.
Végül elmentem zuhanyozni a flancos, csupa zöld fürdőjébe, de persze vele. Egyre közelebb lépett, a víz mindkettőnk testére csurgott.
Bonn megfogta a vállam és lefejelt, neki estem a csempének, ezután villámgyorsan mellettem termett és a számra tapasztotta a száját, de előtte ennyit mondott: - Az ütés miatt kaptad.
Ha addig azt hittem vadul csókolóztunk előtte, hát tévedtem, mint az állatok akkor. Hörögtünk, forgolódtunk, neki nyomtuk egymást a csempének.
- Úgyis megbaszlak!
- Soha, te barom!
Ekkor Bonn térdre ereszkedett és a szájába vette a farkam, finoman szopott, élveztem. Majd egyszer csak megfordított és elkezdte nyalni a fenekem. Még soha nem csinálta nekem senki, fantasztikus érzés volt. Utánozhatatlan és semmihez sem hasonlítható. Amikor becsusszant néha-néha, egy-egy ujja, alig kaptam levegőt az idegen, mégis csodálatos érzéstől. Amikor már majdnem önkívületben vertem  a farkam, Bonn odahozott valami sprayt. Azt hittem dezodor, de nem az volt.
Nem kérdeztem meg mit tartalmaz, de utólag tudom már, egy izomlazító volt, ami hidegérzetet okoz és a végbél záróizmait ellazítja, kezdő anál szexhez való.
Befújt vele.
Majd hátulról átölelt, a nyakamat és a tarkómat csókolgatta, kicsivel később pedig éreztem a kemény péniszt a fenekem vágatának nyomódni. Megrázkódtam, remegtem, majdnem elvesztettem az eszméletem. Olyan állapotban voltam mintha a föld és az ég között lebegnék, és a csontjaim elakarnának olvadni.
- Hajolj be kicsit bébi, engedd, hadd élveztesselek el még finomabban, mint a szobában!
Hajoltam igen, döntött is előre már ezután, a kemény fallosz pedig negyedik lökésre bennem volt, két-három centire egészen biztos.
Hogy mit éreztem közben?
Fájdalmat, azt hogy vécére kell mennem, és csodálatost is ugyanakkor. Kilöktem akaratlanul is magamból, így Bonnak még néhányszor be kellett illeszteni a farkát a lukamba, majd végül megragadta a csípőm és belém csúszott jobban, onnan aztán nem volt kegyelem, csak kefélés és nyögés a részemről!
Folytak a könnyeim, az arcomról potyogtak. Egyszer fájdalmat éreztem, másszor élvezetet, kurvának és baromnak titulálva magam.
Amikor Bonn egy bizonyos pontot stimulált rettentő élvezetes volt, de az sajnos mindig megszakadt, ahogy mozgott bennem. Keményen kefélt, nem kímélt és nemsokára éreztem, hogy a végbelembe melegebb költözik, Bonn elélvezett nagyot nyögve, a csípőmnél fogva szinte magára húzott. Óvszeren keresztül is érezhető volt a sok sperma.Nekem addigra félárbócon volt a férfiasságom, valahogy nem állt fel, de nem is bántam.
Ezek után nem emlékszem, hogy kerültem ágyba, de azt hiszem ordítottam vele, majd sírtam. Csókolóztunk, összebújtunk az ágyban.
Reggel volt már.
Így nemcsak Bonn, de a reggel is hozzám bújt részegítően, csodálatosan, elemeimre esetten és úgy, hogy azt sem tudtam, ki is vagyok valójában…
Délután mentem csak haza, a telefonom nem volt bekapcsolva. Annabellát haza engedték reggel, mint kiderült, Ketie pedig ordított, ami miatt nem tudott elérni, sem Bonnt nem tudták felhívni. Elmondott minden kurafinak - mert biztos nőnél aludtam-, és alaposan összevesztünk.
Ha tudta volna az igazat…
Annabellának epeköve volt, később megműtötték, Bonn pedig azóta is a szeretőm, nemsokára odaérek hozzá, és óriásit foguk kefélni.
Mert rájöttem nem csak ő, de én is biszex vagyok!