Bombay Expressz. India.

Hosszú bejáróúton haladtunk befelé, csimpaszkodtam a hatalmas tenyérbe és az arcára nézve már nem azt a komplexusokkal teli férfit láttam, aki volt. Valahogy ragyogott a szürke bőre, és élvezte, hogy először valós hatalmat gyakorolhat valakin. A kerítés belső fala a forradalmi szélsőségesek propagandaanyagával volt tele, kis Tranzit állt az első parkolóban. Mintha megállt volna az idő „bersifat revolusi Bombay”. A kerten túl látszottak a garázssorok és a vörös ég. Turbános, fiatal férfi szaladt felénk és vigyort ragasztott a képére, ahogy rám nézett. Hindiül kezdett beszélni Farsivel, és látva az értetlen arcomat, gyorsan angolra váltottak.
„The family Zuhait is arrived. But just stay calm, everything gonna be okay. I said to Mom that you will be here.”
Elindultunk befelé az emelkedőn, és Farsi idegessége engem sem tett nyugodttá. Nem a főbejáraton mentünk be, mert ahogy kivettem a halandzsájukból az esküvő hamarabb elkezdődött a vártnál, ha minden család megérkezik, muszáj elkezdeniük a szertartásokat. Mi pedig nem voltunk az alkalomhoz öltözve.

Szerettem volna megállni egy kicsit, és nem sodródni át a konyhán, rohangáló, pánikba esett alkalmazottak közt. Csak rohantunk, rohantunk, majd arra eszméltem, hogy becsukódik mögöttünk az ajtó. Karsi otthonosan az ablakhoz sétált, és behúzta a függönyöket.
„Most bujkálunk?” Rám mosolygott és odalépett. Átkarolt és szájon csókolt. Jó volt kettesben maradni. Felemelt, és rádöntött az ágyra, összesúrlódott a testünk, éreztem a merevedését. Vetkőztetni kezdtem, és ő egyre erőszakosabban izgatott, a farmeren keresztül a csiklóm körívét dörzsölte. A követelőző mozdulatai hamar elérték, hogy akarjam őt, jobban, mint előző aktusaink előtt. Bármennyire is új korban élünk, a kultúrájuk része az, ahogyan a nőket és a szexualitást kezelik. Ismeretségünk első heteiben félve kezdeményezett, nem akart uralkodni rajtam, másféle közösülésre pedig úgy sejtem képtelen volt. Hamar megértettem vele, hogy nincs ezzel semmi baj. Világ életemben azt szerettem, ha letepernek, és nyilvánvalóvá teszik, hogy hol a helyem az ágyban. De akkor azt hiszem más volt. Legalább annyira éreztem rajta a függőséget, amelyet az életébe vittem, mint amennyire én a hatása alatt voltam. Lerángattuk egymásról a ruhákat és a hasamra fordított. Szétterpesztett lábaim közé nyomta a farkát, és a párnák közé lökött, miközben átfogta a mellkasom. Mozogni kezdett, én pedig zihálni. Néhány perc sem telt el az időtlenségben, mikor kivágódott a szoba ajtaja, 2 turbános férfi állt a folyosón. Karsi hindi káromkodásba fogott, és felpattant az ágyról, rám dobta a takarót és szabály szerint nekiesett a 2 srácnak, akik a sokktól nem moccantak és rám meresztették nagyvágású szemüket. Karsi kilökte őket az ajtón és ordibálást hallottam. Moccanni sem mertem, ijedt voltam és butának éreztem magam.

A hangok elhaltak, Karsi visszajött és dühöngött. Nyugtatni próbáltam, a hátára tettem a kezem. A nyelvén motyogott, majd visszafordított az ágyba, és szó nélkül dugni kezdett. Olyan erővel csapódott belém, hogy a fájdalomtól minden lökés után felnyögtem. Hangosak voltunk, befogta a számat, és tovább folytatta. Elélveztem, megfeszült az ő teste is, és nyögve rámdőlt, be a fehér párnák közé. Nem szólalt meg, és én sem szóltam. Elteltek percek, majd felült és magához húzott.
„Ne haragudj, nem akartalak kitenni ennek. De ma nem mutathatlak be.”
„Elmenjek?”
„Megpróbálom megmenteni a dolgainkat, ostoba voltam.”
„Ki előtt kell magyarázkodnod?”
„Te ezt nem érted, ha ez kikerül innen én hirtelen ünnepelt férfi leszek, elkezdenek nekem feleséget keresni. Vége az életemnek. Öltözz, megyünk.”

Összeszedtem magam, és a még mindig nyüzsgő konyhán keresztül kivezetett a házból. Egy kocsi állt a külső ajtónál, a sofőr kinyitotta nekem az ajtót, én beültem. Karsi már nem volt mögöttem, az autó elindult, én pedig ott maradtam megtépázva, spermától ragacsosan a bizonytalan jövőm kellős közepén.