bogu mesék: Hófehérke és a hét törpe.

Történt egyszer, hogy a törpék aznap is szorgalmasan dolgoztak a bányában, és csak a Kuka maradt otthon, hogy megfőzze a vacsorát az éhesen hazatérő törpéknek. Éppen a krumplit hámozta, amikor elsötétült a bejárat és egy gyönyörűséges hófehér bőrű, piros arcú, hollófekete hajú szépséges lányka állt az ajtónyílásban. Karján kis kosárnyi gomba. Kukának az ámulattól kiguvadtak a szemei és csak tátogni tudott a meglepetéstől.

Hófehérke illendően köszönt és megkérdezte, hogy kaphatna-e egy pohár vizet. Kuka még mindig tátogva, mivel amúgy is kuka volt az istenadta, az asztalra mutatott, ahol a viaszosvászonnal letakart asztallapon, egy kancsó, teli vízzel, és hét pohár állott egy hatalmas tálcán. Hófehérke hamar rájött, hogy egy kukával van dolga és szomját elverve nekiállt segíteni krumplit hámozni. Majd keresett egy méretes, nagy lábast és úgy, ahogyan kell, hagymát vágva, megdinsztelve, megpaprikázva, felöntve egy ampa vízzel, és odatette főni a felaprított krumplit. Csodálkozott ugyan, hogy ennyit főz a Kuka, de mivel nem tudott beszélni, gondolta a társai esetleg dolgozni vannak.

Hófehérke miközben főzött, eléggé kimelegedett és levette a pruszlikot, s csak kis babos szoknyácskájában, és egy karingben munkálkodott. Miközben ő főzöngetett Kuka megtisztította a szegfűgombákat és az asztalra készítette. Úgy gondolták, hogy a végén összefőzik a gombát a paprikás krumplival. Biztosan nem fogja elrontani. Elunván a tűzhelynél serénykedő Hófehérke bámulását, a sarokban lévő kis sámlira kuporodva, elővette méretese dákeszát és szemeit le sem véve Hófehérkéről elkezdett rajta gitározni. Az élvezés közben egyre nagyobbakat nyögött, amire Hófehérke hátrafordult és igencsak elcsodálkozott a méretes szerszámon. Mivel még szűz volt, nem is gondolta, hogy mire megy ki a játék és faszverő törpe elé kuporodva, segíteni akarván neki elkezdte cumizni.

A törpe sikongatni kezdett, mely szapora nyögésekbe, majd hörgésbe ment át. És egyszercsak valami nagyon finom hím lével lövellte teli a mohos Hófehérke száját. Az meg kikerekedett szemekkel csak nyelte, és nyelte az éltető nedűt. Mikor már elapadt a hímlé áradata, felállt, és megkavarta a rotyogó paprikás krumplit. Éppen a gombát adta hozzá, amikor csiszi-csoszi, vállukon a csákányokkal egymásután léptek be a törpék. Elvakította őket Hófehérke szépsége. Elsőre Vidor vigyorodott el, és hangosan adta jelét tetszésének.
— Ó, gyönyörűséges kis bülbül madaracska, honnan repültél ide kisded hajlékunkba, ahova még a madár sem jár? — Hófehérke így válaszolt nekik.

—Eltévedtem. Gombászni voltam az erdőben és annyira bementem a mélyére, hogy már azt hiszem, hogy sose találnék haza. Nem lehetne, itt aludnom nálatok éjszakára, mert félek a sötétben az erdőben bolyongani?
— Maradjál csak szépséges kisasszonyka, szorítunk magunk között helyet neked a hatalmas, nagy franciaágyon. — Mondta Hapci és nagyot tüsszentett. Magor nem szólt semmit, csak magaelé mormogta a bajsza alatt.— hű, mi lesz ebből, atyám? — Miután így megegyeztek Hófehérke kimerte az ételt az éhes vájárcsapatnak, és szolgálatra készen álldogált, amíg falatoztak. Csak miután végeztek akkor szedte le asz asztalt, elmosogatott és ő is nekiállt vacsorázni.

Míg Hófehérke falatozott, azalatt Tudor nekiállt elmosogatni a csetrest. Elmosta még Hófehérke üres tányérját is. Szende volt a soros tűzrakó, így kiment megrakni a kemencét, hogy befűtse a helységet. Vidor pedig a katlanba feltett egy nagy üst vizet melegedni, miután alágyújtott. Hapci begurította a hatalmas fürdődézsát, melyben együtt szoktak fürödni a törpök. Most azonban átengedték az elsőbbséget Hófehérkének. Köcsög szemeik kiguvadtak, amint mohón lesték, hogyan hullnak le egymásután a gyönyörűséges szűzről ruhadarabjai. Egyszercsak ott állt előttük anyaszült meztelenül az eleven csoda: a nő. Hófehér bőrét vállig érő, leomló hollófekete haja keretezte. Fekete burzsintja, a kíváncsi tekintetek elől féltőn próbálta eltakarni vérvörös nyelvecskéjű szemérmét. A törpöknek se kellett több, amint Hófehérke belépett a fürdődézsába, eszeveszetten hányták magukra a keresztet, majd, egymásután ledobálták ruházatukat.

Mikor aztán meztelenül körbeállva lesték Hófehérkét a habokból ki-kibukkanni, durungként merevedő hímvesszőiket munkába véve, igencsak rárántottak. Elsőnek Kuka pucsította ki szőrös seggepartját, és mohos fekete seggelyukát Vidor, kéjtől kirobbanásig feszülő bíborlándzsájára úgy felszúrta, mint legyet a gombostűre. Szende se volt ám oly szende, ő pedig Kukát kezdte el ekecselni. Aztán beindultak sorra, Hunor és Magor, majd legvégül Tudor vágott be Komornak. Hófehérke fel-felbukkanva a habokból kéjes vigyorral szemlélte a törpök kéjtáncát. Mikor aztán mindegyik belé lövellte’ a másikba hímlevét, kibújtak a másik tűzforró seggéből.

Aztán egyenként beugráltak Hófehérke mellé a dézsa fürdővízbe. Hófehérke egyenként lesikálta őket és kéjesen járt keze a hatalmas makkú bólogató hímtagokon. Miután így megtisztálkodtak, Hófehérke lépett ki elsőként. Megtörölközött, majd egyenként szárazra törölte a törpéket. Aztán asztalhoz ültek és előkerült a boros flaska. A törpök jól felöntöttek a garatra és nótázni kezdtek. Hófehérke pedig táncolt nekik. Aztán megágyaztak a hatalmas franciaágyon és a takaró alá bújtak. Ott aztán, újult férfi energiával, hatalmas vehemenciával feltöltődött törpök, egymásután, a másikakat igyekezvén lelökdösni, rámásztak Hófehérkére. Hófehérke pedig élvezte, hogy egyszerre három hímtag is járt benne. Egy a vaginájában, egy a fenekében egy pedig a szájában. Így élvezkedtek, és ontották a termékenyítő hímmagokat Hófehérkébe. Aztán elszenderedve, mély kómaszerű álomba merültek.

Hajnalban magukhoz térve felöltöztek, vállukra vették a csákányt és elindultak mind a heten a bányába, dolgozni. Ebből lett a baj. Hófehérke egyedül maradt. Éppen a babot áztatta be, hogy kolbászos bablevest főzzön a hazatérőknek, amikor megjelent a banya. Természetesen, ki más lehetett volna, mint a Vasorrú Bába. Karján egy kosár szép, mosolygós piros alma. Egy pohár vizet kért. Ez volt az ürügy, hogy Hófehérke közelébe férkőzzék. Így hálálkodott.
— Ó, szépséges királykisasszony, mivel is hálálhatnám meg ezt a nagy jócselekedetedet? Talán, ha elfogadnál tőlem egy almát ajándékba? — hízelkedett és átnyújtott egy mérgezett almát Hófehérkének. Az pedig, nem akarván megsérteni a banyát, beléharapott. Ebből lett a baj: azonnal szörnyethalt. A banya kiterítette a franciaágyra és elkotródott.

Volt ám sírás, és rívás, amikor hazatértek az éhes törpök. Úgy ríttak, mint a vett malac. Amint így siratják, Hófehérkéjüket, fehér lován megjelenik a királyfi. Már két napja kereste eltűnt menyasszonyát. Most, hogy rálelt, ráborult a halott szűzre, és ajakcsókot váltott vele. Csudák, csudája, a királylány, mert ő volt az, Hófehérke, a királyfi jegyese, kinyitotta a szemét és nagyot sóhajtott, mint aki mély álomból ébredett. A királyfi ölbe kapta , és felugorva nemes terhével hófehér pejparipájára, úgy ott hagyta a leesett állal bámuló törpöket, mint Szent Pál az oláhokat.. Meg sem álltak a királyi palotáig. Megházasodtak és ma is élnek, ha meg nem haltak.

u.i.

Kilenc hónap múlva beérett a szerelem gyümölcse: hét kan törpével ajándékozta meg a hites urát. Azóta sem tudnak rájönni az udvari tutorok, honnan lehetett ennyi magja az, egyébként magtalannak kikiáltott királyfinak, hogy egyszerre hetet belévetett’ Hófehérke mohó méhébe. Maradjon ez a mi titkunk!