bogu kaland: Kolumbia

Columbiai kalandjaim.

A mai Bogota közelében i. e. 10 000 körül vadászó-gyűjtögető csoportok éltek, amelyek kereskedtek egymással és a Magdaléna folyó völgyében élőkkel. I. e. 1000 körül az indiánok körében tagolt társadalmi szervezet épült ki, csúcsán a főnökökkel. A mai Kolumbiában két kultúra építette ki a legrétegzettebb társadalmi rendszert, a tayronák a karibi partvidéken és a muiszkák a Bogota körüli felföldön. Mindkét csoport a csibcsa nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélt. Az inkáktól eltekintve a muiszkák építették ki a legfejlettebb politikai rendszert Dél-Amerikában.
Spanyol felfedezők először a karibi partvidéket érték el 1500-ban Rodrigó de Bastidas vezetésével. Kolumbusz Kristóf 1502-ben hajózott arrafelé. 1508-ban kezdődött a terület meghódítása Urabá vidékén, Vasco Nuñez de Balboa vezetésével. 1513-ban ő volt az első európai, aki felfedezte a Csendes-óceánt, és híreket hozott a spanyolok számára a mai Peruról és Chiléről. A terület lakossága csibcsa és karib törzsek százaiból állt. Amikor a spanyolok meghódították őket, a harcok és a betegségek a bennszülöttek létszámának jelentős csökkenését okozták. A XVI. században az európaiak megkezdték az afrikai rabszolgák importját.

***

Bolíviából Peruba visszatérve két nagy dilemma előtt álltunk. A legrövidebb úton repülőn tudjuk megközelíteni a fővárost, ahol a világ legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező aranymúzaum található. Viszont San Augistínóba, a királysírokhoz, a hegyi szerpentineken, kritikán aluli döccenős útnak nevezett valamiken kell eljutnunk 8-10 óra lélekrázó úti gyötrelmektől kísérve.
A másik prekolunbán területre San Antonióba, ahol a sztélék találhatóak szintén 12 óra az út oda és ugyanannyi vissza a nyaktörő utakon. Viszont, ha Peruból autóbussal megyünk San Augusztínóba, akkor egy 10 órás utat megspórolunk. Viszont a San Augusztínói őserdei utat nem tudjuk elkerülni, ez a rázósabb. Oda, a fővárosból tudunk csak eljutni. Veteránutazásokban edződött csoportunk úgy döntött, hogy az autóbuszos változatot választjuk és csak a San Antoniói út végeztével, buszozunk a fővárosba.

Mivel nekem vacsorameghívásom volt a Columbiai magyar konzulhoz, ahol két üzletemberrel kellett találkoznom, telefonáltam a konzulnak, hogy tegyük át öt nappal későbbre a munkavacsorát. Most már minden akadály elhárult az utunkból. Újra buszba ültünk és hamarosan észak felől átléptük a perui határt. Pár órás buszozás után elérkeztünk San Antonióba. Ott egy motelban szálltunk, meg, ahol pont az első este egy csodálatos népi tánc és dalos fesztivál megnyitóján vehettünk rész az étteremben.
Vacsora után felállították a fadobogót, beszerelték az erősítőket, hangszórókat, lámpákat és 8 órakor kezdődött a műsor. A műsor nagyon lenyűgöző volt. Tulajdonképen hét képben előadták Kolumbia múltját. Éjfélig üldögéltünk még a bárban és emésztettük az élményeket. Aztán elvackolódtunk, mert reggel nagy élmények vártak ránk. Hatkor ébresztő, gyors reggelizés és indulás. 3 órás út állt előttünk.

Megérkezve az őserdei természetvédelmi területre a fogadóépületben megváltottuk a belépőjegyeket és gyors tárlatvezetésen vettünk részt. Bemutatták az i.u. I-II századbéli kultúra feltárt eszközeit, edényeit, és ruházatás. Maketteken életképeket is láthattunk. Innen gyalog mentünk az őserdei platón lévő sírok megtekintésének helyszínére. Mikor a helyi idegenvezető elkezdett már induláskor feltarisznyázni bennünket kokaleveleket tartalmazó kis zacskókkal, tudtuk emberpróbáló kirándulás előtt állunk. Bizony szükséges volt a levelek rágcsálásaként kapott erőre, mert a háromezer méter feletti magasságban nehezen vettük a levegőt. Amikor a plató alá értünk, elakadt a lélegzetünk.

Több száz lépcsőfokon kellett felmásznunk, felvonszoltuk magunkat. Már az út közepén elfogyott a levegőnk. Szerencse, hogy ötven lépcsőfok után volt egy egy pihenő, ahol lehetett gyönyörködni a tájban, videózni, fényképezni és kifújni magunkat. A platóra érve négy királysírt szemléltünk meg. A sírok faragott kövekből voltak megépítve és mindegyik előtt hatalmas kőszobrok álltak őrt. A bennük lévő királytetemeket és kincseket, majd Bogotában szemlélhetjük meg.
Végezve a négy sírral még hetven lépcsőfokon kellett felküzdenünk magunkat, hogy a platón lévő három újabb királysírt megszemléljük. Volt egy sír, ahol egy hatalmas alak két marka között egy fejével lefelé lógatott, lábainál megmarkolt csecsemőt tartott. A vezetőnk elmondása szerint ez a születés istenének kőszobra. Vettem is később egy másolatot, ma is a lakásomat díszíti. Miután elgyönyörködtünk ezekben, a sírokban elindultunk lefelé.

Lenn nagy meglepetés várt bennünket. Ugyanis piknikhez terítettek nekünk. Fehér abrosszal letakart asztalok, padok. Kitűnő kiszolgálás. Voltak előételek: saláták, pikáns szószok, és fehérbor. Az előételek után pástétomok, pácolt marha sültek hófehér kenyér, zsömle és savanyúság. A végén desszert dukált. A piknik után visszabandukoltunk hospedájunkba. A délután az őserdő felderítésével telt. Este vacsora. Vacsora után megint néptánc és népi dalverseny szemlélői lettünk. Ugyanis amolyan Kolumbiai Ki Mit Tud verseny középdöntőjét, láthattuk. Az élményre még ráfejeltünk a bárban és nyugovóra tértünk.
A következő napon nyolcórás utazással eljutottunk a fővárosba. Az út nyektető, nyaktörő és félelmetes volt. Hogy mégjobban felcsigázzanak bennünket, elmondták az idegenvezetőink, hogy Bogota a rablások, gyilkolások és drogbandaháborúk színtere. Jobb, ha nem hagyjuk el a szállásunkat. Ugyanis a legvédettebb helyen, a diplomata negyedben lévő hospedájban helyeztek el bennünket. Az körülbelül hatvan méterre lévő étkezdébe két rendőr kíséretében vonultunk át vacsorázni.
A vacsora nagyon finom volt. Voltak előételül saláták, fűszerolajak kis kancsókban, apró fasírtgolyócskák és szőlő. A leves hatalmas tálban került elénk az asztal közepére. Egy egész kopaszseggű vadpulyka főtt benne. Olyan erősen volt fűszerezve, hogy sokan nem bírták megenni. Én nekem nagyon bejött. A főétel egy hatalmas ropogósra sült tatú volt tálcán felszolgálva, amit a pincér darabolt fel nekünk. A végén bor, dessert, fagylalt. Vacsora után a rendőrök kíséretében hazamentünk szállásunkra.
Műkereskedő szobatársam, Lacika rábeszélésére egy baráti házaspárral az intelmek ellenére kimerészkedtünk az ócskapiacra. Én videóztam, ők alkudoztak. Végülis Lacika vett négy darab korsó másolatot, amit sokszoros áron adott el később eredetiként a boltjában. Én olyan sípoló, okarína, vagy körtemuzsika szerűséget vásároltam, aminek a bukléja egy szexelő párt ábrázoló kis szobrocska volt. Minden különösebb inzultus nélkül visszatértünk a szállodába. Ezt ép bőrrel megúsztuk.

Másnap bebuszoztunk a Belvárosba Múzeumlátogatásra. Egy órás városnézésen körbejártuk buszunkkal a milliomosnegyedet, a favellák világát, majd a főtéren a Múzeummal szemben letáboroztunk. A Múzeum lépcsősorának tetején a bejáratnál két géppisztolyos rendőr posztolt. Teljesen biztonságban éreztük magunkat. Az előtérben kisiskolásoknak volt agyagozás, és kreatív képzés. Elnézegettük, miként ügyeskednek,majd elindultunk a főterem felé.
A hatalmas teremben mindenütt tárlók. A tárlókban teménytelen arany, ezüst, jáde kincsek. Jobbra az Aranyember (El Dorádó) életnagyságú aranyozott szobra volt felállítva. Minden teremben két géppisztolyos teremőr vigyázta az értékeket. A kincsek megszemlélése után jobbra egymásba nyíló termekben a hét király arannyal, jádéval borított múmiája volt kiállítva, a királykincsekkel. Szemünk káprázott ennyi gazdagság láttán.
A bal oldali teremsoron voltak kiállítva a prekolunbán kultúra makettjei, és régészeti tárgyai. Itt külön ruházkodás, cserépedények, házak makettjei, és indiánok csoportjainak bemutatása volt látható egészen a spanyol hódításig. Háromórás káprázat után elindultunk kifelé. Én szokás szerint előreszaladtam és videóztam a kifelé jövőket. Egyszercsak az egyik gazdagon felékszerezett útitársnőnk mellé kanyarodott egy görkoris srác, és pillanatok alatt letépte róla arany nyakláncát és kitépte a füleiből gyémát fülbevalóit. Mire a nő elkezdett sikoltozni a gyereknek hűlt helye volt. Nekem még időm sem volt a videót bekapcsolni olyan gyorsan játszódott le az egész.

Ez után gondolkodtunk el, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk,és adjunk hálát az égnek,hogy éjjel az ócskapiaci sétán nem esett bajunk. Szótlanul ültünk ebédhez. Az élményeket és a rablást emésztettük magunkban. Este a hétszáz méterre, lévő Konzulátusra rendőri kísérettel taxiztunk át szobatársammal. A munkavacsorán a konzulék igencsak kitettek magukért,hiszen mivel a konzul régi jó barátom,szintén dunaújvárosi lévén,tudta hogy szeretem a jó italokat-ő is szerette- A kitűnő vacsora előtt,alatt és után igencsak sűrű koccintgatásba merült velem és tárgyalópartneremmel Malaver úrral,egy gyógyszergyár tulajdonosával.

Megállapodtunk Malaver úrral magyarországi látogatásában, majd kissé kapatosan búcsút vettünk a konzuléktól. Másnap kora reggel indulás San Augustinóba. Az úttalan utakon 3-4 ezer méter magas hágókon átvergődni nem semmi dolog. 12 óráig tartott az odautunk. Este, vacsora után holtfáradtan zuhantunk ágyba. Reggel 8 korébresztő, reggeli és indulás a sztélék megtekintésére. Busszal mentünk a 20 kilométerre lévő őserdei tisztásra. A fogadóállomáson leszurkoltuk a belépőket és kaptunk egy helyi vezetőt.

A helyszínen harminckét rajzokkal és ábrákkal vésett talpukra állított kétméternyi kőlapokat láttunk. A sztélék ábrái űrhajókra emlékeztető véseteket és szkafanderes embereket is ábrázoltak. Középen egy hatalmas, kör alakú sztélét szemlélhettünk meg és én le is, videóztam. Ezen, nem akarván hinni a szemünknek: harckocsikat, tanksapkába öltöztetett ufonautákat ábrázoltak. Sajnos ezt a magyarázó szöveget akkor még nem tudták megfejteni. A sok érdekességtől megrészegülve kóvályogtunk. Mikor már alaposan betőtekeztünk a prekolunbán kultúrával buszra ültünk hazamentünk hospedájunkba.

Este vacsoráig szabadidő. Sétálgatás a környező erdős vidéken. Bőgőmajmokat, vadpulykákat láttunk és kaptunk lencsevégre. Vacsora után fekvés, mert reggel indulás nyaktörő visszautunkra Bogotába. A visszaút még rosszabb volt, mint idejövet. Hulla fáradtan érkeztünk hospedájunkba. Másnap reggel, felmálházás és transzfer a repülőtérre. Véget ért 28 napos Dél amerikai kalandozásunk.