Biztos bizonytalanság - 1.fejezet

Begördültünk a felhajtóra a barátom kocsijával. Ő sokkal gyorsabb volt nálam. Kipattant az üléséről, kivette a csomagjaimat majd kinyitotta az én ajtómat is, míg én a biztonsági övvel vacakoltam. Igaz, nem vártam volna el tőle, de nagyon jól esett a kedvessége. Miután bementünk hozzájuk, az édesanyja köszöntött.
-    Szia Márk, szia Leila. De jó, hogy újra látlak. Mikor is voltál itt utoljára?
-    Úgy 1 hónapja.
-    Az jó rég volt. Sajnos most se élvezhetjük egymás társaságát. Tudod, Márk apjával elutazunk a házassági évfordulónk miatt. Meddig is maradsz?
-    Én anyuval úgy beszéltem, szerdáig maradok.
-    Az nagyszerű! Mi kedden jövünk haza, esetleg volna kedved kedd este nyársalni?
-    Óó, hogyne volna! Nagyon örülnék neki – mondtam lelkesen.
-    Rendben, akkor majd még szólok Lajosnak, hogy…
-    Jól van anya, menj, beszélj apuval, viszont Leila nagyon fáradt, eltesszük magunkat holnapra. Ti se maradjatok ébren sokáig, holnap 5kor megy a gépetek, ha nem tévedek. Különben is, összepakoltatok már?
-    Őőő, nem teljesen, jó hogy szólsz… Megyek pakolni. Érezd magad otthon Leila!
-     Köszönöm szépen!

Márk megragadta a kezem és felvitt az emeletre. A cuccaimat letette az ajtóban majd hozzám fordult.

-    Ne haragudj anyám miatt – ölelt át a derekamnál és csókolta meg a homlokom - tudod, meséltem neked mennyire odavolt meg vissza, hogy végre van barátnőm.
-    Tudom kincsem, tudom – simogattam meg az arcát – nem kell magyarázkodnod. Ha hozzánk mentünk volna, az én anyám is ugyanígy köszöntött volna téged - rám mosolygott, majd hosszan megcsókolt.
-    Öltözz át valami kényelmesebb ruhába, legalábbis, gondolom hoztál valami ruhát, hogy ne farmerben legyél egész héten.
-    Háááát – kezdtem mosolyogva – a rövidnadrágom az farmer. Mert annyira szerettem, nem volt szívem kidobni, csak mert kilyukadt a combomnál, így levágtam a szakadásnál mindkét szárát. De ez ne zavarjon téged, mibe vagyok.
-    Jól van, te tudod – engedett el a szorításából – de remélem, te nem olyan vagy, hogy otthon is full cuccban vagy.
-    Mi az hogy full cucc?
-    Szépen kisminkelve, a „legtrendibb, legdivatosabb” ruhákban, belőtt hajjal – mondta ezt nyávogós, plázacicás hangon, miközben úgy csinált, mint egy PÁWA-lány*, ami miatt hangosan felnevettem.
-     Mondd, te komolyan ilyennek gondolsz? Mintha alapjáraton 10 kiló smink lenne rajtam meg a divatmagazinból léptem volna ki? 2 éve ismerjük egymást, azóta így vélekedsz rólam? Milyen exeid voltak előttem? – kérdeztem nevetve.
-    Nem ilyen elragadóak, mint te – mosolyodott el. Hű, ettől a bóktól teljesen elpirultam.
-    Te szegény – nevettem el magam – attól, mert ők olyanok voltak, én nem biztos, hogy olyan vagyok. Ne hasonlítgass össze senkivel.
-    Rendben, értettem, nyugi. Na, öltözz át.
Szót fogadtam, felkaptam a táskám és bevonultam a fürdőbe. Igaz, már fél éve együtt vagyunk, de akkor se merek előtte átöltözni. Arról nem is beszélve, hogy most járok nála másodszor. Az első alkalommal, amikor itt voltam, akkor is igazából a szüleivel ismerkedtem. Mikor már a felsőmet cseréltem át, akkor jöttem rá, nem hoztam másik melltartót. Nagyszerű… Remélem, nem látja meg még egy ideig azt a melltartót, ami rajtam van, mert tuti begerjedne. Igazából későbbi alkalomra vettem, hogy majd jó lesz ezzel csavarni a fejét szex előtt, de olyan jó a kosara és olyan kényelmes, hogy amióta megvettem, mindig azt hordom. Kék alapon fekete csipke, hm… Hála az égnek, hogy a tangát nem hoztam és nem is szeretem annyira. Ha francia bugyi lenne hozzá, akkor viszont előszeretettel venném fel azt. De hát, így jártam. Míg ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, át is öltöztem. Összeszedtem a levedlett ruháimat és visszamentem Márkhoz. Mikor beléptem, felnézett a számítógépéről, és így szólt:
-    Miért nem itt öltöztél át? – kérdezte csalódottan.
-    Hát… Tudod, nagyon szeretlek meg minden, de.. még nem érzem úgy, hogy készen állok arra.
-    Jaj te, - állt fel a géptől, majd odajött hozzám, átkarolt, és beletúrt a hajamba – tudod jól, nem erőltetek semmit. Megbeszéltük, hogy akkor lesz, amikor te akarod. Az meg, hogy jó tested van és megkívánlak, arról nem te tehetsz…- mosolygott huncutul - és attól, mert történik velem lent valami, nem kötelező a szerelmeskedés. 
-    Mi az, hogy jó testem van? Nem is láttad még…
-    Ömm… Nem ruha nélkül gondoltam. Ruhában rengetegszer láttalak.
-    Ruhában semmit se látni. A ruha hazudik.
-    Jó, ne vitatkozzunk ezen. Nekem tökéletes vagy és kész – csókolt meg forrón.
Miután elengedett, ledobtam a táskám és kivettem a könyvem, ő visszaült a géphez. Odamentem hozzá és a belepusziltam a fülébe.
-    Mit csináltál, míg odavoltam?
-    Ööö. Neteztem.
-    Mit neteztél?
-    Hát…. Foci eredményeket néztem.
-    Aha... foci… - nyugtáztam magamban, ugyanis nem nagyon érdekel ez a sport. Fogtam magam, és bekúsztam az ágyába a könyvemmel.
-    Ú, van rágód?
-    Igen, nyúlj be az első fiókba – mutatott az éjjeli szekrényére.
-    Köszi – nyitottam ki és kicsit ledöbbentem. 6x4 darabos bontatlan, valamint egy bontott 12 Voltos elemcsomagot találtam, melyből már 1 hiányzott. Kivettem a bontott tasakot, és kérdőn fordultam hozzá – minek neked ilyen és ennyi elem?
-    Öhm.. Ne gondolj semmi rosszra… - kezdte, de míg ezt nem mondta, semmi rosszra nem gondoltam addig – Hát, igazából mindig kerestem elemet, de sose találtam, mert nem emlékeztem, hova tettem a csomagot, aztán mindig vettem új csomagot. Végül, mint látod 7 csomag lett itthon, és összegyűjtöttem őket, hogy egy helyen legyenek – magyarázkodott kissé akadozva.
-    Értem. De mihez kell ilyen elem? És miért az éjjeli szekrényben tartod?
-    Hát őőő… hűtőláda!
-    Mi van?
-    Hűtőládába kell. Tudod, ami az autóban van – csorgott le egy izzadság csepp a homlokán. Hmm, érdekes...
-    Aha… értem – néztem rá gyanakodva – és 24 darab?
-    Neeem, dehogy! Csak tudod, mikor haverokkal mentünk ide-oda, akkor a sört valamiben hűteni kellett… És hát… én vettem egy csomagot, hogy az elég lesz, de elfelejtettem hova tettem, és mindig vettem újat, és az új csomagra se emlékeztem... És így gyülekeztek a csomagok…
-    És miért az éjjeli szekrényedben tartod?
-    Hát… miért, hol máshol?
-    Mondjuk a garázsban…?
-    Hát.. de nem akarom, hogy apám elhasználja másra.
-    Miért? Van, amibe még jó a 12 Voltos elem?
-    Háááát.. például a szivargyújtóba. Vagy a szélvédő fűtőbe.
-    Szélvédő fűtő?
-    Igen abba.
-    Aha.. értem.. – mondtam, majd ráhagytam az egészet. Nagyon gyanús volt nekem ez az egész. Úgy tettem, mintha a könyvet olvasnám, persze néha lapoztam, nehogy lebukjak, viszont helyette nagyban gondolkodtam. Mi a fene lehet az…?