Beteljesült álom

Egy álom, amely egyszer talán valóra is válik… Egy fiatal „kislány” álmainak beteljesülése és az a határtalan boldogság, mely végigkíséri a lányt, egész életén.
Nicol, még csak 16 éves volt, amikor megismerte, az akkor már majdnem 23 éves Georg-ot. Szerelem volt első látásra. Georg az első találkozásukkor, egy szál gyönyörű sárgarózsát adott Nicolnak, melyet a lány azóta is egy pici dobozkában tart, kiszárítva, emlékként. Beszélgettek, ismerkedtek, majd megbeszéltek egy újabb, majd még egy újabb találkozót. A randevúk eredményeképp végül egymásba szerettek. Csodálatos, kimondhatatlan érzés volt még látni is őket… Ragyogtak.

Eltelt az első hónap… a második, harmadik… majd elérkeztek ahhoz a csodálatos nyári naphoz, amikor a 8. együtt töltött hónapjukat ünnepelték. A férfi egy selyemből készült sállal bekötötte Nicol szemét, s bevezette a nappaliba, majd levette a kendőt.
- Íme a meglepetés kedvesem… - az asztalon egyetlen gyertya égett, mellette egy hófehér vázában nyolc szál vörös rózsa.
- Ez… Csodálatos. – és szemébe könnyek szöktek – Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy, hogy boldoggá teszel. Szeretlek.
Georg egy hosszú, forró csók kíséretében átölelte a lányt, s a fülébe súgta gyengéden:
- Szeretlek.

Egy romantikus vacsora, és az azt követő pezsgőzés után a férfi ismét bekötötte a lány szemét, felkapta és felvitte a szobájába. A selyem ismét lekerült a lány csillogó szemeiről.
Az ágy körül szív alakban mécsesek égtek, közöttük 1-1 szál rózsa volt. Georg óvatosan magához húzta Nicolt és gyengéden megcsókolta. Végigcsókolta a lány nyakát, vállát, majd apró puszit adott az orrára és a füle mögé. Nicol megborzongott… Lassan, vigyázva fejtették le egymásról a ruhadarabokat. A férfi megállt, s nézte kedvesének csillogó barna bőrét.
- Gyönyörű vagy. Gyönyörű, és izgató. – Nicol elpirult, bár ettől csak még szebb lett a férfi számára.

Georg magához húzta a lányt, és megcsókolta, majd haladt egyre lejjebb, egészen a gömbölyű és az egymástól durcásan elforduló melléig, majd megindult felfelé, s ezt ismételgette újra és újra. Óvatosan lefektette őt az ágyra, végigpuszilta a köldökét, a combjait, majd ostromot indított a legcsodálatosabb testrésze ellen. Nicol halk nyögdécseléssel jelezte, hogy lassan de biztosan halad a csúcs felé, majd hirtelen összerándult minden izma, s megszűnt körülötte a világ. A férfi csókokkal borította el őt, majd mikor a lány szép lassan újra feléledt, védelmezőn karjaiba vette. Nicol a mellkasát simogatta, azután először csak kezével, később puha ajkaival is kényeztette a férfit. Nem sietett el semmit, a férfi legféltettebb testrészét gyengéden izgatta, míg a mennybe nem röpítette e nemes rész gazdáját. Hosszú percekig feküdtek összebújva, de a simogatások ismét feltüzelték őket, ekkor Georg lassan a hátára fektette Nicolt, s vigyázva, mozdulataik minden pillanatát élvezve, végül összeforrt testük.

Csodálatos összhangban mozogtak, az őszinte és féktelen szerelem irányította őket. Érezték, hamarosan eljön a pillanat… majd együtt repültek. Fáradtan, de határtalan boldogsággal simultak egymáshoz, és aludtak, míg a reggel és a napsütés fel nem ébresztette őket.
Azóta 4 év telt el, de kapcsolatuk, csak még szebb, még lenyűgözőbb lett, és ugye mondanom sem kell, hogy ez az éjszaka, még nagyon sokszor megismétlődött az évek során…