Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Beteljesülés

Pánikba estem. Mintha egy adrenalin löketet kaptam volna. Felélénkült előttem minden tárgy, csak úgy vibrált az egész helység. A földön megláttam a saját ruháimat, és férfi ruhákat is. Ismerősek voltak. Pontosan tudtam kié. Jobban aggasztott viszont, hogy miért vagyok fehérneműben? Próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történik velem, és próbáltam emlékezni, mi történt mielőtt elaludtam volna. A térdeimet az ölembe húztam, és ráhajtottam a fejem. Sírni volt kedvem, de nem ment. - Nyugalom! Szedd össze magad és gondolkozz basszameg! Az utolsó emlékem az volt, hogy elmentem a barátnőimmel a város legmenőbb szórakozóhelyére. A sztárvendég a kedvencünk volt. Tomboltunk az első sorban. Amikor vége volt, táncoltunk tovább a dübörgő zenére. Egyszer azt éreztem hogy valaki megölel hátulról. Megszokott dolog volt, hogy felkérnek minket táncolni, nem ellenkeztem. Jól éreztem magam, és minden gondomat elfelejtettem. Az Idegen közel húzott magához, és egyszerre mozogtunk a zene ütemére. Ránéztem a barátnőimre, és álltak, bámultak ránk. Mit ne mondjak, eléggé ijedt tekintetük volt. Kezdett aggasztani. Elindultak felénk mosolyogva, és az egyikük a fülembe súgta: - Kimegyünk egy kicsit, érezd jól magad. Meglepett. De nem foglalkoztam annyira vele, de zavart, hogy mi volt ez a hirtelen kirohanás. Na meg a furcsa tekintetek. Tovább táncoltunk, anélkül hogy tisztába lettem volna azzal, ki az az ember, aki keresztül fonta a derekamon a karjait. Gondoltam, hogy ismerem a táncpartnerem, akárcsak a barátnőim, de nem akartam hátra nézni, élveztem a pillanatot. Végül muszáj volt megfordulnom, de visszatartott. Nem volt erőszakos, csupán jelezte, hogy ne törődjek a kilétével, inkább táncoljunk tovább. Most sem ellenkeztem. Ki kellett derítenem ki ez a pasi. Úgy táncoltam, hogy a karjaimat hátra emeltem, és végigsimítottam az arcát. Minden apró részletet, anélkül hogy látnám, anélkül, hogy tolakodó lennék. Ismerős arcvonások voltak. Karakteres áll, pisze orr, rövid haj. Az átlagnál nagyobb fülek, és puha nyak. Abbahagytam a táncot. Megálltam, és leengedtem a kezeimet. Ő is megállt, és levette a kezeit a derekamról. Könnyezni kezdtem. Ő az. Ő az az ember, aki látszólag a legnagyobb ellenségem, de az egyetlen gyenge pontom. Óvatosan megfogta a kezem, és megfordított. ,,Azok a gyönyörű zöld szemek..." - gondoltam magamban. Mélyen belenéztem, hisz mióta nem láttam már. Csak néztünk egymásra, miközben körülöttünk az egész hely fepezsdült egy gyorsabb ütemű zenére. Megfogta az arcom, és megcsókolt. Nem tudtam mit tegyek. Itt áll előttem az az ember, aki tönkretette az életemet, és ennek ellenére is képes lettem volna érte meghalni bármikor. Az első, igaz szerelmem. Ironikus volt, hogy pont egy magyar dal szólalt meg. ,, Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap és félne a mától." Megcsókolt újra, és újra. Amikor elengedett, letörölte a könnyeimet, és mosolygott. Valami fura ízt éreztem a számban. Gyógyszerhez hasonlított. Egy tabletta volt. Látta a furcsa és ijedt arckifejezésemet, újra magához húzott. Elseperte a hajamat a fülemtől, és azt suttogta: - Bízz bennem. Majd megcsókolta a nyakam. Tudta. Mindig is tudta hogy a gyenge pontom. Hisz ismert. Gondolkoztam, mit tegyek, nyeljem le azt az ismeretlen anyagot, és bízzak benne úgy mint régen, vagy azonnal köpjem ki, és egy hatalmas, csattanó pofon után angolosan távozzak?! Nem volt időm, mert a tablettának egyre rosszabb íze volt. Lenyeltem. Megszorította a derekamat, és a magasba emelt, mintha egy versenyt nyertem volna meg. Fogalmam sem volt hogy mit kéne most reagálnom, de már mindegy volt. A fények egyre szikrázóbbak lettek, a zene hangosabb, és csak Őt láttam, senki mást. Nem tudom mennyit táncolhattunk, de nem fáradtam el. Megcsókolt, amikor csak tehette, és mióta elhagyott, életemben először: boldog voltam. Legalábbis azt hittem. Biztosan valamilyen szintetikus party drog lehetett, mert az események ezután gyorsabban pörögtek mint valaha. Megragadtam a karját, és a hatalmas tömegen keresztül kimentünk a friss levegőre. Úgy szorítottam a kezét, hogy már nekem fájt. De nem engedhettem el. Most kaptam vissza Őt. Nincs az a pénz amiért még egyszer lemondjak róla. Május volt, de rettenetesen hideg. Amint megéreztem, összeestem, és képszakadás. Apró villanások még voltak, mint például, hogy az ölében cipel, vagy hogy káromodik amiért sorompót kapott a kocsijával. Én pedig ott feküdtem a hátsó ülésen, és azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz, ne féljek, Ő majd vigyáz rám. A következő pillanat pedig a fájdalmas ébredés volt. Összeállt bennem a kép. Az Ő házában vagyok, az Ő szobájában, az Ő ágyában. A földön, azok az Ő ruhái, az enyémek mellett. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Örültem, mert valószínűleg szép éjszakánk volt, csak az a baj hogy semmire sem emlékszem. És egyben utáltam is. Drogot adott nekem, elvitt hozzájuk, és kitudja mit tett velem, amíg nem tudtam magamról. Gyűlöltem ezért, és ha előttem állt volna, talán életem első balegyenesét Ő kapja. Fel-alá járkáltam a szobában, de eszembe sem volt felöltözni. Leültem az ágy szélére, karba tett kézzel, és akkor megláttam. Egy papír darab volt a párnájára téve, ezzel a felirattal: ,, Jó reggel szépségem! Ha felébredtél, gyere le!" Szinte sokkolt ez az üzenet. - Mi az hogy szépségem? Bedrogoz, megerőszakol, elhurcol magához, és még jó reggelt szépségem? - gondoltam magamban. De egy szerelmes ember, sosem fog racionálisan gondolkodni, hiába várja el tőle a társadalom. Valljuk be, a felhők fölött jártam. - Azt írta, hogy szépségem. Én... az Ő szépsége. Boldog vagyok! - nyugtáztam. Ha látni szerettem volna, akkor le kellett mennem. Le? De mégis hova? Egy családi házban voltam, ahol szülők vannak általában és gyerekek. Én meg ott álltam fehérneműben, kócos hajjal, elkenődött sminkkel. Megcsapott a reggeli illata. Tudtam hogy lent van. Felkészültem a legrosszabbra. Le kell mennem, ilyen ramaty állapotban, üdvözölni a szüleit, és közölni velük, hogy egy egy éjszakás kaland voltam a fiúknak. Hozzászoktam a reggeli sietséghez, és hogy kb. öt perc alatt kell magamból kihozni a legjobbakat. - Kell egy fürdőszoba. - suttogtam. A szobához tartozott egy pici zuhanyzó, mosdókagylóval, és egy külön mosdóval. Megfésülködtem, lemostam a sminket, és fogat mostam egy fogkefével amit ott találtam. Valószínűleg az övé. Mintha nem jártam volna még a szájában. Nem törődtem az apróságokkal. Felvettem a pólóját, aminek olyan jó illata volt. Próbáltam hajgumi után kutakodni, de mit is várok egy olyan háztól, ahol három fiúgyerek van, és az édesanyján kívül, nincs nő a családban. Hajgumi helyett, másra bukkantam. Egy doboz óvszerre, aminek a külső csomagolása össze-vissza volt tépve. A leírás szerint három darabot tartalmaz, de én csak kettőt találtam benne. - Ha megtörtént a legrosszabb, akkor legalább mindketten eszünknél voltunk. - nyugtattam magam ezzel az elcsépelt mondattal. Még utoljára megmostam az arcom. Jéghideg volt a víz. Mintha sokkhatás ért volna, egy mondat ugrott be az előző estéből: ,, Nyugodj meg, egész hétvégén enyém a ház. A család többi tagja elutazott." Hatalmas kő esett le a szívemről. Magabiztosan, és mosolyogva, de egy pici félelemmel a szívemben, kimentem a szobából. Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn, amikor az utolsó három fokra értem, egyenesen a konyhát láttam. Igazi családi idill fogadott. Ő, az öccse és a bátyja együtt reggeliztek az asztalnál. ,, Még hogy elutaztak..." Egy hangos ,,ááááááááááá"-val vissza is futottam a lépcsőn, de utánam szólt: - Gyere nyugodtan. Téged vártalak. Elindult felém és az utolsó három lépcsőfokról, ő maga emelt le, és ezalatt megcsókolt. Úgy, mint tegnap este. Megfogta a kezem, és odavezetett az asztalhoz.Nem tudtam megszólalni. Az öccse kezéből szó szerint kiesett a villa a meglepettségtől, de a bátyja is hasonlóan reagált: tágra nyílt szemekkel bámult rám. Mint aki még nem látott lányt, egy pasi pólójában, ami természetesen sokkal nagyobb volt, mint a mérete. Kellemetlenül éreztem magam: ott ültem velük szemben, smink és értelmes frizura nélkül, egy kinyúlt pólóban, ami épphogy takarta amit kellett. - Mit kérsz reggelire? Vagy inkább kávé? Tea? Ásványvíz? Alig tudtam megszólalni, de a hangja megnyugtatott. - Egy pohár teát kérek, ha nem baj. - mondtam csendesen. Pár pillanaton belül már tálalta is a teát, cukrot, citromot, hogy saját magamnak ízesítsem. Nagyot kortyoltam bele, de hirtelen megégette a számat. - Lassan te buta. Még forró. - és megpuszilta az arcom, hátha enyhít valamit a fájdalmamon. Nem törődtem vele, inkább azzal hogy ennyire figyel rám. Feszélyezett volt a hangulat, és nem szólalt meg senki. Aztán Ő megtörte a csendet. - Gondolom ismered a bátyámat, és az öcsémet is. Találkoztatok már párszor. - Persze hogy találkoztunk, csak nem ilyen kellemetlen helyzetben. - mondtam gúnyosan. - Kellemetlen helyzet? - kérdezte a bátyja. - Mi lenne ezen olyan kellemetlen? Az öcsém hazahozta a barátnőjét, és most végre megismerhetjük. - De én nem vagyok a ba... - Igaza van Norbinak. Ne érezd magad hülyén. - szakította félbe a mondatomat. A reggeli további részében meg sem szólaltam, csak kortyoltam a teámat, és hallgattam hogy a tegnapi buliról beszélnek. Nem említette a party drogot, és azt sem hogy elvesztettem az eszméletemet, haza hurcolt, és kitudja mit tett velem. Rosszul éreztem magam. És persze hogy a barátnőjének hisznek. De neki ott van Zsófi. Tényleg. Zsófi. A barátnője. ,,Itt ülök náluk, meghitten reggelizünk, és közben neki van valakije." Teljesen kétségbe estem. Megköszöntem a reggelit, és azzal az ürüggyel, hogy pakolnom kell, elindultam a szobájába. - De nem úgy volt hogy maradsz a hétvégén? - kérdezte az öccse. Ridegen szóltam vissza már a lépcső tetejéről: - Szó sem volt ilyenről. Anélkül hogy visszanéztem volna, láttam magam előtt, ahogyan egymásra néznek összezavarodottan, és nem értik a helyzetet. Bementem a szobájába, becsaptam az ajtót. Pár pillanaton
belül Ő is belépett. Ott álltam karba tett kézzel, mint egy hisztis kisgyerek, és vártam hogy mondjon valamit. Amint elkezdte a mondanivalóját, egy pofonnal félbe is szakítottam. - EZT MOST MIÉRT KELLETT? - kiabálta. - Miért? HOGY MIÉRT? Bedrogoztál egy discoban, én elvesztettem az eszméletemet, és ide hoztál a hozzátok. Kitudja mit tettél velem az éjjel. Korán reggel kellemetlen helyzetbe hozol a testvéreid előtt, helyeselsz arra hogy a barátnőd vagyok, miközben neked ott van Zsófi! És még te kérdezed hogy ezt miért kellet? Örülj hogy nem kaptál nagyobbat. Csak nézett, pislogott a hatalmas szempilláival, és megölelt. Nem tudtam ellenállni. Erősen megszorítottam, és elkezdtem sírni. Leültetett az ágyára, és engedte hogy kiadjam magamból. Amikor végre kezdtem megnyugodni, elmondta, hogy Zsófi már több mint egy hete nem a barátnője, és hogy Ő sem gondolta hogy ez lesz a drog hatása. Nem állt szándékában bántani, vagy kihasználni, csak azt szerette volna hogy lazuljak el, és álljak szóba vele. Mesének pont megfelelő volt.

Nem tudtam mit tegyek, pánikba estem. Mintha egy adrenalin löketet kaptam volna. Felélénkült előttem minden tárgy, csak úgy vibrált az egész helység. A földön megláttam a saját ruháimat, és férfi ruhákat is. Ismerősek voltak. Pontosan tudtam kié. Jobban aggasztott viszont, hogy miért vagyok fehérneműben? Próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mi is történik velem, és próbáltam emlékezni, mi történt mielőtt elaludtam volna. A térdeimet az ölembe húztam, és ráhajtottam a fejem. Sírni volt kedvem, de nem ment. - Nyugalom! Szedd össze magad és gondolkozz basszameg! Az utolsó emlékem az volt, hogy elmentem a barátnőimmel a város legmenőbb szórakozóhelyére. A sztárvendég a kedvencünk volt. Tomboltunk az első sorban. Amikor vége volt, táncoltunk tovább a dübörgő zenére. Egyszer azt éreztem hogy valaki megölel hátulról. Megszokott dolog volt, hogy felkérnek minket táncolni, nem ellenkeztem. Jól éreztem magam, és minden gondomat elfelejtettem. Az Idegen közel húzott magához, és egyszerre mozogtunk a zene ütemére. Ránéztem a barátnőimre, és álltak, bámultak ránk. Mit ne mondjak, eléggé ijedt tekintetük volt. Kezdett aggasztani. Elindultak felénk mosolyogva, és az egyikük a fülembe súgta: - Kimegyünk egy kicsit, érezd jól magad. Meglepett. De nem foglalkoztam annyira vele, de zavart, hogy mi volt ez a hirtelen kirohanás. Na meg a furcsa tekintetek. Tovább táncoltunk, anélkül hogy tisztába lettem volna azzal, ki az az ember, aki keresztül fonta a derekamon a karjait. Gondoltam, hogy ismerem a táncpartnerem, akárcsak a barátnőim, de nem akartam hátra nézni, élveztem a pillanatot. Végül muszáj volt megfordulnom, de visszatartott. Nem volt erőszakos, csupán jelezte, hogy ne törődjek a kilétével, inkább táncoljunk tovább. Most sem ellenkeztem. Ki kellett derítenem ki ez a pasi. Úgy táncoltam, hogy a karjaimat hátra emeltem, és végigsimítottam az arcát. Minden apró részletet, anélkül hogy látnám, anélkül, hogy tolakodó lennék. Ismerős arcvonások voltak. Karakteres áll, pisze orr, rövid haj. Az átlagnál nagyobb fülek, és puha nyak. Abbahagytam a táncot. Megálltam, és leengedtem a kezeimet. Ő is megállt, és levette a kezeit a derekamról. Könnyezni kezdtem. Ő az. Ő az az ember, aki látszólag a legnagyobb ellenségem, de az egyetlen gyenge pontom. Óvatosan megfogta a kezem, és megfordított. ,,Azok a gyönyörű zöld szemek..." - gondoltam magamban. Mélyen belenéztem, hisz mióta nem láttam már. Csak néztünk egymásra, miközben körülöttünk az egész hely felpezsdült egy gyorsabb ütemű zenére. Megfogta az arcom, és megcsókolt. Nem tudtam mit tegyek. Itt áll előttem az az ember, aki tönkretette az életemet, és ennek ellenére is képes lettem volna érte meghalni bármikor. Az első, igaz szerelmem. Ironikus volt, hogy pont egy magyar dal szólalt meg. ,, Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul, mintha nem lenne holnap és félne a mától." Megcsókolt újra, és újra. Amikor elengedett, letörölte a könnyeimet, és mosolygott. Valami fura ízt éreztem a számban. Gyógyszerhez hasonlított. Egy tabletta volt. Látta a furcsa és ijedt arckifejezésemet, újra magához húzott. Elseperte a hajamat a fülemtől, és azt suttogta: - Bízz bennem. Majd megcsókolta a nyakam. Tudta. Mindig is tudta hogy a gyenge pontom. Hisz ismert. Gondolkoztam, mit tegyek, nyeljem le azt az ismeretlen anyagot, és bízzak benne úgy mint régen, vagy azonnal köpjem ki, és egy hatalmas, csattanó pofon után angolosan távozzak?! Nem volt időm, mert a tablettának egyre rosszabb íze volt. Lenyeltem. Megszorította a derekamat, és a magasba emelt, mintha egy versenyt nyertem volna meg. Fogalmam sem volt hogy mit kéne most reagálnom, de már mindegy volt. A fények egyre szikrázóbbak lettek, a zene hangosabb, és csak Őt láttam, senki mást. Nem tudom mennyit táncolhattunk, de nem fáradtam el. Megcsókolt, amikor csak tehette, és mióta elhagyott, életemben először: boldog voltam. Legalábbis azt hittem. Biztosan valamilyen szintetikus party drog lehetett, mert az események ezután gyorsabban pörögtek mint valaha. Megragadtam a karját, és a hatalmas tömegen keresztül kimentünk a friss levegőre. Úgy szorítottam a kezét, hogy már nekem fájt. De nem engedhettem el. Most kaptam vissza Őt. Nincs az a pénz amiért még egyszer lemondjak róla. Május volt, de rettenetesen hideg. Amint megéreztem, összeestem, és képszakadás. Apró villanások még voltak, mint például, hogy az ölében cipel, vagy hogy káromodik amiért sorompót kapott a kocsijával. Én pedig ott feküdtem a hátsó ülésen, és azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz, ne féljek, Ő majd vigyáz rám. A következő pillanat pedig a fájdalmas ébredés volt. Összeállt bennem a kép. Az Ő házában vagyok, az Ő szobájában, az Ő ágyában. A földön, azok az Ő ruhái, az enyémek mellett. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Örültem, mert valószínűleg szép éjszakánk volt, csak az a baj hogy semmire sem emlékszem. És egyben utáltam is. Drogot adott nekem, elvitt hozzájuk, és kitudja mit tett velem, amíg nem tudtam magamról. Gyűlöltem ezért, és ha előttem állt volna, talán életem első balegyenesét Ő kapja. Fel-alá járkáltam a szobában, de eszembe sem volt felöltözni. Leültem az ágy szélére, karba tett kézzel, és akkor megláttam. Egy papír darab volt a párnájára téve, ezzel a felirattal: ,, Jó reggel szépségem! Ha felébredtél, gyere le!" Szinte sokkolt ez az üzenet. - Mi az hogy szépségem? Bedrogoz, megerőszakol, elhurcol magához, és még jó reggelt szépségem? - gondoltam magamban. De egy szerelmes ember, sosem fog racionálisan gondolkodni, hiába várja el tőle a társadalom. Valljuk be, a felhők fölött jártam. - Azt írta, hogy szépségem. Én... az Ő szépsége. Boldog vagyok! - nyugtáztam. Ha látni szerettem volna, akkor le kellett mennem. Le? De mégis hova? Egy családi házban voltam, ahol szülők vannak általában és gyerekek. Én meg ott álltam fehérneműben, kócos hajjal, elkenődött sminkkel. Megcsapott a reggeli illata. Tudtam hogy lent van. Felkészültem a legrosszabbra. Le kell mennem, ilyen ramaty állapotban, üdvözölni a szüleit, és közölni velük, hogy egy egy éjszakás kaland voltam a fiúknak. Hozzászoktam a reggeli sietséghez, és hogy kb. öt perc alatt kell magamból kihozni a legjobbakat. - Kell egy fürdőszoba. - suttogtam. A szobához tartozott egy pici zuhanyzó, mosdókagylóval, és egy külön mosdóval. Megfésülködtem, lemostam a sminket, és fogat mostam egy fogkefével amit ott találtam. Valószínűleg az övé. Mintha nem jártam volna még a szájában. Nem törődtem az apróságokkal. Felvettem a pólóját, aminek olyan jó illata volt. Próbáltam hajgumi után kutakodni, de mit is várok egy olyan háztól, ahol három fiúgyerek van, és az édesanyján kívül, nincs nő a családban. Hajgumi helyett, másra bukkantam. Egy doboz óvszerre, aminek a külső csomagolása össze-vissza volt tépve. A leírás szerint három darabot tartalmaz, de én csak kettőt találtam benne. - Ha megtörtént a legrosszabb, akkor legalább mindketten eszünknél voltunk. - nyugtattam magam ezzel az elcsépelt mondattal. Még utoljára megmostam az arcom. Jéghideg volt a víz. Mintha sokkhatás ért volna, egy mondat ugrott be az előző estéből: ,, Nyugodj meg, egész hétvégén enyém a ház. A család többi tagja elutazott." Hatalmas kő esett le a szívemről. Magabiztosan, és mosolyogva, de egy pici félelemmel a szívemben, kimentem a szobából. Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn, amikor az utolsó három fokra értem, egyenesen a konyhát láttam. Igazi családi idill fogadott. Ő, az öccse és a bátyja együtt reggeliztek az asztalnál. ,, Még hogy elutaztak..." Egy hangos ,,ááááááááááá"-val vissza is futottam a lépcsőn, de utánam szólt: - Gyere nyugodtan. Téged vártalak. Elindult felém és az utolsó három lépcsőfokról, ő maga emelt le, és ezalatt megcsókolt. Úgy, mint tegnap este. Megfogta a kezem, és odavezetett az asztalhoz. Nem tudtam megszólalni. Az öccse kezéből szó szerint kiesett a villa a meglepettségtől, de a bátyja is hasonlóan reagált: tágra nyílt szemekkel bámult rám. Mint aki még nem látott lányt, egy pasi pólójában, ami természetesen sokkal nagyobb volt, mint a mérete. Kellemetlenül éreztem magam: ott ültem velük szemben, smink és értelmes frizura nélkül, egy kinyúlt pólóban, ami épphogy takarta amit kellett. - Mit kérsz reggelire? Vagy inkább kávé? Tea? Ásványvíz? Alig tudtam megszólalni, de a hangja megnyugtatott. - Egy pohár teát kérek, ha nem baj. - mondtam csendesen. Pár pillanaton belül már tálalta is a teát, cukrot, citromot, hogy saját magamnak ízesítsem. Nagyot kortyoltam bele, de hirtelen megégette a számat. - Lassan te buta. Még forró. - és megpuszilta az arcom, hátha enyhít valamit a fájdalmamon. Nem törődtem vele, inkább azzal hogy ennyire figyel rám. Feszélyezett volt a hangulat, és nem szólalt meg senki. Aztán Ő megtörte a csendet. - Gondolom ismered a bátyámat, és az öcsémet is. Találkoztatok már párszor. - Persze hogy találkoztunk, csak nem ilyen kellemetlen helyzetben. - mondtam gúnyosan. - Kellemetlen helyzet? - kérdezte
a bátyja. - Mi lenne ezen olyan kellemetlen? Az öcsém hazahozta a barátnőjét, és most végre megismerhetjük. - De én nem vagyok a ba... - Igaza van Norbinak. Ne érezd magad hülyén. - szakította félbe a mondatomat. A reggeli további részében meg sem szólaltam, csak kortyoltam a teámat, és hallgattam hogy a tegnapi buliról beszélnek. Nem említette a party drogot, és azt sem hogy elvesztettem az eszméletemet, haza hurcolt, és kitudja mit tett velem. Rosszul éreztem magam. És persze hogy a barátnőjének hisznek. De neki ott van Zsófi. Tényleg. Zsófi. A barátnője. ,,Itt ülök náluk, meghitten reggelizünk, és közben neki van valakije." Teljesen kétségbe estem. Megköszöntem a reggelit, és azzal az ürüggyel, hogy pakolnom kell, elindultam a szobájába. - De nem úgy volt hogy maradsz a hétvégén? - kérdezte az öccse. Ridegen szóltam vissza már a lépcső tetejéről: - Szó sem volt ilyenről. Anélkül hogy visszanéztem volna, láttam magam előtt, ahogyan egymásra néznek összezavarodottan, és nem értik a helyzetet. Bementem a szobájába, becsaptam az ajtót. Pár pillanaton belül Ő is belépett. Ott álltam karba tett kézzel, mint egy hisztis kisgyerek, és vártam hogy mondjon valamit. Amint elkezdte a mondanivalóját, egy pofonnal félbe is szakítottam. - EZT MOST MIÉRT KELLETT? - kiabálta. - Miért? HOGY MIÉRT? Bedrogoztál egy discoban, én elvesztettem az eszméletemet, és ide hoztál a hozzátok. Kitudja mit tettél velem az éjjel. Korán reggel kellemetlen helyzetbe hozol a testvéreid előtt, helyeselsz arra hogy a barátnőd vagyok, miközben neked ott van Zsófi! És még te kérdezed hogy ezt miért kellet? Örülj hogy nem kaptál nagyobbat. Csak nézett, pislogott a hatalmas szempilláival, és megölelt. Nem tudtam ellenállni. Erősen megszorítottam, és elkezdtem sírni. Leültetett az ágyára, és engedte hogy kiadjam magamból. Amikor végre kezdtem megnyugodni, elmondta, hogy Zsófi már több mint egy hete nem a barátnője, és hogy Ő sem gondolta hogy ez lesz a drog hatása. Nem állt szándékában bántani, vagy kihasználni, csak azt szerette volna hogy lazuljak el, és álljak szóba vele. Mesének pont megfelelő volt. Nem tudtam mit tegyek.
Folytatások
3557
Két hét telt el azóta a bizonyos májusi éjszaka óta. ,,Dé” – nevezzük csak így, az egyszerűség kedvéért - a családi reggeli után beültetett az autójába, haza vitt, és egy homlok puszi kíséretében közölte: még keresni fog.
Így is történt. Minden egyes nap írt, hívott, és úgy beszélgettünk, mint két barát. Két barát, akik próbálnak elkerülni egy bizonyos témát, ami mindkettőjük életében nyomott hagyott. Legalábbis az enyémben. Aztán az egyik nap...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Petur ·
A cselekmény fűzése tényleg jó, de tagolni kellet volna. Így nagyon fárasztó olvasni. Talán a bemásolásnál, feltöltésnél csúszott el.

bbbabaa ·
Most vettem észre, hogy kétszer lett be másolva. Köszönöm az építő jellegű kritikát!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: