Barátnő karácsonyra 5. rész

Írta: lovecraft68
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. november 28.

*******************************************************************

- Szóval, amikor nemet mondott, én azt válaszoltam, „Ugyan már! Ki ne szeretné a Karácsonyi Holly-t?” - nevetett fel, én pedig a szemem forgattam.
- Már tíz éves korod óta ezt mondogatod.
- De teljesen új értelmet nyer, ha egy bombázó szőkének mondod, akit fel akarsz szedni egy partin. És, higgy nekem, működik.
- Mérget mernék venni rá.
- De tényleg – bizonygatta. - Azt mondta, táncolna velem, aztán...
- Bizonygasd csak! Egyszer talán majd magad is elhiszed és akkor legalább lesz egy ember.
- Pedig de. A nevemet is onnan kaptam, hogy anyukám imádja a karácsonyt – nevetett és tósztra emelte a tojáslikőrjét.
- Tudom. Ezt is elmondod minden évben – kuncogtam. - Vagy legalábbis mindig, ha becsípsz – ittam bele én is az italomba. Már a negyedik körnél tartottunk. Én ugyan még épp csak elkezdtem szopogatni, Holly viszont már teljesen a pohár fenekére nézett, hogy aztán megint szemezni kezdjen az üveggel.
- És a születésnapom is csak két hete volt, szóval nem állok messze tőle, hogy karácsonyi baba legyek – jelentette ki. - És ráadásképp nem is máshogy születtem, mint...
- Vörös hajjal és zöld szemekkel – szakítottam félbe, beletúrva hosszú hajába. - Karácsonyi színekkel. Tudom.
- Úgy bizony! - tapsolt örömében, zöld szemei pedig még a szokásosnál is fényesebben csillogtak. Részben az örömtől, részben az alkoholtól persze. Arca pedig már lassan épp olyan vörös lett, mint a haja. - Egek! Kezd nagyon melegem lenni. Azt hiszem, átöltözök.
Felkászálódott az ágyról és odament a táskájához, amit az asztalom mellett álló széknél hagyott. Én is már alaposan becsíptem, de azért annyira még nem, hogy ne legyek képes visszafogni magam, mielőtt kimondanám „Egek! Hihetetlenül szexi vagy.”
Holly volt messze a legvonzóbb lány, akit ismertem. Már gyerekkorunk óta nagyon csinosnak láttam, de mióta másképp nézek a nőre, a legjobb barátom megjelenése egészen új értelmet nyert számomra. Fényes hosszú haja, világító zöld szemei és bombasztikus teste is olyan volt, amiért bárki ölni lett volna képes. Így vagy úgy mindenképp.
Egy szó mint száz, tökéletes volt. Nem volt olyan karcsú, mint én, de nem is voltak olyan telt idomai, mint Julie-nak. Ő volt a tökéletes egyensúly kettőnk között. Még a mellei is pont tökéletes méretűek voltak. Nem túl nagyok, de azért többek, mint az én alig markolható dombocskáim. A magasabb típus volt, olyan hosszú lábakkal, mint az enyémek. És a feneke... Szintén nem az a nagy kuffer, de nem is alig észrevehetően lapos. Ha egyszer tudományos jelleggel listába szednék a tökéletes nő kritériumait, Holly minden egyes pontnak megfelelne.
Közben Holly elővett valami selymes anyagú fekete ruhadarabot a táskájából és mindenfajta habozás nélkül ledobta a pólóját. Mint a legtöbb természetesen vörös hajú ember, ő is fehér bőrű volt, ami tökéletes kontrasztot képzett hajával és tengerészkék melltartójával. Persze csak mielőtt megszabadult volna attól is. Én pedig bármennyire győzködtem magam, hogy ne nézzek oda, tekintetem csak megtalálta alakját a vele szemben az ajtómon függő tükörben.
Arcom pírjáért már messze nem csak a rum volt a felelős, miután szembe találtam magam mellei premier plan látványával. Épp olyan gyönyörűek voltak, mint ahogy elképzeltem őket. Lábaim között pedig éledezni kezdett az a nagyon is ismerős forróság, miközben az én mellbimbóim is megmerevedtek.
Ökölbe szorítottam kezeimet, mintha az adna erőt, és győzködtem magam, hogy forduljak el. Elvégre a legjobb barátomról volt szó. De, a fenébe is, ha egyszer ilyen észbontóan szexi...!
Holly letette a ruhát a székre és kigombolta a farmerját is, hogy letolja. Tangája tökéletesen passzolt melltartójához és alig volt több egy pántnál a farpofái között. Utóbbiak pedig épp olyan hívogatóan vonzóak voltak, mint a mellei, nekem pedig annyira kiszáradt a szám, hogy egy húzásra fel kellett hajtanom a maradék italomat. Ezzel legalább egy időre elhomályosult a látásom. Mire azonban sikerült kipislognom az erős alkohol hatását és ismét tudtam fókuszálni, szemtől szemben találtam magam Holly tangájával a padlón és meztelen fenekével, miközben magára húzott egy fekete boxert.
Egy szívdobbanásnyi időre mintha még puncija peremét is megpillantottam volna a combjai között, mielőtt a boxer eltakarta volna a látványt. Bár egyik részem csalódott volt, hogy elszalasztottam a látványt, a másik örvendett, hogy itt az alkalom elfordulni. Holly viszont ekkor felemelte a karjait, hogy magára vegye a topját, amitől mellei még provokativabban himbálóztak.
Miközben magára húzta a ruhadarabot, rám villantotta önelégült vigyorát a tükörben.
- Hogy tetszenek a melleim?
Ha eddig azt hittem, elég vörös már az arcom, csalatkoznom kellett, ugyanis szavai hallatán sosem ismert forróság öntött el.
- Én nem... - motyogtam –, nem is néztem... ööö... rád. Én csak... tetszik a... melltartód. - Lesütöttem a szemem és, ha lehetséges, még jobban elpirultam az érzéstől, hogy komplett idiótát csinálok magamból.
- Ó! Nézzenek csak oda, milyen cuki itt valaki! - nevetett. - Hé! Semmi baj, Heather. Jó érzés, ha egy másik lány is megnéz. - Egy pillanatra elhallgatott. - Most már nem kell elfordulnod. Felöltöztem.
Bizonytalanul felemeltem a tekintetem, majd ismét lesütöttem, amikor megláttam, hogy derék felett még mindig meztelen és lassan felém lépdel.
- Ugyan már, Heather! Ezek csak mellek. Ne mondd, hogy nem láttál még eleget a pornófilmjeidben! Ráadásul neked is van egy pár.
- Kérlek, vedd fel a pólód! - motyogtam.
- Miért? Szeretek így lenni. Túl jó érzés, hogy kihagyjam.
- De... én nem vagyok a barátnőd.
- De lány vagy. Mégis miért zavarna, ha így maradok?
Lassan felemeltem a fejem, és amikor meglátta tekintetem, riadtan eléjük kapta kezeit. - Valami baj van velük?
- Ne-nem...! Dehogy... Gyönyörűek. Csak... úgy értem...
- Gyönyörűek? Ne mondd már! - dorombolta.
- Holly! Ne kínozz már! - fakadtam ki és elfordítottam a fejemet.
Hallva a frusztráltságot a hangomban felsóhajtott.
- Oké. Jól van. Nem kell elfordulnod. Felveszem a pólót, ígérem.
Arra pislantottam és láttam, ahogy magára húzza a topot, bár, az igazat megvallva, ez nem túl sokat segített a helyzeten. A falatnyi ruhadarab alig ért lejjebb mellei alsó pereménél, szabadon hagyva feszes hasfalát és ezüstösen csillogó köldökpiercingjét. A pántok vékonyak voltak, a fazonja pedig kivágott, felül egy ujjnyi csipkével.
Csak a melleit tudtam bámulni, amihez képest már az is megnyugvás volt, amikor kicsit lejjebb néztem bő sortjára.
- Hé, Heather?
- Hm?
- Miért mondod, hogy ne kínozzalak? Hiszen nem is tetszem neked úgy, nem?
- Nem. De... én... nézd, tudod, min megyek keresztül. Így pedig olyan volt, mintha direkt szórakoznál velem.
- Ugyan! Csak viccelődtem. - A kezébe fogta arcomat és a szemembe nézett. - Nyugi, Heather! Teljesen normális, hogy így érzel – simogatott gyengéden. - Hé! Ne légy már ennyire elkenődve! Mi lenne, ha inkább odaadnám az ajándékodat?
- De még nincs éjfél.
- Hármat is hoztam. Egyet odaadhatok most. Valami olyasmit, amit akár most is felvehetsz. Szeretném látni rajtad.
- Mi az? - kérdeztem, miközben visszasétált a táskájához.
- Vettem neked egy pizsamát – vett elő egy vörös ajándékdobozt.
- Victoria Secret? - kerekedett el a szemem. - Fehérneműt vettél nekem?
- Nem egészen. Egy pizsamát. De egy nőnek való darabot, nem kislányosat – jött oda és átadta a dobozt. - Nagyon cuki vagy a Hello Kitty-s szerelésedben, de már húsz évesek vagyunk, nem tizenkettő. Szexi fiatal nők vagyunk és szeretném, ha annak is éreznénk magunkat.
Benyúltam a dobozba és kiemeltem belőle egy babakék topot, ami nagyon hasonló volt az övéhez.
- Ó! Ez nagyon szép – simítottam az anyagot az arcomhoz. - Nagyon finom az anyaga.
- A sort is ilyen – tette a kezét a sajátjára közvetlenül az ágyékánál, ami az egyetlen része volt a ruhadarabnak, ami matt fekete anyagból készült. A többi selyem volt.
- Ó...! Azt szeretnéd, hogy ezt felvegyem... most?
- Naná! Lássuk, milyen cukin festesz egy ilyen kihívó cuccban!
- Én... nem is tudom.
- Mert, mi a baj? - billentette félre a fejét. - Ez egy ajándék. Mégis mitől félsz? Hogy képeket készítek rólad, vagy... - Összevonta a szemöldökét. - Te... ugye nem amiatt vagy zavarban, hogy én a lányokhoz vonzódok?
- Persze, hogy ne! - vágtam rá, talán túl gyorsan is. Egy ribancnak éreztem magam, amiért azt éreztettem vele, hogy ráizgultam.
Pedig ez volt az igazság. Sőt, nem csak hogy ráizgultam, de nem is egyszer maszturbáltam már úgy, hogy Holly-ra gondoltam közben. Na nem úgy, hogy velem csinálja, hanem hogy más lányokkal hentereg. De ez is épp elég.
- Akkor vedd át!
- Oké! - bólintottam vontatottan, majd lassan felálltam. - Mindjárt jövök.
- Ó, ne csináld már! Itt is át tudsz öltözni – forgatta a szemeit. - Ne aggódj! Nem foglak végiggusztálni.
- Tudom, hogy nem fogsz.
- Akkor mi a probléma? Most komolyan, Heather! Már számtalanszor átöltöztünk egymás jelenlétében – mutatott rá. - Tényleg azt hiszed, hogy megbámulnálak?
- Nem – sütöttem le a szemem. - Igazad van. Hülye voltam.
- Akkor én elfordulok – motyogta és a hátát fordította felém.

Folytatása következik!