Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Bájos Bajkeverő Utolsó hét

Talán a boldogság utáni vágy, talán maga a puszta lényem okozta mindezt. Nem tudom. Minden egyszerre távolinak tűnt, ott álltam vele szemben, és tudtam, hogy mindennek vége.
Azt hittem a szerelem, Ákos mindent megold, de nem így lett. Saját magam végzete lettem, és tudtam, hogy nem menekülhetek. A tetteim utol értek, ő ott állt velem szemben, és az évek alatt feltett kérdéseim hirtelen mind választ kaptak.
Mikor megláttam, a pohár kiesett a kezemből, lassított felvételként hullt a padlóra, pattant vissza, majd tört darabokra. Nekem pedig már csak annyi időm maradt, hogy lepergessem magam előtt az életem.
Eszembe jutott az első nap az óvodában, amikor először küzdöttem meg egy babáért, löktem fel Ágit, aki később az egyik legjobb barátnőm lett.
Aztán az első nap az iskolában, amikor a lányok kigúnyoltak a foltos szoknyám miatt, én pedig zokogva borultam a padomra, és azt hittem meghalok szégyenemben. És akkor odajött Bálint, leült mellém, megölelt, és azt mondta ne sírjak. Emlékszem a tekintetére, a mosolyára… ő lett életem első szerelme, és az egész suli alatt jó barátok voltunk. Állandóan szívattunk mindenkit, és igazi nyerő párost alkottunk. Valahogy mindig jobban vonzódtam a férfiakhoz, mint a nőkhöz, és szinte csak pasi barátaim voltak, akik persze később mind meg is dugtak.
Korán elvesztettem a szüzességem, és mire észbe kaptam, már az egész város átment rajtam. Sosem vágytam erre az életre, sosem akartam az lenni, aki végül mégis lettem. Ez az egész azonban eltörpül amellett, ami igazán a lényeg. Az, ami ilyenkor a leginkább számít. Ákos. A férfi, aki miatt meg akartam változni. A férfi, akit sokáig ellöktem, úgy néztem rá, mint egy hülyére, és sokszor rosszul voltam tőle… miközben ő végig szeretett. Mindig ott volt, bár néha eltűnt. Mikor az irántam érzett érzései eluralkodtak rajta, a szerelme reménytelenebbnek tűnt, mint máskor, olyankor napokig nem jelentkezett. Aztán ismét írt, én pedig válaszoltam, aztán megtörtént. Bele szerettem abba a férfiba, akiről soha nem hittem volna, hogy képes lehet ilyen érzést kiváltani belőlem. Soha nem volt az esetem, fel sem figyeltem rá, Boginak is mindig mondtam, hogy őt nem, soha… aztán mégis. Beleszerettem egy olyan srácba, aki nem volt menő, nem volt pénze, nem volt szinte semmije sem, amit mindig kerestem egy pasiban. Hogy akkor mégis miért? Mert ő volt az első, aki valóban szeretett, aki nem megdugni akart, hanem velem lenni. Velem aludni, mellettem ébredni, és olyankor is elviselni, mikor más nem tenné.
Az élet furcsa, kemény, és kifürkészhetetlen. A sorsunk előre meg van írva, és tehetünk bármit, nem tudunk rajta változtatni. Azt az utat kell végig járnunk, ami előre meg volt írva… és nekem ez volt megírva.
Azt hittem több jut majd. Azt hittem, hogy a szerelem majd segít, megváltozom, és minden tökéletes lesz… és az is lett. A szerelem segített, én megváltoztam, és az életem olyan lett, amilyenre mindig is vágytam. Én pedig életemben először voltam igazán boldog… voltam… ostobaság… hisz még mindig vagyok… de ez az egész már késő. Túlkésőn jött a szerelem, és én már menthetetlen lettem. Az utolsó gondolatom ő volt. Hogy szeretem, hogy mindennél, mindenkinél jobban szeretem… aztán előtörtek a könnyeim. Egymás után hulltak alá a lábam előtt elterülő szilánkokra, miközben ő rezzenéstelen arccal bámult, és ez az egész egy pillanatra sem hatotta meg. Az egész testem remegett, szívem a torkomban dobogott, és vártam, hogy megtegye.
-    Sajnálom –nyögte ki végül, és közelebb lépett.
-    Tudod sosem hittem volna- rebegtem.
-    Hidd el, hogy én sem –sóhajtott mélyet-, de nem adtál más lehetőséget.
-    Ő küldött?
-    Nem. Misi meghalt. Az küldött, akinek a pénzét lenyúltad. Ha nem teszed, akkor nincs ez az egész.
-    Akkor fogd a pénzt, és vidd. Nekem nem kell.
-    Ez nem ilyen egyszerű. Ezt nem lehet ilyen könnyen elintézni.
-    Te végeztél Zsófival is? –tudtam, hogy ő volt. Pár nappal az után, hogy megérkeztünk jött a hír, hogy Zsófit megölték. Két golyót kapott a fejébe. Kivégzés volt. Azóta vártam, hogy értem is eljöjjenek. Ahogy teltek a napok kezdtem azt hinni, hogy talán mégis megúszom. Talán ő vitte el a balhét, rá fogták, és engem már senki sem keres. Tévedtem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna-, hogy vagy erre képes?
-    Ez a munkám –ahogy kimondta, éreztem, hogy ez most számára is más. Olyannal kell most végeznie, akihez érzelmileg kötődik, akit szeret, és aki viszont szereti. Eddig is hittem, hogy az élet tud igazi meglepetéseket okozni, de azt még álmomban sem hittem volna, hogy pont azzal kell farkasszemet néznem, az fog rám pisztolyt szegezni, akit szeretek. Akiről azt hittem, hogy óvni fog, szeretni, és vigyázni rám. Ehelyett most ott állt velem szemben, és élete legnehezebb feladatát kellett végrehajtania.
-    Valóban meg tudod tenni?
-    Meg kell tennem –még közelebb lépett, alig két méter volt köztünk. A pisztolyt a fejemnek szegezte, nem tudtam mennyi időm van még hátra, csak azt, hogy végem.
-    Mégis miért? Nem szeretsz? –törtem ki, és zokogtam úgy, mint addig még soha.
-    De szeretlek –láttam, ahogy végig folyik egy könnycsepp az arcán-, de ez a munkám. Ebből élek.
-    Abból, hogy megölöd azt, akit szeretsz?
-    Most igen.
-    Ezért utaztál Londonba, ezért jöttél ide, hogy végezz velem?
-    Munka miatt jöttem.
-    Szóval én csak egy munka vagyok? Nem több?
-    Nem –láttam rajta, hogy mekkora küzdelmet folytat önmagával, az érzéseivel, hogy felemészti a kettőnk kapcsolata, és az, hogy most ezt kell tennie velem –te több vagy ennél, de értsd már meg, hogy nem tehetek kivételt –tőrt ki- bérgyilkos vagyok. Pénzt kapok azért, hogy végezzek azokkal, akik mások útjában állnak, vagy olyat tettek, ami bosszút követel.
-    Akkor most bosszút állsz?
-    Igen, de ez életem legnehezebb bosszúja, az, ami fel fog emészteni, és ami végül a vesztem is okozhatja.
-    Akkor ne tedd –nem akartam meghalni, még nem. Élni akartam, vele, azzal, akit mindennél, mindenkinél jobban szeretek.
-    Ha nem teszem, lesz más, aki megteszi. Ő pedig nem csak veled fog végezni, hanem velem is. Így legalább olyan végez veled, aki szeret.
-    Nem haragszom. –letöröltem a könnyeim, és a szemébe néztem- Nem haragszom rád. Megbocsájtok neked, nem kell, hogy bűntudatod legyen.
-    Te lehet, hogy képes vagy rá, de én sohasem leszek.
-    Szeretnék kérni valamit.
-    Mit?
-    Hogy vigyázz helyettem anyura, és az öcsémre. Vigyázz a családomra, és támogasd őket. Szükségük lesz rád, arra, hogy vigasztald őket, mikor megtudják meghaltam… Meg fogják tudni?
-    Igen, meg –a szavak egyre nehezebben jöttek ki a száján. Egyre nehezebb volt számára ott állni, és ezt az egészet végig csinálni- a megbízóm azt akarja, hogy az egész világ megtudja, aki vele szembe szegül, az nem menekülhet el. Ő megtalálja, és bosszút áll.
-    Fájni fog?
-    Csak egy pillanatig.
-    Félek - törtek elő ismét a könnyeim.
-    A haláltól mindenki fél.
-    Ugye őt nem fogod bántani?
-    Nem, őt nem –sóhajtott mélyet a nagybátyám.
-    Szeretem. Nagyon szeretem.
-    Akkor legyen ő az utolsó gondolatod.
Talán hallasz, talán még érzel is. Csupán ez a röpke pillanat van, melyben rád gondolok. Hiányzol nagyon. Nagyon, de nagyon, és szeretlek. Úgy szeretlek, ahogy eddig még senki nem szeretett senkit… nem tudom, hogy merre vagy, ebben a pillanatban épp mit csinálsz… én épp rád gondolok, mint mindig, és szeretlek. Elképzelem, ahogy hozzám bújsz, átölelsz, rám nézel, majd megcsókolsz. Hosszan csókolsz, majd ismét rám nézel, én pedig elveszek gyönyörű szemeid tekintetében. Aztán egymásra mosolygunk, és te tudod, hogy szeretlek. Fejed a mellkasomra teszed, hallgatod, ahogy szívem dobog, és szavak nélkül is értjük egymást. Szeretlek, nem tudom miért, de szeretlek, beléd szerettem, és nincsenek szavak, melyekkel ezt le lehetne írni, ki lehetne fejezni… egyszerűen csak szeretlek, szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy te vagy életem nagy szerelme, az, akit mindig szeretni fogok. Dőlj most hátra, és képzeld el, hogy szeretlek, hogy ott vagyok veled, aztán mosolyogj, és légy nagyon boldog…
Légy nagyon boldog… szeretlek… az érzés átjárta a testem, rá néztem, ő rám nézett… aztán megtette. A lövés hangja megtörte a szoba feszült csendjét…
VÉGE

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta a történetem. Sokat tanultam, és fejlődtem az írása közben.
Köszönöm a visszajelzéseket is, amiket kaptam. Jó érzés volt tudni, hogy voltak, akik várták a következő fejezetet. Nagyon motivált, és elhivatottá tett.
Még egyszer köszönöm.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
Pavlov ·
Sajnos ez az epizód nagyon olyan lett, mint az ál-realityk a tévében. Megtörtént pár dolog a szereplőkkel, ennyi. Viszont a helyesírásod sokat fejlődött.

Tényleg ideje új történet(ek)be kezdened!

Julaly ·
Csak most, miután elolvastam az összeset, írok neked. Én inkább a sztoryval foglalkozom, ha nem gond, mert a helyesírási hibákkal is el lehetett olvasni, és azokra úgyis felhívták már a figyelmed.
Előszöris, köszönöm az eseménydús történetet. Bár néha fulladoztam a szexjelenetek miatt, pedig én is szeretem. De annyi volt benne, hogy néha a szememet forgattam. Mégis, ezektől lesz a fő karakter olyan ellentmondásos. Egy jó ideig kikészített a csaj az egójával, meg a nagy szájával. Mégsem tudtam letenni a történetről. És a végén sírtam, mert megszerettetted velem ezt a kis hülyét. :-) Nagyon frappáns volt, hogy csak rétegenként "meztelenítetted" le a lelkét. Bár egyszer-kétszer csak tátogtam. Pl.: mikor a csaj beleszeret a srácba. Az nekem nagyon hirtelen volt. De érthető, tekintve, hogy nem egy ezer oldalas regényről beszélünk. Összességében szerettem a történetet, a végéhez közeledve pedig egyenesen imádtam. Érezni lehet a feszültséget, és jól érzékelhetőek a végkifejletre való utalások. Így nagyjából sejtettem a halált. De a nagybácsis fordulat meghökkentett. Szerintem kevés olyan író van, aki még a végét is meg tudja dobni egy váratlan fordulattal. Eszembe sem jutott volna azt feltételezni, hogy bérgyilkos.
Így hát tisztelettel adózom írói tudományodnak, és emelem kalapom, bár nem vagyok szakértő. Szeretek olvasni, a te történeted pedig imádtam.
Köszönet érte.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: