Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az utolsó vonat Ungvárról - 21. 1944. október vége: csont a föld

A város némán várta az elkerülhetetlent. Hírek szállingóztak: a szovjetek harc nélkül vették birtokba egymás után a településeket. 25-én Nagyszöllősre és Husztra került fel a vörös zászló. 26-án Munkács veszett el, ahol évszázadokkal korábban Zrínyi Ilona tartott ki négy éven át a császári seregekkel szemben. És minden ellenállás nélkül, 28-án bevonultak az utolsó két nagyobb városba is, Ungvárra és Beregszászra is. Bár nem messze, Csap–Kis-Téglás–Rát–Gálocs–Ungtarnóc–Bortfalva vonalon még folytak a harcok, Kárpátalja lényegében szovjet kézbe került.
Mivel a város harc nélkül esett el, az első napok viszonylag békésen teltek. Az oroszok díszsortűzzel ünnepelték, hogy már övék volt „a Csehszlovák Köztársasághoz tartozó Kárpátontúli Ukrajna fővárosa”, ahogyan rosszat sejtetően fogalmaztak. Az egyezmény, mely szerint ez a terület Csehszlovákiához tartozik, hivatalosan még érvényben volt, de a propaganda már azt hangsúlyozta, hogy ez voltaképpen Ukrán föld…
Ezekben a hetekben furcsa, négyes világ jött létre. Legfölül volt a szovjet katonai közigazgatás, a Vörös Hadsereg parancsnoksága, gyakorlatilag mindenben ők döntöttek. Látszólag övék volt a főhatalom, valójában csak látható karjai voltak a láthatatlan Belügyi Népbiztosságnak, a mindenki által rettegett, láthatatlan NKVD-nek…
Jelen volt a Huszt központtal működő csehszlovák adminisztráció is, de gyakorlatilag semmilyen funkciót nem láttak el, mégis ők jelentették a reményt arra, hogy a harcok elcsitultával mégis egy polgári életforma alakulhat ki. A magyarok és a ruszinok nem egy ilyen világról álmodtak, de mégis, a megismert cseh rossz messze jobb volt, mint a rettegett kommunizmus. Sokan azok közül, akik korábban meggyőződéssel álltak a magyar világ mellé, most a cseheket támogatták. Ahogy maguk között mondogatták: magyaránt már nincs megoldás, bárcsak csehül állnánk, de végül o-rosszul leszünk.
A harmadik hatalmi centrumot a frissen felállított, helyi népi bizottságok képviselték. A bizottságok tagjai talán elsőre nem is vették észre, hogy a szovjetek csak azért hívták létre őket, hogy a nyugati szövetségeseik előtt területszerző étvágyukat demokratikus jelmezbe tudják öltöztetni. Elhitték, hogy a csehszlovák burzsoá és a magyar feudalista elnyomás után itt valóban egy „népi” demokrácia születik, és őszintén elmerték mondani véleményüket: hogy a terület sorsáról egy háború utáni össznépi referendum döntsön, vagy Kárpátalja váljék önálló állammá. Örültek, hogy szabadon beszélhettek, nem figyeltek fel arra, hogy a bizottságok partizán tagjai, és azok, akiket a szovjet parancsnokság delegált, milyen szorgalmasan jegyzetelik felszólalásaikat.
És végül, immár minden hatalom nélkül, ott voltak az elsüllyedt magyar világ képviselői is, akik Istvánhoz hasonlóan nem akartak a hungarista államba szökni, így inkább maradtak. Az idő, ezekben a napokban látszólag őket igazolta, hiszen, ha megalázottan is, de viszonylag békében létezhettek. Igaz, nem tartottak igényt a szolgálataikra, hogy fenntartsák a közélet folyamatosságának látszatát, mint tették ezt a ’38 előtt is Magyarországhoz tartozó területeken, de élni hagyták őket. S ha nem is volt semmilyen hatalmuk, de viszonylag szabadon mozoghattak, tarthatták egymással a kapcsolatot, megoszthatták egymással a híreket és rémhíreket – nemsokára ezek az információmorzsák a túlélést jelentették.

Istvánék ezekben a hetekben nem politizáltak, nem reménykedtek, nem álmodoztak: minden erejüket lekötötte a puszta túlélés. Féltek az utcára menni: Ilona fiatal, csinos nő volt, aki túl nagy csábítást jelenthetett volna a vörös katonáknak, Istvánt mindenki ismerte, mint a letűnt világ prominens képviselőjét, bármikor letartózhatták volna, és az ellen, hogy a gyerekeket egyedül küldjék utcára, minden porcikájuk tiltakozott.
A segítség onnan jött, ahonnan végleg nem számítottak rá: egy nap bekopogtatott az ajtajukon…
- Iván! Hogy került ide?- lepődött meg István.
- A városban jártam, és gondoltam benézek az alezredes úrhoz, nincs-e valamire szükségük.
- Ilyen időkben? Nem fél, hogy őrjáratba botlik?
- Mitől félnék? Amikor bejöttek az oroszok, látták a keresztnevemet, és rögtön a szívükbe fogadtak. Még papírokat is adtak, hogy én megbízható népi orosz, vagy mi a csuda vagyok. Nem hittem volna, hogy egyszer a nevemen múlik az életem. Gondoltam, belátogatok a városba, a falusiak rám bízták, hogy próbáljak meg kicsit piacolni. És, ha már itt vagyok, hát meglátogatom magukat is. Csak szóljanak, ha bármire is szükségük lenne.
- Köszönjük, de nem tudjuk meghálálni. Csak régi pénzünk van, nem hisszük, hogy azt bárki is elfogadná.
- Azt valóban nem, de ha van valamijük, ami nem kell, szívesen becserélem arra, ami viszont kell. Toll, óra, könyv. Az orosz baka mindenre vevő, ami otthon nincs.
- Köszönjük, de nem hiszem, hogy maradt volna még bármi felesleges is a lakásban.
- Pedig, higgye el, alezredes úr, ha menni kell, minden feleslegessé válik.
- Nem szándékozunk elmenni. Úgy döntöttünk, maradunk. Ha önök kibírták a csehszlovák időket, mi is ki fogjuk.
- Hát… - vakarta meg a fejét Iván. – Nagyon úgy tűnik, hogy itt se magyar, se cseh világ nem lesz, hanem csak orosz, bocsánat, ukrán.
- Mit tud?
- Tulajdonképpen én egyszerű ruszin paraszt vagyok, nem értek a politikához, hogy a nagyurak vagy elvtársak hogyan egyeztek meg egymással, de azt látom, hogy hiába vannak itt a cseh hivatalnokok, se a nép, se a katonák nem veszik őket semmibe se. Ha reggel bejön a faluba egy cseh és mond valamit, az orosz estére csak azért is az ellenkezőjét rendeli. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt nem jó világ készülődik nekünk. És ha az a világ nagyon nem lesz jó, akkor jobb, ha csak menekül az, aki teheti.
- Reméljük, téved. De őket is csak anya szülte, csak nem fogják deportálni az összes magyart – kapcsolódott be a beszélgetésbe Ilona is.
- Engedje meg, nagyságos asszonyom, a zsidók is így gondolták fél éve, hogy ez nem történhet meg. Aztán mégis. Én azt mondom, hogy jobb felkészülni mindenre. Nem kell sok, egy hátizsákban legyen háromnapi élelem és egy váltás ruha. Ami ezen túl van, a menekülés közben csak akadály.
Mert mi most olyanok vagyunk, mint egy földre hajított csont, ami fölött két kutya vicsorog. Nem tudjuk, melyik lesz az erősebb, de az biztos, hogy valamelyiknek a pofájában végezzük.
Folytatások
2529
Még ma sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar és német halt meg a kárpátaljai deportálásokban. Igaz, itt nem került sor olyan vérengzésekre, mint Erdélyben, vagy a Délvidéken, de az embertelen körülményekbe (élelmezés nélkül halálmenetek, ahol lelőtték, aki nem bírt továbbmenni, a téli hidegben szabadban töltött éjszakák, embertelen munka*) a deportáltaknak több mint a fele belehalt. Csak Szolyván (ahol összegyűjtötték a foglyokat, mielőtt továbbhajtották volna őket, 10-15 ezer teste nyugszik...
2398
Ezek lennénk mi, gondolta István. Egy csapat riadt szerencsétlen, akik tülekednek, hogy fel tudjanak szállni a vonatra. Minden civilizációs máz lekopott rólunk, hol van már a „kultúrfölény”, amiről annyit hallottunk régebben? Csak egyetlen ösztön, a túlélésé irányít minket. Engem is, gondolta őszintén. Ha már csak három hely lenne a vonaton, én is megölnék mindenkit, aki az utamba áll.
Pattanásig feszültek az idegek, amikor végre hozzákezdhettek a felszálláshoz. Egy kalauz nyugtatgatta...
2413
- Egyszer a szemedben kérdés volt… Emlékszel? Amikor a frontra indultam, a szemed azt kérdezte, hogy szeretlek-e és azt válaszoltam, hogy igen. És ma is ezt válaszolom: szeretlek. És ennek a szeretetnek a nevében kérlek, hogy keltsd fel a gyerekeket és csomagolj.
A nő a férfi szemébe nézett és csak ennyit mondott: - Hiszek neked.
- Köszönöm. Én addig elmegyek, de legkésőbb egy óra múlva itt vagyok.
- Hová mész?
- Akit lehet, riadóztatok. A barátainkat, az alárendeltjeimet.
2444
Mert Darwinnak és Hitler uraknak nincs igaza: az ember több, többnek kell lennie, mint egy ösztönvezérelt, túlélésre és szaporodásra játszó állat. Mindig ott van a jó és rossz közötti választás és mindig választani is kell. Talán nem is az a fontos, hogy mindig a jót válasszuk, hiszen gyengék vagyunk, tudatlan parasztok a történelem sakktábláján, hanem maga a választás, hogy ne hagyjuk magunkat sodorni az aktuális árral. Igen, küzdeni fog és megőrzi a családját és azt, ami emberré, morális...
Előző részek
2146
Szívszaggató jelenetek zajlottak le az utcákon: a katonák, akiket nyugatra vezényeltek, de családjuk, földjük, otthonuk idekötött, búcsúztak szeretteiktől… Sejtették: aki megy, aki marad, mind a halál útjára lép.
István ezt a napot a lakásban töltötte, mint de facto katonaszökevény nem mert az utcán mutatkozni.
- Ronda temetése ez a magyar világnak – gondolta csendben.
2375
A haza, a Kormányzó azt akarta, hogy itt szolgáljak, itt álljak helyt. A legitim hatalom most akadályoztatva van, a nyilas csürhét nem fogadom el annak, így az utolsó parancs marad érvényben: maradni. Hogy bármi is jön, néggyel több magyar legyen Kárpátalján. És belefáradtam a retirálásba is. Ezer kilométert hátráltam a Dontól, de mindig azt mondtuk, hogy a magyar határon megállítjuk a ruszkikat. És most itt vagyunk, a honvédség kiüríti a területet. De én nem! Maradok, kitartok, még akkor...
2255
- ...már ő is temeti Magyarországot – bólintott beletörődően István.
- Engedje meg, alezredes úr, de én itt élek nemzedékek óta. A magyar világot már annyiszor temették, de valahogy mégiscsak megmaradt. Gondoltam, csak maradjon, aki ezt ki tudja várni, ezért jobb, ha életben maradok, így éltem az engedelemmel. És hazaindultam, az én drága Ungdarócomba, ahol minden zugot ismerek. Volt még egy kis hitlerszalonnám, becseréltem civil gúnyára, s olyan szabadnak érzem magam, mint a madár!
2377
A haza mindig ugyanaz. Gondolj a mi életünkre. Én még a Monarchiában, a fekete-arany színek alatt kezdtem szolgálni. Aztán hűséget esküdtem Károlyinak, mert igaz, hogy romlásba döntötte az országot, de akkor ő jelentette a legitim felsőbbséget. Aztán szolgáltam a kommün alatt is, mert azok próbáltak meg legalább valamit tenni az ország területi épségéért. Aztán jött egy majdnem negyed évszázados kegyelmi időszak, amikor a sajátomnak érzett zászló alatt szolgálhattam egy olyan hatalmat,...
2612
Egy ilyen helyzetben mit ér az eskü, hogy a „Hazáért mindhalálig”? Ha most Budapest közelében lenne, átvehetné a parancsnokságot és a fővárosba vezényelhetné a katonákat, hogy támogassák a Kormányzót, de mit tehet itt, elvágva a világtól?
Ha most Horthyt puccsal eltávolítják, akkor kinek tartozik engedelmességgel? Az új vezetésnek, aki pusztulásba viszi az országot, vagy álljon át az oroszokhoz, de könnyen lehet, hogy akkor azok arra kényszerítik, hogy magyar testvérei ellen harcoljon?...
Hasonló történetek
5010
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
4806
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni:
Elmúltál már 18 éves?
Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves.