Az őrült biboldó és a Találmány

Egy ködös decemberi estén, Baja belvárosában egy Déri kertre néző utcában Engel Eszter, a teltkarcsú, 38 éves háziasszony éppen vacsorát főzött. Kezei gyakorlottan végezték a már jól megszokott mozdulatokat, s közben a gondolatai messze jártak. Ködösen hallotta csak a közeli városházán felhangzó trombitanótát, amely a szilenciót játszotta gyönyörű hangon. Tíz óra volt.

Eszter kivette a sütőből a puliszkát, aztán megtörölte kezét a konyhakendőben. Fülelni kezdett, kihallatszik-e valami férje dolgozószobájából. Türelmetlen idegesség fogta el, amelyet enyhe nemi izgalom festett alá.
Férjével, Zuckelmander Frigyessel 12 éve házasodtak össze. Akkor még mindketten Pesten laktak a hetedik kerületben, és szombatonként a Dohány utcai zsinagógába jártak. A szertartások után olykor mindketten betértek egy kóser kávéra a zsinagógával szembeni eszpresszóba, és itt ismerkedtek össze.

Frigyes nem volt egy szép ember. Már huszonévesként vékony volt és göthös, és kopaszodott, és öregebbet mutatott a koránál. A nők mégis bolondultak érte, ami kimagasló intelligenciájából és üzleti érzékéből fakadt. Eszter akkor szerencsésnek érezte magát, hogy Frigyes őt választotta, és amikor újdonsült ura a niszuin végén összetörte az üvegpoharat, úgy érezte, nincs nála boldogabb asszony Adonáj ege alatt.

Pár évig jól is éltek, Frigyes befektetései szépen kamatoztak, körülmetélt hímvesszője serényen munkált az ő női fészkében. Gyermekek azonban nem jöttek. Furcsa módon ez inkább a férjét viselte meg, semmint őt. 2002-ben Frigyes felvetette, költözzenek egy vidéki városba, mivel elege van Pest zajából és a szerinte fokozódó antiszemitizmusból. Eszter gyanította, hogy titkon ura úgy véli, a frissebb levegő jótékony hatással lesz a spermaszámára. Ő maga is mutatott hajlandóságot a dologra, s közös megegyezéssel végül Baját választották, ezt a Sugovica parti törpe Párizst. 2003-ban le is költöztek délre.

Eszter csupán pár hónapig volt itt boldog. Férje ugyanis rövid idő múltán kezdett furcsán viselkedni. Felszámolta jövedelmező fővárosi érdekeltségeit, Baján pedig nem sikerült üzleti kapcsolatokat kiépítenie, ezért a megélhetésük is nehezebbé vált. De a legfőbb gond az volt, hogy Frigyes nagyon magába fordult, és az érdeklődése technikai dolgok felé terelődött: de hogy pontosan mivel foglalatoskodott dolgozószobája elzárt falai között, azt nem osztotta meg asszonyával.
És hát, igen, férji kötelességeit is elhanyagolta. Eszter sokáig tűrte ezt, de miután férje már egyáltalán nem feküdt le vele, és minden estéjét a dolgozószobájában töltötte, ahonnan fura zajok és szagok szűrődtek ki, kezdett nála betelni a pohár. Maszturbálni kezdett, de egy idő után felismerte, hogy ez kevés, és nem hozza meg az igazi kielégülést.

2005-ban férje kívánságára csatlakoztak egy különleges szektához, aminek a neve Ráchel Leányainak Lábanyomán volt. Eszter ennek nem örült különösebben, mert félévente tekintélyes tagdíjat kellett fizetniük a szekta kasszájába. Úgy fél évvel ezelőtt, amikor Frigyes nem volt otthon, becsöngetett hozzájuk egy jóképű férfi. Azt mondta Klárának, hogy szeretne beszélni vele, mert hogy férje elmaradt a tagdíjjal. Van-e valami anyagi problémájuk netán? Ez esetben szívesen segítenek, végül is ők egy testvériség.

Eszter hebegve magyarázkodni kezdett, közben betessékelte a férfit. Közben észrevette, hogy az szintekőzteti a szemével. Tudta magáról, hogy még mindig elég csinos, ezért nem értette, miért nem kívánja már őt a férje. Az idegen férfi pillantása nagyon jól esett neki.
Leültek a díványra, Eszter teát hozott, és beszélgetni kezdtek. A férfi egyre kedvesebb volt, a szemei pedig egyre csintalanabbak és csábítóbbak. Az asszony hamarosan azon kapta magát, hogy csókolózik vele, és testét elborítja a vágy forrósága. Hagyta magát sodródni a gyönyörrel.

A férfi kibontotta mellét a ruháiból, és nyelve addig játszott a bimbókkal, amíg azok szinte felizzottak. Eszter bódultan letérdelt a férfi elé, kivette merev farkát az öltönynadrágból, és szájába vette. Egészen torkára nyelte a metélt makkot, ahogyan a régi szép időkben a férjéjét, és örömmel fogadta, amikor a sperma kitört. Szomjas, mohó kortyokban nyelte magába a férfi magvát.

A történtek után sem fogta el szégyen, s a férfi a haját simogatta, s ő addig játszott ernyedt vesszőjével, míg az újra merev lett. Akkor pedig a jóképű idegen lefektette, és keményen beléhatolt vágytól síkos ölébe. Hevesen mozogtak, vadul csókolóztak, és Eszter felsikoltott a csúcsponton.

Nem sokkal később a férfi távozott, és sohasem jött vissza, pedig a nő tudta, hogy férje azóta sem fizetett a szektának egy vasat sem. A gyűléseikre sem jártak többet, és ennek az asszony kezdetben örült, mígnem rájött, hogy Frigyes egyszerűen sajnálja rá az időt. Most már bevallotta magának: férje mániákussá vált. Már harmadik napja, hogy ki se mozdul a szobájából, ahonnan csak héber szitkok és olykor örömkiáltások hallatszódnak ki. Még az ételt is csak a résnyire nyitott ajtón szabad betolnia egy tálcán. Közben férje üvöltözik vele, hogy ne merjen, nehogy merjen kukucskálni!


***
Miután Eszter elkészítette a vacsorát, hűlni hagyta a tűzhelyen. Neki nem volt étvágya, férje pedig vesszen éhen, ha nem jön ki enni. Nagyon elege volt belőle.
Úgy döntött, bemegy a hálóba, meztelenül végigfekszik rajta, és maszturbál egyet. A jóképű férfire fog gondolni, aki elhalmozta csókjaival, betöltötte kemény farkával... Úgy, ahogyan a férje már időtlen idők óta nem. Ha Frigyes kidugja végre a fejét a szobájából, talán megkívánja őt, ha meglátja csupaszon, csiklójával játszadozva. Talán… hátha.

Alig kezdett bele a játékba, ajkain a gyönyör lihegése még alig vált szaporává, amikor nagy ordítást hallott
(NE!),
és kivágódott Frigyes dolgozószobájának ajtaja. Eszter ijedtében felsikkantott, és reflexszerűen magára rántotta a takarót, mintha rosszat tett volna. Férjére nézett, aki terpeszben, alsónadrágban, boglya hajjal és eszelős tekintettel ácsorgott az előszobában, egyenesen rámeredve.
Ennek végképp elment az esze, gondolta az asszony.
Aztán Frigyes felemelte karjait, a győzelem jelét mutatva, és vidáman elvigyorodott. Alsónadrágját hatalmas erekció púpozta. Magabiztos léptekkel elindult az asszony felé.


***
Álmában belopózott az Európai néppárt gyűlésére, strandpapucsban, és igyekezett láthatatlanná válni. Az egész terem olyan volt, mint egy kirakós játék. A patkó egy külön elem, juhhé. A széksorok. Kérem, illessze törzsére az elnök fejét!
Szerényen megült jobboldalt. A képviselők morajlottak. A szemközti sorokban meglátta Heydeggert és Varnus Xavért, Martin Luther King pedig éppen óvásra emelkedett.
- Kérem! Emlékeznek Lengyelországra? Nyolcvan millióan lennénk, ha nem irtanak ki minket. A néger öntudatot. Északtól délig mi voltunk. Csinálhatták volna, nicht vor dem Kind, jawohl?

Frigyes minden elhatározása ellenére felfortyant:
- Nem ti voltatok! Mi voltunk azok, a zsidók!
Luther King nadrágját feljebbrántva álmélkodott, és leereszkedett a hegyről, amelyen sütkérezett.
- Ibrahim, Misna, ketubá, erre gondol? Nem menekülsz.
Frigyes lehajolt, mert érezte magán a tekintetek súlyát. Strandpapucs van rajta, az is foszlott. Hova lett az aranyam? Hova a tömjén, a mirha? Elhagytalak, hogy élj. Hogy élj.
A Főbíró úgy kúszott fel mindenki fölé, ahogyan Aladdin szökken ki a lámpából, egyre terebélyesedve. A képviselők elszörnyedve húzták össze magukat a bársonyszékeikben. De a düh nem ellenük irányult.
A Bíra Frigyes fölé emelkedett, szörnyű kalapácsát ütésre emelve.
- Elbuktál, Ábrahám.
- Ne! – sikoltotta Frigyes, és látta, hogy a kalapács lesújt…


***

Ne! – kiáltotta Frigyes, és felpattant a dolgozószobája padlójáról.
(Menekülj, feletted a gólem)
Örült lendülettel vágódott neki az ajtónak, feltépte, és szinte kiesett a szobából, ám valahogyan sikerült talpon maradnia.
A szíve néhány másodpercig vadul dübörgött, agyban az álom és valóság összefüggéstelen foszlányai kavarogtak. Balra nézett, és meglátta feleségét az ágyban, a láthatóan sietve magára kapott takaró alatt.
És akkor hirtelen minden beugrott! Sikerült! Megvalósította, amit akart. Csak a legvégén gyűrte le a kimerültség. De ez már lényegtelen. Mámoros erő töltötte el, és boldogan elindult a felesége felé, hogy megcsókolja, magához szorítsa, és behívja a dolgozószobájába, amely már nem titkos az asszony számára többé.
Ó! Fel kell vennem a jarmulkémet.

***

Frigyes bevezette szobájába félmeztelen, mosolygó Esztert, akit az imént megkefélt. Az asszony boldog volt, kielégült, és kíváncsian várta, mit fog neki mutatni a férje – mi lehet az, ami az eltelt hónapok azalatt férje számára az őrületet, neki pedig a boldogtalanságot hozta.
- Voálá! – rikkantott fel Frigyes, és az asztalra mutatott, amelyen egy piros színű, mintegy 30 centi hosszú, 10 centi széles és elég vastag valami hevert, a tetejéből pedig egy antenna és egy üreges cső meredt ki, amelynek sötétlett a szája. A tárgy oldalából egy zsineg lógott ki, felületén pedig számgombok és egy LCD kijelző foglalt helyet.
- Mi a fene ez? – kérdezte Eszter csalódottan, összefonva karjait mezítelen mellei előtt.
- Ez kérlek, egy dízelhajtású mobiltelefon.

Az asszony tágranyílt szemekkel meredt férjére, majd beszélni kezdett, szinte hadart. Közben lassan újra felállt a farka.
- Azt olvastam HVG-ben, hogy jövőre jelentősen drágulni fog az áram, ellenben a világpiacon a kőolajárak drámai zuhanása várható. Ezért aztán szöget ütött a fejemben, hogy kidolgozzak egy újszerű távközlési konstrukciót.
Frigyes az asztalához lépett, és tárgyakat kezdett el rakosgatni, közben pattogósan beszélt tovább.
- A dízelmotor mellett döntöttem, mert az a dízelolaj olcsóbb, mint a benzin.
Frigyes felemelt egy apró olajosflakont, amelynek csőrét a telefon aljához illesztette.
- Nincs többé szarakodás az összegubancolódott töltőkábelekkel! Csak idenyomom…ide ni… az olajat, befecskendezem az égéstérbe, aztán…
Frigyes megrántotta a készülék oldalából kilógó zsinórt, mire a masina beröffent, és füstöt kezdett eregetni a…
- Kéménye van neki, igen – magyarázta Frigyes. – Sajnos ez a dízeles megoldás elég sok kormot termel, ráadásul a kicsike az extrakénezetett szereti, de…

A szobát förtelmesen büdös, kékes füst töltötte be, miközben a telefon dübörögve ugrált Frigyes munkaasztalán. Eszter hátrált néhány lépést, kezével legyezgetve maga előtt a levegőt.
- Kapcsold már ki ezt a szart – förmedt rá urára.
Frigyes megbántva nézett rá, aztán újból megrántotta a zsinórt, mire a készülék lefulladt.
- Nem szar ez, hidd el. Még bele kell építenem a szelektív katalitikus szűrőt, hogy ne füstöljön ennyire, és a hangját is le kell tompítanom, no meg az ötkilós súlyból jó lenne még lefaragni valamicskét. Hanem ha ez megvan, felugrok Pestre a Sugovica IC-vel, és bejelentem a szabadalmat a Kossuth téren! Gazdagok leszünk, Esztim!

Eszter undorodva pillantott az asztalon heverő kormos, nehézkes szerkentyűre, aztán mély levegőt vett, és a férjére pillantott.
- Figyelj Frigyes. Azt hiszem beszélnünk kellene egymással, felnőtt emberek módjára. Már régóta szerettem volna elmondani neked, hogy úgy érzem, mostanság olyan problémákkal küzdesz, amiket egyedül nem leszel képes megoldani. Szerintem, keresnünk kellene neked egy pszichiátert. Manapság ez már nem olyan nagy dolog. Ha érted, hova akarok kilyukadni. Én mindenben támogatlak, de ehhez neked is akarnod kell, hogy segítsenek rajtad. Több mint furán viselkedsz mostanság. Talán a költözésünk az oka. Túl… túl nagy nyomás alá kerültél. Nem lett volna szabad…
Frigyes büszke mosolya lehervadt az ajkáról.
- Te őrültnek tartasz engem?

Meglátva férje tekintetét Eszter akaratlanul is hátrált egy lépést.
- Nem, dehogy. De meg kell értened, hogy…
- Nem vagyok őrült –suttogta Frigyes, és a benzinmeghajtásos mobil után nyúlt. Fél karral emelte fel, a ványadt izmok kidudorodtak az erőfeszítéstől.
- Ez itt az életem főműve. Piros, mint egy dízelmozdony. M65-nek akartam elnevezni, de ezt a nevet a Siemens már ellopta. Csődbe is ment az a szaros cég – dadogta kárörvendve, s bal kézzel megrántotta a zsineget. A készülék felröfögött. A férfi Eszter felé fordult, és vigyorgott.
- Ugyan Frigyes, tedd le, még a lábadra ejted – kérlelte az asszony.
- Te kurva! – kiáltotta hirtelen a férfi, és az asszonynak rontott. Eszter felkiáltott, és menekülni kezdet. Frigyes szorosan ott volt a nyomában, kezében füstölő, dübörgő kreálmányával.
- Tönkre akarsz tenni! – sivította Frigyes. – El akarsz zárni az én kicsikémtől. Pedig rád is gondoltam ám, amikor megterveztem! Megmuti neked, csak ülj már le a picsádra, különben…
Eszter ebben a pillanatban elbotlott egy puffban, és iszonyú csattanással pofára esett. Kínlódva fordult a hátára, de akkor már férje már rajta is volt. Csorgott a nyála, szétállt a haja, és gyűrte szét az ő lábait, leszakítva róla a bugyiját.
- NÉZD! NÉZD! – üvöltötte, és a dízeltelefon oldalán elhúzott egy kapcsolót, amitől az örült rezgésbe kezdett, úgy vibrált, hogy Frigyes alig bírta tartani. A férfi bömbölve nevetett, miközben felmeredő farka kispriccelt, és asszonya lábát elborította a sperma.
- Ezt neked szántam! Nagyon jó lesz! Tyű de jó lesz a maminak!

Eszter falfehér arccal, sikoltozva nézte, ahogyan férje lábai közé nyomja a füstöt okádó, dübörögve rezgő mobilszörnyet, amelynek remegése olyan erős volt, hogy végfutott a férfi karján egészen a fejéig, ami ennek hatására groteszk módon himbált, még a nyelve is kilógott.
- ÁÁÁÁ – üvöltötte Eszter, amikor a készülék hozzáért a csiklójához, és ő abban a pillanatban akkorát élvezett, hogy a lába fellódult, és pofánrúgta vele Frigyest, akinek egyből betört az orra. A férfi, eszelős indulatában, szinte észre sem vette.
- Ez jó! – sikoltotta Eszter, és felnyomta a csípőjét. A dízelmobil tövig belécsusszant, kitöltve a pináját, a hasüregét meg még azon túl is mindent. Eszter őrjöngő, bódult gyönyörben vergődött, amíg csak meg nem halt, mikor a készülék felrobbant a bensőjében, és egy fogaskerék a szívébe fúródott.


***

Miután Eszter meghalt, Frigyes feleségét és tönkrement találmányát siratva felakasztotta magát a gardróbszekrényben.

(Az esetről kétoldalas, mélyenszántó, részleteket kiveséző cikk fog megjelenni 2007. december 26-án a Petőfi Népe című Bács-Kiskun megyei újság karácsonyi különkiadásának 13-14. oldalán.)