Az őrnagy megrovása

- Lucke őrnagy hívatja!
A vállam előre esik, bokámon képzeletbeli béklyó, nem emlékszem mikor éreztem ennyire kurva szarnak az életet. Demon vagyok, egy katonai osztag kapitánya, sivatag, folyópart, dzsungel, malária, vérhas, és más kellemes meglepetések keresztezik útjainkat, azért a jattért, amit a számlánkra utalnak. Ha véghezviszel valamit, nagyszerű, remek, kézfogások sora és hátba veregetés, de mi van, ha valamit egyszer elszúrsz? Először hivatásom alatt, egy küldetést teljesen elrontottam, nem azokat szabadítottuk ki, akiket kellett, ezért a hibámért, akár le is fokozhatnak, tartalék tartományba is kerülhetek. Juttatások megvonása, katonáim pénzének levonása, és megbélyegzés is várhat.     
A gyomrom remeg, verítékezik a homlokom, Lucke nem tartozik a kedves emberek közé. Az irodája előtt őrök ácsorognak, mintha kilónyi gyémántot felügyelnének. A bakancsomat fényesre töröltem, gondoltam, hogy valamelyik nagykutyánál kötök ki még a délelőtt folyamán, miután tegnap hazaérkeztünk a sikertelen küldetésről.
- Jöjjön közelebb, Demon! – a férfi irodáját körbelengi a szivarfüst, emelvényen az íróasztal - hatásos, az ember kis senkinek érzi magát száznyolcvannégy centivel is.
- Hallom, feleslegesen izzadt húsz fővel a Kalaháriban.
- Most az egyszer…
- Ne magyarázkodjon, és főleg ne beszéljen, míg nem adok rá engedélyt!
Luckeot hiénának hívjuk magunk között, szemét módon gazdag, dörzsölt, és nagyképű. Ennek ellenére előfordul, hogy valamelyik csapattal végig edzi a húsz kilométert. Izmos, kidolgozott testű, nőfaló, élveteg és kemény.
- Őrnagy, tisztelem a tekintélyét, de ha azt gondolja, puncsolni fogok magának, akkor téved. - Lucke már mellettem áll, sétál körülöttem, mint a kutya a felségterületén, mielőtt levizeli. Egyforma magasak vagyunk, mindkettőnk sötét hajú, zöld szemem az ő acél szürkéjébe izzik, vágni lehet a feszültséget.
- Tudom, hogy mennyit tett a hazánkért Demon, de látja egy kis figyelmetlenség, és elront egy jól megszervezett akciót!
- Uram, ha tudtam volna, hogy…- nyelek egy nagyot - Az én hibám, felületesen ellenőriztem, melyik bungalóban vannak a foglyok, és melyikben a terroristák. Csak arra kérem, az emberimet ne büntesse, ők nem tehetnek semmiről. Ha levonja a zsoldjukat, akkor saját pénzemből fogom pótolni.
- Kuss! A katonáit félti? Nem kell, egy hétig krumplit pucolnak majd, maga meg fát hord nekik, hogy legyen miből tüzet rakni a krumplipüréhez.
- Uram, muszáj megaláznia?
Lucke hahotázni kezd, a negyvenkét éves őrnagy szeme sarkába apró, és szexi ráncok gyűrődnek, a nők behalnak miatta.
- Megalázni, Demon? Tudja mit jelent igazán ez a szó? Hadd tanítsam meg magának, legyen ez a büntetése, és akkor az embereit felmentheti vele, és maga sem kap ezen kívül más megrovást. A zsold is rendesen megy a számlára. Na, mit szól?
- Uram, rébuszokban beszél.
- Azt kérdeztem, benne van-e az alkuban? Vagy olyan puhány, hogy nem meri bevállalni? Megalázom magát, és ennyi, minden folyik tovább a megszokott medrében.
Egy pillanatra elkap az émelygés, nem tudom mit forgat a fejében a felettesem, de nagyon nem tetszik. Azonban az embereim érdekeit helyezem előtérbe, egyébként meg, csak nem akar meztelenül végigfuttatni két zsák tehénszarral egy egész század előtt, mint az újoncokat?
Bátran belenézek a férfi szemébe, számat pedig elhagyja a beleegyezés igenje. Vigyorog, az illata felerősödve áramlik az orromba. A citrus-moha egyvelegű arcvíz, szertelebeg a helyiségben.
- No, akkor, jöjjön este a szállásomra, de előbb esküdjön fel a katonáira, a szakaszára, és a lobogónkra - teljesíti a parancsomat, az akaratomnak nem áll ellen.
Megteszem ezt is, és berúgva érzem magam, amint végigvágok a barakkokkal és katonákkal teli, falu nagyságú udvaron. Egyenesen a kantinba sietek, Joe a barátom, egy kis pálinka, bele kell, hogy férjen a napomba, mert a vérem, őrültem száguldozik, a düh eszi a tagjaimat, törni-zúzni tudnék. Ha belegondolok, hogy mennyire nagyképűen és lenézően mért végig az őrnagy, annyi sikeres és veszélyes küldetés után, csak egyetlen hiba miatt…Nem is tudom, mit tennék vele, ha egyszer ő kerülne hasonló helyzetbe. Lucke persze nem fog soha, a karrierje szárnyal, olyan, mint egy nemzeti-fa, ami nélkül nem nyílik a zászló-virág.

Az este rohamosan közeledik, egy-két barátommal töltjük a szabadnapot, kártyaparti, trécselés, egy vitában való döntőbíró szerep - két izgága verekedésének megítélése - telefon a lányomnak és a feleségemnek, majd vacsora. Nem a tisztekkel eszem, hanem a csapatommal, velük jobban érzem magam.
- Uram, a tegnapiak után...? - kérdez az egyikük, aki persze szószólója a többieknek. - Szóval...- minden szem egyöntetűen rám szegeződik
- Semmi Merrick, egyenek, magukra nézve nem lesz következménye a tévedésemnek. Én hibáztam, úgy hogy a csorbát is nekem kell kijavítanom.
- Uram, maga nem is tehet róla, mert…
- Egyenek! Azt mondtam minden rendben, a zsoldjuk hiánytalanul lesz utalva a szokott módon. Nagyszerű katonák, kívánok további jó estét! - Megigazítom a felsőm gallérját, pusmogások közepette távozom az asztal mellől. Elment az étvágyam, és csak kint, a sötét hűvösben jut eszembe, nemsokára kilenc óra, jelenésem van az őrnagynál. Már indulnék, amikor egy közlegény jön elém.
- Elkísérem uram, Lucke küldött.
- Remek - csóválom meg a fejem - menjünk akkor.
Az őrnagynak persze remek szállása van, akár egy kisebb lakás, előtér, nappali - ami konyha is, és gondolom, a két ajtó közül az egyik a szobájába nyílik.
Lucke most is katonaruhában és bakancsban, kitüntetései a mellkasán, a főzőlap körül bűvészkedik egy serpenyővel. Biccent felém, majd begyújtja az alkoholt, a serpenyő felett vad lángok csapnak fel, ő meg csak köröz a levegőben. Állva maradok, az asztalra téved a tekintetem, két hatalmas tányér, rajta zöldségek, rizs, és az őrnagy már csúsztatja is mellé a húst.
A fehér abroszon dugóhúzó, vörös bor, két karcsú pohár.
- Vár valakit? - kérdem tétován.
- Üljön le, együnk.
Szótlanul csattog a villa és a kés, katonásan fogyasztjuk el a vacsorát, mi tagadás. Az étel ízletes, de nem tudom díjazni, valami láthatatlanul, keselyűként köröz a fejem felett. Komótosan iszik az őrnagy, engem pedig belülről mintha húznának, majd szét vet az ideg.
Az őrnagy összekulcsolt kezeit az ölébe ejti, cinikusan bámul.
- Ízlett?
- Igen uram, köszönöm! De mi lenne, ha elkezdené az alázásomat? Ma este van még dolgom.
- Aligha Demon, maga itt lesz velem, nyugodtan letehet a programról, bármi is az. Az embereit, míg itt van, az én egyik beosztottam felügyeli, nyugodtan eressze el magát. - Ezután szivarral kínál, elém tolva a pecséttel ellátott kis fadobozt.
- Nem kérek, térjünk a tárgyra!
- Ma estére kimenőt adtam a segédemnek, lesz szíves lepakolni az asztalt?
Nem vagyok elragadtatva, de ez a hadsereg, zokszó nélkül teljesítem a kérést.
- Mindent, még az abroszt is vegye le.
Fapofával csupaszítok, Lucke csak ujjával int, mit hová.
- Hozza azt a fekete bársonyt és terítse az asztalra. - Jól van - áll fel, majd ujjait leöblíti a csapnál.
- Emlékeztetem, maga felesküdött a hazánkra, lobogónkra, és az embereire, gondoljon rá erősen Demon. Oldja ki a nadrágszíját.
A szemem haragosan villan, a mellkasomat mintha talpfákkal csapkodnák.
- Mozogjon, mint, aki él!
Kioldom az övem, érzem mennyire éget a pír az arcomon.
- Gombok ki, a nadrágját tolja le térdig legalább, az alsóval együtt, aztán támaszkodjon az asztalnak, felsőtest a lapon, kezek hátul!
Mielőtt szóra nyílna a szám, Lucke fenyegetően felém int.
- Felesküdött!
- Ó, hogy rohadnál meg - mormolom az orrom alatt, és ráhasalok az asztalra. Az ujjaim reszketnek, és csak várok, valami nagyon rosszra. Lucke nemsokára mögém sétál, felszólít, tegyem széjjelebb a lábaimat. Sóhajtok - a szemét belegyúr a hátsómba.
- Persze, hogy jó izmos, melyik katonám nem az! Húzza szét a farpofáit, és meg se mukkanjon! - remegek a dühtől, de megteszem, szörnyű, máris kezdem érezni a megalázottságot.
A férfi bekrémez a lyukamnál, aztán még lélegzetet sem veszek, elkezd betolni nekem valamit.
- Felesküdött, tudja, parancsolom, ne mozduljon, a levegőt is lassabban vegye! Csak egy gombát kap, egy alig öt centis kis játékot, aminek a vége lapos, kerek gumi. Meg is vagyunk, üljön fel az asztalra.
Lázad bennem minden, a vér vadul áramlik az ereimben, még az életben nem nyúlt így hozzám nő sem, soha és semmikor.
- Gyűlölöm magát! - Az őrnagy mosolyogni kezd.
- Gondolja, hogy érdekel? - veti nekem oda.
A combjaimra teszi a kezét, széjjelebb húzza a szőrös lábaimat, míg nagy terpeszben nem ülök vele szemben. A mellkasom az orra előtt, kezei a golyóim alatt.
- Jó kis husi, szép szerszám. Szopta már le igazi férfi, Demon?
- Soha uram, igazi férfi nem szop faszt!
Lucke feláll, az arcát az enyémhez közelíti.
- Pedig én most le fogom szopni, és maga élvezni fogja. És biztosíthatom, hogy igazi férfi vagyok! – A nyelvét kidugja, a számra húz egy csíkot, mint valami kígyó, én félre vágom a fejem, de nem ordít, csak  visszaereszkedik a székre.
Katonásan veszi kézbe a herémet, de látom, hogy remeg érte, ki gondolta a nőfalóról, hogy a farokra is bukik...Hihetetlen, ahogy hagyom magam mogyorózni elkerekedő szemmel, Lucke a farkam tövét fogja, amikor bekapja a makkomat.

- Ezért egyszer még megölöm őrmester, számítson rá, hogy felnégyelem, csak jöjjön velünk egy bevetésre!

Hahota, Lucke nyalókaként fogja a szerszámomat az arca előtt, majd a szemembe néz, miközben nyalogat.
Imákat suttogok magamban, nem jut eszembe a teljes szöveg, csak részletek, hátha segít.
- Na, ebből elég, nem akarja élvezni?! - ezzel Lucke feláll, tesz legalább három kört, a hátsómban az izét már egészen megszoktam, ha nem emelem fel a seggem, nem is érzem.
- Kemény legény maga ugye, Demon? Nem adom ám fel, én sem!
Az őrnagy vetkőzni kezd, csak nem gondolja, hogy érdekel engem egy percig is? A mellkasa valamivel még az enyémnél is szélesebb, ahogy a karján, sűrű szőre van a felsőtestén is, férfias kimondottan. Meglazítja az övét, kilazítja a bakancsát, majd lerúgja magáról, egy perc és meztelen. A lába között méretes hímtag, sötétebb tónusú, mint az enyém, borotvált, felül némi pamaccsal.
- Szép a fazonom, igaz? Maga is leborotválhatná a dzsungelét, tudja, ahogy a szőrös hónalj nem divat, a fanszőrzet sem.
Kit érdekel - suttogom magamban, alig várom, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Az őrnagy visszatér, követeli, álljak fel. A hátsómra fog, tartja a játéknak a végét, megparancsolja dőljek az asztalnak, majd mögém áll.
- A fellegekbe keféllek.
- Ne...kérem, őrnagy, csak azt ne. Könyörgök. - A könnyeim buggyannak ki szégyenszemre, Lucke pedig megfogja az arcom, és elfordítja, amennyire tudja maga felé.
- Ne búsulj, jó lesz.
Az úgynevezett gombát mozgatja egy kicsit bennem, majd kihúzza, csak, amikor elém kerül az asztalra, akkor látom, legalább négy centi vastag. A hátsómhoz érő makktól összerándulok, Lucke a fülembe sugdos közben, egészen hozzám préseli magát.
- Már ki van tágulva, nem fog fájni.
És valóban, ahogy nekem feszül a makk, és lazítok, az őrnagy vesszejének feje belém csúszik, ekkor vár a férfi, majd beljebb halad és elkezd mozogni. Hányinger kap el, köhögni kezdek, ő megáll, a vállamra csap.
- Nyugalom Demon, ne hisztizzen!
Betolja magát félig, egyik kezét a mellkasomra csúsztatja, simogatja a mellem, csókolja a nyakam. Ekkor érzek valami bizsergés félét először, szaladgál rajtam és bennem az izgalom. Alig érzékelem, hogy az őrnagy mozogni kezd, és mind jobban dönt be, lassan megint az asztalon hasalok. A hátamra szór csókokat, néha a golyóimhoz nyúl, kefél ütemesen, csak úgy csattog a két test, amint összeér.
Egy idő után kihúzza a farkát belőlem, helyette feldugja két ujját, elkezd simogatni, ekkor szalad keresztül rajtam az igazi vágy, apró nyögéseket hallatok, valami mámor ragad magával, de jobb is, nem akarok józan maradni.

Ujjaz és ujjaz, a farkam keményre duzzad, ekkor visszakerül belém a farok, de már az is jó. Amikor Lucke megrándul a hátam mögött, elönti a belsőm a sperma, olyan érzésem támad, mintha belém vizelt volna, szándékosan nem használt óvszert, ebben biztos vagyok. Ő kihúzódik belőlem, én úgy maradok, ahogy vagyok, már nem érdekel semmi.

A székbe nyom, ahová egy csomó papírtörlőt terített előtte, nem is csoda, távozik belőlem a maradék sperma, megalázó nagyon is. A férfi nem szól, a lábaim közé térdel, a fitymám fölött húzogatja a bőrt, és közben szop, leszop, elélvezek.
- Menjen, zuhanyozzon le! – int a fejével az egyik ajtó felé. Nem bírok mozdulni, akarok, de nem megy.
Az őrnagy a kezembe nyom egy pohár valamit, automatikusan lehúzom, majd rágyújt, nekem is a számba ad egy szálat, és nemsokára magával visz a zuhanyrózsa alá, mosdat, mint a gyereket. Egyszer csak elkap valami vadság, a vizet hidegre állítom, Luckeot pedig a csempének taszítom
- Szeméééét!
Mielőtt behúznék neki, elkapja a kezem.
- Ne kövessen el hülyeségeket! - Közel hajol, száját az enyémnek érinti, nem akarom visszacsókolni, mégis szétnyílok, a férfi benyomja a nyelvét, és hosszan csókol, közben melegítjük egymást forróra.
Sokáig, túl sokáig nyelvezünk, lassan rádöbbenek, hogy nekem se rossz. A kezeim elindulnak az őrnagy testén, bejárom az izmait, ráfogok a kemény fenekére.
Összeszorítja a farkunkat, az elektromossághoz hasonlatos izzás, még inkább szertecikázik.
Elhagyjuk a fürdőt, a szobában vízágy van, ahogy rá fekszem, azonnal érzem. Az őrnagy fölém mászik, hosszú dákóját a számhoz illeszti, én meg beengedem, mozog felettem, a golyói himbálódznak, a seggét fogom, és húzom a számra. Ha akarnám, sem érteném magam, de ott motoszkál az agyamban, hogy csak úgy tudom feloldani az egészet, ha élvezem, s talán így bosszantom legjobban az őrnagyot is. Amikor a férfi elélvez, az arcom tele spermával, de nem bánom, már nem bánok semmit.
Letörölget, térül-fordul, lehuppan mellém, csendben fekszünk.
- Le tudja magában rendezni?
- Nem hiszem.
- Nem történt semmi különös, csupán egyszeri alkalom. Legalább tudja eztán, a szex mennyire összetett dolog is lehet. És más.
- Aha – bámulom a plafont - de jó nekem.
- Akar itt aludni?
- Nem mozdulnék most, ha lehet.
- Rendben.
A férfi takarót kerít, az egyiket rám teríti, a másik alá ő bújik.
Össze vagyok zavarodva, idő kell, sok, amire fel tudom dolgozni, ebben biztos vagyok. Forgolódok, de nem jön álom a szememre, eszembe jut a feleségem, vajon mit szólna, ha megtudná ezt a gyalázatot... Az őrnagy is meg-megmoccan, majd felém fordul.
- Demon, fent van, igaz?
- Igen...
- Már régóta tetszik nekem. Egyik bungalóban sem tartózkodtak túszok.
- Mi van?
- Sajnálom, éles gyakorlat volt, idegen terepen…
Felordítok, akár egy vadállat, pofán vágom, neki esek, ütöm, csapom, ahol érem. Hárít egy idő után, majdnem leesünk közben az ágyról is. Lihegünk, egymás húsába szorítunk.
- Csókoljon meg – suttogja, és én megteszem...


- Vége –
2014.