Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az óriásölő 2. rész

Az elkövetkező estéken Arina alig várta, hogy sor kerüljön a szokásos együttlétekre. Már egy cseppnyi félelem sem volt benne a szörnyeteg iránt, sőt, a szemérme már akkor nedvesedni kezdett az izgalomtól, mikor az óriás még csak meg sem közelítette őt. Ezután már szinte mindig a lány kezdeményezett, széttárta a lábait, hogy az illata megvadítsa, felizgassa a szörnyeteget.
Arina teljesen kivetkőzött önmagából, bármit megtett volna azért, hogy újból és újból átélhesse a gyönyöröket. Egyik este arra gondolt, hogy kicsit változtat a szokásokon. Négykézlábra ereszkedett, a fenekét kidomborította és szemérmét így kínálta fel a szörnyetegnek. Nem kellett sokáig várnia, hallotta a döngő lépteket, az óriás lélegzetvételt, érezte a bűzét, majd a méretes hímtag be is csusszant a hüvelyébe. Az új póz még jobban felizgatta a lányt, de úgy tűnt, a szörnyeteget is, minden addiginál durvább aktus vette kezdetét. Arina egy ideig állta az ostromot, de aztán hamar elgyengült, nem tudta tartani magát, így a kemény lökések egyre beljebb és beljebb taszították, míg végül a barlang fala útjukat állta. Itt a szörnyeteg durván nekinyomta a lányt a sziklának és végre kedvére hághatta. Arina pihegve élvezte, ahogy a hímtag ki-be járt benne, valahogy ebben a pózban még inkább érezte a makk kényeztetését. Az óriás térdelve hágta a lányt, a kéj hevében hol a falnak támaszkodott, hol belekapaszkodott a láncokba, Arina bilincsei hangosan csörögtek a sötétben. Sokáig tartott, míg a barlang elcsendesedett.



Arina jókedvűen, kicsit fáradtan ébredt. Az éjszaka a szokásosnál is mozgalmasabbra sikeredett, de nem bánta, az ő szörnyetege igencsak kitett magáért, ötször juttatta el a gyönyörig, így boldogan, kielégülten nyújtózott a takaró alatt. Ekkor tűnt fel neki a változás. A bilincsvas ugyan még mindig szorította a csuklóját, ám a lánc kibújt belőle, amint Arina körülnézett, meg is találta a földön, két darabban. Úgy tűnt, hogy a heves játszadozás közben az óriás eltépte a láncot, ami kicsusszant a falból és a bilincsekből is. A lány szeme kikerekedett: szabad volt!
Az óriás, mint általában, fél napot is távol töltött az otthonától. Az erdőt járta, vadászott, gyűjtött némi gyümölcsöt, mert nagyon szerette a hasát, ráadásul mostanában újdonsült asszonyának is igyekezett a kedvében járni. Késő délután volt már, mire elindult haza, a vállán egy jókra szarvas teteme himbálózott. Amikor megjelent a barlang szájánál, ismerős illat csapta meg az orrát. Arinát ott találta a tűzhely közelében, az ő vackán kuporgott, fázhatott, mert állig beburkolózott az állatbőrökből varrt takaróba. Az óriás beljebb lépett, a vállán lévő terhet a földre dobta, nem mutatta, hogy bármit is megmozgatott volna benne a tény, hogy a lányt szabadon látja.
Arina némán várakozott: vajon a szörnyeteg felfogja, hogy többet nem kell leláncolnia őt? Elég okos hozzá? Az óriás tette a dolgát, mint mindig, tüzet rakott, a szarvasból jókora darabot lekanyarított és feltette sülni. Órák teltek el néma csöndben, úgy tűnt, a szörnyetegnek már eszébe sem jut, hogy leláncolja a lányt, úgy tett, mintha teljesen természetes lett volna, hogy ott ücsörög mellette, együtt esznek és isznak. Mintha már a kezdetektől fogva így lett volna. Arina is otthonosan érezte magát, hosszú idő után először jutott eszébe, hogy törődjön a külsejével. Mielőtt azonban bármit tett volna, két kezét az óriás felé nyújtotta, a szörnyeteg kis ideig bután bámult rá, majd megértette, mit szeretne. A teremtmény egyetlen mozdulattal törte le a lány kezét szorító bilincsvasakat. Arina ezután megigazgatta a haját, a ruhája rongyos szálait összekötötte a mellkasánál, így kebleit ismét eltakarhatta.
A vacsora után az óriás eldőlt a vackán, jóllakottan, elégedetten szuszogott, vakarózott, Arina is elfeküdt a vaskos prémeken, egészen közel húzódott a szörnyeteghez. Kis ideig figyelte őt, az arcvonásait már nagyon emberinek látta. Aztán tekintete az óriás ágyéka felé siklott, a méretes hímtag még lankadt állapotban is feszült a nadrágban. A lány érezte, hogy felülkerekedik rajta a vágy, a szemérme nedvesedni kezdett az izgalomtól, így nem várt tovább. Átmászott az óriás lábán és az ágyékához kuporgott, benyúlt a nadrágjába, elővette a vesszejét. A szörnyeteg kábultan figyelte, hogy mit csinál a lány, de mivel a kényeztetés jólesett neki, ezért nem mozdult. Arina már régóta várt erre, hogy ezt a hatalmas hímtagot közelebbről is megcsodálhassa és kézbe vehesse. Más volt, mint egy emberé, a makkon számtalan, kisebb-nagyobb dudor sorakozott, talán emiatt volt vele oly gyönyörteljes az együttlét.
Bár nem volt illendő dolog, odahaza előfordult, hogy Arina a vőlegényét a szájával kényeztette, most is ezt tervezte. Az óriás vesszeje túl nagy volt ahhoz, hogy a szájába vegye, ezért csak a kezével, nyelvével, az ajkaival tudott dolgozni. A lány undor nélkül nyalogatta a szőrös, bűzös heréket, csiklandozta, kényeztette a hímvessző testét, amely olyan vaskos volt, hogy egy kézzel át sem tudta fogni, így két kézzel markolta meg és úgy izgatta, verte. Mindeközben az ajkaival a makk végét szopta, a nyelve hegyével egész mélyen be tudott hatolni a méretes nyílásba. Az óriás zihálva közeledett a kéjhez, az alsóteste össze-összerezzent, hasa gyors tempóban emelkedett és süllyedt. Arina tudatosan készült, ajkát keményen rászorította a makkra, majd amikor a szörnyeteg felhördült, ő élvezettel fogadta a szájába spriccelő spermaáradatot. A lány az első két lövellésnél még szorgalmasan nyelt, de nem bírta a tempót, szája hamar csordultig telt, így szétnyitotta az ajkait és elhúzódott. Ezután már csak messziről figyelte, ahogy a fehér gejzír újból és újból a magasba röppent, az óriás vesszeje erősen lüktetett a kéjtől. Amikor a szörnyeteg elcsendesedett és az orgazmusa csillapodott, Arina újból munkához látott, ezúttal felkapaszkodott az óriás hasára, nagy terpeszben a hímtagja fölé állt és a makkot a hüvelyéhez illesztette. Ezután lassan ereszkedni kezdett, egyre beljebb és beljebb tolta magába a szörnyeteg vesszejét, ebben a pozitúrában még mélyebben be tudta fogadni, mint eddig bármikor. Arina a ruháját lehúzta a vállairól és letolta egészen a derekáig, hogy kerek keblei szabadon mozoghassanak, fejét kéjesen hátravetette és vadul lovagolni kezdett az óriáson. Az erő és a tempó nem volt ugyanaz, mint mikor a szörnyeteg hágta őt, de a ki-be csusszanó hatalmas hímtag így is kellő élvezettel látta el. Arina szemérmetlenül, zihálva rugózott a szörnyeteg felett, a mellei vad táncot jártak, fekete haja izzadtan tapadt a homlokára és nyakára. A kéj ezúttal sem maradt el, az óriás teste megfeszült, a vesszeje nagyot rándult, hörögve, zihálva élvezett bele a lányba. Arina lehunyta a szemét, érezte, ahogy csordultig telt az óriás magjával, majd egy pillanat sem telt bele és a hüvelyéből valóságos zuhatag ömlött alá. A lány is ekkor érte el a gyönyört, aláereszkedett, olyan mélyen fogadta magába a szörnyeteg vesszejét, ahogy csak bírta, majd átadta magát a testét átjáró kéjnek. Az orgazmus mély volt és hosszú, ráadásul az élvezetét még jobban fokozta, hogy az óriás vesszeje keményen lüktetett benne és újból és újból csordultig töltötte a hüvelyét. A gyönyör után Arina fáradtan omlott a szörnyeteg mellkasára, a lankadó hímtag lassan kicsusszant belőle, ő pedig pihegve próbálta kipihenni a vad lovaglás fáradalmait. A hüvelye, ánusza még mindig össze-összerezzent, az ondó is folyamatosan szivárgott belőle, Arina teste lángolt, mintha magas láz gyötörte volna. Sokáig nem is fázott, pedig az éjszaka hideg volt és a tűz is kezdett kialudni. Végül, félálomban magára húzta a prémes takarót és elaludt az óriás mellkasán.

Ez volt az első reggel, amit Arina szabadon töltött, jókedvűen ébredt, nyújtózott, majd legördült az óriás hasáról, aki még mindig hortyogva durmolt. A lány kisétált a barlangból, már tegnap is járt odakint, így ismerte az ösvényt, amelyen az óriás közlekedett. Megkerülte a zubogó vízesést, majd kiállt a folyópartra és gyönyörködött a napfelkeltében. Eszébe sem jutott, hogy megszökjön. Amikor visszatért a búvóhelyükre, az ő szörnyetege már ébren volt, épp azon igyekezett, hogy tüzet csiholjon, Arina szentül hitte, hogy miatta csinálja, hiszen máskor, reggelente nem vesződött ilyesmivel. Miután a lángok életre keltek, az óriás hússal és szederrel kínálta a lányt, aki örömmel elfogadta a reggelit. Arina letelepedett a tűz mellé, a szörnyeteg is lehuppant a földre, hatalmas alakja szinte eltorlaszolta a bejáratot és a kintről beszűrődő nappali fényt. A lány jókedvűen falatozott, cseppet sem zavarta, hogy az óriás úgy evett, mint egy disznó, csámcsogott, mormogott, a rágós húst tépte, akár vadállat a zsákmányát.
Hirtelen egy árnyék jelent meg a vízfal mögött. Arina kimeresztette a szemét, minden gyorsan történt, szinte pillanatok alatt. Az árny beugrott a barlangba, felordított és lesújtott. A lány felsikoltott, mikor vércseppek hullottak az arcába. Az óriás meglepetten pislogott, majd eldőlt, mint egy zsák. Arina döbbenten nézte a kedvesét, aki zihálva ácsorgott előtte, a fiú kezében finom ívű, harcban használt csákány volt, amelyről csöpögött a vér. A fiatalember csupán néhány másodpercet tétovázott, ezután az óriáshoz ugrott, emelte a csákányt majd újból és újból lesújtott vele. Szörnyű harag munkált benne, valósággal pépesre zúzta a teremtmény fejét. Arina szólni sem tudott a döbbenettől.
– Csakhogy rád találtam! – kiáltotta a fiú, elhajította a fegyverét, a lányhoz futott és szorosan átölelte. Arina dermedt tagokkal fogadta a vőlegénye közeledését, a csókjait sem viszonozta.  
– Sajnálom…– súgta a fiú. – Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Ez a büdös dög a folyón haladt, utána rettenetes vihar tombolt. Az eső elmosott minden nyomot. Majd beleőrültem az aggodalomba! De nem adtam fel! Heteken át kutattam, végül a helyiek mendemondáját követve feljöttem a vízeséshez. Már nincs baj, szerelmem, eljöttem érted… – Arina még mindig szótlan volt, tekintetével hol a kedvese arcát, hol az óriás szétvert fejét nézte. A fiú várt kicsit, hátha a lány magához tér, de aztán úgy gondolta, az a legjobb neki, ha minél hamarabb eltűnnek a barlangból. Felsegítette a földről és kitámogatta a szabadba.

Néhány órával később Arina és kedvese tábort ütöttek. Illetőleg csak a fiú, ő csinált mindent, gallyakat gyűjtött, tüzet rakott, majd vizet forralt és teát készített. A lány továbbra is olyan állapotban volt, mint aki semmit sem fog fel a külvilágból, fehér arcán még mindig ott piroslott az óriás vére. A fiú mindent megtett, hogy a menyasszonya kedvében járjon, kényelmes fekhelyet készített neki, egy kendővel pedig elkezdte tisztogatni a bőrét. Lemosta az arcáról a vért és koszt, a karjait is végigdörzsölte, a kebleinél időzött a legtöbbet. Látta, hogy a ruhája elszakadt, a mellei szinte kibuggyantak a rongyok alól. A fiú keze egyre mélyebbre vándorolt, kis idő múltán már Arina kebleit markolászta, finoman játszadozott a hetyke bimbókkal, néha-néha belecsókolt a lány nyakába. Arina közömbös maradt, némán tűrt.
– Sajnálom… – súgta újból a fiatalember, miközben a lányt gyöngéden a földre fektette, az ágyéka már lüktetett a vágytól. – Most már nincs baj, itt vagyok. Újból együtt vagyunk… nagyon kívántalak már… – Kigombolta a nadrágját, elővette a vesszejét, ami keményen ágaskodott. Felhúzta a lány szoknyáját, szétfeszítette a combjait, ám ekkor hangos káromkodás hagyta el a száját. A fiú döbbenten nézte Arina ágyékát, a szeméremajkain, a combján még ott fehérlett az óriás magja, de a hüvelye is olyan tág volt, mintha legalábbis tíz porontyot szült volna az elmúlt két hétben.
– Az a rohadt dög! – kiáltotta a fiú, feje vöröslött a dühtől. – Nem gyors halált érdemelt volna! Hanem hogy elevenen megnyúzzam, a farkát pedig tőből levágjam! Szegény kicsikém, szegény szerelmem… micsoda borzalmakon mentél keresztül! – Ráfeküdt a lányra, átölelte, magához szorította, arcát a hajába fúrta. – Már nincs baj… soha többet nem árthat neked… – súgta. Jól tudta, hogy a lány most semmi másra nem vágyna kevésbé, mint hogy szeretkezzenek, a legjobb volna, ha békén hagyná. De a vágy már túlságosan eluralkodott rajta, a férfiassága keményen ágaskodott, és mintha önálló életet élt volna, lüktetve kereste a helyét Arina lába közt. Végül a fiú nem tudott uralkodni magán, a vesszejével becsusszant a lányba, ekkor érezte igazán, hogy milyen tág belül. Azelőtt a hüvelye kellemesen szorította őt, jó volt behatolni abba a forró, selymes puhaságba. Arina is mindig szívesen játszadozott vele, kéjesen pihegett alatta, mozgatta a csípőjét, most azonban csak feküdt, akár egy darab fa. A fiú már túl volt azon a ponton, hogy gondolkodni tudjon, az ösztönei túlságosan eluralkodtak rajta. Tempósan hágni kezdte a lányt, mivel már hetek óta nem volt nővel, igen hamar elélvezett, csupán néhány perc kellett és a vesszeje máris lövellni kezdte magából az ondót. Zihálva várta meg, míg a gyönyöre csillapodott, majd újból munkához látott, a hímtagja ritmikusan járt ki-be Arina hüvelyében.
– Ne félj… – súgta a fiú. – Hamarosan elfelejted… újból élvezni fogod… ígérem.
Arina arca megrándult, mintha hirtelenjében visszatalált volna a valóságba. Kedvese válla fölött az eget kémlelte, semmi mást nem érzett, mint türelmetlenséget és unalmat. Fásultan tűrt, kedvese férfiassága, amit azelőtt úgy szeretett, most szánalmasan kicsinek és erőtlennek tűnt, szinte alig érezte magában. A lány szép arca gúnyos fintorba torzult: jól tudta, hogy a fiú soha többé nem lesz elég neki, és senki más emberfia.


/vége/
Előző részek
Hozzászólások
Allfonz ·
Igazság szerint egyedül azért kezdtem el olvasni, mert az SM kategóriában van. Nem a klasszikus SM, de nagyon jó írás. Érdekfeszítő, nem lehet abbahagyni. Minden rendben van vele, a stílusa szuper, nincsenek benne zavaró nyelvtani, vagy logikai hibák, a hossza is pont annyi, ami kell.
Igazság szerint a fantasy-ban lenne a helye.
Mindent egybevetve, szuper!
:-)
Byron ·
Köszönöm! :D

JuS ·
Imádom az ilyen (főleg erőszakkal induló) fantasy történeteket, de ezt a típusú "happy" endet úgy utálom... Persze, illik a végére, de akkor is... :(

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: