Az iskolai nővér

Marilyn úgy érezte, hogy megáll a szíve. Már látta maga előtt az újságok címlapjait:


“A Pleasant Valley Leányiskola nővére szívrohamban meghalt”


 


Az ajtóban álló nő ismeretlen volt számára, de a mellette álló lányt felismerte. Az éves egészségügyi állapotfelmérések adatait rögzítette, amikor meghallotta a hangot:


 


- Sophie elmesélte, hogy hogyan vizsgálta meg.


 


A nővér a monitortól az ajtó felé fordult és meglátta a nőt, aki a rémisztő szavakat kiejtette.


Marilyn először azt érezte, hogy minden vér kifut belőle. Ezután gyengeség és hidegrázás fogta el. A gyomra összeszorult. A diáklány és a végzetes szavakat mondó nő láthatóan anya és lánya voltak.


 


“Talán nem értettem világosan, hogy mit mondott” - imádkozott magában a nővér. Attól viszont félt, hogy megkérje váratlan látogatóját, hogy ismételje meg amit mondott. A bénult nővér úgy érezte hogy percek telnek el, pedig csak másodpercekről volt szó.


 


- Elnézést! Nem akartam megijeszteni. Wendy Yeats vagyok - mondta a nő és előrelépve kezet nyújtott.


 


Marilyn megkönnyebbült. “Ha dühös lenne és panaszt akarna tenni, nem kérne elnézést és nem nyújtana kezet” - gondolta. Udvariasan felállt a székből, hogy fogadja látogatója üdvözlését. Amikor Mrs Yeats sötétbarna szemébe nézett idegességet vagy szégyenlősséget látott - de semmiképpen nem dühöt.


A pár másodperccel korábbi sokkja alatt azt szerette volna, hogy azonnal holtan essen össze. Még mindig jobb, mint ha bilincsben vezetik el.


Megvolt az esélye annak, hogy az egyik lány, akit a szokásosnál gondosabban vizsgált meg, megtörte a hallgatást. Távolról sem mindegyik lány esetén alkalmazott alapos vizsgálatot. Nem mintha nem lett volna hozzá kedve, de nem volt sem elég ideje sem energiája. A standard eljárást azért jó néhány esetben meghaladta annyira, hogy az esélyek határozottan ellene voltak. “Miért csinálom? Miért kockáztatok?” - kérdezte magától nem egyszer, de nem tudott válaszolni.


Most viszont olyan érzése volt, mintha hajszállal kerülte volna el egy golyó.


 


A lányra nézett és a puncija azonnal megrándult. Sophie mosolyogva nézett rá vissza és a nővér eszébe jutott a vizsgálat, amikor a lány testének minden négyzetcentiméterét átnézte és erogén zónáit tűzbe hozta. A korábbi felindultság helyett egyre növekvő vágyakozást érzett. A tekintete visszatért az anyára és az előző pánik helyét kíváncsiság vette át.


 


- Miben segíthetek? Lenne kérdése Sophie vizsgálatának eredményeiről? - kérdezte Marilyn.


 


- Nem...Csak...ummm...én… - válaszolt hiányosan és tétován Wendy.


 


Marilyn világosan látta a nő csinos arcán a növekvő feszültséget. Kezdettől fogva idegességet, talán félelmet látott a nő szemeiben, de most valami más is megjelent. Úgy tűnt, mintha a esdekelne a fehér köpenyes szakembernek, hogy olvasson a gondolataiban.


“Bármiről is legyen szó, láthatóan zavarban van miatta “ - könyvelte el magában Watson nővér.


 


- Igazán semmiség...sajnálom...nem kellett volna idejönnöm, de…. Örülök, hogy találkoztunk - motyogta Wendy és a lányt magával húzva visszavonulóba kezdett.


 


- Anya fél orvoshoz menni - csatlakozott a beszélgetéshez Sophie, ellenállva anyja húzásának.


 


- Nem félek! Csak...nem is tudom... Gyere Sophie, haza kell mennünk! - mondta Wendy.


 


- Van valami panasza, amiben esetleg segíthetek? - ajánlkozott Marilyn az izgatott nőnek.


 


A tekintetük újra találkozott és a nővér szinte érezte a másikban kavargó határozatlanságot és zűrzavart. Wendy a nővér együttérző tekintetéből bátorságot merítve azt mondta:


 


- Mindig úgy éreztem, hogy az orvosom nem olyan...alapos, mint kellene. Amikor Sophie elmesélte a vizsgálatát, arra gondoltam, hogy az inkább olyan volt, mint lennie kellene.


 


Marilyn hagyta leülepedni a közlést egy pillanatig és arra próbált rájönni, hogy mit akar a diák anyukája valóban mondani. “Csak beugrott volna gratulálni, hogy milyen jó nővér vagyok? Kétlem!” - gondolta.


 


- Szeretné, ha megvizsgálnám? - kérdezte végül.


 


Wendy szeme nagyra nőtt, és a nő kicsit megingott. Marilyn sokk - ként értelmezte az arckifejezést. Azután a bizonytalan nő újra azzal a könyörgő pillantással nézett rá. Marilyn nem volt gondolatolvasó, de érezte, hogy jól tippelt.


 


- Jöjjön be és üljön le! Egy kicsit sápadtnak tűnik. - mondta a nővér és új páciensét a könyökénél fogva egy székhez vezette.


 


Sophie kérés nélkül becsukta és bezárta a rendelő ajtaját. Watson nővér le volt nyűgözve.


Ahogy leült, Wendy tördelni kezdte a kezeit. A nővér gyengéden a nő kezére tette a sajátját és azt mondta:


 


- Csak engedje el magát és mondja el, hogy valójában miért jött!


 


Wendy a kezeire meredt, de legalább abbahagyta a bőr ledörzsölését róluk.


 


- Amikor tinédzser voltam, rákban elvesztettem az egyik nagynénimet. Mindig vigyázott magára és az ellenőrzésekre is eljárt, de egyszerűen nem vették észre. Azóta...azt hiszem egy kicsit paranoiásan attól félek, hogy velem is ez fog történni.


 


A nő szemei könnyel teltek meg, ezért Marilyn egy zsebkendőt nyújtott neki.


 


- Nos...sajnos nincs garancia arra, hogy egy komoly elváltozás nem marad észrevétlen, de mi egészségügyiek mindig mindent megteszünk, hogy ezt elkerüljük - mondta Watson nővér a szabvány mondatot.


 


- Pont erről van szó! Időigényes az alapos vizsgálat. Amikor ellenőriztetem magam, csak bemegyek és már jöhetek is ki. Kevesebb mint 20 perc nem hiszem, hogy elég.


 


- Nem ön az első, akitől ezt hallom. Sajnos vannak orvosok, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a betegségek gyógyítására, mint a megelőzésükre, holott egy korai észrevétel sokkal többet érne, mint a világ összes modern kezelése.


 


Wendy kicsit nyugodtabb lett és egyetértően bólintott.


 


- Ezért jött? Szeretné, ha alaposan megvizsgálnám? Nagyobb biztonságban érezné magát, ha én is megnézném?


 


Sophie édesanyja kissé kábult arckifejezéssel csak ült ott. Marilyn megfogta a kezét.


 


- Jöjjön velem! - mondta és az irodája hátsó felében levő vizsgálószoba felé húzta a nőt.


 


Amikor odaértek, tetőtől talpig végignézte a csinos pácienst.


“Mibe keveredtem?” - kérdezte magatól Wendy. Amikor Sophie mesélt neki a vizsgálatáról, maga is meglepődött a saját fizikai reakciójától. A lány ágyában feküdtek egymás mellett. Ez az elalvás előtti együttlét fontos része volt az anya - lánya kötődésüknek. Sophie beszámolóját hallgatva Wendy - t olyan érzések fogták el, amik korábban még sohasem. A combjai közti remegést alig tudta kontrollálni. Másnap, amikor Sophie iskolában volt, újra megjelent előtte egy kép. Ő is át akarta élni azt, amit a lány. Ez két nappal korábban volt.


 


- Hadd segítsek! - mondta Marilyn és a páciense mögé lépve kiakasztotta a kampót annak ruhájának zipzárjának tetején, majd lassan elkezdte lehúzni a zipzárt.


 


A tempója gyötrelmesen lassú volt. Úgy vélte, hogy ha a páciense meggondolja magát, akkor az most fog megtörténni. Wendy érezte, ahogy a törzsén enyhül a ruha anyagának szorítása.


Marilyn maga felé fordította a nőt. Wendy szemébe nézve megpróbálta a nő pánikjának mértékét meghatározni, majd úgy döntött, hogy folytatja. Félrehúzta a ruha vállpántjait és a vékony, kék ruha a gravitációnak engedve gyorsan Wendy könyökéig csúszott. A nő kebleit a ruhához illő kékes színű melltartó rejtette. Miközben a szeme a látványt itta be, a nővér maga felé áthúzta a ruhát Wendy karjain. Amikor lecsúsztatta a ruhát a páciense remegő térdéig, újra azon töprengett, hogy Wendy együtt fog működni, vagy bátorításra van szüksége. A nő kilépett a ruhából, amit a nővér a szék karfájára fektetett. Wendy ösztönösen eltakarta kezével az ölét. Egy pillanat várakozás után Marilyn újra a nő mögé lépett és szakértő kézzel kikapcsolta annak melltartóját. Újra Wendy elé állva határozottan lehúzta a vállpántokat a szorosan a törzshöz szorított karokon. Wendy - t melegség öntötte el, ahogy bugyiban állt a nővér előtt. Most már nem fordulhat vissza.


 


- Sajnos nincs felnőtt méretű vizsgálóköntösöm...nem baj? - kérdezte a nővér.


 


Wendy kicsit késeinek érezte a figyelmeztetést, de csak megrázta a fejét.


 


- Remek. Akkor csak ide kellene ülnie! - mondta Marilyn és páciensét a könyökénél fogva a vizsgálóasztal felé vezette.


 


Marilyn elismeréssel gondolt elődje alaposságára. Becky nővér, akivel igazából sohasem találkozott, előre látta a kiegészítő fűtés szükségességét a vizsgáló szobában. Köpenyben igazából meleg is volt egy kicsit, de annak tökéletes volt, akin nem volt ruha. A hideg csökkentené a szexuális izgalmat.


 


Marylin gyorsan végigment a kötelező szem, fül, torok, szív és tüdő vizsgálaton, majd megmérte Mrs Yeats vérnyomását. Egyáltalán nem lepte meg páciense magas vérnyomása és pulzusszáma. A feszültséget is figyelembe véve eddig egészségesnek találta Sophie édesanyját és ezt közölte is a nővel. Wendy a vizsgálat nem zavarba ejtő szakasza alatt kicsit megnyugodott.


 


- OK! Most szeretném, ha egyenesen ülne! - mondta a nővér.


 


Wendy - ben tudatosult, hogy összegörnyedve ül, hogy kebleit kevéssé emelje ki. A kérésnek engedve hátrahúzta a vállait és kicsit úgy érezte, hogy felkínálja a melleit a nővérnek. Marilyn a nyakába akasztotta a sztetoszkópot és páciense melleire fordította figyelmét. Wendy azt próbálta magának megmagyarázni, hogy csak képzelődés az az érzés, ami a keblében jelentkezik a másik nő pillantásától. Olyan volt, mintha érezte volna Marilyn pillantását a bőrén. És ami még rosszabb volt: az amúgy is hegyes mellbimbói megduzzadtak és még jobban kiemelkedtek.


 


A szemrevételezés után a nővér a tenyerébe vette a páciense keblét és ettől mindkettőjük combja köze megrándult.


 


- Feküdjön hanyatt! - mondta Marilyn és bal kezét a páciense jobb vállára téve segített Wendynek a hátára feküdni.


 


Wendy még kitárulkozottabbnak érezte magát kinyújtózva a hátán fekve úgy, hogy a méltóság utolsó darabja a bugyija vékony szövete. Majdnem összefonta karjait a mellei előtt, de az utolsó pillanatban úrrá lett a céltalan és gyerekes mozdulaton. Marilyn keze újra a keblein volt. Így még sohasem vizsgálták meg, de nem ellenkezett. “Végülis én panaszkodtam, hogy az orvosom nem volt elég alapos.” - gondolta. Azután egy másik gondolat is tudatosult benne:


“Másik nő még sohasem ért így hozzám.” Sőt. Igazából senki nem ért még így hozzá. A házasságáig megőrizte szüzességét, és a saját kezeit leszámítva csak a férje nem túl gyakorlott kezei értek a melleihez. Olyan régóta álmodott már arról, hogy valaki ilyen gyengéd, szerető módon érintse meg.


 


- Szoptatta Sophie - t? - kérdezte a nővér.


 


- Igen - válaszolta rekedten Wendy.


 


- Akkor meg kell vizsgálnom a mellbimbókat is. Néha évekkel a gyerekek elválasztása után alakul ki valamilyen elváltozás.


 


A következő pillanatban Marilyn már Wendy testének másodlagos erogén részeit tapogatta és húzogatta.


 


- Ahhh... - nyögött fel hangosan a nő, ahogy a kellemes érzés az ágyékáig lövellt.


 


- Tudom hogy nagyon érzékenyek.Csak próbálja elengedni magát!


 


A felnőtt és használt mellbimbók tapintása Wendy nyilvánvalóan kéjes reakciójával együtt nedvesedést okozott Marilyn puncijában.


Azután a kellemes érzés olyan gyorsan megszűnt, ahogyan jött. Wendy kinyitotta a szemét és látta, hogy a nővér a vizsgálóasztal láb felőli oldalához megy, miközben bátorítóan mosolyog.


 


- Ezt most le kell vennünk! - mondta Marilyn és megragadta Wendy bugyijának gumiját.


 


A nő tudta, hogy ez be fog következni, de arra nem számított, hogy ilyen izgatott lesz, amikor a bugyi lekerül róla. “Teljesen benedvesedtem. Vajon észre fogja venni?” - töprengett magában.


 


Marilyn puncija megint megrándult, ahogy teljes dicsőségében láthatta Mrs Yeats testét. A sötétbarna szőrzet és a duzzadt szeméremajkak láthatóan nedvesek voltak. A kezét a nő jobb térde mögé téve behajlította a lábat és a kengyelbe helyezte.


 


- Csak lazítsa el a lábait, a többi az én dolgom. - mondta, majd megismételte az eljárást Wendy másik lábával.


 


Wendy csak hallotta, de nem látta, ahogy a kis szék a helyére csúszik. Az obszcénül szétnyitott combjai közé nézve látta Marilyn fejét és vállának egy részét.


 


- Csússzon lejjebb, amíg meg nem érzi a kezemet a hátsóján! - hangzott az utasítás.


 


Wendy mindig úgy érezte, hogy le fog esni az asztalról, annak ellenére, hogy már sokszor megtette ezt probléma nélkül. A zavara tetőzött, amikor érezte hogy nedves puncija szétnyílik.


A nővér egy pillanatra becsukta a szemét és beszívta páciense izgalmának édes illatát.


Marilyn azon gondolkodott, hogy a nő szóvá fogja - e tenni a gumikesztyű hiányát, de feleslegesen töprengett: Wendy gondolatai egészen máshol jártak.


 


- Először a külső részt vizsgálom meg - mondta a nővér és közben kézfejével végigsimította Wendy combjának belső felét a csábító cél felé.


 


Amikor a nővér megérintette a nagyajkait, Mrs Yeats levegőért kapott.


 


- Lazítson! Vegyen mély lélegzeteket! - bátorította Marilyn és közben arra gondolt, hogy ő is megfogadhatná a saját tanácsát.


 


A nővér a síkos, ritkás szőrrel borított nagyajkakat végigsimítva látta a nedves belső rész kisebb összerándulásait. Marilyn először meglepődött, amikor egy érintést érzett a vállán, majd amikor a forró leheletet megérezte a fülén, a meglepetés ámulatba fordult.


 


- Sophie! - mondta és úgy fordult, hogy az elfelejtett tinilány jól láthasson mindent.


 


- Hát nem gyönyörű? - kérdezte a lány fülébe suttogva.


 


Sophie helyeslőnek tűnő nyögéssel válaszolt.


 


- Szeretnéd megmutatni, hogy mire emlékszel a hétfői leckénkből? - kérdezte Marilyn, majd a székét hátratolva helyet adott az ifjú nővérpalántának.


 


- Ezek a külső ajkak...a labia majora - kezdte a diáklány ott folytatva édesanyja puncijának vizsgálatát, ahol oktatója abbahagyta.


 


A lánya hangját hallva Wendy felemelte a fejét és látta, hogy a lány a nővér előtt áll és most már az ő kis kezei okozzák a kellemes érzését. “Istenem, a saját lányom a puncimmal játszik!” - gondolta.


 


- Ezek a belső ajkak - folytatta a lány és nyomogatásával, tapogatásával egyre inkább a csúcs felé hajtotta Wendy - t.


 


- És itt fent...ezt hogy hívjuk? - kérdezte Marilyn és páciense csiklóját gyorsan végigsimította.


 


Wendy hallotta, hogy a másik kettő beszél, de az agya nem dolgozta fel a szavakat. Amikor valami a csiklójához ért, majdnem felugrott.


 


- Ez anya csiklója. - mondta büszkén Sophie.


 


- Okos lány vagy! - gratulált neki Marilyn, de ahelyett, hogy a hátát veregette volna meg, a kezét a lány iskolai egyenszoknyája alá csúsztatva formás hátsót simogatta meg.


 


- Látod milyen érzékeny? Anyukád majdnem leugrott az asztalról, az én kis érintésemtől. - kérdezte a nővér vidáman.


 


A lány ujjai még mindig az édesanyja szeméremajkain jártak. Wendy olyan feszültséget kezdett érezni a hasában, amilyet eddig még sohasem. “Igazából mindig is ezt szeretted volna.


Azok a lefekvés előtti összebújások...arra vágytál, hogy ez megtörténjen” - hallotta a tudatos énje hangját az izgalma ködén át.


 


- Hétfőn nem beszéltünk sokat a hüvelyről, igaz? - kérdezte Marilyn.


 


Sophie a válla felett hátranézett rá és a fejét rázta. A nővér megfogta a lány kezét és az ujját Wendy síkos hüvelybemenetéhez vezette, majd finoman tolva jelezte Sophie - nak, hogy mit csináljon.


 


- A te szűzhártyád még megvan, anyukádé már nincs meg. Érezheted, hogy milyen izmos a hüvely fala. Szülésnél rendkívüli mértékben képes kitágulni, hogy utat biztosítson a világra jövő babának.


 


Wendy csípője az asztalról felemelkedve önkéntelenül reagált a lánya lassan becsúszó ujjára.


Anya és lánya egyszerre sóhajtott fel. Marilyn keze a lány bugyija alá csúszott, hogy közvetlenül tudja simogatni a kerek popsit, miközben nézte ahogy Wendy csípője figyelemreméltó sebességgel előre - hátra mozog. Sophie - t szinte megijesztette anyja erős reakciója. Ha tisztán gondolkodott volna, hátrahúzta volna a kezét, de valamiért inkább ökölbe szorította a kezét, hogy védje az ujjait.


 


Wendy érezte, hogy a dolog, ami izgatja érzékeny testrészét valahogy nagyobb lett és ettől egyre többet akart belőle. A térdeinek rugalmassága őt is meglepte, miközben Sophie mereven tartott karja felé lökte magát. A lány kézfeje becsúszott a nőbe. Marilyn lenyűgözve nézte, ahogy Sophie keze újra és újra eltűnik majd megjelenik páciensében.


Pár másodperc múlva a riadt lány elhúzta a kezét, de ennyi idő elég volt, hogy Wendy jó párszor átélje az élményt. Marilyn látta a zavart Sophie tekintetében, ezért megnyugtatta a lányt:


 


- Semmi baj édes, nem csináltál semmi rosszat. - mondta és gyengéden megszorította a lány popsiját, majd folytatta:


 


- De azt hiszem anyukád most nagyon szeretne elélvezni. Emlékszel még arra, hogy mit mondtam, hogyan lehet ezt elérni?


 


- A csikló simogatásával? - kérdezte tétován Sophie.


 


- Ez a legjobb módszer, ha magadnak csinálod. Ha viszont valaki másnak, akkor van egy még jobb lehetőség. Nézd anyukád csiklóját! Olyan mint egy darab rózsaszín gumicukor, nem gondolod? - kérdezte Marilyn miközben tovább simogatta a lány popsiját.


 


- Mmmm... - felelte Sophie és nem volt világos, hogy a cukorka hasonlatra reagált vagy a nővér simogató kezére.


 


- Miért nem kóstolod meg? De csak a nyelveddel ízleld, a fogaddal ne érj hozzá!


 


Lánya puha nyelvének érzetekor Wendy orgazmusa nem egyszerű robbanás volt, hanem valami sokkal nagyobb.


Inkább természeti erőhöz hasonlított, tornádóhoz vagy hurrikánhoz, amik mellett minden emberi erő eltörpült. A nő teste vonaglani kezdett és úgy érezte mintha idegszálai milliónyi elektromos vezetékként szikrázva táncolnának egy utca nedves aszfaltján.


 


Sophie a tanítója felé fordult és elégedettnek tűnt magával.


 


- Nos...azt hiszem kettőtöknek lesz mit megbeszélnetek otthon, ha hazamentetek. - elmélkedett Marilyn.


 


Sophie és édesanyja is pontosan arra gondolt, hogy a hagyományos elalvás előtti összebújásuk ezután másmilyen lesz, mint eddig volt.