Az írás gyönyöre

A férfi írástudatlan volt és úgy oldotta meg a keleti kérdést, hogy három keresztet rajzolt, mikor átvette fizetési szalagját. Ám egyszer, banki hitelre volt szüksége és a bankárnő nem értette sem a tréfát, sem a hieroglifákat.
A férfi, írni tanulni kényszerült. Hét éves volt a lánya akkor… megtanította apját a vezeték neve aláírására, úgyhogy fogta a kezét…

Másnap megkaptuk a hitelt és nem haltunk éhen…

----

Megint éjjel fél kettőkor, mint már harmadízben azon a héten, felriadt. A gép újra lefagyott, ezért golyóstollat keresett /az odakészített kiköhögte lelkét, még este, elalvás előtt írt pár könnyen feledhető sort/.
A fiókok majd meggyulladtak, ahogy szegénykéket sebesen és türelmetlenül huzigálta, de végül talált három szép példányt, viszont alkalmas papír egy se akadt. Dühösen dobált mindent a szekrényéből. Végül: süllyedt és talált, amik ugye összekunkorodtak folyton.

Találékonyságom viszont leragasztotta őket az asztalszélre, leukoplaszttal.


A nő spagetti-pántos, borvörös kombinéban ült az asztalnál és surrogott a tolla a csomagolópapíron. Kínrímeket kezdett írni, száz éve elkezdett hard –pornót és erotikákat készült befejezni, önirónikus életrajzot folytatott és snittezett…
Az egyik pánt - elég kinyúlt állapotban-lecsúszott válláról és fél melle, egy pontban ágaskodott a takarékosra vett fűtési szezonban.
Nem érezte, hogy fázik, mint ahogy meztelen feneke sem fázott a konyhaszék szatén huzatján. Esetleg felizgatta…

Reggel hatkor, mint jó és tisztelettudó vámpír visszabújtam a pehelypaplan alá…/tizennyolc oldalnyival a hátam mögött/


Látta a szemeket. Tele voltak ősi tűzzel, a pupillák összehúzódtak, az arc furcsa kéjtől volt fűtött, de mindenesetre nagyon vonzó volt Olvasott a gondolataiban, az agyhullámai kereszttüzében. Perverz és számító gondolatok voltak. Ettől izgult be igazán. Nő volt, aki Férfi észben kezdett kapiskálni Ettől áramlott a vére bizonyos helyekre...

És ettől lett rendkívüli ovulációm nekem…


Obszcén hangokat hallatott és furcsa zöld sóhajokat. Kevert, szorított, lazított, lüktetett, kevert, szorított, lazított, lüktetett…
Igazgyöngyök csillogtak homlokán… sistergett a lepedő alatta… élvezte a Másik mélyéből feltörő forró lélegzetet, a száj kényeztetését és tolakodását, élvezte a nyakán záporozó gyengéd harapásos Tay masszázzsal felérő csókokat, a nyelvek tucadik csatározásos kibékíthetetlen háborúját, a csípők szinkronúszásnak megfelelő egyszerre mozdulását, lazacok vergődését, ívásban balancozó angolnák táncát…

És orgazmusok sorozatait véltem átélni…


Reggel tízkor bömbölt a HIFI. Az határozta meg napját, hogy milyen akkordokra kelt. Ha vidámra, még vidámabb lett, ha érzelgősre, még érzelgősebben indult a szépbe… De akkor reggel úgy ébredt, hogy tócsa volt alatta, mint egy tizennégy éves kiskamasznak...

és éppúgy rémültem meg én is.


Nem vérzett az orra, nem lazult meg egy foga sem. De, zöldeskék karikák árkolták zöld szemét, lefogyott cirka tizenkét kilót pár hét alatt… a bőre átlátszó lett, a gondolatai paripa- vagy gondolat?- sebességgel róttak patikusírásos jeleket a papirusztekercsekre, kábé nyolc hónap, míg grafológus által vagy nyomtatásban olvashatókká változtathatók…

A kert végében, REMÉLEM, nem száll le egy űrhajó a teljes /mutáns/ legénységgel…
- Gyere kislány, öt farkam van, válassz egyet!